Befejezett történet!

2013. november 23., szombat

9. fejezet

Sziasztok!
Meghoztam a következő fejezetet is.:) Kicsit érzelmesebb lett, mint az előbbiek, remélem, attól még tetszeni fog:D
Jó olvasást kívánok!

Puszi

Szilvi:)
9. fejezet


     Amíg beágyaztak, egyikük se szólt. Aztán Eric sóhajtott egyet, és elindult kifelé, de a szoba közepén megtorpant.
– A baloldali szekrény akad egy kicsit, erősebben kell megrántani. Majd megkérem Feliszt, hogy keressen pár ruhát, amit nem régen nőtt ki. Nem sokkal vagy alacsonyabb. – Újra indulni készült, de Lisa utána szólt.
– Eric… – szólította meg. – Én… Köszönök mindent – mondta végül, bár nem ezt akarta.
– Semmiség – mosolyodott el a fiú, és az ajtóhoz lépett.
    Már kinyitotta, amikor Lisa bátorságot merített, és újra utána szólt.
– A bátyád, igaz? – A fiú megtorpant, és lassan visszacsukta az ajtót.
– Az – mondta feszülten, pár percig némán állt, majd belevágott az ajtóba. Megnyikordult, de nem esett baja.
– Eric? – lépett közelebb félénken Lisa.
    Vigasztalóan megfogta a vállát, de a fiú megragadta a kezét, és maga elé rántotta, neki az ajtónak. Lisa felsikkantott hirtelen jött támadástól, de nem félt.  Olyan közel volt hozzá Eric, hogy érezni vélte a szíve heves dobogását, és meleg leheletét az arcán. Érezte, ahogy a teste az övének feszül. Az ajtónak támaszkodott két oldalt, nem hagyva utat a szabadulásra. Nem mintha Lisa szökni akart volna tőle. Nem szólt csak nézte őt. Jó pár percig néztek farkas szemet. Amikor Eric nyögve hátrább lépett.
– Én hoztam rád a bajt – suttogta.
– Mi? Hogy érted ezt? – arra számított legkevésbé Lisa, hogy Eric magát hibáztatja majd mindenért.
– Nem akar megölni, csak megkeseríteni az életem. Mindig is ezt akarta. Megöli azokat, akik közel állnak hozzám.
– Mi történt? – kérdezte Lisa, és leültette az ágyszélére. Ő, pedig mellé telepedett. – Mondd el, kérlek.
    Eric ránézett. Pár pillanatig nézte, majd sóhajtott, a padlóra szögezte a tekintettét, és mesélni kezdett.
– Chris idősebb nálam – mondta. – A szüleim nagyon boldogok voltak, amikor kiderült, hogy az édesanyám gyermeket vár. Tovább mehet a vérvonal. Az egyik legnagyobb, és leghíresebb démonvadász család leszármazottja vagyok.
    De amikor Chris egy éves lett kétségbeestek. Még mindig nem választották ki. Egy-két hét, maximum hónap után megjelenik a jel a gyermek testén. De nem történt semmi. Apa mindennap megnézte, de semmi. Anyát különösebben nem zavarta, talán még örült is, hogy a gyermeke megússza azt, amin nekik végig kellett menniük.
    Aztán megszülettem én. Már a születésem estéjén megkaptam a jelem, ami szintén ritka. Az apám majd kiugrott a bőréből olyan boldog volt. De onnantól kezdve csak én léteztem neki.
    Alig várta, hogy megnőjek, és elkezdhessen kiképezni. Mindig is mesélt mítoszokat, legendákat démonokról, és az őket legyőző hősökről. Nagyon sokszor volt rémálmom a mesék miatt, Chris pedig mindig megengedte, hogy mellé feküdjek, ha féltem. Az apám mindig azt mondta, hogy egy démonvadász nem fél semmitől. Ez nem igaz – rázta meg a fejét. – Vagy én nem vagyok igazi nephilim…
    Ahogy nőttünk Chris szemében egyre nagyobb volt a szálka. Apa csak velem törődött. Amilyen jó testvérek voltunk, úgy lettünk egyre rosszabb viszonyban. Gyűlölt, amiért elvettem az apját.
    Aztán egyik este, amikor anya dolgozni volt a kórházban, éjszakás volt, apa elaludt a tv előtt, vihar volt kint. Az éjszaka közepén egyszer csak kinyílt a szobaajtó, és egy csuklyás alak lépett be. Megdermedtem úgy féltem, de ahogy beljebb jött bekapcsolódott a riasztó. Ami riasztott, ha a szobánkba démon vagy démonvérű tartózkodik.
    Apa felriadt, és berontott hozzánk. A démon nevetve egy tűzsávval kettészelte a szobát a kettőnk ágya között. Azt mondta válasszon melyik gyermeke a fontosabb. 10 éves voltam, Chris 13. Engem választott. A démon pedig megragadta Christ, és eltűnt.
    A házunk porig égett. Anya apát hibáztatta. Belebetegedett Chris elvesztésébe, teljesen elhagyta magát, semmit se tehettünk, és belehalt a fájdalomba. Így maradtunk ketten, de többé nem tudtam úgy nézni az apámra, mint régen. Fél évvel később a démon visszatért, de nem egyedül. Apának is mérhetetlen nagy bűntudata volt, amiért nem tudta megmenteni.
    Nem is harcolt. A démon könnyen térdre kényszeríttette, Chris pedig megölte. Gondolkozás nélkül szíven szúrta. Utána pedig hozzám lépett, azt hittem, engem is megöl, de csak leguggolt mellém, és a fülembe súgott. "Megkeserítem az életed kedves öcsém." – csak ennyit mondott. Azzal eltűnt.
    Ekkor kerültem Joshékhoz. A szüleim a legjobb barátaik voltak. Ahogy Rosie szülei is. Mint később kiderült, őket is Chris ölte meg. 11 évesen vesztette el a szüleit, és került szintén Brieceékhoz. Azóta egészen beilleszkedtünk.
– És Chris vele mi van? – kérdezte Lisa.
– Próbálom követni, és megállítani, több-kevesebb sikerrel. Sokakat mentettem már meg, de sokszor el is késtem.
– De ha ő nem lett kiválasztva, akkor, hogy lehet ennyire erős és gyors? – ráncolta a homlokát értetlenül a lány.
– Tudod, mi úgy lettünk megjelölve, hogy angyalvért itattak velünk. A félig démonokkal pedig démonvért – magyarázta meg a fiú.
– Vagyis akkor lelketlen gyilkost csináltak belőle – mondta lemondóan Lisa.
– Nem, nem teljesen – suttogta bizonytalanul Eric. – Vannak érzései. Annak, hogy később kapsz démonvért, van előnye, és hátránya is. Előny, a démonok szemszögéből persze: Egy nagyobb gyermek többet bír el, mert erősebb, és nem hal bele a nagy mennyiségbe. Így fél démonként erősebb is lesz. Viszont a hátrány: Megtapasztalta az emberi érzelmeket, és már nem tudja elengedni őket. Ugyanúgy tud szeretni, gyűlölni, mint egy ember. Ugyanúgy érez bűntudatot.
– Meg kell ölnöd, igaz? – Lisa megfogta Eric kezét biztatásképpen. A fiú a kezeiket figyelte, majd felsóhajtott.
– Nem akarom – nézett fel a lányra. – Érez bűntudatot, csak rá kell venni, hogy hallgasson az emberi énjére. Minden gyilkosság után elmegy a szüleink sírjához, vagyis csak az anyánkhoz. Visz neki egy fehér rózsát, és csak ül, és nézi.
– És ha nem sikerül visszatéríteni? Ha megölnéd, sokak életét mentenéd meg.
– A bátyám. Még ha gyűlöl is – fakadt ki Eric. Felállt, tett egy kört a szobában. – Nem tudom megtenni. Volt már rá alkalmam, nem egy, de nem tudtam megölni. Elképesztően hasonlít az anyámra. Én csak a szemét örököltem.
– Mi van, ha egyszer Rosiet öli meg? Vagy Alexet? Feliszt? – állt fel ő is.
– Azt hiszed, nem gondoltam már erre? – nézett rá kétségbeesetten a fiú. – Vagy milliószor. De akkor se vagyok rá képes – megállt Lisával szemben, és úgy nézett le rá. – Bűntudatom is van miatta. De megmentem.
– Én csak… – kezdett bele, de végül elharapta a mondatot.
– Nem fog bántani. Megvédünk – suttogta. Lisa hirtelen megölelte, nem tudta mi vette rá erre, de nem is érdekelte, jó volt őt ölelni, megnyugtató, és biztonságos. Meglepődött, de végül visszaölelt.
– Köszönöm, hogy ilyen megértő vagy – ölelte szorosan egészen addig, amíg Eric ki nem bontakozott. Egy ideig egymást nézték, de Lisa csak bizonytalanságot látott a barna szemeiben.
– Jobb, ha megyek – lépett az ajtó felé végül.
– Eric… – szólt utána Lisa.
– Hmm? – fordult meg.
– A többiek tudják?
– Nagyjából. Mindent csak Alex tud – mosolyodott el halványan.
– Alex? – emelkedett meg a szemöldöke.
– Ő a legjobb barátom – Eric már megfogta az ajtókilincset. – Ő tud igazán, teljesen mindent.
– Mi az emlék? – kérdezte hirtelen.
– Majd megmutatom egyszer – mosolyodott el végre megint a fiú. – Majd találkozunk – mondta, azzal kilépett a szobaajtón.

    Lisa leült az ágyra. Hát ezt jól elszúrta. Eric biztosan nem örült a kioktatásnak. Egyáltalán, hogy jutott az eszébe, hogy pont ő oktassa ki? Semmit se tud a testvérekről, a barátokról se nagyon van fogalma, hogy a gyilkosságról már ne is beszéljük. Arról aztán tényleg semmit se tud.
    De Eric olyan más, mint a többi fiú, akiket megismert. Azt mondta nem hagyja, hogy baja essen és ő hitt neki. Eric meg fogja védeni. Honnan tudta ezt? Csak érezte, számíthatott rá, tudta.
    Többször végig pörgette a beszélgetést az agyán. Eric sokat szenvedett már eddig. Chris iránt is érzett már valamiféle szánalmat, és abba belegondolni, hogy ha az apjuk másként dönt, akkor Eric lenne most a másik oldalon, borzasztó volt.
    De vajon Chris miért nem volt méltó a jelre? Miért éppen Eric? És neki mi köze van ehhez az egészhez? Ezekre meg még megannyi kérdésre nem tudott felelni, és ez bosszantotta.
    Végül a gondolkodástól álomba merült. Nem is vette észre, hogy a valóság, és a gondolatok mikor váltak bizarr álommá.

٭



    Újra hallotta a förtelmes csöpögést. Újra végig ment a hideg, nyirkos folyosón. Újra lenyomta a nehéz kilincset. És újra meglátta a haldokló angyalt. De most az angyal sírt is. Nem zokogott, csak némán hullajtotta a könnyeit.
– Muszáj segítened! – suttogta.
– Hogyan tehetném? – kérdezte félénken és leguggolt elé.
– A fiú segíthet… Bízz benne! – Lisa hozzáért a szárnyakhoz, mire az angyal megremegett, de fénye erősebb lett. – Ne pocsékold az erőd. Szükséged lesz rá.
– De mit kell tennem? – kérdezte ijedten.
– Menned kell. Mindjárt ideér. Ha itt talál…
– De nem tudom, hogyan segíthetnék.
 – A fiú, a sötét fiú a kulcs. Ő tudja, hogyan segíthetsz, de vigyázz vele. Veszélyes.
    Mintha valami megragadta volna, végig rántotta folyosón, az angyal egyre távolodott. De még látta egy fekete alak sziluettjét, amit elállja az utat közte, és az angyal között.
– Ne kérlek! – suttogta az angyal és felnézett. Messziről látta csak az arcát, de ismerős volt neki. Nagyon is ismerős, csak azt nem tudta, honnan. – Hagyd őket, nem tehetnek semmiről.
A fekete ruhás felnevetett, majd felemelte a kezét, amiben egy kard volt és lecsapott. Felsikoltott ijedtében, de nem tehetett semmit, az ajtó bezárult.


٭

    Lisa arra ébredt, hogy sikít. Fürdik a hideg izzadságban, és sikít. Felült az ágyban, és hangosan zihálni kezdet. Kicsapódott az ajtaja, majd fény gyúlt a szobában.
– Mi az? Mi a baj? – kérdezte Eric miközben gyorsan körbenézett.
    Majd Alex, Rosie, és Felisz is befutott, fegyverekkel a kezeikben. De Lisa egy szót sem tudott szólni. Csak dermedten meredt maga elé, és zihált. Érezte, hogy kitörni készülnek a könnyei. A négy fiatal értetlenül toporgott az ajtóban. Mindegyik fáradtnak, és álmosnak tűnt. Úgy ébredhettek fel a sikításra. De mégis volt bennük egy fajta éberség, az ilyen helyzetekre is fel voltak készülve. Kiképezték őket, hogy bármikor harcra készek legyenek.
– Mi történt Lisa? – lépett mellé Eric.
– Megöli… –  motyogta, és feltört belőle a zokogás. A fiú vállába fúrta a fejét, és sírt.
    Eric értetlenül átölelte, és a hátát simogatta. Josh és Stephanie is befutott végre. A férfi átverekedte magát a gyerekek tömegén, és az ablakhoz sétált. Ellenőrizte, hogy be van-e rendesen zárva. Végül nem talált semmit.
– Shh! Nem lesz semmi baj – ringatta Eric nyugtatóan. – Csak rémálom volt.
– Nem – zokogta Lisa. – Nem csak egy álom volt.
    Josh egy darabig figyelte a két fiatalt, váltott egy hosszabb pillantást a fogadott fiával, majd elment a feleségével együtt. Eric felemelte a kezét, és intett a többieknek is, hogy menjenek nyugodtan. Pár pillanatig haboztak, de végül sorba kimentek. Leoltották rájuk a villanyt, és halkan becsukták az ajtót.
– Ne hagyj itt! – suttogta Lisa, és belekapaszkodott a fiú erős karjaiba.
– Itt maradok, ígérem – húzódott fel mellé az ágyra, és betakarta. Végül a karjai között aludt el, békésen. Nem álmodott rosszat, többet, legalábbis aznap éjszaka nem.

4 megjegyzés:

  1. Hello!!
    Áww, jajj ezt annyira imádtam!!!Eric olyan cukkkki!!!Hú miért nem csókolta meg??Össze fognak jönni egyszer ugye??Jajj imádom a blogodat!!!
    Hú ez az álom már nagyon idegesít.Mi lesz a szerepe, derüljön már ki!!!Lisa megálmodta a jövőt vagy valami rejtett jelentése van??ááá
    Siesss a kövivel, mert nem tudok várni!!!
    Cup-cup♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Lora!:)
      Köszönöm, hogy lelkesen írsz nekem mindig:D Nagyon jól esik, köszönöm:)
      Hát nem lesz olyan egyszerű a kapcsoltuk. Az álom pedig még nagyon soká fog kiderül, hogy pontosan micsoda.
      Sietek!:D
      Puszi:)

      Törlés
  2. Szia Szilvi!:)
    Fú ez a rész! Talán eddig ez az első olyan rész ami majdnem megsiratott. Teljesen át tudtam érezni Eric vívódását és fájdalmát. Nekem eddig ez a kedvenc részem!♥ Iszonyatosan jól írsz. Ilyen jó, ötletes és tökéletes blogot már régen olvastam és talán ez ez első olyan story, amelynek nap mint nap várom az új részeit és teljesen át tudok szellemülni a szereplőkkel.:) Egyszerűen szuper!!
    Nagyon siess a kövi résszel csajszi, mert nem tudok várni! :D

    Pusszancs!♥

    Ui.:Annyira aranyos vagy, hogy érdeklődtél felőlem. Megnyugtatlak, hogy semmi bajom nem volt és visszatértem.:) Még egyszer köszi, hogy érdeklődtél és olyan aranyos, hogy aggódtál!:)♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Köszönöm, hogy írtál:) Nagyon jól esnek a dicsérő szavak. Nagyon örülök, hogy ezt váltja ki belőled, és hogy ennyire várod. Íróként biztosan átérzed, milyen jó ezt hallani:)
      Örülök, hogy visszatértél és, hogy nem volt semmi gond:)
      Puszi:)

      Törlés