6. fejezet

Sziasztok!

Meghoztam a 6. fejezetet. Szembesülnöm kellett vele, hogy jó néhány sztorinál rettentően le vagyok maradva, ezért elnézést. Sietek a pótlással! ;)
Lora lehet, késik a novellád, nincs ihletem :( De próbálkozom! :)
De jó olvasást a fejezethez!

Puszi :)

6. fejezet

- Mióta állsz ott? - kérdezte a lány zavartan.
- Elég régóta, hogy halljam a lényeget - adta meg a választ, és gúnyosan elmosolyodott.
- Eric - lépett ki Vicktorie is az ajtón -, mi legyen a hullával? Ó! - vette észre őket. Eric ránézett egy pillanatra, de nem méltatta válaszra.
- Miért vagytok itt? - kérdezte kíméletlenül undok hangsúllyal.
- A Tanács keres - vette át a szót Alex, ahogy látta, hogy Lisa leblokkol a fiú ridegségétől.
- Mit akarnak? - vonta össze a szemöldökét.
- A támadásról akarnak veled beszélni.
- Nem mondhatom el csak azt, amit mindenki más is - vonta meg a vállát a fiú. - Hagyjanak engem békén!
- És Chrisről is beszélni akarnak veled - tette még hozzá Alex félve.
- Chrisről? - fonta keresztbe a mellkasa előtt a kezét. - Mit akarnak vele?
- Őt gyanúsítják a támadással - fejezte be halkan a fiú. Eric egy pár pillanatig csak bámult rá, majd kitört.
- Mi az, hogy őt gyanúsítják? - emelte fel a hangját. - Hiszen tudjuk, ki volt.
- Mi tudjuk, de a Tanács nem - folytatta nyugodtan Alex. - Nem ismerik Jamest, hallottak róla, de nem ismerik. Miért hinnének valamiben, amit sosem láttak? Chris az egyetlen lehetséges gyanúsított, és valljuk be logikus következtetés.
- Ne mondj ilyet! - bökte meg a barátja mellkasát Eric dühösen. - Meg ne próbáld még egyszer!
A vita közben felcsúszott a bőrkabátjának az ujja a jobb karján, kivillantva az alatta lévő sima bőr felületet, ahol a vágásnak kellett volna lennie, de a bőrfelület hibátlan volt. Lisa akaratlanul is túl sokáig követte a karja mozgását a szemével, és feltűnt a fiúnak, azonnal visszahúzta rá a kabátot, még ha tudta is, hogy elkésett.
- Egyébként, hogy találtál meg? - vette visszább a hangerőt.
- Kereső varázslattal - Eric meglepettnek tűnt, így hát folytatta. - Fáradt vagy, nem figyeltél oda eléggé, így megtalált a varázslat.
- Majd legközelebb jobban figyelek - mosolyodott el.
- Az jó lesz, mert most pár napig folyamatosan vonzani fog hozzád valami ellenállhatatlan erő - heccelte őt Alex.
- Csak most van mire fognod - ütötte le a labdát Eric.
- Khm - köszörülte meg a torkát Vicktorie. - Szóval a hulla - mondta, amikor már mindenki ránézett. - Jó, mindegy - legyintett -, elintézem.
- Kösz Vick - bólintott Eric. Hiába gyógyította meg a vámpír vére a sebet, az arca ugyanolyan nyúzottnak tűnt, mint tegnap este, ha nem még fáradtabbnak. Valahogy más volt most, mint, amikor megismerkedtek, egy másik énjét mutatta.
- Ha találsz valamit... - fordult még vissza a lány.
- Értesítelek - bólintott ismét.
- Vigyázz magadra - kiáltott utána Alex. Mindenki meglepetten nézett rá, még Vicktorie is. - Sokaknak nem tetszik, amit Erickel csináltok - magyarázta.
A lány bólintott, de nem mondott semmit, csak bement.
Visszafelé nem szólalt meg egyikőjük sem. Eric is, és Lisa is hallgatott, nem volt mit mondaniuk egymásnak. Meglepőmódon Alex is inkább csendben maradt, sőt egyszer csak előre sietett, miután váltott Erickel egy hosszabb pillantást. Lisa meglepetten nézett utána, de nem reagált semmit.
- Sajnálom, hogy így láttál - suttogta. Lisa felsóhajtott, és oldalra nézett a fiúra, aki mellette ment, és felvette a lépéseinek a ritmusát. Még bűnbánó arccal is gyönyörű volt. Ritkán mondanak férfiakra olyat, hogy gyönyörű, ez inkább női jelző, de valahogy mégis igaz volt rá. Más szót nem talált, ami tükrözné a külsejét. Betegesnek tűnt, mint Chris pár hete, de még mindig magával ragadó volt. Barna szemei csillogtak, alatta sötét karikák húzódtak. Az arca fehér volt, a haja a nappali fényben teljesen szőkének tűnt, a válla kicsit megrogyott a sok megpróbáltatástól. De ezektől eltekintve, és ezek mellett, jól nézett ki, mint mindig.
- Hagyjuk ezt most - mondta halkan, és újra az útra függesztette a tekintetét.
- Rendben - bólintott Eric. - Valamit akartál nekem mondani.
- Mikor? - szólt közben Lisa rögtön, és újból felé fordult.
- Még a bálon, csak nem volt időd befejezni - mosolyodott el halványan. - Azt mondtad, fontos lenne.
- Ó, az - bólintott a lány. - Már nem lényeges.
- Pedig akkor annak tűnt - állította meg őt Eric a karjánál fogva, és szembefordította magával.
- Várnak rád - türelmetlenkedett Lisa. Az érintésének még így sem tudott ellenállni, hiába volt mérges rá, a szívverése mégis felgyorsult.
- Pár percet még tudnak várni.
- Eressz el! - rángatta meg a karját, mert félt, hogy nem tud uralkodni az érzésein, Eric azonnal eleget tett a kérésnek.
- Miért nem akarod elmondani? - kérdezte felvont szemöldökkel.
- Mert nem fontos - makacskodott Lisa, és elindult, de a fiú utána szólt.
 - Fontos lenne, csak nem bízol bennem - bosszankodott hangosan. - Vagy tévedek?
Lisa megállt, és lassan megfordult. Pár lépésnyire távolodott csak el a fiútól, aki várakozóan tekintett rá. Elöntötte a méreg, amiért nem képes túllépni ezen az egészen. Visszatrappolt hozzá, és dühösen nézett fel a szemébe.
- Mégis hogyan bízhatnék benned? - kérdezte közelről. - Azok után, hogy hazudsz nekem és eltitkolsz előlem dolgokat?
- Vice versa - szúrta közben Eric.
- Háh! - háborodott fel még inkább. - Ezt komolyan gondolod?
- Valamit már régóta titkolsz előlem - bólintott Eric -, csak még nem jöttem rá, hogy mit. Ezt akartad elmondani, de most meggondoltad magad, mert féltékeny vagy, és gyerekes.
- Nem vagyok féltékeny és gyerekes - vitatkozott Lisa.
- Megragadtad a mondanivalóm lényegét - emelte az égre a tekintetét tanácstalanul. - Jó! Érdekel, miért titkoltam előled, hogy mit csinálok? Mert tudtam, hogy nem értenél velem egyet.
- Én is meg akarom találni Christ - jelentette ki a lány.
- Tudom - bólintott Eric. - A módszereimre gondoltam. De azt is tudnod kell, hogy csak ezekkel az eszközökkel találhatom meg őt, egy kedves kérdésre egyik sem fog válaszolni. Ha tetszik neked, ha nem, nem fogom feladni, még akkor sem, ha meggyűlölsz.
- Rendben.
Eric megütközve nézett a lányra a rövid válasz miatt, de nem szólt semmit. Meglepte, hogy nem ellenkezik, és nem háborodik fel, csak elfogadta.
- Oké, most te jössz - mondta végül.
- Mivel? - kérdezett vissza Lisa. - Megmondtam, hogy nem fontos.
- Oké, értem - bólintott Eric, majd elindult, elment a lány mellett, és hazafelé vette az irányt Alex után. Lisa felsóhajtott, majd követte. Igen gyerekes volt, és igen féltékeny is, de annyira bosszantotta, hogy egyáltalán nem bánta, hogy megkínzott egy embert a háta mögött azok után, ami köztük történt, hogy nem tudta magát türtőztetni, így hát vitatkoznia kellett. Ki kellett adnia a mérgét. Pár lépéssel lemaradva követte, Alexet már nem is látta, eltűnt a szeme elől. Befordult az utolsó utcába, mindjárt Brieceékhoz érnek. Erickel bár nem túl szépen váltak el, de még mindig úriember volt, ezért kinyitotta neki az ajtót, és előre engedte.
- A sors fintora - szólt egy unott hang hozzájuk, amint beléptek. - Egy hét alatt már másodszorra találkozunk. Eric!
A fiú megtorpant a küszöbön, és meglepetten nézte a fogadó bizottságot. Az arcára azonnal kiült egy gúnyos mosoly, aztán meg is szólalt, maró gúnnyal, persze.

*

Vicktorie kábán lépett be a raktár épületében. A hulla még mindig a földön feküdt, kitekeredett végtagokkal egy mértesen, ragadós vértócsában, de nem volt egyedül. Egy sötét alak guggolt mellette, fel se nézve az érkezőre megszólalt.
- Remélem, jól szórakoztál.
- Eric keres téged - ébredt fel a révedezésből Vick, és közelebb lépett, a magas sarkúja kopogott a betonon. A nagy csöndben még élesebbnek hatott a hang, mint általában.
- Legalább hasznos volt, amit megtudtatok? - emelkedett fel az alak, és ráemelte a sötét szemeit.
- Tényleg a pokolban van? - kérdezte Vick válasz helyett.
- Sejtettem - bólintott a vadász. - Mit akarsz kezdeni az információval?
- Mondjuk megtudni, hogy juttathatom ki - nézett dacosan a fekete szemekbe a szőke lány.
- Segítségre lesz szükséged - bólintott ismét, és megkerülte a hullát. - Valakire, aki bejáratos Saikerhez.
- És hol találok ilyet? - nézett rá kérdőn, és ellenségesen. A kezeit összefonta a mellei előtt, de nem lépett hátrább. A nephilimvadász a pillantásával követte a mozdulatot, elidőzve a mellein, majd elmosolyodott, és a szemébe nézett.
- Sehol - rázta meg a fejét. A kalapja kicsit előre bukott, még amikor a hulla fölé hajolt, most megigazította. - Én vagyok az egyetlen ilyen személy.
- Végig itt voltál? - kérdezte végül témát váltva Vicktorie.
- Végignéztem-e az emberem halálát? Nem - horkantott. - De tudtam, hogy elkaptad. Azt is, hogy sikerrel jársz, és megszerzed a válaszokat.
Csend állt be közéjük, Vicktorie nem tudta, mi lesz a következő lépése. Így csak figyelte, ahogy köröz körülötte. Végül nem kellett neki megtörnie a csöndet.
- Kóstoltad a vérét, ez nem véletlen.
- Ericét is - egészítette ki Vick a fiút.
- Elég okos vagy, hogy összerakd - kerülte meg őt ismét.
- Összeraktam - bólintott.
- Mióta sejted?
- Elég régóta tudom, hogy valami nincs rendben, még a mi elcseszett világunkban is elég nagy baki - mondta a jelenleg éppen a háta mögött lévőnek. - De inkább csak találgattam mostanáig, még mindig homályosak a részletek.
- Miért nem mondtad el Ericnek? - kérdezte.
- Miért tettem volna? - nézett mélyen a szemébe a lány.
- Azt hittem, kedveled. Úgy tűnt - vonta meg a vállát érdektelenül.
- Kedvelem is - bólintott ismét. - De ez nem jelenti azt, hogy mindent elkotyogok.
- Értem - indult el kifelé.
- James - szólt utána Vicktorie. - Mi a terved?
- Majd meglátod - fordult hátra, és titokzatosan rámosolygott.
- Azt hittem, kedvelsz - suttogta csalódottan.
- De ez nem jelenti azt, hogy mindent elkotyogok - idézte tőle gúnyosan, majd kilépett a raktár hátsó ajtaján, ott ahol bejött.