4. fejezet

Sziasztok!

Bocsánat, hogy csak most teszem fel, de nyaranta elszoktam veszni a napok között és úgy tűnik, most jött el az ideje, hogy ez megtörténjen :D De lényegtelen, az a fontos, hogy meghoztam a 4. fejezetet.
Remélem, tetszeni fog és akiknek elkezdődött a nyári szünet, azoknak jó pihenést.
Jó olvasást!

Puszi :)

4. fejezet

Miután végzett felöltözött, és kilépett a szobából. Felisz Eric ajtajában állt, még mondott valamit a fiúnak, mielőtt elment volna. Lisa mosolyogva nézett a lányra, nem akarta idegesíteni, szimplán csak nem tudott nem mosolyogni.
- Jó reggelt! - köszönt. Felisz összehúzta apróra az amúgy sem túl nagy szemeit, és gyanakodva nézett rá.
- Lisa - biccentett felé, majd elment. Ő megrázta a fejét, nem tudott rá haragudni, most éppen nem.
Eric az ajtófélfának dőlve nézte végig a jelenetet, az arcán egy gonosz félmosoly játszott. Azóta már felöltözött, a nadrágjához felvett egy szürke pólót, bár továbbra is nyúzottnak tűnt.
- Te tényleg gúnyolódtál vele? - kérdezte a fiú hitetlenkedve.
- Nem, csak jó kedvem van.
Lisa megállt Eric előtt, aki pedig megragadta a karját, és berántotta a szobába. Becsapódott mögötte az ajtó, ő pedig már a fiú karjai között találta magát. Felgyorsult a szívverése, ahogy felnézett a barna szemekbe.
- Felkészülhetek Alex idegesítő kérdéseire? - húzta fel a szemöldökét kérdőn.
- Mindig idegesítő kérdései vannak - jegyezte meg Lisa gonoszul, Eric halkan felnevetett mielőtt válaszolt volna.
- Ez igaz.
Félrehúzta a lány haját, és a nyakába csókolt. Az ajkai finoman, és puhán simították végig a nyaka ívét, megállapodva az arcélénél. Forró lehelete csiklandozta az érzékeny bőrét. Az ismerős villámcsapás újból végigjárta a testét, és megremegett. A fiú hajába túrt, a puha, selymes szálak finoman peregtek az ujjai alatt.
- Pihenned kell - suttogta Lisa rekedten.
- Arra gondoltam, letusolok. Velem tartasz? - nézett rá vágyakozóan, a lány az ajkába harapott, és megrázta a fejét.
- Én már letusoltam.
- Itt - mutatott az arcára - még határozottan piszkos vagy.
Lisa tágra nyílt szemekkel nézett a fiúra, majd az említett foltra nyomta a kezét, és berontott a fürdőbe. Egészen a tükörig rohant, és belenézett. Magát látta kissé nyirkos hajával, és kétségbeesett arcával, de semmi mást. Eric nevetve követte a lányt, és hátulról átölelte.
- Ez nem volt szép tőled - mondta sértetten. A fiú ismét felnevetett, és maga felé fordította.
- Ha már úgyis itt vagy, maradhatsz is - húzódott csábító féloldalas mosolyra a szája.
- Eric - sóhajtott Lisa. - Most megyek. Odalenn találkozunk.
A lány eliszkolt a fiú mellett, és kisietett a szobából, direkt nem nézett hátra, nem akart meginogni a döntésében.

Eric még sokáig elmaradt, Lisa úgy sejtette visszafeküdt aludni. Igaza volt, kitudja, mikor pihenhet újra. Alex egész nap heccelte kétértelmű megjegyzésekkel, nem könnyítve meg ezzel az életét. Számított rá, hogy nem fogja megúszni, de már kezdet elege lenni a fiúból. Rosie és Felisz bementek Stephhez a kórházba, Jason pedig szokásához híven eltűnt, mire lement.
Éppen a könyvtárból jött kifelé, mivel bekéredzkedett, hogy kivegyen egy könyvet, mert a sajátjait otthon hagyta, és már nagyon hiányzott neki az olvasás, amikor Josh visszajött a teleporton át. Kedvesen mosolygott rá a lányra, de mégis feszültnek tűnt.
- Szia Lisa! - köszönt. - Sikerült választani?
- Igen, bár akkora itt a választék, hogy nem volt könnyű - nézett rá vissza szelíden.
- Örülök - Josh keresztülsétált a szobán, és kiment a folyosóra. Lisa pedig követte. Eric szobájához lépett, már emelte a kezét, hogy bekopogjon, de megállt a mozdulat közben. - Bent van még? Nem tudod véletlenül?
- Szerintem még alszik, nagyon fáradtnak tűnt - bólintott. Josh gondterhelten felsóhajtott, majd mégis kopogott. Pár pillanatig várt, majd újra, de válasz nem érkezett. Hosszú ujjai közé fogta a kilincset, és lenyomta, a szoba ajtaja kitárult, és mindketten beléptek. Nem volt bent senki, sem az ágyban, sem sehol. A kard, ami tegnap este még az asztalon feküdt eltűnt onnan, csak a fára száradt vér hagyott emléket neki. Josh az ablakhoz lépett, de az belülről volt zárva, nem ott távozott a fiú. 
- Lisa - fordult a lány felé a férfi, aki még mindig meglepetten álldogált a küszöbön -, nem tudod hol van?
- Nem, sajnálom - hebegte, és még mindig nem tudta feldolgozni, hogy nincs ott, hogy lelépett egy szó nélkül, megint.
- Hmm - sóhajtott elgondolkodva Josh, majd kilépett a szobából, és lefelé indult. Gyorsan levágtázott a lépcsőn a nappaliba. Lisa hamar utána sietett, de a férfi gyorsabb volt nála, sokkal gyorsabb. Mire leért már a fia előtt állt, aki méltatlankodott, amiért kikapcsolták a tv-t, és nem nézhette tovább a kedvenc műsorát.
- Most miért kellett? Éppen jött az izgi rész - panaszkodott.
- Hol van Eric? - kérdezte a férfi mogorván.
- A szobájában, gondolom - vonta meg a vállát a fiú hanyagul.
- Ott nincs - mondta mérgesen Josh. - Szóval?
- Nem tudom - tárta szét a karját Alex értetlenül. - Fogalmam sincs, merre van. Miért keresed?
- Higgyem el, hogy nem mondta el neked, mire készül? - vonta össze a szemöldökét az apukat. - Mindig minden bajba együtt kerültük. Szóval hol van?
- Gondolom, Christ keresi, de tényleg nem tudom - erősködött a fiú, majd újra megkérdezte. - Miért keresed? Történt valami?
- A Tanács beszélni akar vele a történtekkel kapcsolatban.
- Miért pont vele? - emelkedett meg Alex szemöldöke kérdőn. - Annyian ott voltunk, miért fontos nekik, hogy Erickel beszéljenek?
- Valahonnan megtudták, hogy Chris is ott volt, és őt gyanúsítják a támadással - sóhajtott gondterhelten a férfi. - Ha nem viszem oda, rásüthetik, hogy áruló, tudod, hogy nem sok jóakarója van a tagok közt. Próbáld meg előkeríteni - nézett a fiára Josh -, én pedig húzom az időt, amíg tehetem.
- Megpróbálom - bólintott Alex. 
A férfi egy fáradt sóhaj kíséretében visszament az emeletre, majd a könyvtárba, végül át a teleporton a Tanácshoz. A fiú pedig elővette a mobilját, és már telefonált is, de csak a hangposta jelentkezett, ki volt kapcsolva.
- Hol vagy Eric? Ó, a fenébe. - nyomta ki idegesen a telefonját Alex. - Nem akartam ezt csinálni - rázta meg a fejét.
Majd felment a könyvtárba, mielőtt bármit is kérdezhetett volna, így Lisa nem tehetett mást, követte. Az íróasztalhoz lépett, az egyik fiókból elővett egy réztálat, amelybe jelek voltak vésve - hasonlított arra, amit a házukban találtak Erickel, csak ebben nem volt rászáradt vér -, és egy tőrt.
- Mire készülsz? - kérdezte gyanakodva a lány. Alex felnézett, egy magabiztos mosoly terült szét az arcán, majd rákacsintott, és megvágta a bal tenyerét - a jobbra még esetleg szüksége lehet, ha harcolnia kell. - Fájdalmasan felszisszent, ahogy a fém a puha bőrébe vágott, és vér buggyant elő a sebből, végig folyt az ujjain, és belecsöpögött a tálba. Aztán valamit monotonul motyogott, de a lány nem tudta kivenni, mit mondhat, de úgy sejtette latinul lehet. A térde megroggyant, összeszorította a szemét egy pillanatra, mire Lisa mellélépett, már fel is egyenesedett. Aggódva figyelte, Alexet kiverte a víz a rituálé során, de nem látszott különösebben megviseltnek.
- Jól vagy? - kérdezte idegesen Lisa
- Most nagyon sokkal tartozik nekem - mondta. - Semmi bajom, nyugi - mosolygott megnyugtatóan a halálra rémült lányra. - Így már megtalálom.
Kilépett a könyvtárból, majd átment a saját szobájába, egy adag gézt vett elő a fürdőszobaszekrényből, és ügyetlenül próbálta bekötözni.
- Várj, segítek - ajánlkozott Lisa.
- Köszönöm - nyújtotta felé a sebesült kezét.
- Mi volt ez? - kérdezte, miközben munkához látott.
- Egy kereső varázslat - magyarázta Alex. - Nem nagy dolog, de egyszerű varázslatokat mi is meg tudunk csinálni. Ilyenek a kereső varázslatok, a démon vagy angyal idézések, vagy az is, amikor Eric segítséget kért, mikor megtámadtak titeket a parton, néhányhoz kell egy aprócska vágás, pár a latin szó, és kész is. Nem igényel sok energiát, bár nem mindenki képes rá, sokat kell gyakorolni, a koncentráció a nehéz. Van, aki már beszéd nélkül is tudja, mint Eric, az én gondolataim mindig elkalandoznak.
- Érdekes - suttogta a lány. - Akkor most már tudod, hogy hol van Eric?
- Nem tudnám megmondani, de odatalálok hozzá. Egyszerűen tudom, merre kell mennem.
- Vagyis, olyan, mint amikor egy kutya szagot fog? - húzódott gonosz mosolyra a szája.
Alex felnevetett, mielőtt megszólalt - Nem bírtad kihagyni, igaz?
- Vétek lett volna.
A fiú letérdelt, majd benyúlt az ágya alá, kihúzott onnan két kardot, és egy fehéres-ezüstös köpenyt egy darabig a kezében forgatta, de úgy döntött nem veszi fel, mert az ágyára rakta. Lisa ezalatt kisurrant a szobából, és átment a sajátjában. Felkapott egy kényelmes pulcsit, meg a tornacipőjét, előkereste a kardot, amit Eric adott neki még régebben.
- Majd jövök, maradj idebenn - kiáltott Alex lentről, aztán már nyílt, és csukódott is az ajtó. Lisa ijedten rángatta a cipőjét, és jókora csomót kötött rá, utol akarta érni a fiút, mielőtt még eltűnik a szem elől, de persze, hogy ilyenkor gubancolódik össze a cipőfűzője. Rohant kifelé, útközben vette fel a pulcsiját. A lépcsőn megbotlott, de sikerült vissza szereznie az egyensúlyát, így nem gurult le. Idegesen tépte fel az ajtó, amikor elérte végre. A kardot a zsebébe süllyesztette, majd körbenézett az utcán. Kiszúrta Alex távolodó alakját, pár háznyival arrébb, még nem érte el az utca végét. Gyorsan utána iramodott, és rákiáltott.
- Alex várj!
A fiú meglepetten fordult hátra, de megállt, és megvárta. Lisa a térdére támaszkodva lihegett a gyors sprinttől, de hamar összeszedte magát.
- Valami baj van? - kérdezte a fiú.
- Nem, csak gondoltam, elkísérlek, úgy is unatkozom - vonta meg a vállát.
- Öhm... - nézett vissza hátra a házra. - Nem biztos, hogy jó ötlet. Nem tudom, hová tartunk, és mit találunk.
- Menni akarok, ha kell követlek - fenyegetőzött a lány, Alex hitetlenül felnevetett, majd bólint.
- Legyen, gyere.