38. fejezet

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt, valamint szeretnék Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánni minden idetévedőnek és olvasómnak!
Jó olvasását!

Puszi:)

38. fejezet

Lily ígéretéhez híven Saikerhöz navigálta. A démon Emilyvel és Jamesszel beszélt meg valamit éppen. Chris ilyen távolságból nem hallhatta, hogy miről volt szó. Lily pedig nem engedte tovább. Megállította és csak várt. Hosszú percekig senki sem nézett feléjük, Chris már lassan kezdte elveszíteni a türelmét, amikor Saiker végre mosolyogva feléjük fordult. Előtte viszont biccentett Jamesnek, aki gyors léptekkel masírozott el mellettük, de pillantásra se méltatta Christ.

– Micsoda váratlan meglepetés – csapta össze a tenyerét. – Minek köszönhetem a látogatásod?

– Gondoltam, egyezségre juthatnánk – felelte a fiú.

– Mégis milyen egyezséget köthetnék én veled? – kérdezte felvont szemöldökkel.

– Még mindig fáj a fogad Ifarilra – kezdte Chris –, én megadhatom neked. Megvan rá a befolyásom, egyszerűen be tudnám csapni.

– A vérhold elmúlt – felelte a démon.

– Már hónapokkal ezelőtt volt, félévente szokott lenni – válaszolt Chris magabiztosan –, nem kellene már sokat várnod.

– Tudod, nincs szükségem rád ahhoz, hogy megkaparintsam Ifarilt – kezdte Saiker. – Vagy legalábbis bőven elég, hogy idejöttél.

– Miről beszélsz?

– Úgyis utánad jön, ő is és az egész pereputtyod is – mosolyodott el hidegen a démon.

– Nem tudnak belépni a pokolba – mondta a vadász. – Még egy angyal sem.

– Ó, te magad gondoskodtál a belépőjükről – nézett titokzatosan a fiú szemeibe. – Hagytál nekik egy ajándékot a pincében.

– Timothy! – Chris döbbenettől hátrábblépett, mintha valaki taszított volna egyet rajta. Meg is felejtkezett a fiúról, akit megkötözve a pincében hagyott, és aki mindennél jobban gyűlöli az árulást. Az Ő árulását!

*

Ifaril elég rázósan landolt velük, mindannyian a földön kötöttek ki.

– Elnézést! – szabadkozott az angyal. – Nem szoktam ennyi emberrel repülni egyszerre.

– A lényeg, hogy itt vagyunk – tápászkodott fel Eric, majd felsegítette Rosie-t is, Felisz addigra már a környéket kémlelte Jasonnel együtt.

– És hogyan tovább? – kérdezte a lány. – Én csak egy nagy szakadékot látok és egy nagyon meredek sziklafalat.

Timothy mindentudóan elmosolyodott, majd a sziklához nyomta a tenyerét, csakúgy, mint nemrég Chris, és szikla fodrozódni kezdet. A nephilimek döbbenten nézték a jelenetet.

– Mire vártok még? – nézett át a válla felett a vadász. – Nem tudok örökké itt várni!

Rosie eltökélten megindult előre és belépett a pokol kapuján. Ahogy betette a lábát az arcába forró levegő csapott, majd a többiek követték szépen sorban. Eric, Felisz, Jason, Ifaril, és Timothy zárta a sort, majd bezáródott a bejárat.

Rengeteg folyosó indult arról a helyről, ahol beléptek, és mind ugyanolyannak tűnt, sötét, kacskaringós folyosók, amik lefelé lejtettek, mintha a Föld gyomrába vezetnének. Csak furcsa fényű fáklyák világítottak odabent, nem lehetett messzire ellátni, és minden folyosó végén ugyanaz volt, sötétség.

– Most merre tovább? – fordult Tim felé Eric. A vadász gúnyosan elmosolyodott, majd az egyik falhoz lépett.

– Ez itt kérdés igaz-e – mondta vontatottan –, merre lehet a jó Chris?

– Vezess hozzá! – parancsolt rá Rosie erélyesen, mire a vadász kuncogva végigsimított a falon.

– Kár volt idejönnötök – kezdte baljóslatúan. – Chris nem véletlenül jött egyedül… Ez nem a ti terepetek nephilimek, itt elvesztek, itt minket hajt a vérünk, felerősödnek az érzékeink, a tieitek pedig tompulnak.

Ezzel a zárszóval lelökte a hozzá legközelebb lévő fáklyát, ami azonnal kialudt. Eric és Jason rögtön a fiú helyére vetődött, de ő már nem volt ott.

– Bon voyage! – hallották visszhangozni a falakból. – Jó bolyongást idelenn!

– A fenébe! Az a szemét kis… – szitkozódott Eric. – Most hogyan tovább? – nézett körbe, de mindenki tanácstalanul pillantott rá vissza.

Ifaril a falakra tette a kezét, és lehunyta a szemét.

– Majd én vezetlek titeket!

*

 Saiker kiélvezte a kétségbeesést az arcán, percekig csak figyelte a fiút. Csak nézte őt, ahogy rádöbben, hogy nemcsak magát sodorta veszélybe az öngyilkos tervével, hanem mindenkit, akit szeretett.

– Tényleg azt hitted, hogy ilyen könnyen megvezetsz? – kérdezte a démon. – Komolyan elhitted egy percig is, hogy bedőlök neked? Hogy elhinném, feladod Ifarilt?

– Egy próbát megért – vetette oda Chris, Saiker felkacagott.

– Nem kell a gondolataidba látnom, hogy tudjam, sosem tennéd meg. Főleg mióta tudod, hogy ki ő. Hiszen tudod, nem igaz?

– Nem vagyok nephilim, sem vadász – nézett a szemeibe a fiú. – Igen, sikerült összeraknom.

– Ne hibáztasd magad, mindig figyeltem rá, hogy ne gyanakodj – felelte Saiker és közelebb lépett a fiúhoz. – Féltem, ha megtudod, elpártolsz tőlem. De ennél kevesebb is bőven elég volt. Pedig igazán nem panaszkodhattál, mindened megvolt.

– Mindent elvettél tőlem – helyesbített Chris összeszorított fogakkal.

– Mégis mit? – kérdezte a démon. – Olyan szülőket, aki semmibe vettek? Az apád gyűlölt Christopher, az anyád pedig semmit sem tett ez ellen. Jobb apád voltam, mint Peter. Hittem benned, lehetőséget adtam, naggyá tettelek.

– Elvetted az életem – ordított rá Chris. – Mindent, ami lehettem volna. Nephilim!

– Ennél nem lehetnél nagyszerűbb – felelte a démon. – Egy átlagos nephilim, ez lenne a vágyad? A legjobb harcos vagy, a legerősebb, rettegnek tőled.

– Szerinted erre vágyom? – suttogta szinte hangtalanul Chris. Lecsillapította magát, már csak közönyösen nézett Saiker szemeibe. – Erre maximum te vágytál.

– Nem tagadom – felelte. – A mesterművemnek tartalak, ezért is akaródzom olyan nehezen elpusztítani téged.

– Pedig itt van rá a tökéletes alkalom. Mire vársz még?

James pont ez a pillanatot választotta a visszatérésre. Saiker figyelte a fiút, ahogy megáll közte és Emily között, majd egy szó nélkül ellépett Christől, mintha mi sem történt volna. Menet közben előhúzta a kardot, amiért a fiú jött, amit el akart csenni tőle, a fegyvert, ami végezhet vele.

James hirtelen megragadta Emilyt, hátracsavarta a kezeit, hogy ne szabadulhasson.

– Mi ez? – nézett a tőrre a bukott angyal kétségbeesetten, de Saiker már meg is mártotta benne. James elengedte és hátraugrott a forróság elől. Chris is hátrábblépett, de most nem úgy történtek a dolgok, mint Mistriel halálánál.

Emily testéből fekete felleg robbant ki, de ez nem oszlott szét, hanem a kardon keresztül Saikerbe szállt. Chris döbbenten nézte, ahogy a lány teste a földre rogy és kiszáll belőle minden élet. A fekete felleg, Emily ereje, pedig az utolsó cseppig a démonba szállt.

Saiker megropogtatta az ujjait, majd a nyakát. Olyan arcot vágott, mint egy jól lakott ragadozó a sikeres vadászat után.

– Ezt… – kezdte a fiú, de nem tudta befejezni, a döbbenten annyira letaglózta, hogy nem sikerült összeraknia a mondatot.

– Miért tettem? – kérdezte a démon. – Miért végeztem egy szövetségesemmel? Mert démonná vált és egy démonban nem lehet megbízni. Előbb utóbb az életemre tört volna, így viszont enyém lett az ereje. Holtában is hasznom volt belőle. Hát annyi év után se tanultad meg a dzsungeltörvényt Christopher?

Saiker ahelyett, hogy visszalépett volna hozzá rámutatott, mire a fiút egy láthatatlan béklyó ragadta meg és a démonhoz húzta. Döbbenten esett térdre előtte.

 – Tudod, Emily erejével és a lidércekkel már gyerekjáték lesz legyőznöm Ifarilt és a kisbarátaid – mondta aztán Saiker. – És tudod, hogy mihez van még elég erőm?

A következő pillanatban fájdalom hasított Chris koponyájába és a démon az elméjében szólalt meg újra.

– Hogy megszálljalak – válaszolta meg a saját kérdését. Chris felüvöltött a fájdalomtól és a tehetetlen dühtől. Nem tudta volna megmondani, hogy percek vagy órák teltek el, amíg próbált ellenállni, de végül elsötétült előtte a világ.

James elborzadva fordította el a fejét, majd inkább kihátrált a helységből. Bár Chris nem tartozott a kedvencei közé, nem szívesen nézte az esélyek nélküli szenvedését.

37. fejezet

Sziasztok!

Meghoztam a következőt részt.
Jó olvasást!

Puszi:)

37. fejezet

Rosie a hasára fordulva ébredt, elterülve az ágya közepén. Még csukott szemmel tapogatózott maga mellett, de Chris már nem volt ott. Felült hirtelen, majd körbenézett a szobában, de semmi nyomát nem látta a fiúnak.

Egy pillanatig azt hitte, hogy visszament a szobájába vagy lement a többiekhez, de rossz érzése volt. Úgy érezte, valami nem stimmel. Fel sem öltözött csak a mamuszába és a köntösébe bújt bele. Gyorsan kiszaladt a szobából és lerohant a lépcsőn. A konyhában nagyjából mindenkit megtalált, csak Alex és Josh hiányzott, meg persze Chris.

– Nem láttátok Christ? – Amint felmérte a helyzetet már ki is bukott belőle a kérdés, még köszönni is elfelejtett, csak idegesen tekingetett körbe.

– Neked is jó reggelt! – morogta Jason, de a lány csak legyintett.

– Nem, még nem – felelte Eric.

– Biztosan még alszik – tette hozzá Stephanie és egy tányért tett le Rosie-nak az asztalra. De az ifjú nephilim csak megrázta a fejét és visszaszaladt az emeletre. Majdnem orra esett a bolyhos mamuszában, de nem érdekelte. Rossz érzése volt és csak egyre fokozódott. Kopogás nélkül rontott be Chris szobájába. Az ágyhoz lépett, ami be volt vetve, nem aludtak benne, hiszen a lány mellett feküdt az éjszaka. Benyitott a fürdőbe, de az is üres volt. Azt találta, amire számított, semmit. A fiúnak semmi jele sem volt. Mindene eltűnt. Igaz, hogy nem is rendezkedett be igazán, de az a kevés dolog is felszívódott, amit magával hozott.

Rosie ezután elhagyta a helységet és meg sem állt az utcáig. Nem érdekelte, hogy csupán egy köntösben van, most nem foglalkozott vele. Ekkor már Eric is utána szaladt megsejtve, hogy baj van.

– Nincs itt – suttogta megtörten. Vörös haja izgatott táncot járt, ahogy idegesen forgatta a fejét keresve valamit.

– Mi? – kérdezte a fiú.

– A motor – mutatott körbe Rosie az üres utcán. – Elment…

Eric arca eltorzult, egy pillanatra düh lángolt fel rajta, majd aggodalom vette át a helyét és kétségbeesés. Visszalépett a házba, a lány pedig követte.

– Ifaril! – kiáltotta rögtön, az angyal szinte azonnal megjelent.

– Mi történt? – kérdezte Jasonnel egyszerre.

– Chris lelépett – kezdte az öccse. – Maga akar végezni Saikerrel.

– De hát az öngyilkosság – sápadt el az angyal.

– Számára egy próbát megér – suttogta halkan Rosie és összehúzta magán a köntöst, hirtelen fázni kezdet. – Nem érdekli, hogy él-e vagy hal.

A szemeibe könnyek szöktek, de dacosan kipislogta őket.

– Utána kell mennünk – mondta Eric.

– Nem tudunk – rázta a fejét Ifaril. – Ahhoz, hogy bejuss a pokolba, démonvérnek kell folynia az ereidben. Még én se tudlak bevinni.

– Akkor mit teszünk? Csak várjuk, hogy meghaljon? – kérdezte a fiú.

Rosie megrázta a fejét, nem tudta ilyen könnyen feladni. Felrántotta a pince ajtaját és leszaladt az edzőtermükbe. Ahogy beviharzott azonnal a megkötözött fogolyhoz fordult, aki meglepetten húzta fel a szemöldökét.

– Szexi hálóing – jegyezte meg a fiú pimaszul, ahogy végigmérte a lányt. Fekete-lila hálóing volt rajta, ami éppen csak fedte az érzékeny pontokat, de Rosie-t most nem érdekelte, hogy miben látja őt Tim.

– Hogy lehet bejutni a pokolba? – kérdezte figyelmen kívül hagyva a megjegyzést.

– Miért nem kérdezed Christ? – ráncolta a szemöldökét a vadász. Rosie nem válaszolt, mire Timothy felnevetett. – Csak nem azért, mert lelépett. Ó, a kis hős!

– Tudod vagy sem? – erősködött Rosie.

– Sehogy – vonta meg a vállát, mire a lány már fordított is neki hátat, de ismét megszólalt. – Egyedül nem juthatsz be…

– De? – Kétkedve nézett rá vissza, de azért megtorpant.

– De – kezdte jelentőségteljesen a fiú – én be tudlak vinni, persze nem ingyen.

– Mit akarsz cserébe? – kérdezte óvatosan. Nem bízott Timben és félt attól is, hogy mit akarhat, de Chrisért meg kellett próbálnia.

– Csak annyit, hogy engedj el – felelte. – Nem nagy kérés, úgy sincs már értelme itt tartani.

– Miért bízzak benned? – kérdezte a lány.

– Nincs más választásod – nézett a szemébe Timothy. – Én vagyok az egyetlen esélyed a pokolba vezető út megtalálásához.

– És ha elengedlek, mi garantálja, hogy nem szöksz el azonnal vagy ölsz meg valakit azok közül, akiket szeretek?

– Megesküszöm rá, hogy mindenkit eljuttatok élve a pokolhoz – nézett mélyen a szemeibe a fiú. – Elviszlek a pokolba, ahol megkeresheted a szívszerelmed, ha él még, persze, ígérem.

– Életben van – jelentette ki határozottan és a kötelekhez lépett, hogy eloldozza őket.

– Honnan vagy ebben ilyen biztos? – kérdezte kétkedve.

– Csak tudom – felelte a lány és kioldozta a köteleket, amik fogva tartották.

Timothy felkelt a székről, kinyújtóztatta a tagjait és megdörzsölte a csuklóit, amiket kikezdet a béklyó. Rosie felé fordult és elmosolyodott.

– Látod, nem olyan nehéz megbízni a másikban.

– Nem bízom benned – felelte a lány. – De nincs más választásom, téged kell követnem.

– Ez az én szerencsém – mondta a vadász és elindult kifelé a pincéből.

– Csak hogy tisztázzuk – kezdte még Rosie, miközben leakasztott egy íjat a falról –, egy gyanús mozdulat és véged. Gondolkodás nélkül átlövöm a szívedet.

– Csak magamnak csinálnék problémát, ha megölnélek – nézett rá vissza a válla felett. – Túl sokan vagytok ellenem.

A nephilim bólintott, majd megkerülte a fiút és elindult felfelé a lépcsőn. Tim szorosan a nyomában volt, mint egy árnyék.

Mindenki megdöbbent, amikor meglátta a fiút Rosie után.

– Ő meg mit keres itt? – kérdezte Eric.

– Azt mondja, hogy be tud vinni a pokolba – jelentette ki a lány magabiztosan.

– És bízol benne?

– Nem nagyon van más lehetőségünk – vonta meg a vállát. Eric kelletlenül bólintott, majd Tim felé fordult.

– És hogyan is viszel be minket? – kérdezte.

– Kinyitom a kaput – felelte egyszerűen.

– Ennyi?

– Nem olyan bonyolult bejutni, mint ahogy hiszitek – vonta meg a vállát.

– És mit nyersz ezzel?

– Rosie-val megegyeztünk, hogy szabadon elmehetek utána – mondta a vadász.

Aztán kidolgozták a tervet. Úgy döntöttek megosztják az erőiket. Eredetileg Ifarillal elmentek volna a nephilimekhez rábeszélni őket a háborúra, de most Chris után kellett indulniuk. Így Stephanie-ra és Joshra maradt a Tanács meggyőzése, valamint Rehail is velük tartott. Felisz felhívta Alexet, aki Vicktorie-val már el is indult.

*

Alex letette a telefont, majd az őt aggodalmasan vizslató Vicktorie-ra nézett.

– Mi történt? – Türelmetlenül dobolt az ujjaival az asztalon, ahogy várt a fejleményekre.

– Chris elment Saikerhez – mondta ki a fiú félve –, a pokolba.

– Mit tett? – suttogta maga elé Vicktorie és letaglózva ült le az egyik székre a pultnál.

– Ifaril és a többiek utána készülnek – próbálta bíztatni, de a vámpír nem reagált, csak megrázta a fejét.

– Meg fogják menteni – folytatta.

– Igen? És hogy? – nézett fel kétkedve a kezeiről a nephilim kék szemeibe.

– Nem tudom, de megoldjuk – simította a tenyerét a lány reszkető kézfejére és megszorította azt. Vicktorie viszonozta a szorítást, majd felállt a székről és elindult kifelé.

– Mire várunk még? – nézett rá vissza, de Alex megrázta a fejét.

– Nem érünk oda időben, és azt se tudom hová kell menni.

– Én tudom, és motorral megyünk – felelte a lány.

– Azt Chris elvitte – ellenkezett.

– A sajátját – kacsintott rá Vick. – Az enyém a garázsban áll, igaz már évek óta – tette hozzá, miközben kilépett a lakásból. Alex sietve követte.

Lent a garázsban egy kissé régi és poros motort látott meg, ahogy Vicktorie lerántotta róla a ponyvát. Kívülről épnek és működőképesnek tűnt.

– Remélem, beindul – mondta a lány, majd egy bukósisakot dobott Alexnek.

– Mégis hová megyünk? – kérdezte a kezei között forgatva a fejvédőt.

– A pokolnak nincs messze az egyik bejárata – felelte Vicktorie. – Oda.

– És hogy tervezel bejutni?

– Ezzel – húzott elő a kabátjából egy kisebb üveget, ami félig volt töltve vérrel. – Jamesé, még régebben vettem le tőle.

– Nem csak démonvérrel a szervezetedben léphetsz be a pokolba? – ráncolta a szemöldökét értetlenül Alex.

– Ezt tartják – bólintott Vicktorie –, de én kutakodtam kicsit. Egy próbát mindenképpen megér.

Alex felpattant a lány mögé a motorra és a derekára fonta a karját. Vicktorie berúgta a járművet – elsőre nem indult, de másodszorra már sikerült –, majd kihajtott az utcára.

A lányt szorította magához menet közben és várta, hogy megérkezzenek. Nem tudta merre tartanak, de bízott Vicktorie-ban. Aztán nem sokkal azután, hogy kiértek a városból a motort ugrott egyet, majd irányíthatatlanná vált. Vick próbálta egyenesben tartani, de lesodródtak az útról.

Alex lerepült a járműről és egy fának csapódott, még a bukósisakban is érezte, hogy sajog a feje, és a hátát is erős ütés érte. Nehézkesen felemelte a kezét, hogy leszedje a fejéről a sisakot, de megelőzték. Fürge ujjak csatolták ki, majd húzták le a fejéről a bukósisakot.

– Jól vagy? – kérdezte azonnal Vicktorie. Alex észre sem vette, hogy máris mellé lépett.

– Igen – felelte. – Te?

– Megvagyok – biccentett a lány. – Eltört a jobb karom, vissza tudod rakni a csontot a helyére?

Alex a lány karjára pillantott, a csontja átszúrta a bőrét, erősen vérzett, de ha visszateszi a helyére, hamar meggyógyul, hiszen vámpír volt. Bólintott és ellökte magát a fától, és megfogta a lány karját.

– Háromra, jó? – kérdezte, Vicktorie bólintott, szorosan lehunyta a szemét, és a száját is összeszorította.

– Egy… – kezdte a nephilim lassan. – Kettő… Há-rom! – Visszarántotta a csontot a helyére, Vicktorie felnyögött, de nem adta több jelét a fájdalomnak.

Kinyitotta a szemét, majd biccentett a fiúnak és felállt. A karja máris összeforrt, látta, mikor nyújtotta a kezét, hogy felsegítse.

– Biztosan jól vagy? – kérdezte, mikor Alex nyögve felállt.

– Csak bevertem a hátam, nem nagy cucc – mosolyodott el halványan a fiú, így próbálva megnyugtatni. A vámpír kétkedve nézett rá, így inkább terelte a témát. – Mi történt?

Vicktorie nem válaszolt, csak a megrongálódott motorhoz lépett, majd a hátsókerékből kihúzott egy nyilat.

– A nyilam történt – szólította meg egy ismerős hang. Alex lehunyta a szemét, majd szembefordult Johnnal, aki nem volt egyedül, két másik nephilim állt mellette. – Gondoltam, befejezhetnénk a múltkori fogócskánkat. Mit szólsz hozzá?

Vicktorie morogva húzta elő a kardját, de Alex a pengére tette a kezét.

– Neked menned kell! – mondta a lánynak komolyan.

– De…

– Ezt elintézem, Chrisnek szüksége lesz rád.

Vicktorie leeresztette a fegyvert és a fiúra nézett.

– Vigyázz magadra! – suttogta, majd eltűnt a fák között.

– Velünk jössz önként Alex vagy erőszakhoz kell folyamodnunk? – kérdezte az egyik a másik két nephilim közül.

Alex John szemébe nézett, látta, hogy arra vár, ellenkezzen, így hát megadóan felemelte a kezét, majd nyugodtan várt, míg az egyik nephilim megkötözi.