Befejezett történet!

2014. július 5., szombat

7. fejezet

Sziasztok!

Megérkezett a 7. fejezet! Amit szeretnék Fanninak ajánlani :D (Lora neked csak azért nem, mert a következőbe lesz Chris...:D) Köszönöm a köszöntéseket, az összeset :D
Frissült a szereplők menüpont. 
Szóval jó olvasást!

Puszi:)

7. fejezet


    – John! – bólintott gúnyosan. – Apád hosszabbra eresztette a pórázt?
– Ó, én a helyedben nem vicceskednék – mosolyodott el fagyosan a fiú. Iszap zöld szemei barátságtalanul csillogottak, rövid fekete haja jófiúsan volt lesimítva. Feketében volt, csak a nephilim köpeny csillogott rajta ezüstösen. – Most nem éppen te vagy a kedvenc odabenn.
– Úristen! – tette színpadiasan a kezét a szívére Eric. – Nem fogok kapni ajándékkosarat a szülinapomra?
– Gúnyolódj csak, kíváncsi leszek az arcodra egy óra múlva – folytatta John.
– Rémesek vagytok – lépett ki a konyhából egy lány. Szőke, vállig érő haja volt, igaz lófarokba kötötte, és barna szeme. Idősebbnek tűnt, mint Eric vagy John, talán 20 lehetett. Egy fekete nadrágot, egy szintén fekete blúzt, és egy szürke blézert viselt, mellé pedig ő is felvette a köpenyt. Elegáns volt, nőies, és határozott fellépésű. Az oldalán két kard díszelgett.
– Annabell – ismerte fel Eric a lányt. – Rég láttalak.
– Látom, elküldték érted a rajongói klubod – fojtotta vissza a nevetést Alex. – A húgod nincs itt? – fordult körbe.
– Nincs – nézett rá lenézően Annabell. – Menjünk!
    Utasította őket, és elindult az emelet felé. Nem volt túl barátságos hangulatban, vagy alapból nem volt túl barátságos, ezt nem tudta Lisa eldönteni. De nem gondolkodhatott ezen sokáig, mert Eric felé fordult.
– Maradj itt – nézett mélyen a szemébe –, Alex majd vigyáz rád, amíg visszajövünk.
Tiltakozni akart, de a fiú pillantása annyira átható volt, hogy nem jött ki hang a torkán, így inkább csak bólintott. De nem számított, hogy belegyezett-e vagy sem, ez hamar kiderült. Annabell megfordult, és megrázta a fejét.
– Nem csak érted jöttünk – szólalt meg. – Stephanie-t kivéve mindenkit beviszünk ebből a családból. Őt is csak azért hagyjuk békén, mert kórházban van.
– Mi szükség erre? – kérdezte Eric felháborodva.
– Elővigyázatosság.
– De ő nem is tartozik közénk – próbálta menteni a helyzetet a fiú.
– Ha bálon ott tudott lenni, ezt is kibírja – nézett rá fagyosan Annabell.
– Mi? – csúszott ki Eric száján.
– Lehet, hogy ti férfiak annyira korlátoltak vagytok, hogy nem ismertek fel valakit, ha nem látjátok a fél arcát, de mi nők elképesztő dolgokra vagyunk képesek – oktatta ki lenézően a fiút.
– Ő nem tud semmit, Annabell – próbálkozott tovább Eric. – Nem értek vele semmit.
De a lány nem válaszolt, csak farkas szemet nézett vele, aztán a fiú a halántékához kapott, és felnyögött. Lisa semmit sem értett, csak kapkodta a fejét össze-vissza. Alex elkerekedett szemmel nézett a szőke lányra.
– Hagyd abba! – kiáltotta, amikor Eric meggörnyedt.
– Csak megleckéztetem egy kicsit, nem lesz semmi baja – mosolygott fagyosan Alexre.
Eric a szemébe fúrta a tekintetét, majd felegyenesedett. Annabell ajkai szétnyíltak a meglepetéstől, de hamar rendezte a vonásait.
– Egész ügyes – bólintott. – Jól bírod a fájdalmat, és uralod az elméd. Ritka ilyen fiatalon.
– Köszönöm – bólintott kedvesen. – Csak egy jó ellenfél kell.
– Na, ne mondd – kacagott fel hitetlenkedve. – Olyan vagy, mint a rózsa – mosolyodott el nem túl szívderítően –, gyönyörű, de tüskés.
Eric felnevetett a hasonlat hallatán – Bóknak veszem.
– Annak veszed, aminek akarod. Menjünk! – utasította őket, majd ismét elindult.

Eric előre engedte Lisát, majd követték a lányt, aki egyenesen a teleporthoz sétált, és feltárta azt, hátra sem nézett, hogy követik-e, átment. Utána Lisa lépett át rajta, majd a fiúk is követték. John miután becsukta az ajtót fontoskodva Annabell mellé sietett, aki figyelembe se vette őt, Eric és Alex erre sokatmondóan egymásra mosolyogtak. Hát igen, nem tartották túl sokra a fiút. Végigvezették őket ugyanazon a folyosón, amin múltkor is jártak, csak most nem a bálterem felé, hanem fel egy hosszú lépcsőn, majd végig egy újabb folyosón.
– Eric – szólította meg őket a hátuk mögül valaki. A fiú hirtelen megfordult a neve hallatán, a többiek követték. Egy átlagos magasságú szintén szőke hajú, csak éppen zöld szemű lány állt előttük. Annabell húga, első pillantásra meg lehetet állapítani, ugyanolyan volt az orrok, a szájuk, és a hangjuk is nagyon hasonlított, de az újonnan érkező volt a fiatalabb, és talán a szebb is. Az ő haja kiengedve omlott a vállára, tincsei minden lépésnél táncot jártak. Az ajkain kedves mosoly játszott. Sokkal barátságosabbnak, nyitottabbnak tűnt a nővérénél. Boldogan tipegett feléjük a folyosón.
– Nem gondolod, hogy kicsit túl sok szép lány ismerősöd van? – suttogta Lisa Eric fülébe durcásan. A fiú elmosolyodott, majd rá pillantott.
– Szerintem csak egy – nézett a szemébe. Lisa gyomrába életre keltek a lepkék, és érezte, hogy elpirul. – Szép színed van – piszkálta a fiú, de már nem volt ideje válaszolni, mert a lány odaért.
– Szia Eric! – köszönt kedvesen mosolyogva, majd a fiúhoz hajolt puszit várva, a többieket észre se vette. Eric hirtelen meglepetten hátrahőkölt, majd mégis előrehajolt köszönteni, ahogy elvárta.
– Szia Jessie! – biccentett Eric nem túl őszinte mosollyal, de mintha a lány ezt nem vette volna észre, figyelmen kívül hagyta.
– Szép hölgy! – hajolt meg Alex színpadiasan, kár, hogy nem volt rajta kalap.
– Te hülye – vihogott idétlenül, és lökött egyet a fiún.
Most már kezdet vetekedni a színe Lisáéval. Szemét volt Alextől, hogy zavarba hozta, még ha első ránézésre meg is állapította, hogy komoly vetélytárs a számára Ericnél. Feszülős farmerjában, és pólójában, csak kicsit volt kirívó, még szerencse, hogy nem volt rajta miniszoknya.
– Te itt? – kezdet cseverészni figyelembe se véve, hogy dolguk van. – Hogyhogy?
– Beidéztek – vonta meg a vállát. – Látod, még díszkíséretet is kaptam.
Jessie felvihogott, talán a kelleténél kicsit jobban, fiúk furcsán néztek rá, de nem zavarta, nevetés közben többször megérintette Eric karját.
– Jessica! – szólt közbe a nővére. – Sietnénk!
– Jó – nézett undokul a testvérére –, mehettek. De találkozunk utána? Ehetnénk valamit, a bálon olyan hirtelen eltűntél, alig tudtunk beszélni, annyira rohantál.
Ericre nézett reménykedve, a fiún pedig látszott, hogy bajban van. Lisa át se gondolta mit tesz, csak a tenyerébe csúsztatta a sajátját, és összekulcsolta az ujjaikat. Eric elvigyorodott, ahogy ránézett. Megszorította a kezét, majd bocsánatkérően fordult Jessie felé, akinek a szemei nagyobbra már nem igen dülledhettek a kiesés veszélye nélkül. Ezután már minden mindegy alapon Lisa meg is szólalt.
– Hát mára közös vacsorát terveztünk, de egy ilyen kedves barát miatt elhalaszthatjuk – mosolygott a megdöbbent lányra, aki egy ideje nem pislogott, és még jobban belekapaszkodott Ericbe, most már a másik kezével is. – Vagy akár csatlakoznál is? Szívesen látunk.
– Mi? – nézett rá a lány értetlenül, majd automatikusan megrázta a fejét. – Nem, köszi, nem akarok zavarni. Sziasztok!
Hebegve megfordult, majd elindult abba az irányba ahonnan jött. Alex addig bírta visszatartani a nevetését, amíg eltűnt a folyosó végén, aztán egyszerűen csak kitört belőle. Meggörnyedt, és a szemét törölgette.
– Hú, ez nem volt semmit – röhögött. – És még szívesen látunk. Hát ez kész! – Megrázta a fejét, majd végre sikerült neki felegyenesedni.
– Örülök, hogy jól szórakoztatok a húgomon – szólt közbe Jessica nővére. Alex azonnal abbahagyta a nevetést, és elkerekedett szemekkel nézett a háta mögé, elfelejtkezett Annabellről.
– Te csak örülsz neki, ha nem kerül velem közelebbi kapcsolatba – nézett rá nyugodtan Eric.
– Én igen – biccentett a lány. – De ő, teljesen beléd esett. Hiszen mondtam gyönyörű, de tüskés. Ha ennél jobban hasonlítanál a bátyádra, már ő lennél.
– Nagyon úgy beszél, mintha ismerné Christ – súgta Lisa Alex fülébe.
– Ismeri is – válaszolt a fiú. Lisa meglepetten nézett a szőke lányra, korban végül is megfelelő lehetett. Chris pedig eléggé elragadó a maga módján, kitudja, mi lehetett köztük régen.
– Én és a bátyám nem vagyunk ugyanazok – mondta Eric kiismerhetetlen hangsúllyal.
– Ó, dehogynem, ugyanolyanok vagytok – tette keresztbe a kezét a mellein a lány. – Csaltok, hazudtok, manipuláltok. Az egész családod ilyen volt, a véretekben van.
– Én manipulálok? – mutatott magára hitetlenül Eric. – Nem az én apám játszik kerítőnőt.
– Igaz, te csak a húgommal játszadozol – bökte meg a mellkasát Annabell.
– Inkább most törjem össze a szívét, mit hitegessem évekig, nem? – tárta szét a karját csodálkozva.
– Ugyanolyan seggfej vagy, mint a bátyád – fordult meg, ő ezzel lezártnak tekintette a vitát.
– Mert nem szeretett? – szólt utána Eric kimondva azt, amit a legkevésbé kellett volna. Annabell megtorpant, és visszafordult.
– Nem szeretett? – kérdezte hisztérikus hangon. – Kihasznált!
– 13 volt, az se tudta, mi az, hogy kihasználni – mondta Eric kínosan.
– Miért nem tudta elmondani, hogy nem jelentek neki semmit? – kérdezte a lány. – Miért hagyott reménykedni?
– Mi van? – hökkent meg a fiú. – Elrabolták! Bocs, hogy nem az jutott először az eszébe, hogy megkeressen, és elmondja, hogy felejtsd el.
– Ha téged volt ereje évekig látogatni, hozzám is eljöhetett volna – ragaszkodott az igazához Annabell önfejűen.
– Néha összefutottunk, de korántsem nevezném azt látogatásnak.
– Na ne már! – emelte az égre a pillantását. – Láttam a bálon. Táncolt vele – bökött az állával Lisa felé –, de még a Parker lánnyal is. Velem miért nem? Hozzám még csak odajönni sem volt képes. Miért? – kiabálta mérgesen. – Miért nem tudott volna beszélni velem?
– Nem mondod, hogy te még mindig... – kezdte Eric, de nem fejezhette be, mert a lány belefojtotta a szót.
– Nem – mondta fagyosan. – Többé már nem. Megkérték a kezem, és igent mondtam.
– Gratulálok – biccentett a fiú őszintén. – Remélem, boldog leszel.
Annabell lenézően pillantott rajta végig, de nem szólt semmit.
– Csak egy kérdés még – emelte fel a kezét Eric.
– Igen? – kérdezte undokul a lány, mintha nagy szívességet tenne azzal, hogy végighallgatja.
– Te adtad fel Christ? Te mondtad el, hogy ott volt a bálon?
– Nem – mondta sértetten Annabell. – Én egy szót sem szóltam. Nem tőlem tudják.
– Hanem tőlem – szólt közbe John büszkén kidüllesztve a mellét, aki eddig szó nélkül hallgatta a vitát. Gúnyos, elégedett mosoly ült az arcán, ahogy látta, hogy a két fiú meglepődik.
– Mindenki tudta, hogy nincs túl sok sütnivalód – eszmélt fel először Alex. – De hogy spicli is légy, ezzel még magadat is alul múltad.
– Mégis mit vártál? – mosolyodott el gúnyosan Eric, és Johnt fixírozta nem túl barátságosan. – Mit vársz egy Crusadertől? Az egész család gerinctelen férgekből áll.
– Ó, éppen te nem vethetnéd a szememre a családot – lépett közelebb fenyegetően John. Magasabb volt, mint Eric, és nagyobb darab is, de a fiú nem hátrált meg.
– Szeretnél valamit? – kérdezte jókedvű mosollyal.
– Eleget késlekedtünk már, menjünk – tette John vállára a kezét Annabell visszatartva őt. A fiú mérgesen fújt egyet, de hagyta magát elvezetni.

2 megjegyzés:

  1. Wááá!♥
    Jujj és wííí és úúú!!!!
    Hát nagyjából ezek voltak az első értelmes szavaim. Értelmes! :DD
    Amikor említetted, hogy ezt nekem küldöd én köbö fél percig sikongattam, de télleg! Nem túlzok!:)
    A részről nem tudok egyebet írni, csak hogy FANTASZTIKUS lett!!!!!!!:$ áww annyira de annyira teccikelt.:) Alex... Hát Alex! Ááá ő életem szerelme!!!!:$

    Wííí én voltam az első komizó! :DD
    Siess a kövivel, alig várom!!!

    Pusszancs!♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Fanni! ♥
      Természetes, hiszen barátok vagyunk :D
      Sejtettem, hogy Alex tetszeni fog:P Mostanában azért jóval nagyobb szerephez jut és most már én is nagyon szeretem írni a jelenteit.
      Lora alszik mostanában :P

      Puszi ♥

      Törlés