24. fejezet

Sziasztok!

Tudom, előző héten lett volna esedékes a fejezet, de nyaralni voltam, és nem volt időm feltenni, bocsi. Na de most meghoztam, úgyhogy jó olvasást hozzá!

Puszi :)

24. fejezet

Chris kinyitotta az ajtót és kilépett a pincéből a lakásba.

– Biztos jó ötlet egyedül hagyni? – aggodalmaskodott Jason mögötte.

– Nyugalom, Ifaril gondoskodott róla, hogy ne szabadulhasson ki – felelte a vadász. – Hagy maradjon egy kicsit egyedül a gondolataival.

– Hát jó – vonta meg a vállát és együtt léptek be a konyhába. Vicktorie már távozott, hogy egyen valamit, a sérülése óta még nem táplálkozott és szüksége volt már rá, kezdet újra fáradni.

A konyhában Stephanie és Rosie éppen befejezték a főzést.

– Éhesek vagytok? – kérdezte a nő. Chrisnek még mindig furcsa volt, hogy ennyire családtagnak tekintik és szokása szerint zavarba jött. Joshon nem lepődött meg annyira, de hogy az asszony is egy szó nélkül elfogadta, és ugyanolyan kedves és törődő volt vele, mint a saját a gyermekeivel csak még inkább nehézzé tette az itt létét. Az anyja viselkedett vele utoljára így, de az már évekkel ezelőtt volt. Már túl régóta volt magára utalva, az étkezésre pedig sosem fordított sok időt, csak amennyit muszáj.

Annyira elgondolkodott, hogy csak a forró levest érezte meg az ingén, ahogy a bőrébe mart. Szitkozódva ugrott hátrébb, de már elkésett a tányérnyi étel beterítette.

– Jaj, úgy sajnálom! – mondta Rosie, de meg se próbálta játszani, hogy igazat beszél. A smaragd szemek elégedetten csillogtak, ahogy belenézett. Majd a lány megfordult és otthagyta a konyhát.

– Bosszú, édes bosszú – hallotta meg Jason hangját, aki kárörvendő vigyorral nézte.

– Ne röhögj, mert rád is jut még a forró levesből – nézett rá Chris bosszúsan és arrébb lépett a tócsából.

– Jól vagy? – hallotta meg Steph hangját a háta mögött, mire az asszonyra nézett. – Öltözz át gyorsan!

Az anyuka az emelet felé taszigálta az útból, majd felmosóval lépett a helyére. Chris egy darabig értetlenül nézett rá.

– Menj már! – mosolygott fel rá. A vadász gépiesen fordult meg és indult el az emelet felé.

Miután átöltözött megállt Rosie szobája előtt be akart menni hozzá, hogy bocsánatot kérjen azért, amiket anno mondott neki. Éppen kopogni készült, amikor az öccse rohant fel a lépcsőn a nyomában egy szőke lánnyal. Észre se vették annyira siettek, csak becsapták az ajtót és eltűntek mögötte.

Chrisnek kellett pár pillanat mire észhez tért a látványtól. Az öccse fényes nappal tényleg egy lányt vitt fel magához, még hozzá úgy, hogy Stephanie itthon volt, Joshról meg ki tudja, mikor van a Tanácsnál, mikor pedig az irodájában. Tudta, hogy kamasz és jelenleg lázad leginkább ellene és Ifaril ellen, de ez a lépése most még inkább megdöbbentette.

Végül kopogás nélkül nyitott be a szobájába. Nem lepődött meg azon, amit bent talált, látta, hogy valami ilyesmi lehet a célja a viselkedésüknek. Eric állt neki háttal, a lány pedig előtte. Éppen Jessica nyakát csókolgatta, akin már nem volt felső, csak egy melltartó takarta el a kíváncsi szemek elől. Nagyon el voltak foglalva egymással, egyikőjük sem figyelt fel az érkezésére, így jó erősen becsapta az ajtót. A hangra egy pillanat alatt szétrebbentek, és ránéztek. Eric vádlón és haragosan, Jessica pedig ijedten, próbálta magát eltakarni, amennyire lehetett, és a pólóját keresve idegesen jártatta végig a pillantását a szobán. Az apró rózsaszín felső Chris lába előtt hevert. Sóhajtva lehajolt érte, és a lány felé nyújtotta, aki egy köszönömet hebegve átvette, és felkapta.

– Az lesz a legjobb, ha most hazamész – mondta száraz hangon.

– Rendben – egyezett bele a lány, majd elindult kifelé, de még az ajtóból visszanézett. – Akkor majd... – kezdte és reménykedve nézett a szőke fiúra.

– Kereslek – bólintott Eric, Jessica intett egyet mindkettőjük felé általánosságban, majd könyvtárajtóhoz indult, hogy elmenjen a teleporton át.

– Ez mire volt jó? – támadt neki Eric dühösen, miután a lány eltűnt.

– Ezt én is kérdezhetném – fonta keresztbe a karját a mellkasán Chris.

– Ez csak... – kereste a szavakat a fiatalabb fiú, de nem találta.

– Egy naiv, fiatal, ártatlan kislány kihasználásának tűnt innen nézve – vágta rá gúnyos mosollyal az arcán.

– Kihasználás? – rökönyödött meg Eric. – Azért ez kicsit erős, nem gondolod?

– Nem, nem gondolom – rázta meg a fejét, és az öccséhez lépett. – Megértem, hogy dühös vagy, és megbántott, de ennél kicsinyesebb bosszút még tényleg nem láttam, pedig éppen az áldozata voltam egynek az előbb.

– Nem vagyok dühös, sem megbántott – vágott vissza Eric felemelt hanggal, bár értetlenség futott át az arcán, de hamar túltette magát rajta. – Csak szeretném folytatni az életem.

– Igen? – emelkedett meg kérdőn Chris szemöldöke. – Ez az életed? Olyasvalakivel lefeküdni, aki semmit sem jelent neked? Szegény kislány annyira szerelmes beléd, hogy bármit megtenne érted, még ezt is. Remélem, büszke vagy magadra.

– Erről komolyan te oktatsz ki? – hitetlenkedett. – Vagy már Vickről el is felejtkeztél?

– Az más – rázta meg a fejét Chris.

– Igen? Mégis miben? – erősködött.

– Ő nem 15, hanem több száz éves – vágta rá Chris.

– Attól még ő is megtesz érted mindent, mert szeret. – Eric hátat fordított a testvérének, és az asztalra támaszkodott, ökölbe szorult a keze az idegtől.

– Meddig akarod ezt játszani még? – kérdezte a bátyja. – Azt hittem, hogy megbeszéltük.

– Megbeszéltük? – fordult vissza hitetlenkedve Eric. – Mégis melyik hazugságodra gondolsz éppen? Arra, hogy Lisa egy angyal? Vagy arra, hogy azt hitted, haldokolsz? Melyik legyen ma terítéken? Van esetleg valami új, amiről ismét lemaradtam? Titkolsz még bármit is?

– Igen – felelte Chris nyugodtan, mire az öccse egy pillanatra megdöbbent. – Vannak előtted titkaim és lesznek is, szóval, ha ezeken akarsz gyötrődni hajrá, de felesleges, ne tedd tönkre magad ilyen butaságok miatt. Mit akarsz, mit tegyek?

– Mondjuk, legyél velem őszinte!

– Vannak dolgok, amiket nem mondhatok el, sajnálom – felelte a bátyja.

– Akkor legalább egyet ígérj meg – kezdte Eric.

– Mit? – vonta fel a szemöldökét a vadász.

– Az engem érintő kérdésekben én döntök, csakis én – nézett a szemébe a nephilim. – Nem vonod őket kétségbe, és nem próbálsz kihagyni semmiből, akár veszélyes akár nem. Megértetted?

– Hogy kérhetsz ilyet? Hogy veszélyeztessem az életed? Nem, szó se lehet róla – felelte a bátyja. Eric közelebb lépett hozzá mielőtt ismét megszólalt volna.

– Akkor tedd, amiben a legjobb vagy, és tűnj el az életemből, de most örökre – közölte hidegen. – Ne gyere vissza! 

Kikerülte a bátyját és ott akarta hagyni, de Chris megragadta a karját.

– Rendben van! – bólintott megadóan. – Győztél! Benne akarsz lenni? Legyen, nem hagylak ki többé, még ha bele is halhatsz. Kezdjük azzal, hogy a pincében van egy vadász, téged is érint, hiszen találkoztatok már. Tim az!

Azzal Chris kifordult a szobájából és magára hagyta az öccsét. Most nem volt ereje Rosie-val is beszélni, inkább elhalasztotta a bocsánatkérést. 

23. fejezet

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt.
Jó olvasást!

Puszi:)

23. fejezet

Josh az irodájában ült és végezte a papírmunkát. Átnézte a nephilimek jelentéseit a küldetéseikről és összesítette a kiadásaikat. Nem szerette ezt a munkát, de valakinek muszáj volt elvégeznie.

Éppen az egyik papírt tette fel a stóc tetejére, amikor megszólalt a lakásriasztója, ami azt jelentette, hogy démon tartózkodik a lakásban. Kinyitotta az egyik fiókját és két kardot kapott elő, aztán már szaladt is kifelé, hogy megnézze, mi történt.

– Kikapcsolná valaki? – tapasztotta a fülére a kezeit Chris az előszobába.

– Mi történt? – kérdezte Josh.

– Hoztam egy vendéget – mutatott a földre, ahol egy megkötözött fiú feküdt Ifaril lábainál.

Közben abbamaradt a kegyetlen sípolás, valamelyik testvér kikapcsolhatta, Chris nem tudta volna megmondani, hogy melyik.

– És mégis ki ő? – a fiú kezdet ébredezni. A szája be volt kötve, csakúgy, mint a keze és a lábai.

– Timothy, nephilimvadász, Saiker embere – ismertette röviden Chris. – Gondoltam, megtudhatunk tőle valamit. A pincében elfér.

– Ahol a fegyvereket tároljuk? Biztos jó ötlet ez? – bizonytalankodott még mindig Josh.

– Ifaril tesz rájuk egy pecsétet, csak az érhet majd hozzájuk, akiben angyal vér folyik, így Tim nem – mondta Chris, megmutatva, hogy ő már mindent kitalált. – De vihetem Vicktorie-hoz is, viszont akkor én is költözök.

– Nem kell, maradhat – legyintett Josh és visszaindult az irodájába, de még mindig elég hitetlennek tűnt.

– Lassan túl sokan leszünk ebben a házban – jegyezte meg Felisz, aztán ő is otthagyta őket.

– Hol van Eric? – vette észre az öccse hiányát végre Chris.

– Randin – vonta meg a vállát Alex. A báty szemei elkerekedtek, majd Ifarilre kapta őket, de az angyal Timet mustrálta mindenre felkészülten. Megérezte, hogy Chris nézi, mire kérdőn felpillantott rá.

– Hát jó – vonta meg a vállát ő is. – Helyezzük kényelembe a vendégünket.

Chris ott ült Timothyval szemben mikor az teljesen magához tért. Bár egyedül volt bent az edzőteremben Jason és Vicktorie az ajtó mögött füleltek, arra az esetre, ha valami rosszul sülne el. A kötést levette a szájáról ugyan, de a székhez odakötözték.

– Vizet? – kérdezte Chris, amint a fiú kinyitotta a szemeit. Szőke hajába egy kis vörös vegyült, mivel Vicktorie fejbe vágta. De a sebét ellátták.

– Miért nem öltél meg rögtön? – hagyta figyelmen kívül az ajánlatot. A hangja kicsit érdesebb volt, mint először.

– Nem akarlak megölni, a barátom vagy – vonta meg a vállát, mire a megkötözött vadász felröhögött.

– Barátod mi? – rázta a fejét. – A barátot nem szokás elárulni! – kiáltott rá mérgesen.

– Téged nem árultalak el – felelte higgadtan Chris. – Saikert árultam el, senki mást.

– Amikor őt elárultad minket is elárultál – nézett a szemébe dühösen a szőke fiú. – Engem, Nicket, Tanyát... Mindenkit!

– Érdekes, amikor azt hitted, hogy meghalt nem nagyon zavart az árulásom ténye – emelkedett meg Chris hangja is.

– Elég jól megtanultam, mi lesz az árulókkal – felelte, most ő vette visszább a hangerőt. – Mindannyian bűnhődtünk, te is tudod. A pokolba mentünk érted, és rohadtul nem képletesen mondom!

– Tudom – hajtotta le a fejét Chris.

– Azt hittük, te is meghaltál, amikor a szétvert helyet megtaláltuk, meg az égés nyomokat. Közben csak leléptél Vicktorie-val – folytatta. – Aztán pár hónapra rá újra felbukkantál, már nem voltál ugyanaz, de nem kérdeztem. Melletted álltam, azután is követelek miután nem számíthattunk rád. Aztán akkor is, amikor újra Saikernek kezdtél dolgozni, miután kiderült, hogy mégis él.

– Mit tett veled? – kérdezte Chris, saját maga is érezte a hangjában a szánalmat, pedig nem akarta kimutatni.

– Csak nem sajnálsz? Nincs rá szükségem – nézett rá dacosan a fiú. – A második árulásod után választási lehetőséget kaptunk, vagy esküt teszünk és halálig szolgáljuk, vagy megöl minket.

– Elfogadtad – suttogta Chris.

– Naná! – köpte mérgesen a szót Tim. – Tanya nemet mondott és azonnal megölte, csakhogy tudd. Téged, az igazi árulót egy börtönben tartott, még minket azonnal lemészárolt volna.

– Nem akartam, hogy rátok is kihasson a tettem.

– Nem számítottunk – hagyta figyelmen kívül Timothy. – Se neked, se neki. Csak arra vagyunk, hogy elvégezzük a feladatunk. Hidd el, megtanultam!

– Ez nem igaz! – ellenkezett Chris.

– Nem? – emelkedett meg kérdőn a szemöldöke. – Hányszor jutottunk eszedbe mióta itt csücsülsz az öcséd családjánál vagy akár előtte? Fogadni mernék, hogy egy kéz sem kellene hozzá, hogy meg tud számolni. Ismerlek Chris, mindent tőled tanultam. A fegyverforgatáson túl azt is, hogy vannak feláldozható emberek. Végül is nem panaszkodhatok, felettem már csak te voltál és Saiker, egész jó hely a rangsorban, azokhoz képest, akiket ma megöltél.

– És most a helyemre léptél?

– James lett a kisfőnök, de én továbbra se neki engedelmeskedem, csak is Saikernek, ha annyira szeretnéd tudni – mosolyodott el hidegen.

– Miért véreztettél ki egy papot? – kérdezgette továbbra is Chris, de Tim csak mosolygott.

– Miért segítenék? – dőlt előre amennyire tudott a béklyóktól.

– Gyűlölőd őt – jelentette ki a sötét hajú fiú.

– Igen – bólintott Timothy –, de téged jobban! Tudod, mi a furcsa, Saiker mindig azt mondja, hogy régen elnyomtad az érzelmeid, a lelkiismereted, ami most a felszínre tört. Én mégis azt látom, hogy csak magaddal törődsz. Emlékszem, amikor egy egész kolostornyi embert mészároltunk le, csupán azért mert megtudtad nephilimek vannak ott. Emlékszem, milyen élvezetet láttam csillogni a szemedben minden egyes elvágott torok után. Én is élveztem, melletted harcolni. Akkor, amikor elvileg lelketlen voltál tudtam, hogy visszajöttél volna értem, most meg azt várom, mikor vágod el a torkom. Ironikus, nem? Számomra most tűnsz lelketlennek.

– Nem fogom elvágni a torkod – jelentette ki Chris.

– Akkor mégis mit teszel? Örökké egy székhez kötözve tartasz? Már ezt is félsz megtenni? Saiker megtört, mint valami kisfiút? Hiányzik anyuci is vagy mi a szösz?

Chris észre se vette, mikor ugrott fel a székéről és ragadta meg Tim felsőjét arra készülve, hogy behúzzon neki. Csak az ajtó kivágódására eszmélt fel, de addigra már késő volt, az ökle a fiú arcába csapódott. Érezte, ahogy megroppan az állkapcsa és felszakad a bőre, aztán Jason és Vicktorie elhúzták onnan.

Tim viszont nem tűnt kedveszegettnek, vigyorogva nézett rá, az ajkáról a vért pedig lenyalta. Ki akarta hozni a sodrából és sikerült neki.

Jason a terem másik végéig ráncigálta Christ a vállánál fogva, de ő le sem vette a vadászról a szemét.

– Na jó! – ért el a fülébe Jason hangja. – Ki ez a fazon? Sosem láttam még, mégis úgy tűnik, hogy nagyon is képben van veled kapcsolatban.

– Timothy Roberts, egy fiú, akit 10 évesen elrabolt egy démon, majd közölte velem, hogy képezzem ki. Ő volt az első, akit én tanítottam.

– Azt hittem, egyedül dolgoztál.

– Általában, de nem mindig.

– Hányan vannak még? – kérdezte a barátja.

– Összesen heten – súgta Chris és csak most nézett bele a fekete szemekbe – voltak. Ahogy hallom ebből négy halott. Egyet Eric ölt meg évekkel ezelőtt, teljesen véletlenül találkozott éppen vele. Az egyik lányt Ifaril sütötte meg még, amikor Lisa volt, a házukban. A legutolsót, akit kiképeztem, Henryt én magam szúrtam le, mert fel akart lázadni ellenem. Tanyával meg úgy tűnik, hogy Saiker végzett. Rajtuk kívül van még ugye Timothy, meg Nick és Lily. Mindegyik veszélyes, csakúgy, mint James.

– Miért te képezted ki őket? Ezt nem értem.

– Saiker nem akart ezzel időt tölteni, mint megtudtam ő csak Jamest és engem tanított. Aztán mindkettőnknek adott pár tanítványt, egyszerre csak kettőt-kettőt. Aztán azoknak is adott, és így tovább, nem tudom meddig, talán még ma is. Fogalmam sincs.

– Barátok voltatok? – kérdezte Jason furán.

– Csak nem féltékeny vagy? – viccelt Chris, de a nephilim el se mosolyodott. – Valami olyasmi. De nem igazán mondanám, együtt harcoltunk, nekem dolgozott, tudtam, hogy jó, de ennyi. Nem mentem volna érte vissza, ha meg akarják ölni, mint ahogy ő mondta. Nem, akkor még nem.

– És most?

– Nem akarom megölni – felelte Chris. – Úgy ahogy Jamest se, senki mással nem akarok végezni csak Saikerrel.

– Ugye tudod hogyha Saikert megölöd gyötrelmes és lassú halálra ítéled? – nézett komolyan rá Jason.

– Tudom – bólintott Chris. – De én is élek, nem igaz? Van rá mód, hogy túlélje.