Befejezett történet!

2014. július 26., szombat

10. fejezet

Sziasztok!

Úúúú, valamit nagyon el akarok mondani :D Nagyon nagyon boldog vagyok, mert felvettek az ELTE-re!!!!!!!!!!! Szóval nagyon imádok most mindenkit és mindent!!! :D
Meghoztam a 10. fejezetet. Most újra felvesszük Ericék történetének fonalát, remélem, hogy azért örültök. Bocsi, Chris fanok, de most az Eric-Lisa-Alex... fanoknak lesz kedvező időszak.
Bocsi a késésért, de már itt is van.
Jó olvasást!

Puszi:)

10. fejezet


    John sértetten vonult a lány után, mögöttük Lisa, kicsit lemaradva Eric és Alex. Valamin nagyon tanácskoztak, összebújva, halkan beszélgettek. Alex magyarázott valamit a szőke fiúnak, és az elgondolkozva bólintott. Aztán észrevették, hogy Lisa érdeklődve figyeli őket, nem akart odamenni, mert félt, hogy felhívja rájuk a figyelmet, de nagyon érdekelte volna, hogy miről beszélgetnek.
Alex elmosolyodott, ahogy ránézett, majd miközben mondott Ericnek valamit, lökött egyet rajta. Ő csak rosszallóan megrázta a fejét, majd találkozott a pillantása Lisáéval. A fiú tekintete nem mutatott semmi érzelmet, mégis tudta, hogy még mindig azon töri a fejét, hogyan is kerülhetné el az ő lebukását. Még mindig fáradt volt a pillantása, hiába játszotta meg magát, a lány tudta, hogy alig bír már koncentrálni. Ráférne egy kiadós alvás.
Megérkeztek egy faajtóhoz, ami előtt Annabell és John megálltak. Eric azonnal az ajtóhoz akart lépni, és kinyitni, de a lány megragadta a karját, és közelebb hajolt a füléhez. Súgott neki valamit, de olyan halkan, hogy Lisa nem értette. Aztán elengedte a fiút, aki meglepetten nézett rá.
– Légy udvarias! – figyelmeztette még.
– Udvarias a másik nevem – villantott rá egy féloldalas mosolyt.
A lány megrázta a fejét, de ráhagyta. Johnnal lenyomták mindketten az óriási kilincset, majd belökték az ajtó egy-egy szárnyát, tökéletesen egyszerre, mintha gyakorolták volna, aztán mindannyian beléptek.
Éppen Rosie állt egy hosszú asztal végén, őt faggatták. Most viszont mindenki rájuk kapta a pillantását. Voltak ott férfiak, nők, idősebbek, fiatalabbak, fehérek, feketék, de még mongoloidok és arabok is. Egy dolog volt bennük közös mind a nephilimek ezüstös fehér köpenyét viselték, csak úgy, mint a kísérőik. Lisa valami nagyobb dologra számított. Ez csak egy közepes méretű terem volt egy hosszú asztallal, és székekkel. Semmi különleges nem volt itt, az etnikai különbségeket leszámítva. A falak fehérek, az asztal régi, a székek nagyok, és nem túl kényelmesek, legalábbis első ránézésre.
– Eric – mosolyodott el Morrison, felpattant, és kezet fogott vele. – Örülök, hogy látlak. Kár, hogy ilyen körülmények közt, de hát tudod, a formaságok.
– Persze, a formaságok – biccentett a fiú hűvösen.
Josh arcáról semmit sem lehetett leolvasni, nem könnyebbült meg, sőt talán még idegesebb lett. Még nem tudhatta, milyen napja van a fiúnak, jó-e, hogy elkerült, vagy inkább rossz.
– Térjünk vissza a témához, ha kérhetem – köszörülte meg a torkát egy idősebb nő, majd újra Rosie felé fordult. Morrison pedig visszasietett a székéhez. Felisz az egyik falnak dőlve állt, mellette Jason, mindketten őket figyelték. A fiú elindult feléjük, de John kitette elé a kezét, majd gúnyos mosollyal az arcán megrázta a fejét. Eric mormogott valamit, de hátrébb lépett, és csöndben figyelt.
– Szóval azt állítod, hogy nem láttad Christopher Lasert? – kérdezte nő újra Rosie-tól.
– Nem – magyarázta a lány kissé indulatosan. – Én csak azt mondom, hogy nem tudhatom biztosan.
– Hiszen táncoltál vele – szólt közbe egy másik nő, ő viszonylag fiatal volt a húszas éveiben járhatott.
– Táncoltam egy magas, fekete hajú, és kék szemű fiúval – nézett a szemébe Rosie, és nem kapta el a pillantását. – Ez elég sok emberről elmondható szerintem. Egyébként pedig tudtommal Chrisnek hideg kék szemei vannak, amik nem eresztik az ember pillantását. A táncpartneremnek viszonylag sötétkék szemei voltak, talán mélykék, már nem emlékszem pontosan. 
– Szóval maradsz amellett, hogy nem tudod, kivel táncoltál? – kérdezte ismét az idősebb nő.
– Igen – bólintott Rosie –, nem mutatkozott be.
A faggatózó nő még egy darabig tartotta a szemkontaktust, aztán hátradőlt, és Erickre nézett.
– Rendben, mehetsz – intett hanyagul a lánynak. – Eric Laser, Christopher Laser öccse, Emily és Peter Laser kisebbik fia.
– A nagyszüleimet nem sorolja fel? – kérdezte pimaszul a Eric, majd az asztalvégéhez lépett, és hanyagul levágta magát az ott lévő székre, mikor senki se kínálta hellyel.
– Mintha csak az anyádat hallanám – rázta meg a fejét a nő, de nem tűnt sértettnek, még. – Pimasz vagy.
– A pimaszság a véremben van – mosolyodott el féloldalasan.
– Látom.
– Miért is vagyok itt? – könyökölt az asztalra Eric, és közelebb húzta a székét, ami könyörtelenül nyikorgott a padlón, de nem törődött vele, hogy többen is összerezzentek a zajra.
– Kihallgatunk a bálon történtekkel kapcsolatban – vette át a szót egy férfi.
– Nincs mit mondanom – állt fel, és kiindult a teremből, John azonnal elé ugrott, mire Eric elnevette magát.
– Ez komoly? – fordult vissza a Tanács felé széttárt karokkal. – Csak nem gyanúsított vagyok?
– Dehogyis – intette le Morrison azonnal a fekete fiút. – Hogy kérdezhetsz ilyet? Tudjuk, hogy hűséges vagy hozzánk.
– Csak – szólt közbe egy újabb férfi erőteljes hangon. Nagyon hasonlított Johnra, minden bizonnyal az apja lehetett. – Jobb az óvatosság, Chris mégiscsak a bátyád.
– Sosem tagadtam – vonta fel a szemöldökét a fiú.
– Ott volt a bálon vagy sem? – kérdezte a férfi.
– Mr. Crusader, biztos, hogy jó ötlet, hogy maga végzi a kihallgatásom, nem tartom túl elfogulatlannak – tenyerelt rá Eric az asztalra, és farkas szemet nézett az idősebb férfivel.
– Nem hinném, hogy abban a helyzetben vagy, hogy válogathatsz – dőlt előre a férfi is, elfogadva a kihívást.
– Pedig azt hittem, hogy az apám révén nekem itt mindent szabad – gondolkozott el a fiú, majd lebiggyesztette az ajkát. – Szóval tévedtem, kár.
– Eric, kérlek – vette át a szót Morrison. – Tudom, hogy ez az egész igazságtalan, de sajnos elkerülhetetlen ez a procedúra.
– És ha úgy döntök, hogy nem vagyok hajlandó ebben részt venni? – nézett végig a Tanácson.
– Akkor be fogunk zárni egy cellába, amíg meg nem változik a véleményed – mosolyodott el negédesen John apja.
– Dehogyis zárjuk be – ugrott fel Morrison, és átkarolta a fiú vállát. – Ne beszéljük badarságokat! Eric szépen válaszolni fog nekünk, csak kéreti magát egy kicsit.
– Még meggondolom – morfondírozott.
– Eric – szólalt meg most először Josh. A fiú ránézett, egy darabig farkasszemet néztek, majd megadta magát, és megszólalt.
– Chris? – kérdezte, majd ellépett Morrisontól. – Igen, itt volt a bálon.
John apjának az arcára mérhetetlen elégedettség ült ki, kihúzta magát ültében, és úgy nézett körbe, mintha azt mondaná: én megmondtam.
– De nem ő támadta meg az embereket – folytatta a fiú. – Itt volt, tényleg, de a támadást egy James nevű nephilimvadász intézte. Chris, a bátyám megmentette az életem – fejezte be.
– Miért mentené meg az életed, ha meg akar ölni? – kérdezte az idősebb nő, aki Rosie-t faggatta.
– Azért... – kezdet bele a fiú. Lisa csak arra tudott gondolni, hogy el fogja most mondani az igazságot. A kezét tördelte, és közben folyamatosan azt mondogatta magában: Ne mondd el! Kérlek! Csak ne mondd el!
Ne mondd el, kérlek! Csak ne mondd el!
Eric rákapta a pillantását, a szemében döbbenet ült. Lisa nem értette, miért figyeli a fiú. Kérdőn vonta fel a szemöldökét, hiszen még mindig őt nézte nem törődve a rászegeződő szempárokkal. De az egyik férfi megköszörülte a torkát, Lisa nem látta, melyik volt, csak tippelhetett, hogy Mr. Crusader.
– Azért mert?
– Mert... – fordult vissza a fiú kábán. – Mert magunknak tartogatjuk egymást – bökte ki hirtelen, majd megmagyarázta. – Senki nem végezhet velem csak ő, és fordítva.
– Érdekes fogadalmakat tettetek – állapította meg az idősebb nő. – Szóval azt mondod, most nem ő volt?
– Igen – bólintott.
– Miért higgyük el?
– Igazmondó eskü alatt is elmondom, ha kell – nézett mélyen a hölgy szemébe Eric. Végül az elégedetten bólintott jelezvén, hogy nincs több kérdése. John az apjához lépett, és súgott valamit a fülébe. Lisa sejtette, hogy róla van szó, mert a fiú le sem vette róla a pillantását. Nem tévedett, a férfi hamarosan felé fordult.
– És ki ez a lány? – kérdezte. Mindenféleképpen találni akart valamit, amivel megfoghatja Ericet. – Nem ismerős, pedig nagyon jó az arcmemóriám. Annabell?
– A házban volt, amikor odaértünk – kezdte a lány. – A bálon láttam, gondoltam, tudhat valamit.
– Értem – bólintott a férfi. – Hogy hívnak?
– Lisa – válaszolt, de annyira izgult, hogy egy oktávval magasabb hangon szólalt meg a szokásosnál.
– A neved se ismerős – morfondírozott.
– Nem olyan régen ismertük meg – szólt közbe Josh. – Jóban van a családommal.
– Tudod ugye, hogy a nephilimbál csak nephilimeknek van? – fordult felé gúnyosan John apja.
– Nem feltétlen, lehet kivételt tenni – nézett rá nyugodtan a férfi.
– Lehet, jó indokkal – ragaszkodott továbbra is az igazához. Josh már éppen válaszra nyitotta a száját, amikor Eric közbevágott.
– Én hoztam el a bálra Lisát, Josh csak védeni akar.
– Azt állítod, nem is tudott róla? – vonta fel érdeklődve a szemöldökét Mr. Crusader.
– Azt – bólintott a fiú.
– Ugye tudod, hogy az emberek nem tudhatnak rólunk, veszélyes lehet.
– Tudom – bólintott ismét.
– Mégis elmondtad ennek a lánynak, hogy ki vagy – folytatta a férfi.
– Igen.
– Miért? – kérdezte kíváncsian.
– Mert komoly terveink vannak a jövőben – jelentette ki egyszerűen a fiú.
– Komoly? – képedt el Morrison. – Mennyire komoly? Ugye tudod, hogy csak akkor mondhatod el egy embernek, ki vagy, ha a házasságon gondolkozol.
– Tudom. Meglepően okos gyerek vagyok, ismerem a komoly szó jelentését – bólintott ismét Eric kissé gunyorosan. Lisa csak most fogta fel, miről is beszélnek, és döbbenten nézett a fiúra, de az nem viszonozta a pillantását. – Komolyak a szándékaim.

2 megjegyzés:

  1. Áwwww Szilviiiii!! Annyira de annyira de annyira nagyon nagyon ügyes vagy
    !! GRAATULAAAA!!! 4 év múlva megyek utánad:DD WÁÁÁÁÁ
    ÉS anyám basszus, najó most kiakadtam!! Csak egy apró dolgot kértem! azt hogy Eric dögöljön meg, erre ezt kapom! És még Chris se szerepel a részben?!! Ez felháborító!!
    Na de amúgy imcsiztem mert ez a rész nagyon imádikus volt, bár Chris nem sszerepelt benne csak az a retardált öcsikéje.... TE nem érted az én érzéseimet!! Ez nekem olyan, a chrishiány, mintha Willt elküldeném egy távoli sóbányába, ahol kibelezik egy csákánnyal!!! Érzed már mennyire borzalmas?! Christakarok!! Vagy szerzek egy pontosabb csillárt! Jajj amúgy nagyon imádikus rész volt és nagyon teccikelt és nagyon várom a kövit amiben ajánlom hogy chris benne legyen vagy problémáink lesznek!
    Szejetlek és nagyon ügyes vagy gratua megint
    siess
    cup-cup♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. WÁÁÁÁ, KÖSZI LORA!!!!! :DD Várlak, bár remélem, hogy addigra már lesz egy diploma a kezemben :D
      Szegény Eric bármit tesz, nem fogod megszeretni, pedig sajnos vagy nem sajnos, a történet végéig boldogítani fog téged :D Nem tervezem kinyírni szegényt :D
      Chris most raboskodik, számolja a napokat, még egy ideig így is tesz szegényke... Tudom, ezt most nem sok vigasz, de a harmadik kötet telis-tele van Chrisszel. Legalábbis addig, ameddig megírtam :P :D
      Most egy jó darabig nem fog szerepelni Chris, bocsi. Ó, szegény Will, ha ezt tudom, azt mondtam, hogy Daniel a kedvencem :D
      Én is téged ♥
      Puszi♥

      Törlés