Befejezett történet!

2015. december 26., szombat

7. fejezet

Sziasztok!

Megérkeztem a következő fejezettel is, majdnem elfelejtettem, hogy szombat van és ideje új részt feltenni. A szünetekben mindig elveszik az időérzékem. Na mindegy!
Igazából csak Boldog Karácsonyt akartam még nektek kívánni így az ünnep utolsó napján! :D
Jó olvasást a fejezethez!

Puszi :)

7. fejezet
A keze ökölbe szorult, az ajkait vékony vonallá préselte. Mérges volt, rettentő mérges és teljesen megértette. Nem szabadott volna neki hazudnia, az első perctől őszintének kellett volna lenni és elmondani mindent, amit tudott. Talán ő kitalálta volna, hogy mire készül a bátyja, de inkább Chrisben bízott, hogy óvja Ericet, rosszul tette.
- Mikor lesz a tárgyalás? - kérdezte hosszú idő után fojtott hangon.
- Két nap múlva - felelte Alex halkan.
- És Chris mit mond?
- Semmit - vonta meg a vállát. - Csak annyit, hogy ez is a terv része.
- Mi a francért nem avatott be? - kérdezte ingerülten Eric.
- Mert lebeszélted volna vagy megakadályozod benne. Nekem is ezért nem mondta el, mert tudta, hogy átadom neked.
Mielőtt Eric válaszolhatott volna, csengettek. Meglepetten néztek össze, majd az ajtóhoz indultak. Ketten voltak otthon, meg Jason, de ő a szobájának magányába zárkózott és egyikőjük sem akarta zavarni. Eric kitárta az ajtót és Vicktorie állt a küszöbön napszemüvegben, magabiztosan, felszegett állal.
- Kaptam Christől egy levelet - kezdte köszönés nélkül, ahogy belépett - azzal az utasítással, hogy ha 24 óráig nem hallok felőle, bontsam fel. Megtettem! Te tudtál erről az öngyilkos küldetésről? - fordult azonnal Erichez, Alexet figyelmen kívül hagyta.
- Csak most tudtam meg én is - felelte a fiú -, miután megtette.
- A bátyád egy idióta - jelentette ki Vick.
- Az, és kifejezetten vonzódik a börtönökhöz - bólintott Alex, a vámpír rákapta a pillantását, bár a napszemüvegtől nem látszott, de biztos volt benne, hogy egy haragos pillantást vet rá, így inkább összehúzta magát.
- Mit fogsz tenni? - kérdezte Erictől. - Hogy szabadítod ki?
- Sehogy - vonta meg a vállát a fiú. - Onnan nem lehet kihozni, lehetetlen.
- Hagyod meghalni? - rökönyödött meg Vicktorie.
- Kitalálok valamit - mondta a fiú határozottan. - Még van két napom rá.
- Segítek - ajánlkozott rögtön Vicktorie.

Éppen azt próbálták kiokoskodni, hogy mit is tehetnének, amikor kicsapódott a könyvtár ajtaja és valaki levágtázott a lépcsőn sebesen és hangosan.
- Merre vagy? - hallották meg John hangját. Hirtelen összenéztek, majd mindannyian Vicktorie-ra, a fiú már majdnem elérte a konyhát, amikor Alex hirtelen ötlettől vezérelve kiugrott elé a folyosóra.
- John! - mondta ki a nevét meglepetten és az ajtókeretnek támaszkodott, hogy véletlenül se tudjon tovább menni a nephilim. - Mi szél hozott ide, szerény hajlékunkba?
- Ma van az első napod és máris kerülöd a munkát? - fonta össze a karjait a mellkasán számon kérően.
- Te mondtad, hogy csak láb alatt vagyok - tárta szét a kezeit értetlenül Alex, és közben hátrapillantott a válla felett aggodalmasan. Csak egy rossz mozdulat és lebuknak, John meg rögtön szalad az apjához, hogy elmondja, egy vámpír van a házukba és rövid úton lesznek Chrisnek cellatársai.
- Nekem igen, de az apámnak meg nem tetszett, hogy elküldtelek - vonta meg a vállát. - Amúgy is inkább te, mint Eric. Apropó Eric, merre van?
- Eric? - kérdezett vissza Alex ijedten. - Eric, hát ő éppen... fagyizik.
- Fagyizik? - John arcán látszott, hogy nem erre a válaszra számított, a döbbenettől leesett az álla.
- Aha - felelte nagy komolyan Alex. - Imádja a vaníliát csoki öntettel, az a kedvence. Itt az utcában pedig van nagyon finom, kérsz esetleg? Felhívjam, hogy hozzon? - vette elő a mobilját. - Majd azt mondom, hogy nekem kell, nehogy beleköpjön vagy ilyesmi.
- Nem kell, kösz - mondta furán John. - Csak gyere vissza, dolgunk van.
- Persze, megyek egy perc, csak előkeresem a köpenyem.
- De hát rajtad van! - felelte értetlenül. - Mi bajod?
- Semmi, mi lenne? - adta az ártatlant. - Csak még új ez a szitu.
- Jól van - mondta beletörődően. - Előre mentem, siess! - indult el, közben pedig megrázta a fejét, és azt motyogta, hogy: Idióta!

- Gyere! - ragadta meg Eric a kezét és az egyik sarokba húzta, a mosogató elé. - Itt nem láthat meg - suttogta. - Csak ha belép.
Vicktorie bólintott. Olyan közel voltak egymáshoz, hogyha lábujjhegyre áll könnyedén megcsókolhatná a fiút. Eljátszadozott a gondolattal, hogy milyen lenne Chris imádott öcsikéjét csókolni, vajon mennyiben más?
- Minden oké? - kérdezte halkan Eric, miközben gyanakodva méregette.
- Nem akarod tudni, hogy mire gondoltam - felelte, és oldalra fordította a fejét, hogy ne lássa a nephilim vonzó arcát és hívogató ajkait. Eric csak mosolyogva megrázta a fejét, de nem firtatta a témát, nem volt rá szüksége.
- Eric, hát ő éppen... fagyizik - hallották meg Alex hangját, mire a fiú a homlokára csapott. Vicktorie pedig halkan felnevetett, a tenyerével próbálta tompítani a hangját.
- Idióta - rázta meg a fejét Vicktorie.
- Haragszol rá - állapította meg Eric komolyan.
- Honnan veszed? - kerülte a pillantását a vámpír.
- Látom - mondta a nephilim és gyengéden maga felé fordította az állát, hogy a szemébe nézhessen. - Mi történt köztetek? Miről maradtam le?
- Hosszú sztori - sóhajtott.
- Úgy tűnik, ráérünk - vonta meg a vállát féloldalas mosoly kíséretében.
- Nem váltunk el legutóbb túl szépen. A részletekről kérdezd a barom haverod - közölte a lány ridegen. Eric nem válaszolt, nézte egy darabig, végül sóhajtott és nem szólt többet.

Miután becsukódott John mögött a könyvtár ajtaja, Alex hangosan kifújta a levegőt és visszalépett a konyhába. Eric és Vicktorie a konyha egyik sarkába kuporogtak, ahol nem láthatta volna meg őket John a folyosóról.
- Vanília fagyi csoki öntettel? - kérdezte vigyorogva Eric.
- Jobb, nem jutott eszembe, na - felelte sértetten Alex. - Szerintem jól kivágtam magunkat.
- Aha, csak idiótának néz - jegyezte meg a barátja.
- Eddig is annak nézett, nem mindegy - vonta meg a vállát.
- Ja, de most már engem is - tette még hozzá Eric.
- Akkor legközelebb mentsd te a helyzetet - mérgelődött a fiú.
- Jól van na, nagy voltál - veregette vállon elismerően. - De menj, mielőtt visszajön!
- És ti? - kérdezte Alex még utoljára.
- Próbálunk kitalálni valamit - bólintott Vicktorie. - Menj nyugodtan, ketten is menni fog.

Miután Alex elment ketten maradtak. Vicktorie végighúzta a kezét az asztalon.
- Hol vannak a többiek? - kérdezte aztán. - Chris bajban a család meg elment weekendezni vagy mi?
- Nem - nevetett fel Eric. - Még nem tudnak róla, Alex nekem akarta először elmondani, Josh pedig nem szabadul a Tanácstól a múltkori támadás miatt. Mindenki más a dolgát végzi.
- Aha - bólintott a lány unottan. - Szóval egyedül vagy?
- Nagyjából, Jason a szobájában - összegezte a nephilim. - De miért?
- Csak - vonta meg a vállát Vicktorie.
- Szóval akkor... - kezdte Eric, de a lány mellé lépett, majd hirtelen megcsókolta, de a fiú ellökte magától.
- Mit csinálsz? - húzódott arrébb felháborodottan.
- Megcsókollak.
- Azt tudom, de miért?
- Tudtommal már nem élsz monogám kapcsolatban - mosolyodott el a vámpír. - Nyugi - folytatta, ahogy meglátta a nephilim felháborodott pillantását -, Chris leveléből tudom, fogalmam se volt róla, nem avatott be. Szóval? - húzta magához ismét.
- Nem, nem lehet - ellenkezett Eric. - Veled nem.
- Miért nem? - Vicktorie végighúzta a kezét a mellkasán, de a fiú megállította.
- Mert nem szeretlek - felelte, mire a vámpír felnevetett.
- Szerelem? - kérdezte gúnyosan. - Ehhez nem kell szerelem.
- Neked! - fordult el a nephilim.
- Neked se - vonta meg a vállát. - Nem tudom, miért nem akarod, de úgy látom, hogy ki sem szedem belőled.
Arrébb sétált és felült a konyhapultra szemben Erickel. A fiú követte a mozdulatait, amint a könyökére támaszkodva hátradől.
- Kár, kíváncsi lettem volna - sajnálkozott. - Vajon vagy egy olyan gyengéd, mint a bátyád, vagy a látszat csal? Nála csalt.
- Ezt nem akartam tudni - felelte Eric és az asztalnak dőlt. - Hiába próbálkozol, nem fogunk lefeküdni egymással.
- Hm - nyomta ujjait az ajkaira, mintha meglepődne. - Nem volt hátsó szándékom.
- Na, persze - nevetett fel Eric hitetlenül.
- Ne mondd, hogy nem hízelgő, amit szeretnék - mosolyodott el a lány.
- Jobb, ha most mész. - Eric kifelé indult a konyhából az ajtó felé.
- Mi lesz a bátyáddal?
- Megoldom - felelte magabiztosan és kinyitotta a bejárati ajtót.
- Nem akartam a lelkedbe gázolni, vagy ilyesmi - mondta még utoljára Vicktorie. - Sajnálom, ha korai volt.
- Semmi gond - döntötte a fejét az ajtónak fáradtan Eric.
- Tudod, ha meggondolnád magad, csak hívj! - A lány végigsimított az arcán és újra megcsókolta. A nephilim nem lökte el, de bár megtette volna.
- Bocsi, csak itt felejtettem... - hallotta meg a legjobb barátja hangját a háta mögül - a mobilom.
- Alex! - fordult meg rögtön ijedten Eric. A testvére kék szemei égetően csalódottak voltak, aztán megfordult és visszaszaladt a lépcsőn, hogy eltűnjön a Tanácsnál.
Eric nem törődött többet Vicktorie-val, otthagyta a lányt és a legjobb barátja után indult.
A házukban már nem érte utol, de a Tanácshoz is követte s közben próbálta figyelmen kívül hagyni a rámeredő meglepett pillantásokat.
- Alex várj már! - kiáltotta a barátja után már sokadszorra. - Ne csináld már! Tudod, hogy nem akartam.
A fiú megtorpant, visszafordult és a szőke srác felé lépett kelletlenül. Láthatólag bárhol szívesebben lett volna ebben a pillanatban, mint itt, nem éppen a legjobb hely a megbeszélésre.
- Dolgom van - jelentette ki fagyos hangsúllyal.
- Nekem is - bólintott Eric. - Tisztáznom kell a dolgokat a legjobb haverommal.
- Nincs mit tisztázni. Bocs, hogy rosszkor érkeztem. - Megvonta a vállát közönyösen, de nem nézett a másik szemébe. Csalódott volt, úgy érezte, hogy elárulták, méghozzá olyasvalaki, akire az életét is rábízná, de valahol mélyen meg úgy érezte, hogy túlreagálja, amit látott, hiszen egyikkőjüknek se jelentett semmit, erről nem kellett magát győzködnie. Viszont a bátyja tudta, hogyan érez a lány iránt, mégis hagyta neki, hogy megcsókolja.
- Ne csináld már! - rázta a fejét Eric. - Sajnálom, oké? Nem akartam.
- Megtetted volna? - kérdezte halkan aztán Alex.
- Mi? - döbbent le a szőke fiú. - Tudod, hogy nem tetszik.
- Tudom! - nézett mélyen a szemébe az öccse. - Csakhogy nem ezt kérdeztem.
Eric nem tudott mit mondani, semmi sem jutott eszébe, amivel menthetné a helyzetet. Rettentő dühös volt magára, amiért elszúrta, de nem gondolkodhatott tovább, mert hozzájuk léptek.
- Mi van, egy napig sem bírjátok egymás nélkül? - kérdezte John.
Alex a testvéréről a fiúra vezette a pillantását, és még mielőtt Eric válaszolhatott volna, megszólalt.
- Eric már megy! - jelentette ki.
- Mi? Nem, én... - próbált ellenkezni, de Alex komolyan közbevágott.
- Mondom, mész - olyan határozott volt és ellenséges, amilyennek még sosem látta. Végül jobbnak látta, ha megteszi, amit kér. Megadóan bólintott, majd elment.
- Mit követett el ellened ez a balfék? - vonta fel a szemöldökét kérdőn John, Alex egy darabig pislogás nélkül meredt rá, majd otthagyta. 

2015. december 12., szombat

6. fejezet

Sziasztok!

Tudom, hogy eléggé soká, de meghoztam a következő fejezetet. Bocsánat a késésért, de nagyon durva volt az utolsó pár hetem. Most már elkezdődött a vizsgaidőszakom és több időm lesz lazítani. Na, de hagylak titeket olvasni az új fejezetet.
Jó olvasást!

Puszi :)

6. fejezet
Kinyílt az iroda ajtaja és egy sötét öltönyös alak lépett be az ajtón, majd azonnal felkapcsolta a villanyt, háttal állt meg a szobának, mert a vizes esernyőjét a tartóba akarta helyezni.
– Azt hittem, hogy ez az apám irodája – jegyezte meg a kényelmes, bőr fotelben ülve, sáros bakancsát felrakta az asztalra, és úgy nézett az érkező férfira. Az kihúzta magát és kedélyes mosollyal az arcán fordult felé.
– Már vártam a látogatásod – mondta a férfi és elkezdet kipakolni a táskájából. – Hívhatnám az őrséget.
– Hívhatnád, de nem fogod – vonta meg a vállát a fiú, majd folytatta, s közben felállt és megkerülte az asztalt, hogy előtte állhasson meg az érkező mellett. – Furcsa mód rettentően emlékeztetsz rá. Olvastam valahol, hogy "két nagyon hasonló ember néha, sőt az esetek többségében nehezebben érti meg egymást, mint két különböző." Talán ezért gyűlöltétek egymást annyira.
– Ó – döbbent meg a férfi látványosan – miben emlékeztetlek rá?
– Ugyanolyan becsvágyó, hataloméhes pocája vagy, mint amilyen ő volt. Manipulatív, célratörő, arrogáns és nem válogatsz az eszközök közt.
– Igaz, ez esetben igazad van – értett egyet.
– De van köztetek egy óriási különbség Crusader – folytatta Chris. – Az apámat volt, aki vissza tudta fogni, és hidd el, nagyon szerencsés volt ezért.
– Az anyádról beszélsz – jelentette ki.
– Természetesen – bólintott. – A húgodról beszélek, bácsikám – vigyorodott el Chris gúnyosan.
A férfi most őszintén meglepettnek tűnt, igaz hamar rendezte a vonásait.
– Mióta tudod?
– Nem régóta – vonta meg a vállát a vadász. – Szerintem ugyanolyan az orrunk nem gondolod, bácsikám?
– Hagyd ezt abba! – parancsolt rá mérgesen, mire Chris vigyora még elégedettebb lett. – A húgom már akkor meghalt, amikor Peter elvette. Tudja még valaki?
– Csak én – válaszolt unottan. – Megnyugodhatsz, nem mondom el senkinek, nekem is kínos, hogy a rokonod vagyok, de ne hidd, hogy nem foglak ezzel idegesíteni, amikor csak tehetem.
– Te már azzal is idegesítesz, hogy létezel – vágta rá Crusader, és leült a székébe. – Téged és az öcsédet egyszerűen lehetett eltűntetni.
– Hát igen – támaszkodott az asztalra Chris. – Szívósak vagyunk.
– Csak azért jöttél, hogy nosztalgiázzunk vagy egyéb célod is volt a látogatással?
– Gondoltam, megölelgetnél, ha már így egymásra találtunk – válaszolt szarkasztikusan Chris. – Szóval, amiért jöttem, az öcsém nem akarja a Tanács vezetői székét, de...
– Csak nem te szeretnéd? – kérdezte felkacagva.
– Vicces, de inkább szúrnám át a szemgolyóm egy tűvel, mint hogy én legyek a főbarom ebben a csordában – gúnyolódott a vadász. – Viszont van egy tökéletes jelöltem, és nem te vagy az Crusader.
– Josh? – kérdezte ismét nevetve. – Nem bírná idegekkel.
– Nem, nem rá gondoltam – folytatta a fiú. – Majd megtudod, ha itt az ideje.
– Csak rám akarsz ijeszteni – dőlt hátra a férfi magabiztosan. – Nincs senki, aki vezethetné rajtam kívül a Tanácsot, az anyádnak hála rokon lettem, így ha mindketten meghaltok, rám száll a tisztség.
– Ismerem a nephilimek törvényeit – jelentette ki Chris. – És ez így igaz, kivétel egy esetben, ha megnevezünk egy örököst a tagok közül, bármilyen formában.
– Először nem akartalak titeket megölni – mondta nyugodtan Crusader. – Csak eltűntetni az útból, de most már mások a szándékaim.
– Ó tudom – bólintott. – Elismerésem, majdnem sikerült és az ostoba öcsém még a csapdába is majdnem belesétált. Sosem mondtam, hogy nem vagy okos, de én győztes típus vagyok, nem szoktam veszíteni és nem most fogom elkezdeni. A jelöltem tökéletes és vezető lesz belelő, te, pedig ha jót akarsz magadnak, elállsz az útból, és nem várod meg, amíg én tűntetlek el onnan.
Azzal felkapta az asztalon fekvő dísztőrt, és Crusader kézfejébe vágta, mint kés a vajat, olyan könnyedén vitte át a penge a húst és a csontot is, az asztallapba állt meg. A férfi az ajkába harapott, hogy elfojtsa a kiáltását.
– Ezzel még tartoztam. Ha az öcsém vagy Briece-ék közelébe mész, nem a kezedbe vágok egy tőrt, hanem a torkodba, megértetted? – fenyegette meg Chris és kifelé indult.
– Nem nyert – lihegte a férfi. – Balkezes vagyok.
– Tudom – fordult vissza Chris. – Anyám is az volt, én is az vagyok.
– De jobbal vívsz – ellenkezett Crusader.
– Mindkét kézzel ugyanolyan jól vívok – vonta meg a vállát. – Nincs nálam jobb kardforgató a világon, ebben biztos vagyok. Van, aki megközelít, de le nem győzhet, te meg a fiad, pedig még csak a közelembe se értek.
Azzal megfordult és kivonult a szobából.

*

Crusader elgondolkodva illesztette össze az ujjait, jó pár pillanata nem szólt semmit. Alex a sarokban állt az egyik lábáról a másikra idegesen. Lehet, hogy Chris terve még az előtt elbukik, hogy elkezdődne? Aztán valami kizökkentette a gondolatmenetéből, férfi keze be volt kötve. Pont ott sérült meg, ahol Ericet sebezte meg régebben, biztos volt benne, hogy a géz alatt egy tőrrel ejtett szúrt sebet találna, ha lefejtené, és azt is tudta, hogy ez nem lehet véletlenül, Chris kezét érezte a dologban.
– Szóval a fiad – szólalt meg végül Crusader megtörve a feszült csöndet.
– Eric jönne a sorban, de gondolom, érted, miért nem szeretném, ha ő venné át Annabell helyét – mondta Josh.
– Igen, érthető az aggodalmad – bólintott a férfi. – A kapcsolata Johnnal nem túl jó, még a végén kárt tennének egymásban, ami borzasztó lenne.
– Igen, nem kedvelik egymást túlzottan – értett egyet az apja.
– És Eric mit szól ehhez?
– Őt rám bízhatod – ígérte Josh. – Vele nem lesz gond.
– Hány éves vagy? – fordult hirtelen Alex felé a férfi. Először meglepődött, de gyorsan összeszedte magát és válaszolt.
– 18.
– Csak négy hónappal fiatalabb Ericnél – tette hozzá Josh. – Rendben lesz.
– Hát persze – mosolyodott Crusader, de úgy, hogy Alexet majdnem kirázta a hideg, alig bírta visszafojtani.
– Akkor megegyeztünk – állt fel a férfi. – Hamarosan találkozunk – nézett a fiúra. – Sok sikert az új feladatodhoz.
Jó kívánságnak hangzott, de jól tudta, hogy a mögöttes tartalom volt a lényeg. Crusadert most sarokba szorították, csak közte és Eric között választhatott, és a kisebbik rosszat választotta. Az utánuk korban következő nephilim, aki helyet örökölne a Tanácsban, még csak 15 éves és éppen most vesztette el a nővérét, ő nem kerülhetett a helyére a törvények szerint és ezt Crusader is jól tudta. Alex pedig azt, hogy nehéz idők fognak rájárni, nem elég, hogy John szinte mindig mellette lesz, de az apja is figyelni fogja, szemmel tartja majd minden lépését.
Éppen indulni készült, amikor nyílt az ajtó.
– Josh szeretnék veled... - kezdte Chris, amint benyitott, de rögtön lefagyott, ahogy körbenézett.
- Chris! - ugrott fel Josh rögtön. - Azt hittem, hogy... hogy elmentél - mondta ijedten.
- Christopher Laser! - nézett rá a másik férfi fagyosan. - Minő öröm ennyi idő után újra látni!
- Crusader! - mondta gúnyosan a fiú. - Micsoda kellemetlen meglepetés.
- Gondolom, Josh neked fogalmad sincs róla, miért van az egyik legnagyobb ellenségünk a házadban - nézett a férfire megjátszott ártatlansággal.
- Én... - szorította össze a száját az apuka, mint aki erőlködik.
- Hagyd őt békén, elégedj meg velem - nézett mélyen a szemébe Chris. - Itt vagyok, olyan régóta el akarsz már kapni, tessék itt vagyok - az övéhez nyúlt és ledobta a földre a kardját. - Még csak meg sem kell dolgoznod érte, tiéd lehet a dicsőség.
- Chris! - szólította meg rémülten Josh. - Mit csinálsz? Ezt nem...
- Nem engedem, hogy téged hurcoljanak meg miattam - fojtotta belé a szót a vadász. - Te pedig ígérd meg, hogy kihagyod ebből Joshékat! - mutatott a férfire.
- Ha önként velem jössz, hát legyen - adta be a derekát Crusader. - Úgyis többet ér nekem élve, mint halálra ítélve árulásért.
- Chris ne csinálj hülyeséget - szólt rá Josh, de a fiú nem válaszolt.
- Megvan az első feladatod ifjú segítő - nézett Alexre a férfi negédesen. - Kísérd át a foglyunk!
- Én... - kezdte a fiú, de Chris aprót intett a fejével, hogy ne tegye - nem tudom, hogy hová kell vinnem.
- Ebben segíthetek - mosolyodott Crusader, majd a portálon át eltűntek és a Tanács épületében kötöttek ki.
- Hogy tudtál átjönni rajta? Nem vagy nephilim - kérdezte döbbenten a másik oldalon a férfi.
- Mindig is áttudtam - vonta meg a vállát. - Na és, hová vitetsz? A Tanács elé? Vagy azonnal lefejezel?
- Megnyugodhatsz, lesz tárgyalásod - biztosította. - De még meg kell szerveznem, addig is megmutatom a cellát, ahol az öcséd raboskodott. Remélem, tetszeni fog.

*

Éppen a falon lévő repedéseket számolgatta, amikor sietős lépteket hallott meg. Pont akkor nézett előre, amikor az érkező megállt az ajtaja előtt.
- Mit csinálsz? - támadt neki azonnal Alex. - Megőrültél?
- Mondtam, hogy rám nézve veszélyes lesz a terv - felelte Chris mosolyogva.
- Kihozlak - nyúlt a zsebébe a kulcsért.
- Kisenyves kezű - pirított rá a vadász, mire fülig elvörösödött.
- Nem volt nehéz ellopni - felelte a földet nézve.
- Azt akarták, hogy megtedd - mondta nyugodtan Chris. - Azzal nemcsak engem állítanak félre az útból, hanem mindenkit. Komolyan azt hiszed, hogyha én vagyok a foglya, te pedig az egyik emberre, akkor ilyen könnyen elcsened, alig vagyok itt egy órája.
- El volt foglalva - mentegetőzött a fiú.
- Teljesen mindegy - legyintett Chris. - Nem megyek innen sehová.
- De meg fognak ölni, nem vált be a terved értsd már meg! - szólt rá erénysebben Alex, de a másik fiú csak mosolygott, és ekkor megvilágosodott. - Ez a terved, igaz? Halálra akarod magad ítéltetni! - döbbent rá.
- Most már érted, miért nem mehetek el?