10. fejezet

Sziasztok!:)
Megérkezett a 10. fejezet is. Remélem, tetszeni fog.
Jó olvasást és további szép hétvégét mindenkinek! :D
Puszi:)

Szilvi

10. fejezet

    Másnap reggel arra ébredt, hogy a párnája egyenletesen szuszog. Felemelte a fejét, és észrevette, hogy egy mellkason fekszik. Egy kéz pedig óvatosan, de biztosan öleli. Végig nézett a "párnáján" egészen az arcáig. Eric mosolyogva figyelte, ahogy feleszmél.
– Jó reggelt! – köszöntötte. Lisa morgott valamit válaszként. – Jobban vagy már?
– Fáj a fejem – motyogta, és kikászálódott az ágyból. – Egész éjjel itt maradtál?
– Hát nem nagyon hagytál más lehetőséget. Ha csak megmozdultam már erősebben kapaszkodtál belém – vigyorgott.
– Sajnálom – fogta a fejét a lány. Tudta, hogy zavarba kellene jönnie, de most valahogy a fejfájása nem hagyta.
– És megígértem, hogy maradok – tette még hozzá Eric komolyabban.
– Miért nem ébresztettél fel? Elengedtelek volna, ha magamnál vagyok – mondta és leült az ágy szélére, mert imbolygott vele a világ.
– Semmiség. Szívesen játszok plüssmacit – jegyezte meg a fiú csibészes mosollyal.
– Haha! – vágott hozzá egy párnát. Amivel csak azt érte el, hogy kitört belőle a nevetés.
– Gyere! – ugrott ki az ágyból, és felkapta Lisát is.
– Hé! Mit csinálsz? – Belekapaszkodott ijedten a nyakába, de Eric biztos kézzel tartotta a térde alatt, és a hátán.
– Amilyen gyorsan ma haladsz. Soha se érünk le. Neked pedig jól esne egy kávé vagy egy aszpirin, esetleg mindkettő, ahogy látom.
– Akkor sem illik elrabolni – nyafogta a lány.
– Hogy mi mindenre nem képesek a plüssmacik – rázta meg a fejét mosolyogva Eric.
– Nagyon elemedben vagy ma – fintorgott a lépcsőn való zötykölődéstől.
    A fiú nem válaszolt, csak vigyorgott. Lisa a mellkasának támasztotta a fejét, és belélegezte az illatát, a kellemes, nem túl erős, férfias illatát. Levendula, bazsalikom, és cédrusfa keveréke volt. Olyan nagy levegőket vett, hogy Eric észrevette a szimatolását.
– Mit csinálsz? – kérdezte.
– Kellemes illatod van – mondta kábán.
– Neked nagyon keresztbe tesz egy fejfájás – nevetett a fiú.

    Végre leértek, és letette az egyik székre.
– Jó reggelt! – köszönt. Lisa rögtön felkapta a fejét. A konyhában egy hosszú fekete hajú nő szorgoskodott, éppen palacsintát sütött. Elég magas volt, és kecses. Amikor pedig megfordult… Tisztára olyan volt, mint Felisz, vagyis gyönyörű, csak idősebb kiadásban.
– Öhm… Jó reggelt! – motyogta Lisa.
– Nektek is – mosolygott, és letett egy nagy adag palacsintát elé.
– Hogy iszod a kávét? – kérdezte Eric.
– Sok tejjel, kevés cukorral – ásította Lisa, és már elé is került egy csésze kávé, mellé egy pohár víz és egy szem aszpirin. – Köszönöm.
– Most mennem kell, a butikban leszek – mondta Stephanie. – Azért 10 előtt rugdosd ki a többieket az ágyból. Sziasztok! – fogadott fiához lépett és belecsókolt a rendetlen hajtömegben.
– Szia! – köszönt el Eric.
– Viszontlátásra Mrs. Briece – reagált Lisa is. Majd Ericre nézett, aki éppen háttal állt neki. Egy szürke pólót, és egy mackónadrágot viselt pizsama gyanánt. – Mennyi az idő?
– 9 – mondta, és leült vele szembe reggelizni.
– Mennyi? – pattant fel Lisa. – Már rég suliban kellene lennem. Úr isten. Sehogy se állok. A ruhám gyűrött. A cuccaim otthon vannak. Nem csináltam házit… – járkált fel-alá, amíg valami keménynek nem ütközött az egyik fordulásnál, a fiú mellkasa volt az.
– Nyugi – ragadta meg Eric. – Oké, elfelejtettem, hogy te suliba jársz. De egy napot te is hiányozhatsz, nem?
    Lisa mélyeket lélegzet, majd visszaült, és folytatta a reggelit.
– De – suttogta. A fiú mosolyogva figyelte. – Mi az? – kérdezte pár perc után.
– Semmi – válaszolt egyszerűen, majd újra neki kezdet a reggelijének.
– Ne csináld már! Mit vigyorogsz? Mondd meg, különben… – nézett a szemébe szúrósan.
– Különben? – emelkedett meg szemöldöke. – Eltángálsz egy fakanállal?
– Akár… Megengedem, hogy választhass eszközt hozzá.
– Ó, milyen kedves – mosolygott.
– Korbács van? – szólt közbe Alex hangja álmosan. – Eric arra bukik – röhögött.
– Megoldható – válaszolt gonoszan vigyorogva Lisa. – Biztosan szívesen kölcsönadod a tiédet. Ugye? De ha már itt tartunk, a bilincseidet is kérem. Úgy igazi a szett.
    Alexben azonnal bent ragadt a szó, csak elkerekedett szemekkel nézett a lányra. Erictől viszont bezsebelt egy elismerő pillantást, mellette pedig még jót is nevetett. De Eric nevetésébe, két szoprán kacagás is társult. Felisz és Rosie egymás mellett léptek be a konyhába.
– Hát, bátyuskám megszívtad – csapta hátba Felisz Alexet.
– Legalább megtanulja, hogy ne kötekedjen az okosabb, és furfangosabb nőkkel – kacsintott Lisára Rosie, és leült Eric mellé.
– Háh! – horkantott Alex. – Megszólalt a feminista. Azt hiszem, egy kicsit el vagy téved okosság, és furfang terén…
– Lisa – fordult felé Felisz gyorsan, mintha meg akarná akadályozni, hogy a másik kettő összevesszen – Eric mondta, hogy kellene valami ruha. Bármit elvihetsz, amit csak akarsz.
– Rendben. Köszi – mosolygott rá.
– Jason? – kérdezte Rosie.
– Már hajnalban elhajtott – motyogta Alex. – Hallottam a motor hangot.
    Lisa az utolsó szelet palacsintáját mustrálta. Már alábbhagyott a fejfájása, így sokkal jobban érezte magát. Az étel is nagyon ízlett neki, de úgy érezte az utolsó nem megy le. Finom volt a vanília pudingos palacsinta, elég ritkán jut hozzá, csak ha ő készít, de 3 szelet már elég volt. Bár az övé valahogy sosem sikerül ilyen finomra.
– Hagyd csak – szólt Eric, aki észrevette a szemezést. – Steph hajlamos eltúlozni az adagokat.
– Izé… Rendben. Köszönöm.
    Eric máris intézkedett. Elvette előle a tányért, ő is befejezte. Gyorsan elmosta őket. Meg akarta kérdezni, segítsen-e, de addigra már kész is volt mindennel. Rosie csak egy szeletet evett. Felisz kettőt, ellenben Alex lenyúlta azt is, amit a húgai hagytak.
    Rosie megragadta a kezét, és felhúzta az emeletre. Felisz pedig macskát meghazudtoló ügyességgel lopakodott utánuk, ha nem látta volna, hogy jön, nem is sejti, olyan halkan lépett.
A lányok bevezették egy viszonylag apró szobába. Lisa, ha kérdezik tuti azt mondta volna, hogy egy fiú szobája.
    A falak méz barnák voltak, a bútorok feketék. Fekete padlószőnyeg takarta a parkettát. A falakra fegyverek voltak függesztve, kardok, íjak, tőrök. Az egyedüli, ami talán kissé nőiessé tette a szobát, az egy tükör volt. Az ággyal szemben állt, fekete volt a kerete, és nagy volt, nagyon nagy, olyan ajtó nagyságú nagyjából.
– Fürödj le, mi addig kiválasztjuk, mit vegyél fel – lökte be Rosie a szobából nyíló fürdőbe. – Tiszta törölközőt a mosdó alatti szekrényben találsz – kiáltott még utána.
    A fürdőszobának két ajtaja volt, vagyis két ember használhatja, logikázta ki Lisa. A háta mögöttit bezárta, amazt pedig óvatosan kinyitotta. Kíváncsi volt ki lehet a szomszédban. A szobában nem tartózkodott senki, így körbenézett.
    Azonnal rájött, hogy kié. Semmi kétség Rosieé volt. A falak mély bordók voltak, a bútorok fehérek, az elsők a házban. Nem volt benne rózsaszín, pedig számított rá. Nem, a piros, és a vörös dominált. Vörös tüllfüggönyök voltak, vörös ágynemű, vörös szőnyeg. Ízléses volt, csak úgy, mint a többi szoba.
    Gyorsan visszalépett a fürdőbe, majd lezuhanyozott. Sietett, ahogy csak tudott. Becsomagolta magát az egyik törölközőbe, összefogta a haját egy hajgumival, majd kiment. A lányok az ágyon ülve várták, és beszélgettek, de most felé fordultak. Rosie felpattant, és a kezébe nyomott egy kupac ruhát.
– Vedd fel! – mondta mosolyogva.
    Lisa visszahátrált a fürdőbe, és kibontogatta a kupacot. Egy fekete farmer volt benne, és egy piros póló, hozzá egy fekete mellénnyel. Még egy piros övet is kapott, hátha szüksége lesz rá. De még a csukáját is áthozták a másik szobából. Az összes ruhára szinte rá volt írva, hogy soha se, esetleg egyszer viselték.
    Érdekes volt tudni, hogy ezek a ruhák ugyan annak az embernek a szekrényéből vannak, aki kinyúlt pólókat, és kopott farmereket visel. Felkapta magára a ruhákat, a felső tökéletesen passzolt, bár egy kicsit kivágottabb volt, mint kellett volna. A farmer kicsit hosszú volt, de a szabása miatt nem volt furcsa, passzos is volt, teljesen rásimult a lábaira, ami nem volt Lisa stílusa. Felvette a fekete mellényt is az összhang kedvéért, bár ezt egy kissé megszakította az elrongyolódott cipője.
    Rosie divattervező is lehetne, olyan ügyesen válogatta össze a ruhákat. Nagyok voltak egy picit, mégis tökéletesek. Kilépett a fürdőből, és azonnal körbeforgott.
– A hajadat engedd le – utasította, és kirántotta a hajgumiját. – Tökéletes – állapította meg elégedetten Rosie. – Szexi vagy. De az övet miért nem vetted fel?
– Az már sok lenne – mondta pirulva Lisa.
– Rendben, te tudod – rántotta meg a vállát. – Menjünk, Eric már biztosan vár.
    Megragadta a derekát, és kilökte az ajtón. Egyenesen neki egy izmos mellkasnak.
– Hupsz! Bocsi – szabadkozott, és felnézett a fiúra.
– Semmi gond, de most legalább nem kötöttünk ki a földön – villantotta fel a mosolyát Eric. Lisa pedig úgy érezte összerogy a térde.
– Izé… Te… én… menni… hová… öhm… – a ruhájához pirosodott, végül vett egy mély levegőt és végre értelmes mondatott rakott össze. – Miért is vársz te engem?
    Rosie halkan kuncogott mögöttük, Felisz próbálta csitítani, de ez csak még jobban zavarba hozta Lisát. Eric viszont nem törődött a lányokkal, kedvesen mosolygott, mintha nem éppen az előbb csődölt volna be a beszédkészsége a mosolya láttán.
– Elkísérlek egy darabon, amolyan bodyguard leszek. Aztán meg megyek a dolgomra.
– Ó… – suttogta. – Értem. Köszönöm.
– Nincs mit. Hogy van a fejed? – kérdezte, miközben előre engedte a lányt a lépcsőn.
– Sokkal jobban. Már nem érzem úgy, hogy széthasad – mosolygott.
– Ezt örömmel hallom – nyitotta ki neki a bejárati ajtót.
– Öhm… Nem köszöntem el – mutatott vissza a bezáródó ajtóra Lisa.
– Ó, nem is kell. Visszajössz még – villantott fel egy csibészes mosolyt.
– Pfű! Kikészítesz – suttogta nagyon halkan, ahogy meglátta a fiú mosolyát. Eric szemei elégedetten villantak meg egy pillanatra.
– Hogy mondod? – kérdezte még mindig mosolyogva.
– Csak azt mondtam, hogy: hogy, hogy visszajövök? – hazudta Lisa a tőle telhető legjobban.
– Hmm – a fiú felnevetett, majd megszólalt. – Visszajössz, mert csak itt vagy biztonságban.
– De mondtam már, az apám… – Eric felemelte a kezét belefojtva a szót.
– Nem fejeztem be. A dolgom az, hogy beszéljek Chrisszel.
– Rá akarod venni, hogy segítsen – nem kérdezte, kijelentette. Eric nem is válaszolt.
    Egymás mellett baktattak az utcán. Mivel a fiú előre nézett, Lisa nyugodtan figyelte. Aggodalmasnak tűnt. A haja most egészen szőkének tűnt, akár a folyékony arany csillogott a napfényben. Egy sötétszürke, koptatott farmert, és sötétkék inget viselt. Az ujját kissé felgyűrte, és egy fekete bőrkarkötő volt a kezén. Több vágási heg is csúfította a bőrét. De Lisának még ez is vonzó volt. Minden, ami Ericen volt, vonzotta.
– …Rosie? – kérdezte. A lány ekkor eszmélt rá, hogy a fiú kérdezett tőle valamit.
– Hmm? Mi? – rázta meg a fejét hirtelen, hogy felébredjen a kábulatból.
– Ő választotta a ruhákat, igaz? – nézett rá. Lisa végig tekintett magán, majd bólintott. – Gondoltam, te nem így öltöznél.
– Nem, tényleg nem – mosolyodott el félénken.
– Jól nézel ki.
– Tetszik? – emelte rá a tekintetét.
– Igen, de a valódi Lisa jobban – felé lépett, a lány pedig hátrált egészen, amíg egy ház falának nem ütközött. – Félsz tőlem? – kérdezte.
– Nem – suttogta Lisa.
– Nem? Akkor mégis miért hátrálsz? – a falnak támaszkodott, és lenézett rá.
– Én… csak… – bizonytalankodott. – Nem is ismerlek. Magam sem tudom, hogy félek-e.
    Eric szeme összeszűkült miközben végigmérte. Egy ideig a szemébe nézett, majd tovább ment.
– A valódit – kezdte, amint a lány beérte –, amelyik nem vesz fel olyan felsőt, amiből kilátszik a melltartója szegélye. Egyébként szép darab – villantott rá egy hamiskás mosolyt ismét. Lisa pedig azonnal lenézett, és fentebb húzta a felsőjét. Közben pedig a füle hegyéig elvörösödött. – Nem csak te figyeltél ám engem.
– Öhm… – jött zavarba még jobban. – Köszi.
– Mit, hogy szóltam vagy, hogy megdicsértem? – vigyorgott a fiú.
– Hogy megdicsérted – mondta mosolyogva, mikor sikerült leküzdeni a zavarát. Eric elnevette magát, majd megrázta a fejét, és többet nem szólt.

    Egészen az utcasarokig kísérte Lisát, de ott megtorpant.
– Nem jössz tovább? – kérdezte.
– Nem, nem kellene – állt meg zsebre vágott kézzel előtte. – Azt mondtad, hogy Chris és az apád nagy haverok, igaz? Szerintem nem sok jót hallott rólam. Nem akarok balhét.
– Értem – suttogta Lisa szomorúan.
– Visszatalálsz egyedül?
– Igen, azt hiszem. Már egyszer elmentem. De mit mondjak az apámnak? – esett kétségbe hirtelen.
– Találj ki valamit. Okos kislány vagy – mosolygott féloldalasan. – Ez pedig – húzott elő egy fehér tárgyat a nadrágja zsebéből –, ha esetleg bajba kerülnél.
– Mi ez? – vette át Lisa.
– Ez egy angyalkard. Láttál már ilyet, nálam a tóparton – magyarázta Eric.
– És hogyan működik? – forgatta a kezei között értetlenül, nem találta a bekapcsoló gombot.
– Ha veszélyt érzékel, magától kinyílik, de akkor is kitud, ha te akarod, csupán rá kell gondolnod. Tudod használni, a véredben van – előzte meg a következő kérdést.
– Értem. Köszönöm – bólintott, majd megfordult, hogy elmenjen.
– Lisa – szólt utána.
– Igen? – fordult vissza a lány.
– Van okod félni tőlem – suttogta. – Nem vagyok jobb, mint a bátyám.
– Hogy mondhatsz ilyet? – lépett vissza hozzá.
– Így igaz, én is gyilkolok – borzadt el a fiú. Lisa óvatosan megfogta a kezét, és várt, amíg találkozott a pillantásuk, hogy a szemébe tudjon nézni.
– Démonokat ölsz. Akik ártatlan emberekkel végeznek. Ez nem rossz – az arcára tette a másik kezét, és végig simított rajta.
– Olyanokat is öltem, akik csak félig voltak démonok…
–… és gyilkosok – tette hozzá Lisa. – Ártatlant sosem öltél.
– Ahogy vesszük. Chris minden egyes áldozatának vére az én kezemhez is tapad. Volt rá alkalmam, de nem tudtam megtenni – nézett el újra Lisa mellett.
– Eric, nézz rám – kérte a lány. De nem hallgatott rá. – Nézz rám! – mondta erélyesebben. A fiú ráemelte a gyönyörű, bronzbarna szemeit. Könnyek csillogtak benne, amik nem jöhettek ki soha. – Nem a te hibád. Ha az én bátyám lenne, én is ugyanígy tennék.
    Átölelte amilyen erősen csak tudta. Pár pillanatig nem viszonozta, de végül mégis.
– Lisa… – szólította meg újra.
– Hmm? – nézett fel rá.
– Köszönöm – suttogta csendesen a lány fülébe. Lisa válaszként elmosolyodott. Még egy ideig ölelte, majd mindketten elindultak.