Befejezett történet!

2014. május 30., péntek

2. fejezet

Sziasztok!

Meghoztam a 2. fejezetet.
Első mondandóm: jövő héten hétvégén nem biztos, hogy gép közelben leszek, így lehet, hogy nem fog felkerülni fejezet, de megpróbálom hozni. Ha a blogger is úgy akarja, akkor időzített posztként felteszem előbb, és ugyancsak péntek este- szombat reggel fog felkerülni.
Második dolog, lezárt a szavazás, de volt valami hiba a rendszerben, így a pontos eredmény elveszett. A kedvenc szereplő megint Chris lett, úgy tűnik, hogy töretlenül tartja a pozícióját :D Mellette még Eric, Lisa és Saiker is több szavazatot kapott tőletek, de ítéltetek jó pontokat Alexnek, Rosie-nak, Jasonnek és Jamesnek is. A legkevésbé kedvelt, pedig ha jól emlékszem, Saiker, aztán Emily és Felisz, de javítsatok ki, ha tévedek. És végül Vicktorie volt az a szereplő, aki egyik helyen se kapott szavazatot, szóval ő olyan semleges zónában lehet nálatok. Remélem, jól emlékszem az eredményekre, bocsi, ha tévedek.
A harmadik pedig itt is szeretnék két olvasómnak és barátnőmnek SOK SIKERT kívánni holnapra ;) Igaz nincs a fejezetben sem Alex, sem Chris (ez a fejezet a soron következő, bocsi), de azért remélem, hogy szerencsét hoz majd nektek Fanni és Lora :) Szorítok! :D
Hű, ritkán dumálok ennyit :D abba is hagyom.
Jó olvasást! :)

Puszi:)

U.I.: A végén van egy kis 16-os korhatár, ha valakit zavar ugorjon nyugodtan, de nem vészes. :)


2. fejezet

    A fiú egy elhagyatott ház nappalijába lépett, mögötte a folyosón élettelen testek hevertek. Vér csöpögött a bőr kabátja ujjáról, de nem törődött vele. A szobában régi, kopott bútorok álltak, néhol hiányos volt a tapéta, és a falakról is lepergett a vakolat, a padló pedig nyikorgott. Leguggolt a földre, mert észrevett egy foltot, óvatosan hozzáért, összedörzsölte az ujjait, majd fagyosan elmosolyodott. Rémisztően éles mosoly jelent meg azon a vonzó arcon, hátborzongatóvá téve a fiatal fiú pillantását. Felállt, és elindult beljebb a házban. A fél napja ráment, hogy megtalálja ezt a helyet, de itt van. Nem sikerült az összes nyomot eltüntetniük maguk után, bármennyire is próbálkoztak, pár apróbb mindig megmaradt. A markában kicsusszant a kard pengéje, halkan lopakodva lépkedett az öreg padlón, olyan óvatosan, hogy nem nyikordult meg a talpa alatt. Megemelte a fegyverét, fekete bőrkesztyűs keze keményen szorította a markolatot. Egy sötét szobához ért, csak a markában lévő kard derengett halványan. Gyorsan beszökkent az ajtón, majd minden olyan gyorsan történt, hogy az szinte felfoghatatlan. Három alak volt odabent, azok akiknek sikerült elmenekülniük előle, kettőt közülük egyetlen gyors mozdulattal levágott, csak egyet hagyott életben. Az a szobasarkába hátrált, egy fekete kard volt a kezében, a keze vérzett, már megsérült az előbbi összecsapásuk során. A fiú követte, és leeresztette a kardot.
- Hol van? - kérdezte. A sarokba szorított nem válaszolt, csak felemelte a kardot, és a saját mellkasába döfte. - Ne! - ordította a fiú kétségbeesetten, és gyorsan átszelte a köztük lévő távolságot. Megragadta az éppen összeeső gallérját, és megrázta.
- Mondd meg, hogy hol van! - sziszegte.
- Sosem találod meg - suttogta utolsó leheletével a haldokló, majd előrebicsaklott a feje, és holtan zuhant a földre. A fiú tehetetlenül felüvöltött...


*

    Lisa szemei felpattantak. Furcsa álma volt, olyan valósághű, és ijesztő. Most nem izzadt le különösebben, de így is ziláltan lélegzett. Felült az ágyban, és az órájára nézett, hajnali 3 volt. Kiszáradt a torka, úgy döntött lemegy egy pohár vízért. Halkan kinyitotta az ajtót, és lopakodni kezdet lefelé. Az egész ház üres volt, és nyugodt, mindenki aludt. A konyhában sötét volt, csak a digitális óra számlapja világított élesen. Hamar megszerezte azt a pohár vizet, és visszament, hogy ismét lefeküdjön. Bár nem tudta, képes lesz- e újra aludni. Először is nagyon nehezen ment neki, mert állandóan Ericre gondolt, hogy mi lehet vele, merre lehet. Éppen megcélozta a szobáját, de nem érhette el, mert észrevette, hogy a fiú ajtaja nincs teljesen becsukva, és bentről zaj hallatszott ki, mintha valaki a berendezésen töltené ki a dühét, összerezzent a hangokra, és a szoba felé indult, de aztán hirtelen csend lett. Lisa az ajtóhoz lépett, és kitárta azt. Ahogy belépett meglátta a sziluettjét az ablakon át beáramló fénynél. Az íróasztalára támaszkodott, a fejét lehajtotta, és hangosan zihált. Bár csak egy sötét árnyékot tudott kivenni, nem kellett hozzá látnia az arcát, hogy felismerje.
- Eric? - kérdezte halkan Lisa, és beljebb lépett, a jobb kezével a villanykapcsolót kereste a falon, de nem találta.
- Menj innen! - suttogta fenyegetően a nephilim, és látszott, ahogy ökölbe szorul a keze az asztalon.
- Jól vagy? - körülnézett a szobában, tényleg rombolást végzett odabenn. Az íróasztalról a dolgok a földre voltak seperve, több tárgy közülük össze is tört, úgy nézett ki a szoba, mintha verekedtek volna benne. - Mi történt? - kutatott tovább a villanykapcsoló után a lány keze.
- Ne! - szólt rá Eric, de már elkésett, Lisa felkattintotta a lámpát. Éles fény telítette be hirtelen a szobát elvakítva egy pillanatra mindkettőjüket. Nehezen, de végül sikerült ismét a fiúra fókuszálnia. Még mindig háttal állt neki, érezhetően vibrált a levegőben a feszültség. Átöltözött mióta utoljára látta. Fekete farmert, fekete bőrkabátot viselt, és egy fekete bakancsot. Az asztalon ott derengett egy kard, vér száradt a pengéjére.
- Aggódtunk érted - lépett közelebb Lisa. - Merre jártál? Miért nem szóltál, hogy elmész?
    Eric nem reagált semmit a kérdéseire, csak nézett maga elé. Az ujjai elfehéredtek olyan erősen szorította össze az öklét. Egy fekete motoros kesztyű fedte el a kezét, Lisa jól ismerte ezt a darabot, Chrisé volt. A foga nyoma még mindig ott éktelenkedett rajta.
- Chris kesztyűje - mondta ki hangosan is.
- A bukósisakban volt - felelte halkan Eric.
- A bukósisakban? - kérdezte Lisa értetlenül, és körbenézett. Hamar megtalálta, amit keresett, az ágyon feküdt a szintén ismerős fekete sisak. - Elmentél a motorért?
- Nem csak azért - jött a halk válasz. - Azt mondtam, menj innen - nézett rá oldalról a fiú csak a fél szemét emelve a lányra.
- Mi? Nem! - dacolt vele Lisa ösztönösen. - Nem vagy jól, nem hagylak így itt - megfogta a karját, és maga felé fordította. A bőr kabát alatt megláthatta, hogy még mindig ugyanazt a fehér inget viseli, de a régi rászáradt vér mellett friss foltok is tarkították. Ijedten kapta a szája elé a kezét, és kétségbeesetten kereste a pillantását. - Te vérzel!
- Nem az enyém.
- Hol voltál? - kérdezte Lisa élesen. Furcsa gyanú éledt benne, hogy az álma nem csak álom volt, valójában igenis megtörtént. - Mit tettél?
- Próbáltam megtudni, hogy hol találom Christ, de... - a kezei újra ökölbe szorultak, és haragosan az asztalra csapott, ami megrepedt az ütése erejétől. A bőrét is lehorzsolta, apró vércsík futott végig az ujjain. Ha a többiek eddig nem ébredtek fel a tombolására, most már biztosan.
- De nem jártál sikerrel - fejezte be helyette. Nem volt kétséges, hogy semmi hasznosat sem talált.
- Még csak Jamest se tudtam előkeríteni - rázta meg a fejét tehetetlenül.
- Pihenned kellene, túl zaklatott vagy, most a további kutatáshoz - simított végig a karján nyugtatóan.
- Nem megy - suttogta Eric, és lehajtotta a fejét. - Nincs rá időm, meg kell találnom Christ. Mielőtt még... - összeszorította a fogát, az állkapcsán megfeszültek az izmok, és a bőr.
- Nem fogja őt megölni Saiker - próbálta biztatni Lisa.
- Nem is attól tartok - nézett mélyen a szemébe Eric. Bennrekedt a lányban a szó, amikor rájött, mire is céloz a fiú. Hirtelen kiszáradt a szája, mégis nagyot nyelt, és meg kellett nedvesítenie az ajkait, mielőtt bármit is tudott volna mondani. Sosem gondolt bele, hogy mit tehetnek Chrisszel, de Jamest ismerve, bármit el tudott képzelni, és még a démonnal nem is találkozott.
- Akkor is pihenned kell - suttogta végül, és óvatosan levette róla a kabátot. Eric nem állt ellen, a pillantásával végigkísérte ugyan a mozdulatot, de nem tett semmit, csak nézte, amit a lány csinált. A szemeit félig lehunyta, Lisa nem láthatta őket a hosszú, és sűrű szempilláin át, így nem tudhatta, mire is gondol éppen. Ilyen közelről már látta mennyire megviselt az arca. Nyúzott volt, látszott, mennyire fáradt, és csalódott. Azon is csodálkozott, hogy még meg tud állni a saját lábán. A szemei alatt sötét karikák éktelenkedtek, az állán megfeszült a bőr, az ujjai hidegek voltak, akár a téli éjszaka. Felbátorodott kissé, és az ingéhez nyúlt. Óvatosan, és lassan kigombolta az első gombot, majd a másodikat. A fiú nem figyelte már többé, hogy mit csinál, csak a tekintetébe fúrta a sajátját, és egy pillanatra sem eresztette el azt. Lisa megigézve nézett vissza rá, észre se vette, hogy mikor, de lábujjhegyre állt, és közelítette az ajkait Ericéhez.
- Ne most - suttogta rekedten, és elfordította a fejét.
    Lisa csalódottan lépett hátrébb. Érezte, hogy ismét elpirul az átható pillantásától, és rekedtes, mély hangjától, de nem nézett a szemébe, miközben beszélni kezdet.
- Most inkább megyek - mutatott az ajtóra, és el kezdet hátrálni, de Eric elkapta a karját.
- Nem akarlak bántani - suttogta, és közelebb lépett hozzá, összekulcsolva a kezeiket. - Nem akarlak megsebezni.
- Képes vagyok önállóan meghozni a döntéseket - felelt Lisa gondolkodás nélkül, és az előtte álló fiúra függesztette ismét a tekintetét. Eric féloldalasan elmosolyodott, most először tűnt gondtalannak mióta beszélgetnek, bár nem igazán tudta eldönteni, hogy most gúnyolódik rajta, vagy éppen kedveskedik.
- Szóval úgy érzed, tudsz önállóan dönteni? - lépett még közelebb, ő nem hátrált, de még egy lépést tett felé, így már rákényszeríttette Lisát, hogy mozduljon. - Biztos vagy benne?
- Határozottan - felelte magabiztosan. Eric addig hátráltatta, amíg a háta az ajtónak nem verődött, és belökte azt. Lehajolt hozzá, és egy csókot nyomott a homlokára.
- A határozottság jó dolog - mosolygott le rá csibészesen, közben levette az ingét, és az asztalra dobta.
- Te kinevetsz engem? - túrt a szőke fürtökbe, és közelebb húzódott hozzá.
- Inkább veled nevetnék, ha ez lehetséges - suttogta Eric, és egy gyors csókot lehelt az ajkaira. - Jobb lesz, ha most mész.
- Elküldesz? - kérdezte csalódottan.
- Lisa... - súgta a nevét meggyötörten.
- Muszáj maradnom - suttogta, és a mellkasának döntötte a fejét, és belélegezte a bőrének illatát, amiben kevered az éjszakai levegő füstös, vér fémes, és a fiú saját illatának kellemes elegye.
- Történt valami? - ölelte át Eric óvatosan.
- Csak állandó rémálmok gyötörnek, ha egyedül maradok - felelte halkan.
- Miféle álmok?
- Nem fontos. Mondd Eric, mennyit tudsz rólam? - kérdezte hirtelen. - Arról, hogy ki vagyok valójában?
- Hogy érted? - ráncolta értetlenül a szemöldökét, és elhúzódott tőle.
- Csak olyan érzésem van, mintha titkolnál előlem valamit - mondta Lisa, és félve pillantott fel az arcára, de arról nem tudott leolvasni semmilyen érzelmet, sem dühöt, sem kételyt, de még meglepettnek sem tűnt.
- Csak annyit tudok, hogy bízom a bátyámban, ő pedig meg akart téged védeni valamitől.
- Saikertől? - kérdezte, és Eric felé lépett.
- Nem, nem csak - bizonytalankodott.
- Hát akkor?
- Nem hiszem, hogy... - kerülte a pillantását.
- Mitől? - kérdezte határozottan. A fiú felsóhajtott, de válaszolt.
- Attól, hogy megtud, ki is vagy igazából - hajtotta le a fejét.

- Mi? Miért? - vonta össze értetlenül a szemöldökét Lisa. - Miért nem kellene tudnom?
- Fogalmam sincs. Esküszöm, hogy nem tudom, mit jelent ez pontosan - szabadkozott Eric. - Csak annyit tudok, amennyit elmondtam. Többet nem.
- Miért nem mondta ezt nekem soha? - suttogta elkeseredetten.
- Lisa! - húzta magához, és szorosan átölelte. - Ne foglalkozz most ezzel. Ki fogjuk deríteni, hogy ki vagy.
- Esküszöl, hogy mindent elmondasz nekem, amit megtudsz? - nézett mélyen a szemeibe, és nem engedte el a fiú pillantását. Egy darabig farkasszemet néztek, majd Eric bólintott.
- Esküszöm - suttogta, a kezei közé fogta a lányét, és gyengéden körözött az ujjaival a bőrén.
- Itt leszel holnap reggel, amikor felébredek? - megfagyott mozdulat közben, és kerülte a pillantását. - Ígérd meg!
- Lisa - nyögte a fiú gyötrelmesen.
- Ígérd meg! - parancsolta, nem engedve a kétségbeesett tekintetnek.
- Hogy kérhetsz tőlem ilyet? - suttogta.
- Féltelek - Eric végre újra a szemébe nézett, egy darabig nem szóltak semmit. A fiú mérlegelte magában a hallottakat, mielőtt válaszolt volna.
- Itt leszek, amikor felébredsz - mondta. Lisa közelebb húzta magához, és megcsókolta. Hosszú percekig falták egymást. Eric puha, gyengéd nyomása alatt szétnyíltak az ajkai, és a nyelve becsusszant a lány szájába. A sikamlós nedvesség tovább borzolta az idegeit, és a kezét a szőke hajába vezette. A fiú megszakította a csókot, és tovább haladt a nyakáról a vállára, a pólója vékony anyagát könnyedén arrébb tolta az útjából.
– Eric, nem kellene – súgta elfúló hangon. Az ajkai finoman súrolták a bőrét. Leengedte a kezeit, amik erőtlenül hullottak le, bár tiltakozni akart, a teste nem volt rá hajlandó, megrészegítette a fiú közelsége. Ő közben végig simított a combján, a csípőjén, a hasán, és megállt a melleinél. Még a ruhán át is égette az érintése, Lisa szaggatottan kezdte szedni a levegőt. Remegett a karjai közt, minden egyes érintésétől borzongás futott végig rajta. Az ajkai szétnyíltak, és felnyögött, amikor még közelebb húzódott hozzá. Minden porcikájuk összeért. Érezte a bőrén, amint Ericnek felfelé kunkorodik a szája széle, és elmosolyodik.

(+16)

A karjaiba kapta, és az ágyhoz vitte. Lefektette rá, ő pedig fölé magasodott. A kezeivel kitámasztotta magát, hogy ne nehezedjen rá. A lány pólója alányúlt, és megszabadította tőle, elhajította valamerre. Lisa a lábait a fiú csípőjére fonta, így húzva magához még jobban.
– Ezt nem szabadna – lehelte Lisa nem túl meggyőzően, az ujjai már a mellkasán siklottak felfelé.
– Abbahagyjam? Most mondd, még az elején – suttogta Eric az ajkaira mély, rekedt, vágyakozó hangon, de nem csókolta meg, megvárta, hogy a lány tegye meg ezt a lépést, ami mindent eldöntött. Csak a homlokának döntötte az övét, a szemhéja csukva volt, néha megremegett, ahogy a szemei megmozdultak alatta. Lisa nem bírta tovább, a fiú forró lehelete, szaggatott lélegzése volt az utolsó csepp. Éhesen kapott az ajkai után, Eric pedig szenvedélyesen viszonozta. A kezei közé fogta az arcát, és akaratosan, fullasztóan és magával ragadóan csókolta, de többé már nem akart neki ellenállni, a vágyuk győzött.
A csók magával ragadó volt. Eric ajkainak puha, ismerős íze és nyomása, az arcszeszének részegítő illata megtette a hatását, Lisa elveszett, már nem tudott gondolkodni, a gondolatai csak a fiúval voltak tele. Átadta magát teljesen a testi vágynak. Vágyott a csókjaira, az érintéseire, arra, hogy ő érinthesse, és csókolhassa. Még közelebb húzta magához, szinte már olyan közel, hogy az már kényelmetlen volt, de nem akart mást. Egyesült a lelkük, a másik minden egyes rezdülését ismerték, a testük minden érintésre összhangban reagált.
Lisa ujjai vakon, de fürgén kalandoztak a testén. Végig simított a kockás hasán, az erős, kidolgozott mellkasán, és a háta feszes ívén a körmével piros csíkokat szántva a bőrébe. A nadrágja ülepe lecsúszott, így látszott a csípője háromszöge, és a fekete alsónadrágjának szegélye. Eric egy pillanatra sem eresztette el, az ajkai rabul ejtették a lányét, mintha csak az életet jelentenék a számára, most mindketten úgy érezték, hogy ez így is van. Lisa egész testében remegett a vágytól, a pulzusa már most az egekben volt. A vére dobolt a fülében, elnyomva mindent, de kettejük lélegzetvételeit mégis tökéletesen hallotta, és Eric halk nyögéseit a csók közben, keveredve a sajátjaival. Szinte érezte, ahogy száguld az ereiben a vér, és hevesen dobog a fiú szíve a keze alatt, amit baloldalt a mellkasán nyugtatott. Eric a hajába túrt, nem törődve azzal, mennyire kócolja össze. Az ujjai puhán siklottak végig a szálakon, még jobban felborzolva az idegeit. Aztán tovább simított lassan, aprólékosan végig barangolva a kedvese testét. Lisa a nadrágjához nyúlt. Hamar kikapcsolta a gombját, és lehúzta a cipzárt, a nadrág pedig egy kis segítséggel lecsúszott a fiúról, gyorsan kilépett belőle, és arrébb rúgta. Egy pillanatra elhúzódott tőle, és a szemébe nézett.  A gyönyörű barna szemek csillogtak a vágytól, mégis komolyan fúródtak az övéibe. Nyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de a pillantása mindent elárult. Lisa pedig még nem akarta hallani, amit készült kimondani, még nem volt rá készen, hogy hallja, és viszonozza.
– Sssh! – nyomta az ajkaira a mutatóujját gyengéden. – Ne mondj semmit!
Eric egy csókot lehelt rá, majd megfogta a kicsiny kezét, és a tenyerébe csókolt. Végigsúrolta gyengéden az ajkaival a lány finom bőrét. Lisa lehunyta a szemét és felnyögött. Eric a füléhez hajolt, és óvatosan megharapta azt...

(+16)

4 megjegyzés:

  1. Szilvii♥

    Ugye tudod, hogy most nagyon kivagyok?!! Hogy írhattál meg egy ilyen részt, ilyen befejezéssel???:o De most komolyan?! Hol a vége??:D
    Azt a kis huncutságot a végéről leszámítva eszméletlen rész lett, nagyon jól leírtad a két fiatal érzéseit... de komolyan! Teljesen el tudtam képzelni, amit jobb lett volna, ha mégse... na mind1, érted, nem?:)

    Az elején az-az lom nekem nagyon tetszett, először azt hittem, hogy Chris-el álmodik és nem Eric-el... becsapós volt, de nagyon tetszett!;)

    Az eleje annyiraaa cukiii volt!! Mármint a rész előtti kis felvezető:)) Annyira örültem, hogy megemlítettél és nagyooon köszönöööm, hogy szurkoltál!!:$♥
    A következő részre várom Alex-et!!!;D
    Siess!;)

    Pusszancs!♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Fanni!!!! ♥
      Nem akartam nagyon belemenni, mert tudom, hogy a legtöbb olvasóm nem nagykorú... :P Meg nem is olyan sztorit írok.
      Azt hiszem, köszönöm a dicséretet :D
      Az volt a cél, hogy úgy tűnjön Chris az, igaz a felvezetőben lelőttem, hogy nincs benne, öreg hiba :DD
      Természetes, remélem, hogy szerencsét hozott! :)
      Lesz Alex, az egyik kedvenc jelenetem jön tőle... :D

      Puszi ♥

      Törlés
  2. Szilvi te omg!!!
    nem olvasom el az utolsó 4 részt és mire visszatérek a nyelvvizsga után ezt találom??!! Te szórakozol velem?! Jó mondjuk tudtam mi lesz benne, fanni aranyosan lelőtte a poént és még előttem volt mersze komizni, na kap a fejére!! Az utolsó négy részről; imádtam az összeset wááá!! A prológus az fura volt, főleg mivel tudom h azt mire szántad, és összetörted az álomvilágomat!! Hol van a kisbaba? Na mind1 én máshogy képzeltem el azt!! Cöh! Na mind1ke imádikus volt wááá de ez?!! Mi a tököm h Lisa és Eric "csak úgy most szerintem feküdjünk le mert most szerintem ez jó ötlet" mi az hogy ilyet csinálnak? Fú hát most kiakadtam! Nem mintha bajom lenne, mindenkinek joga van akkor és ott csinálni azzal akivel akarják, de kérlek basszus 1 hónapja ismerikegymást vagy mittoménmióta és csak így na most szerintem le kellene feküdnünk, mivan?!!!! Nagyon remélem, hogy valaki rájuknyit, mondjuk felisz megnézném a hülye fejét, annyira idegesít, utálom őt!! Én nem szavaztam, de plusz egy szavazat Chrisnek, de mivel az én szavam 5öt ét +5 Chrisnek tehát ő nyert, bármi is volt a kérdés! Hiányoztak már ezek a szép hosszú komijaim ugye? ne is tagadd tudom én hogy igen!! muhahahahah :DD Hjajj végre túlvagyok azon a szaron és mostmár lesz időm neked naphosszat írkálni! muhahahaha örülsz mi? én nagyon!
    Na ennyi voltam mára, imádtam mindent siess a kövivel és Christ követelem, ja és utólag nagyon szépen köszönök mindent!!! A szurkolást, a támogatást mindent imádlak♥♥
    Na ennyi voltam mára, tényleg!
    Cup-cup♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lora!!! ♥
      Fanni lelőtte a poént? :O Kár!
      Mondtam, hogy nem lesz kisbaba. Vagy nem mondtam csak akartam?? Ki emlékszik már arra :D
      Nem hittem, hogy ennyire kiakaszt, de lehet igazad van és korai volt, de muszáj volt. Különben nem lehetne benne az egyik kedvenc jelenetem, meg elvileg egy szál az utolsó kötetben, ha benne marad persze. De az még eléggé képlékeny, szóval nem biztos.
      Így is Chris nyert :D Amúgy "ki a kedvenc szereplőd" és "ki az akit legjobban utálsz" volt a kérdés.
      Hiányoztak ám a hosszú komiid:D
      Hát ízé... Chris... szóval ő egy darabig nyaral, de visszatér még, csak nem a következő pár fejezetben... Ne ölj meg lécci!!!!! :D
      Már megköszönted :D De természetes:) ♥
      Puszi♥

      Törlés