5. fejezet

Sziasztok!

Megérkezett az 5. fejezet is és végeztem az érettségimmel is végre!!!! :D Holnap megkapom a bizim és kezdődhet a nyár!!! Jó, még a felvételi eredményét nem tudom, de addig is nyugi van, de vártam már. :D
Na, de a lényeg: több időm lesz, így remélhetőleg megírom végre a 3. könyvet, már nagyon hiányzik az írás. Valamint végre lesz időm olvasni. Nem kérhetek elégszer bocsánatot, hogy sokak történetét hanyagoltam, ne haragudjatok kérlek, igyekszem behozni a lemaradást.
De jöjjön a fejezet!
Jó olvasást! :)

Puszi:)

5. fejezet

- Ha ezt Eric megtudja, engem élve megsüt - sóhajtott egyszer csak útközben Alex.
- Nem fog tenni semmit, ó te bátor férfi - heccelte Lisa vigyorogva a fiút.
- Tudod, néha úgy érzem, hogy nem veszel komolyan - játszotta meg a sértődöttet.
- Csak belementem a játékba, amit játszol - lépett mellé, és karjára tette a kezét, de el is húzta rögtön. Teljesen megfeledkezett az érintések súlyától, hogy mindig zavarba hozták, valahogy túl intimek voltak.  - Bocsi - suttogta pirulva.
- Mi? - nézett rá értetlenül Alex. - Ja, én már észre se veszem.
- Érintettél már úgy valakit, hogy semmi ilyesmit nem éreztél? - kérdezte a lány kíváncsian.
- Én már többször is, de a mi fajtánk nagy része nem igazán - gondolkodott el a fiú. Lisa meglepetten nézett rá, még pislogni is elfelejtet.
- Tudod, a mi nem túl gyakran keveredünk emberekkel - magyarázta. - Főleg nem gyerekként, nem járunk iskolába, csak a sajátjainkkal találkozunk, általában. Persze vannak kivételek, mint Felisz, vagy én.
- Felisz? - emelkedett meg kérdőn a szemöldöke.
- Igen, gyerekként sokat játszott Jamesszel, főleg mikor Jason és én kiképzésen voltunk.
- Jamesszel barátok voltak? - kérdezte meglepetten Lisa.
- Valami olyasmi - sóhajtott fel. Úgy tűnt, erről nem igazán akar beszélni, így inkább egy másik témát hozott fel, hogy elterelje a figyelmét, bár ez is hasonlóan kényes volt.
- Ami köztem, és Eric között történt... - kezdte, és érezte, hogy elpirul, megint.
- Lisa - vágott közbe Alex, nem hagyva tovább dadogni -, nem tudom, mennyire vagyunk jóban, és mennyire bízol bennem. Talán nem tartozik rám, de engedd meg, hogy mondjak valamit. Ami közted és Eric között van, ez a furcsa, nem mindennapi vonzódás nálunk sokkal gyakoribb, mint gondolnád. Jó, persze, nem fordul elő mindenkivel, de azért elég sokszor, nem kell szégyellned.
- Veled? Veled megtörtént már?
- Velem? - kérdezte meglepetten Alex, mint akiben most tudatosul, hogy vele is megtörténhet ez. - Velem nem, én nem vagyok az a hűséges típus. Van akivel fiatalon megtörténik, másokkal soha. Ez ilyen!
- A szüleiddel mikor történt meg? - faggatta tovább a lány. - Hány évesen?
- Velük nem történt meg - rázta meg a fejét. - Ők csak simán egymásba szerettek, mégsem ismerek náluk szerelmesebb párt a világon. Még annyi év után is imádják egymást.
- És akkor ők mit éreznek, amikor megérintik egymást? - nézett rá meglepetten Lisa, és gyorsabbra fogta a lépteit, mert kezdet lemaradni.
- Gondolom, a Bizalom Jelét - gondolkodott el Alex -, de még sosem kérdeztem.
- Az mi?
- Akkor érzed, amikor engem érintesz meg, vagy Rosie-t - magyarázta a fiú. - Lehet gyengébb, akkor nem akar neked ártani az illető, de nem is akar segíteni, vagy erősebb, amikor bizalommal fordulhatsz hozzá, ha kell megvéd. Amolyan barátság teszt - vigyorgott.
- És amikor Jamest érintettem meg? - faggatta tovább a lány. - Az mi volt?
- Mit éreztél? - nézett rá kérdőn Alex.
- Kellemetlen volt. Rossz, fájdalmas, szinte már égető - emlékezett vissza a temetőre, és a bálra.
- Lehetett az Ellenség vagy a Gyűlölet Jele, nem sok különbség van a kettő között. A Gyűlölet intenzívebb - magyarázta a fiú, majd befordult egy utcába. Ismeretlen helyeken vezette végig a lányt, még sosem járt erre, pedig régóta él errefelé. Igazából sosem élt máshol. Egész kisgyermek kora óta járt-kelt a városban. Összeráncolt szemöldökkel próbált visszaemlékezni, de nemcsak erre a helyre nem emlékezett, ha nem semmire sem a gyermekkorából. Hiába erőltette az agyát, nem jutott eszébe semmi, pedig régen annyi emléke volt. Hová lettek?
- Ne emészd magad, még mi is sokszor a pokolba kívánjuk ezt az érzést - mosolygott rá biztatóan Alex.
- Tudom - bólintott Lisa. - Majd megérintem Feliszt, és megtudom milyen a Gyűlölet Jele - Alex hangosan felnevetett, majd megrázta a fejét.
- Ő nem gyűlöl, csak haragszik.
- Fogadjunk? - fordult felé kérdőn a lány.
- Mit adsz, ha nyerek? - állt meg Alex, és szembefordult a lánnyal.
- Mit kérsz? - kérdezte Lisa kissé félve.
- Mondjuk... - gondolkodott el, majd hirtelen megfordult, és elővette a kardját. - Maradj csendben! - utasította halkan.
    Lisa eddig nem igazán figyelt a környezetükre, ami ostobaság, és oltári nagy hiba volt, sőt még a fiú figyelmét is elvonta, csak követte Alexet, mintha semmi bajuk nem lehetne. Most körbenézett, egy elhagyatott raktárépületnél voltak, elég messze a várostól. Kicsit hátborzongató hely volt, de nem látott senkit. Értetlenül nézte a fiút, aki most lassan elindult az épület felé, a nyomába szegődött és a lehető leghalkabban követte. A kezében tartott kard halványan derengett a napsütésben, visszaverve a napfényt. Alex elérte az elhagyott raktárt, és óvatosan kinyitotta az ajtót. Nem akart nagy zajt csapni, és volt annyira ügyes, hogy ne nyikorduljon meg a keze alatt az ezeréves ajtó. Hátranézett a lányra, és az ajkaira nyomta a mutatóujját, jelezvén, hogy maradjon csendben. Lisa bólintott, majd követte a fiút. A raktár szinte teljesen üres volt, csak pár régi, rozsdás konténer állt bent elhagyatottan. Alex mögéjük vezette be Lisát, majd egyik takarásából a másikhoz lopakodott. Hangokat hallottak, nem voltak messze attól, amit kerestek. Lassan meg is láthatták Ericet, de nem volt egyedül.
- Undorító ízed van, Chris sokkal finomabb - jegyezte meg a szőke lány, és letörölte a szájáról a vért, körbejárva a székhez kötözött fiút. - Szóval hol van?
- Esküszöm, hogy nem tudom - válaszolt kitudja már hányadszor.
- Rossz válasz - kiáltotta mérgesen és egy határozott mozdulattal eltépte a kötelet, ami a székhez láncolta, majd eltörte a kezét a tehetetlen fogolynak, az pedig felüvöltött a fájdalomtól. Lisa szorosan hunyta be a szemeit, Alex pedig felszisszent mellette. - Nos, hol tartják fogva Christ?
- Kérlek - könyörgött -, esküszöm, hogy nem tudom, hová zárta be Saiker, azt se, hogy életben van-e még egyáltalán. Amikor utoljára láttam elviharzott valahová, miután te beszéltél vele. Esküszöm, nem tudok többet.
- Tudod, ez elég szomorú - mosolyodott el fagyosan a lány. - Van még pár ép csontod, ráérünk - megmarkolta a fiú másik kezét, és kicsavarta. Az ismét felüvöltött fájdalmában, térdre esett előtte, felborítva a széket. - Beszélj vagy olyat teszek, hogy a pokolba is szívesebben lennél, mint itt.
- Elég! - lépett közbe végre Eric. - Nem tudja, hol van.
- Nem tudhatod - engedte el a lány, és a szőke fiú felé lépett. - Lehet, hogy hazudik.
- Elmondta volna, ha tudná - mondta halkan, és a meggyötört fiúra kapta a tekintetét. - Igaz?
- Esküszöm - szűkölte a megkínzott a földön fekve.
- Valami tipp esetleg? - guggolt le hozzá Eric. - Gyerünk tornáztasd meg az agyad, elég sok adrenalin felgyülemlett most a szervezetedben, használd fel!
    A fiú csak a sebesült karját markolászta a még épen maradttal, és kerülte Eric pillantását.
- Szóval azt mondod, hazudik, Vicktorie? - fürkészte a fiú arcát továbbra is. Lisának ismerős volt a lány, de csak most jött rá, hogy honnan. Chris egyik beosztottja, vagy mije volt, a vámpír.
- Szerintem mind hazudnak - vonta meg a vállát. - Mindig azt teszik. Olyanok, mint a gépek, be vannak programozva.
    Most is feketében volt, igaz most nadrágban, kivágott toppban, bőrkabáttal megfűszerezve, és egy pilóta fazonú napszemüveg volt feltolva a feje tetejére.
- Nos, azt hiszem, igazad van - morfondírozott el Eric miközben felállt, majd egy gyors mozdulattal a földön heverő fiú törött karjára lépett. Az pedig ismét felüvöltött, a fájdalomtól vonaglott Eric bakancsa alatt, de ő csak még inkább ráhelyezte a súlyát. - Szóval van bármi, amit még elmondanál, esetleg?
- Jó, beszélek - szinte már sikoltotta a fiú pár pillanatnyi gyötrődés után.
- Igen? - taposott rá még egyszer.
- Levitte a pokolba - üvöltötte. - Többet tényleg nem tudok.
- A pokolba? - mozgatta meg a lábát a nephilim.
- Igen - nyögte két fájdalmas kiáltás között. - Ennyit tudok.
- Rendben - lépett el tőle Eric.
- Sosem találod meg - kapkodta a levegőt a földön heverő vadász. - Ő már halott! A pokolba még te sem juthatsz le - nevetett fel kárörvendően. - Meg fog dögleni! - tagolta gúnyosan.
- De te azt már nem éred meg - szúrta le dühből. Még vett egy hörgő lélegzetet, majd meghalt. Lisa nem tudta végignézni a pár másodperces haláltusát, inkább elfordult, felkavarodott a gyomra az előbb látottaktól.
- Azt hittem, jó zsaru - rossz zsarut játszunk - lépett hozzá Vicktorie, és végigsimított az arcán.
- Már untam az értelmetlen játékotokat - vonta meg a vállát, és leszedte a lány kezét az arcáról.
- Jobban hasonlítasz a bátyádra, mint hittem - jegyezte meg csak úgy mellékesen Vick.
- Hogyan jutok le a pokolba? - kérdezte hirtelen Eric figyelmen kívül hagyva az előbbit.
- Te? - nevetett fel Vicktorie - Sehogy.
- Értsem úgy, hogy nem tudod? - emelkedett meg a szemöldöke kérdőn.
- Értsd úgy, hogy lehetetlen, amit akarsz - magyarázta a lány. - A pokolba csak két út vezet, vagy holtan, vagy démonvérrel a szervezetedben. Te a glóriás seggeddel még a kapun se jutsz át.
- És te? - próbálkozott tovább Eric. - Te bejuthatsz?
- Sajnálom - rázta meg a fejét a lány. - Én sem vagyok démon.
    Eric összeszorította a száját, annyira, hogy az ajkai elfehéredtek. Elsétált a lánytól, majd tehetetlenül elüvöltötte magát, aztán térdre esett. Vicktorie nem tétlenkedett, azonnal a fiú mellélépett, és leguggolt hozzá. Valamit mondott neki, de Lisáék túl messze voltak, hogy értsék. Aztán pedig átölelte, igaz Eric nem reagált rá semmit, még csak vissza sem ölelt, Lisának mégis rosszul esett a mozdulatot látni. A fiú felemelte a kezét, egy tőrt tartott benne, és megvágta magát. Vörös vér buggyant elő a sebből, és végigfolyt az alkarján. A lány felé nyújtotta, de az nem mozdult.
 - Nem vagy jól, ezt inkább hagyjuk - tolta el magától a kezét.
- Jól vagyok, igyál - bizonygatta Eric. - Már úgyis megvágtam.
- Nem jó ötlet - rázta a fejét a lány. - Inkább nekem kéne neked adnom.
- Rajtam úgysem segít - válaszolt türelmetlenül.
- Sebet begyógyítaná.
- Igyál! - rivallt rá a fiú, és Vick többé nem állt ellen. Eric felszisszent, de elégedettnek tűnt.
    Lisának pont elég volt ennyi, megfordult, és kirontott a raktárból. Nem akart tovább ott maradni, túl sok szörnyűséget látott ma már, elege volt. Alex követte, és egészen addig nem szólalt meg még ki nem értek onnan.
- Hová mész? - kérdezte már a szabad levegőn. Lisának jól esett a friss levegő, a benti állott helyett, kitisztult a tüdeje, és vele együtt az elméje is.
- Vissza - fordult meg a lány dacosan -, nekem nagyon úgy tűnt, hogy sincs szüksége ránk.
- Vicktorie csak azt akarja, amit ő - magyarázta Alex -, megtalálni Christ.
- Nem Vicktorie a baj, Alex - emelte meg a hangját Lisa. - Mit bánom én, ki segít neki, ha tényleg tud. Én is meg akarom találni Christ, ha Vicktorie-val, akkor vele, ha nélküle, akkor nélküle - gesztikulált erősen a lány dühében.
- Akkor?
- Akkor? - lepődött meg Lisa. - Te is azt láttad, amit én? Megkínzott, majd megölt egy embert. Jó lehet, hogy démonvérű volt, de Eric eddig csak önvédelemből ölt, így még sosem láttam. Ez... - kereste a szavakat. - én nem tudom, Alex. Nem tudom, hogy mi legyen.
- Pedig jobb lesz, ha megszokod - jött egy fagyos hang a hátuk mögül, mindketten megpördültek, és meglepetten néztek a fiúra.
- Eric - suttogta Lisa ijedten.