Befejezett történet!

2014. március 15., szombat

26. fejezet

Sziasztok:)

Mint láthatjátok megérkeztem a következő fejezettel:D
Hétfőn véget ért a fejléccel kapcsolatos verseny, köszönöm mindenkinek a részvételt. Írtam már mindkét nyertesnek egy-egy e-malt, az egyikőjük Lora, az övé került most ki, a másik pedig Terra, az ő munkája is ki fog majd kerülni a blogra, de majd csak később. Mindkettőjük munkája nagyon tetszett, azért hoztam ezt a döntést, és két nyertest hirdettem. Az ok, amiért Loráé került ki előbb egyszerű, szimplán tőle kaptam meg hamarabb:D
De nem dumálok tovább. Gratulálok mindkét nyertesnek és nagyon szépen köszönöm:)
Jó olvasást a fejezethez!:)

Puszi:)

26. fejezet


    Lisa egészen kipihenten ébredt. Nem volt fáradt, és álmos, mint mostanában annyiszor. A szemei vörösek voltak viszont a sok sírástól, és fájtak. Kikecmergett az ágyból, majd az órájára nézett, délután 3 óra volt, kicsit elaludt. A fürdőszobába ment, hogy összeszedje magát, majd miután végzett kiment, hogy megkeresse a többieket. A földszinten nem talált senkit, a szobáikban se, így hát jobb híján lement az edzőterembe. Leereszkedett a csigalépcsőn, majd az ajtóhoz lépett, hangok szűrődtek ki, így hát benyitott. Hárman voltak odabenn. Alex a hátán feküdt a földön, és megállás nélkül mesélt valamit, intett egyet Lisának, de nem hagyta abba a beszédet, a lány csak most vette észre, hogy telefonál. Rosie egy laptoppal a kezében ült az egyik sarokban, és talán e-mailt írt éppen, mert folyamatosan mozogtak az ujjai a billentyűzeten. Felisz volt még a teremben egy kardot fogott a kezében, és próbálta tökéletesíteni az egyensúlyát, egy papírlapra firkálgatott közben. Lisa körbefordult még egyszer, hátha csak nem vette észre a fiút, bár ezt lehetetlennek gondolta, hiszen bárhová lép is be, elsőként mindig őt veszi észre, de nem volt a teremben.
– Hogy állsz a fehérrel? – kérdezte egyszer csak Rosie tőle, felpillantva a gépből.
– Mi? – kérdezett vissza értetlenül, megrázta a fejét, és széttárta a karját.
– Biztosan jól áll – legyintett a vörös hajú lány, majd előkapta a mobilját, és ő is telefonálni kezdet.
– Ne is figyelj rá, csak a báli ruhákat tervezi, és öt percenként hívja a varrónőt, ha kitalál valami újat, ilyenkor mindig ilyen – rántotta meg a vállát Felisz, és tovább firkált a füzetébe.
    Mindannyian olyan dolgot csináltak, amit a szobájukban egyedül is megtehettek volna, sőt talán a nyugodtabb körülmények jót tettek volna nekik, de ők mégis együtt ültek az edzőterem padlóján, és tették a dolgukat. Közbe néha-néha váltottak pár szót, megkérdezték egymást, mit gondolnak erről, meg arról, aztán újra a saját elfoglaltságukba süppedtek.
– Milyen bál? – kérdezte hirtelen Lisa. Felisz ránézett, de válasz nélkül újra minden figyelmét a kardnak szentelte. A következő pillanatban egy kar ölelte át a derekát, és a vállára helyezte az állát valaki.
– A minden évben megszervezett nephilimbál – suttogta a füle mellett Eric. – Isten hozott újra köztünk Csipkerózsika – érezte a hangján, hogy vigyorog, majd elengedte és beljebb lépett. Alex időközben letette a telefont, a fiú pedig mellésétált, és rádobott a hasára egy üveg ásványvizet.
– Nem hiszem el, hogy felhívtál – tárta szét a karját, és hitetlenül felnevetett. – Tíz percre, ha elmentem.
– Eszembe jutott valami, ha nem mondom el rögtön, elfelejtem – magyarázta amaz, mintha ez teljesen normális lenne, és felbontotta az ásványvizes palackot, a szőke fiú pedig csak kiröhögte kedvesen.
    Felisznek Eric csak odadobta az üveget, a lány pedig felnyúlt értem, és ügyesen elkapta, Rosiehoz viszont odavitt egy poharat.
– Köszönöm – vette el mosolyogva, de utána rögtön vissza is nézett a notebookra.
– Engem hagyj ki ebből az egészből – intett Eric a gép felé.
– Idén se jössz? – kerekedett el Rosie szeme, és már nem kötötték le annyira a ruha tervek, inkább felé fordult magyarázatot várva.
– Nem állt szándékomban, de ha mennék is annyi öltönyt vettél már nekem, hogy van miből válogatnom – vonta meg a vállát egykedvűen a fiú.
– De azok már nem jók, régiek, van egy csomó új tervem, amik sokkal szebbek, divatosabbak – fakadt ki a lány talán egy kicsit túl nagy hévvel, mintha nem is ruhákról lenne szó, hanem világ megváltó tervekről.
– Igaz, tudod, hogy öngyilkos lennék, ha egyszer egy divatja múlt öltönyben jelennék meg valahol, többé semmit se érne az életem – játszotta túl a szerepét Eric, Rosie pedig elkezdte ütögetni a mellette ülő fiút, de az csak nevetett rajta. – Az kié? – akadt meg a tekintete valamin a képernyőn, és elkomolyodott, úgy tűnt olyat lát, ami tényleg érdekli.
– Lisáé – jelentette ki büszkén a vörös hajú lány.
– Te is mész? – nézett rá Eric nagy csodálkozó szemekkel.
– Huhú – ült fel Alex csibészes mosollyal az arcán –, lehet idén valami ráveszi a mi csellengőnket, hogy benézzen a bálra – de a szőke fiú nem figyelt a piszkálódásra, még mindig a lányt figyelte.
– Olyan gyerekes vagy – rázta a fejét Felisz, de több jelét nem adta annak, hogy figyelne a beszélgetésre.
– Úgy tűnik – felelte zavartan Lisa, és érezte, hogy elpirul.
– Lehet igazad lesz Alex – mosolyodott el Eric féloldalasan –, és idén tényleg elmegyek a bálra, mégse hagyhatom, hogy Lisa kísérő nélkül érkezzen.
    Alex „húúú” -zva nevetett fel, Lisa pedig úgy érezte lángra kap az arca, annyira égett, pipacs piros szín, kezdhet hozzászokni. Gyorsan témát akart váltani, így feltette a következő kérdést.
– Van valami hír a tőrről? – kérdezte, Eric pedig megrázta a fejét.
– Josh még nem jött vissza. De egész nap az ajtóban akarsz állni, vagy beljebb jössz végre? – kérdezte mosolyogva.
– Ó – kapott észbe Lisa, és hozzájuk lépett, ő is leült a földre melléjük. Megpróbált belelesni a laptopba, de Rosie lecsapta a gép tetejét, így nem látott semmit, csalódottan dőlt neki a bordás falnak.
– Meglepetés lesz – nézett rá vissza sejtelmesen a lány.
Közben pedig Alex is odakúszott hozzájuk négykézláb, csak Felisz maradt külön.
– És milyen bál is ez tulajdonképpen? – kérdezte.
– Amolyan „örülünk, hogy még mindig élünk, és nem filézett ki egy nephilimvadász” féle bál – hadarta Alex vigyorogva.
– Az első démonvadászokat megteremtő angyalok tiszteletére rendezik meg minden évben – magyarázta Rosie.
– De igazából az összes angyalnak ajánlják – szólt közbe ismét a fiú.
– Hidd el, fele olyan vicces se vagy, mint hiszed – csapta fejbe a vörös lány Alexet, aki sértetten hátat fordított neki. – Ez tényleg bál, szóval keringők, meg pezsgők, bájcsevej, meg ilyesmik.
– Te miért nem szoktál elmenni? – fordult Lisa Eric felé. A fiú felsóhajtott mielőtt megszólalt volna.
– Egyrészt, csak a tudat miatt, hogy a Tanács emberei rendezik. Másrészt, mert gyűlölök jó pofizni olyanokkal, akik azt hiszik, ismernek, csak mert az apám "barátainak" mondhatták magukat – olyan maró gúnnyal ejtette ki a szavakat, hogy szinte égették a lányt. Meglepetten nézett rá, de a fiú nem foglalkozott ezzel a pillantással.
– Miért gyűlölöd a Tanácsot? – suttogta a kérdést Lisa teljesen elfeledkezve a többiekről. Pillanatok alatt változott meg Eric arca, már az előző kérdéstől is lankadt a jókedve, de most teljesen elszállt. Düh vette át a helyét, és fájdalom, nem szerette a fiúnak ezt az arcát, annyira keserű volt, hogy alig tudta elviselni. Viszont nem sokáig tudta figyelmen kívül hagyni a másik hármat, mert mind felszisszentek, még Felisz is a háttérben, úgy tűnt, tökéletesen megtudja osztani a figyelmét a beszélgetés, és a kard között.
– Ezt a témát hagyjuk – szorította össze a fogát Eric, és nem nézett Lisára. Kínos csönd telepedett közéjük, majd ezt megelégelte, és felállt a földről, átsétált Feliszhez, azonnal a karddal és az egyensúlyproblémával kezdet foglalkozni.
– Mit tettem? – nézett utána szomorúan Lisa.
– Nem ismerek vadászt, aki annyira gyűlölné a Tanácsot, mint Eric – mondta Alex sajnálkozva.
– Sok mindenen ment keresztül, és ők pedig még jobban megnehezítették – vont vállat Rosie. – De csak ő tudja, miért gyűlöli őket.
    Alex zavartan megköszörülte a torkát, és babrálni kezdet az ásványvizes palackkal, ami még mindig a kezében volt, majd ahogy észrevette, hogy figyelik, felnézett és találkozott a pillantásuk. Lisa pillanatokig nézett a szürkéskék szemekbe, jól tudta, hogy a fiú tudja, miért dühös Eric a Tanácsra, de azt is érezte, hogy tőle sosem fogja megtudni, bármennyire is faggatja. Végül elkapta a tekintetét, és Rosiehoz fordult. A lány pedig elkezdet csacsogni a bálról, hogy mennyire szereti, hogy ruhákat tervezhet rá, és hogy az előző években milyeneket csinált. Bár Lisát egyáltalán nem kötötte le a mondandója, azért mosolyogva bólogatott, néha közbe szúrt egy-egy kérdést, de igazán fel se fogta, mit is mondott neki. Csak Ericen járt az esze, igaz nem nézett felé, nem akarta, hogy észrevegye mennyire érdekli, hogy mi van vele, de az előző beszélgetésen gondolkozott, azon, ahogy hirtelen megváltozott csak mert rossz kérdést tett fel. Alex figyelte, ahogy csevegnek néha közbevágott, csak hogy bosszantsa Rosiet, de ő sem volt ott teljesen a beszélgetésen, néha ideges, vagy éppen aggódó pillantásokkal figyelte Ericéket, de nem ment oda, nem szólt róla semmit, csak a szemén látszott, hogy aggódik, még a beszólásaira is kihatott, gyengébbek lettek, mint valaha.
– Mit csinálnak azokkal a kardokkal? – fordult most Alex felé Lisa.
– Eric sorra hagyja el őket, idén már vagy ötöt elhagyott, pedig még csak május vége van, próbálnak beletenni valami nyomkövetőt, már ki is fejlesztették, de most meg baj van a pengék egyensúlyával – rántotta meg a vállát.
– Elhagyja őket? – hitetlenkedett Lisa. Alex nevetve vonta meg a vállát.
– Lehet, hogy képtelenség, de Ericnek ez nem akadály – vigyorgott. – Tegnap is egész este ezzel szenvedtek, de nem adják fel.
– Ó – suttogta Lisa döbbenten, és a szőke fiúra nézett. Hát ezért volt Felisznél a múlt éjjel. Vajon miért nem mondta el neki? Bár úgy sem hitte volna el, annyira mérges volt rá, hogy semmivel se tudta volna meghatni.

    Aznap már nem igen volt alkalma Erickel beszélni, talán jobb is volt így. A karddal nem sokra jutottak, nem tudták megoldani a problémát, ő viszont elég sok mindent megtudott a bállal kapcsolatban. Például azt, hogy csak három napja van megtanulni a démonvadászok keringőjét. Rosie megígérte neki, hogy segít, de ezt még így is lehetetlen feladatnak gondolta. Most éppen az étkező asztalnál ült és a családdal a vacsorát fogyasztotta. Josh is visszatért már, de nem tudott hozni semmi új információt. A Tanács semmit sem tud a tőrről, hogy kinél lehetett, vagy hogy mire kelhet egy démonnak, de még kutatnak, és kérdezősködnek. Eric nagyon nem volt elégedett a fejleményekkel, vagyis pontosabban a hiányukkal, szidta egy darabig a Tanácsot, majd a tehetetlenségét, aztán végre lenyugodott, de csak mert Stephanie rászólt. Ezek után csendben, és nyugodtan folytatták a vacsorát. Jason megint pár perccel a vacsora előtt érkezett, és nem mondott arról semmit, merre járt. Amint befejezték mindenki elvonult a saját dolgára. Felisz volt a mosogatásban a soros, így csak ő maradt a konyhában, Lisa pedig hozzálépett, hogy segítsen neki. Miután a lány elmosta, és leöblítette a tányérokat, ő eltörölte őket.
– Köszi – mosolygott rá Felisz, ahogy beállt mellé. – Hogy viseled? – kérdezte, és egy pillanatra ránézett, Lisa vállat vont.
–Megvagyok – suttogta.
– Eric mesélte, mi történt, sajnálom. De hidd el, ha valaki megtudja találni az apád, az ő – mosolygott rá a lány biztatóan.
– Tudom, hogy mindent megtesz, amit tud – bólintott Lisa. – Talán túl sokat is. Nem is ismer.
– De kedvel – vágta rá Felisz. – És ő amúgy is ilyen, mindenkin szeret segíteni, az a hős típus. Ellenben a bátyja... – vágott egy fintort a mondandójához.
– Chris? – kérdezte vissza, miközben újabb tányért törölt el, és tett fel a polcra. – Benne is van valami jóság.
– Chris egy önző dög – szólt mérgesen a lány. – Csak kihasználja Ericet, nem törődik mással csak a saját céljaival.
– Szereti Ericet – vette a védelmébe Lisa.
– Na, persze – horkantott fel Felisz.
– Nem is ismered – rázta meg a fejét hitetlenkedve.
– Jobban, mint te – fordult felé mérgesen a lány, a düh csak úgy sütött a szeméből.
– Nem, ha ilyeneket mondasz, akkor semmit se tudsz róla, csak azt látod, amit látni enged, de sokkal több van benne – tette le a rongyot, és ott hagyta Feliszt egyedül a konyhába, inkább felment a szobájába. Kicsit felhúzta magát, ezt tudta, de nem tartotta jogosnak azt, amit a lány mondott Chrisről. Maga sem tudta miért védi a fiút, és miért veszett inkább össze Felisszel, minthogy hagyta volna, hogy szidja. Egyszerűen muszáj volt, nem hagyhatta, hogy a lány bántsa.

    Másnap Rosie elkezdet vele gyakorolni. Lementek az edző terembe, és ott mutatta meg neki a lépéseket. Nem volt túl bonyolult, csak kicsit volt nehezebb, mint a bécsi keringő. Kicsit többet díszítették, és kimerítőbb volt. Lisa annyit bénázott, hogy reménytelennek gondolta. Bár Rosienak bőven volt hozzá türelme, viszont mindemellett diktátor volt, addig csináltatott minden lépést, amíg meg nem tanulta, nem adott neki pihenőt. Külön-külön már ment neki, de összefűzni nem tudta őket. Vagy ezerszer hallgatta végig a számot, amire gyakoroltak, mégse tudta teljesen elkapni az ütemet.
– Biztos nem lesz gond, ha elmegyek erre a bálra? – kérdezte kifulladva, közben pedig felbontott egy üveg vizet.
– Nyugi, már megbeszéltem Stephfel, és Joshsal, ők belementek, nem lesz gond, hiszen közénk tartozol – mosolygott rá a lány, és bátorítóan végigsimított a karján. – Na, de nincs időnk lazsálni – csapta össze a kezeit, és máris benyomta a CD lejátszót. Majd újra elé lépett, és megint ő kezdte el játszani a fiú szerepét, Lisa, mint eddig többször is, ismét a lábára taposott, amikor halk kuncogást hallott a háta mögül. Idegesen lépett el a lánytól, és fordult az ajtó felé, aminek Eric dőlt. A zenétől nem hallották, amikor bejött, most pedig jót szórakozott rajtuk. Lisa azonnal érezte, hogy elvörösödik zavarában, ahogy a tekintette találkozott a barna szempárral, ami csibészes fénnyel ragyogott. Féloldalas mosoly ült az arcán, nem igazán lehetett megállapítani, hogy gúnyos, vagy kedves akarna lenni, kicsit talán mindkettő.
– Most nézd meg, zavarba hozod – rivallt rá Rosie. – Menj innen! – mutatott az ajtóra.
– Így sosem fog neki menni – jegyezte meg Eric. – Kell valaki, aki tudja vezetni.
– Tudom a táncot – ráncolta sértetten az orrát, úgy ahogy csak ő tudja.
– Tudom, hogy tudod – bólintott a fiú. – Azt, hogy hogyan lépj azt tudod, de azt nem hogyan kell vezetni a párod. Indítsd el a zenét! – intett a lánynak, és Lisa elé lépett. Újra elindult a keringő zenéje, már nem számolta hányadszorra hallgatja végig, de most valahogy szebb volt a számára, mint eddig valaha. A fiú meghajolt előtte, majd mikor viszonozta a gesztust, elé lépett, és az arcán egy magabiztos mosollyal megfogta a derekát. A másikkal pedig megragadta a kezét, Lisa bátortalanul tette a vállára a sajátját, és húzódott közelebb.
– Lazíts! – utasította Eric. – Nincs tétje, csak, hogy jól érezd magad – mosolygott rá úgy, hogy attól levegőt is elfelejtett venni. Aprót bólintott, majd követte a fiút, de két lépés után máris a lábára lépett.
– Bocsi – suttogta lemondóan, el akart húzódni, de Eric nem engedte el.
– Előfordul – mosolygott továbbra is. – Hallom, összevesztél Felisszel – mondta halkan, hogy csak a lány hallja.
– Elmondta? – kérdezte ijedten.
– Majdnem – húzta el a száját, majd bocsánatkérően pillantott rá. – Hallottam – vallotta be. – Vissza akartam menni a konyhába, de meghallottam, hogy miről beszéltek, és hát a kíváncsiság nagyúr, volt ezt kitől megtanulnom – célzás lett volna, de a lány inkább úgy döntött elengedi a megjegyzést a füle mellett, és nem reagált rá.
– Gyűlöli Christ – nézett a táncpartnere szemébe Lisa, az pedig bólintott, de azért mosolyogva konstatálta, hogy figyelmen kívül hagyták a megjegyzését.
– Megvan rá minden oka.
– Rosie sem kedveli – tette hozzá a lány.
– Rosie esete merőben más. Sokkal bonyolultabb, de az biztos, hogy ő nem gyűlöli Christ – mosolygott titokzatosan Eric, és megpörgette Lisát.  
– Mi történt Felisz és Chris között?
– Hosszú történet – zárta le a témát ennyivel Eric.
    Többet nem taposott rá a fiúra, és kezdte magát egészen elengedni. Eddig mindig késztetést érzett, hogy a lábát nézze, de most rabul ejtették a pillantását a barna szemek. Eric óvatosan vezette, mégis biztosan, nem látszott rajta, hogy különösebben koncentrálna, inkább csak jól érezte magát, ahogy neki is javasolta. Észrevette, hogy egyre jobban megy neki, kezdet tényleg jól szórakozni, el is mosolyodott, amit a fiú is megjegyzett.
– Végre eltűntek az ijedt pillantások – nevetett fel.
– Ha te is ilyen falábú lennél, mint én, nem nevetnél – húzta fel az orrát sértetten a lány.
– Nem vagy falábú, nagyon is jól táncolsz – suttogta Eric komolyan. Lisa arcára döbbenet ült ki, és úgy nézett továbbra is a fiú szemébe. Mondani akart valamit, de semmi sem jutott az eszébe, csak visszanézett rá minden szó nélkül. A fiú elengedte a kezét, és végigsimított az arcán, de aztán véget ért a zene, és Eric elhúzódott, ellépett tőle, majd megköszörülte a torkát.
– Most már menni fog – bólintott mosolyogva, utána pedig zsebre vágott kézzel kiment az edzőteremből. Lisa csak nézett utána, még mindig nem tudta, mit mondjon, így hagyta elmenni. Sóhajtva fordult meg, és ekkor vette észre, hogy megfeledkezett Rosieról, aki pár lépésnyire állt mellette.
– Ez nem lehet igaz – suttogta hitetlenül.
– Mi? – kérdezett vissza Lisa.
– Órákig küszködtem veled, erre beszambázik ide, felkér, aztán meg már tök profi vagy – fakadt ki sértetten. – Nem hiszem el! Hogy csinálta? – tette karba a kezeit. Lisa megvonta a vállát, és rámosolygott.

4 megjegyzés:

  1. Szilvi! :)
    Gondolom, nem lesz meglepő, ha azt mondom, hogy ezt a részt is imádtam!♥ :)
    Bál! Örülök, hogy lesz, mert én is szeretem a táncot.
    Megint volt benne több titok, amin most jár az agyam, de úgysem fogom kitalálni. :D
    Például az, hogy Eric miért gyűlöli a Tanácsot, és hogy mi történt Chris és Felisz között, amiről Lisa nem tud.
    Szegény Lisa, csak nehezen tudja megtanulni a lépéseket, de szerintem ez aranyos. Eric segített neki, hogy ellazuljon, és ne a lábát nézze egyfolytában, hanem a táncra figyeljen. Vele sokkal jobban ment, mint Rosie-val. :D
    Kíváncsi vagyok a ruhájára is, nagyon várom az egész bált! Imádtam!♥ :)
    Ezt muszáj volt még egyszer leírnom! :D
    Lora nagyon szép fejlécet csinált neked, nagyon tetszik. Ő ért legjobban ehhez, nekem is ő csinálta.
    Várom a kövit! :)
    Puszi♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Dana♥
      Köszönöm szépen:)
      Tudom, titok mániás vagyok, egyszerűen muszáj:D Csak aztán nehogy magammal szúrjak ki és a végén kihagyom valamelyiknek a megválaszolását, mert annyi lesz. Vicces lenne:D
      Igen, én is szeretem a bálokat, meg táncolni, szóval egyértelmű volt, hogy rakok bele:)
      Lora elégedetlen vele, de nekem nagyon tetszik, amit csinált. Nem hiszi el, hogy nagyon jó... :D
      Hozom:)
      Puszi:) ♥

      Törlés
  2. Szilvíííí!!
    Tudtam! Tudtam én, hogy ezt fogod csinálni velem! Megtudok néhány dolgot és erre te azonnal mást tervezel amiről már nem tudok! gonosz vagy! Ezért kapsz egy levelet még, mert nem fogok itt pattogni!
    Jajj tudtamén, hogy ez lesz és már van egy nagyon nagyon jó tippem amit majd a levélben leírok, mert ezt nem kéne mindenkinek hallania, izé olvasnia :DD
    Dana! Hogy képzelted, hogy ellopod előlem az 1. komment jogát? az mindig az enyém! Ezért te is kapsz! Jajj imádikus rész volt, és bevallom most hogy tudom mi nem lesz látom hogy igazából ez így jobb is, remélem érted miről beszélek, mind1 majd a levélben magyarázok! Amúgy nem értem mi tetszik a fejlécen, bleee bééna lett! na mind1, RÖVID VOLT A RÉSZ! ÉS CHRIS NEM VOLT BENNE! MEGINT!!!!! ezért még kapsz! de ettől eltekintve imádikus volt :DD
    az összeesküvés elméleteket majd később addigis siess a kövivel
    Cup-cup♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lora!!!!!
      :D Hát ő... úgy tűnik, ismersz:D Nehéz, bonyolult eset vagyok. Olvastam a leveled, vissza is írtam, bár nem fogsz örülni:P
      Igen, így már értem, hogy olvastam a leveled, tudom, miről beszélsz. Én elégedett vagyok vele, szerintem jó lesz úgy, és mindenki jól jár, de az még naaaaaagyon messze van. :D
      A következő benne lesz Chris, egy kicsit:D
      NAGYON JÓ LETT A FEJLÉC, de minek is magyarázom, úgyse hiszed el... :D
      Köszönöm:) ♥
      Sietek:D
      Puszi♥♥

      Törlés