Befejezett történet!

2014. március 7., péntek

25. fejezet

Sziasztok:)

Megérkezett a 25. fejezet is. Remélem, hogy tetszeni fog, bár Chrisa nincs, de van Chris. Bocsi, de muszáj kicsit háttérbe szorulnia Chrisnek a történetben egy időre, de előkerül, ne haragudjatok.
Már csak azért is Lorának küldöm, mert Eric-Lisa jelent van benne nagyrészt:D Szeretlek Lora:D♥
Jó olvasást!:)

Puszi:)

25. fejezet

 A folyosóra kiérve, a legutolsó szoba felé vették az irányt, a fiú bekopogott, a faajtó nyikorogva nyílt ki, és beléptek a könyvtárba. Nem volt egy nagy helyiség, de a falat végig magas könyves szekrények borították, egyes polcaihoz létra kellett, hogy elérjék. Középen volt még egy íróasztal, ami mögött Josh ült. Írt valamit, de most érdeklődve felnézett. Felvonta a szemöldökét, és megköszörülte a torkát.
– Tessék? – kérdezte.
– Találtam valamit, ami érdekes lehet – lépett közelebb Eric, és még mindig húzta magával a lányt. Felemelte a tőrt, és letette az asztalra.
– Mi ez? – fogta a kezei közé a férfi, és forgatni kezdte. – Egy tőr?
– Nézd meg jobban! – utasította Eric.
    Josh fentebb emelte, és egészen közelről vette szemügyre. Többször megforgatta a kezei között, végig simított rajta párszor, aztán talált valamit, a markolat alján akadt meg a tekintete, majd közelebb húzta az asztali nagyító alá, és az alatt is szemügyre vette.
– Ez az egyik angyal pecsétje – mondta.
– Valódi lehet? – kérdezte Eric.
– Úgy hiszem – bólintott Josh –, bár erre te szerintem biztosabb választ tudsz adni. Felismerted nem igaz?
– Igen – bólintott Eric lassan. – És éreztem valamit, valami kellemes érzést.
– Vibrál benne az energia – értett egyet Josh. Lisa pedig csak kapkodta a fejét kettejük közt, hiszen semmit nem értett az egészből.
– Ha egy angyal készítette ezt a pengét, mégis mit keres a földön? – Eric a nagyító felé hajolt, és most ő kezdte vizsgálni a tőrt.
– Több magyarázat is létezhet – kezdte a férfi. – Az egyik, hogy talán valakinek készítette az angyal, és nem magának, egy földi halandónak, vagy egy nephilimnek, aki nagy eséllyel most már halott. Christől vetted el, igaz?
– Mondhatjuk így is – bólintott. Josh nem firtatta az érdekes választ, csak folytatta.
– A második, de ez a valószínűtlenebb, magától az angyaltól lopták el.
– Egy angyalt meglopni? – suttogta Eric. – Hátha valaki, akkor Chris képes rá, bár nem hiszem. Azt mondta, nem akarom tudni, hogy jutott hozzá, szerintem gyilkolt érte.
– Reméljük, nem az angyalt – bólintott Josh.
– Egy angyalt meg lehet ölni? – kotyogott közbe Lisa meglepetten.
– Elméletileg igen – válaszolt Eric. – De nem tudunk senkiről, aki képes volt tenni.
– A démonok, és az angyalok ősellenségek, ők már megtizedelték egymást az évek során – magyarázta Josh. – De ember még nem tudott nekik ártani.
– Ezt nem értem – rázta a fejét a lány. – Honnan tudtok ilyeneket? Angyal holttestet találtatok, vagy mi?
– Hosszú történet – sóhajtott fel a férfi. – Legyen annyi elég, hogy tudjuk. Ez bizalmas információ, amíg nem tudjuk, ki vagy pontosan, ezt nem mondhatom el.
– Chris még azt is mondta – folytatta Eric mintha mi sem történt volna –, hogy ezzel akarják megölni Lisát.
    Josh meglepetten nézett fel a fiúra. Majd összekulcsolta a kezeit, és ráhajtotta az állát, úgy gondolkodott.
– Ez érdekes – suttogta. – Ilyesmiről még sosem hallottam. Vannak bizarr ötleteim, de még nem volt ilyesmire példa, vagy mi nem tudunk róla. Valamiért fel akar áldozni ennyit már tudunk, nálunk a fegyver, amit visszaakarnak majd szerezni. Legjobb lesz, ha ezt megbeszélem a Tanáccsal. Eric nem akarsz velem jönni? – fordult a fiú felé.
– Nem, semmi kedvem jó pofizni – rázta meg a fejét.
– De a bálra azért eljössz, ugye? – emelkedett meg kérdőn Josh szemöldöke.
– Ki nem hagynám – vigyorodott el gúnyosan Eric. A férfi lemondóan sóhajtott, és megrázta a fejét, közben motyogott valamit arról, hogy sosem változik, majd a szoba másik végébe egy másik ajtóhoz lépett.
– Mi az? – kérdezte Lisa halkan a fiútól a kijárat felé bökve. – Hová vezet?
– A Tanácshoz, az egy lezárt teleport – válaszolt Eric mosolyogva, és kihúzta a szobából.
– Mit jelent az, hogy teleport? – fordult felé a lány kíváncsian.
– Egy kapu, ami az egyik helyről a másikra visz, rögtön. És azért lezárt – előzte meg a következő kérdését –, mert csak két hely között működik, ide és a Tanácshoz lehet vele menni, máshova nem, és máshonnan nem.
– Ez mire jó? – faggatta tovább Lisa.
– Önvédelem – magyarázta a fiú. – Az emberek nem tudhatják, hogy kik vagyunk, veszélyes lenne. Ha pedig bárhova csak úgy tudnának a mieink teleportálni, az feltűnő lenne, hová lenne az elővigyázatosság. Amúgy nem sok ilyen teleport van, csak a legnagyobb vadászcsaládok rendelkeznek ilyesmivel, ritka.
    Eric elindult lefelé, de megtorpant, amikor a lány újra megszólította.
– Nem mondtad el neki, hogy meggyógyítottalak.
– Nem.
– Miért? – kérdezte Lisa.
– Nem fontos – felelte halkan.
– Miért? – makacskodott a lány. Eric megragadta a kezét, és végül inkább a szobájába húzta be.
– Mert nem akarom, hogy mint valami torzszülöttet mutogassanak, vagy rosszabb kísérletezzenek rajtad – emelte meg a hangját mérgesen a fiú, majd bűnbánóan nézett le rá, ahogy észrevette, hogy Lisa hátrahőkölt. – Sajnálom, nem akartalak megijeszteni.
– Hogy érted ezt? – suttogta elszörnyedve.
– Josh jóember, de ha megtudja, hogy mit tudsz, elmondja a Tanácsnak, a tagokat pedig nem fogja érdekelni, hogy érzel is valamit, csak egy új különlegesség leszel, amivel megoldást találhatnak pár dologra – Eric az ágyhoz húzta, és leültette rá. – Kitudja, még mire vagy képes. Nem akarom, hogy bántsanak.
    Magához húzta a megszeppent lányt, és szorosan átölelte. Lisa a vállába fúrta a fejét, és nem mert belegondolni, mit is kezdenének vele, ha rájönnének, mit tud. Eric ringatni kezdte, és a hátát simogatta. Ezzel megnyugtatta kicsit, visszaállt normális ütemre a szívverése, és a légszomja is elmúlt.
– Nem hagyom, hogy bántsanak, ígérem – suttogta a fiú, még mindig ölelve őt, így maradtak egy ideig. Egyikőjük sem akarta elengedni a másikat, csak így maradni örökké. Végül Eric törte meg a meghitt pillanatot, és elhúzódott. Sóhajtva nézett a lányra.
– Jól vagy? – kérdezte halkan.
– Igen – bólintott Lisa. Azt hitte, megint elsírja magát, de már nem tudta, már annyi könnyet ejtett, hogy már nem volt rá képes. Próbált mosolyt erőltetni az arcára, Eric fürkészve figyelte, végül nem szólt rá semmit.
– Miért mondta azt Josh – szólalt meg újra a lány –, hogy te biztosan jobban tudod, hogy kié a tőr?
– Mert ismerem a pecsétet, ami rajta van – válaszolt Eric.
– Honnan? – pislogott rá meglepetten.
– Onnan, hogy én is viselem – suttogta a fiú, majd levette a pólóját, és megfordult. Bal oldalt a lapockáján volt a kacskaringós sebhely. Az egyik vonala a nyakára is felfutott, ez volt az, amit Lisa már régen kiszúrt, és nem tudta, mi okozhatta, hát ez volt Eric jele. Olyan volt, mint az övé csak kisebb, de a fiúé sokkal jobban látszott, Lisáé mintha hozzátartozna, a része lenne, Ericé ott volt, de olyan volt, mint egy mély seb hege. Finoman hozzáért a puha bőrhöz, végigvezette az ujjait a vonalakon. Eric nem tiltakozott, nem húzódott el, hagyta, hogy azt tegyen, amit akar.
– Nem fáj? – kérdezte, amikor a nyakához ért.
– Nem – vette vissza a felsőjét Eric, és felé fordult. – Csak ott van, mióta az eszemet tudom, ezzel jár az életünk. Ezzel is – javította ki magát.
– A többieknek van ilyen? – kérdezősködött tovább Lisa.
– Igen, mindenkinek, csak nem biztos, hogy ugyanilyen – magyarázta. – Ha más angyal jelölte meg őket, akkor másmilyen lesz a jel is.
– Mindenkinek itt van?
– Nem, az is változó, általában a háton, a hason, vagy a mellkason, de van akinek a lábán, vagy a karján. Teljesen egyénre szabott – vigyorodott el a fiú.
– Annyi rejtélye van még a világotoknak – sóhajtott fel Lisa.
– Nem vészes, majd beletanulsz – mosolygott rá kedvesen.
– Csak hogy én nem akarok – nézett fel rá, Ericnek pedig lefagyott az arcáról a mosoly.
– Tudom, hogy nehéz, de menni fog. Hidd el! – nógatta.
– Hát nem érted? – mondta Lisa keservesen. – Én nem akarom ezt, nem akarok démonokat, angyalokat, átlagos akarok lenni, az aki voltam. Normális élettel, egyszerű élettel.
– Lisa… – meg akarta fogni a kezét a fiú, de elrántotta.
– Ne – pattant fel az ágyról, és az ajtóhoz lépett. – Nem kell a minden jóra fordul, nem lesz semmi gond sablon szöveg. Te is tudod, hogy nem így lesz. Semmi nem lesz már ugyanolyan, mint régen.
    Kinyitotta az ajtót, de megtorpant. Úgy maradt pár pillanatig, hezitált. Végül hátranézett a válla felett, de nem láthatta a fiút, aki pontosan mögötte ült az ágyon.
– Csak egyet árulj el – kérte –, tudod mi van az apámmal? Hogy hol van?
– Nem, sajnálom – suttogta Eric szomorúan.
– Sejtettem – sóhajtott Lisa. – Gondolom, azt se tudod él-e még?
– Nem, de ha életben van, megtaláljuk. Ebben biztos vagyok.
    Lisa kilépett a szobából, majd átment a sajátjába, ahol rögtön az ágyra vetette magát. Pár perce még azt hitte nem tud már sírni, annyit tette már a mai nap, de most meghazudtolta önmagát. Kicsordultak a könnyei, és végigszántották az arcát. Belefúrta a fejét a párnájába, hogy elnyomja a hangját, a vállát rázta a zokogás.
    A gondolatai minduntalan visszatértek az apjához, akinek kitudja, miket kellett átélnie miatta, vagy talán ebben a pillanatban is. Kitudja, mit tettek vele, csak hogy bármit is megtudjanak róla. Talán éppen valamilyen börtönben van éppen, mint az az angyal az álmaiból. Talán rabláncokon tartják, és neki fogalma sincs, mi történik körülötte, hogy mit akarnak tőle. Lehet, hogy már nem is él, és az egész az ő hibája. Úgy szeretett volna mást hibáztatni. Ericet például, aki rávette, hogy jöjjön ide, és hagyja egyedül otthon az apját, de nem tudta megtenni. Lehet, hogy a fiú találta ki az elköltözést, de nem kényszeríttette fegyverrel, a döntést végül ő hozta meg. Jó lett volna, ha valaki más a hibás, de azok ott őt akarják, neki akarnak ártani, és az apja miatta került bajba. Nem tudja, hogy miért fészkelték be magukat a házukba, de ott voltak. Újra felzokogott, és magához szorította a párnát, hátha segít. Végül álomba sírta magát.

٭

    Ismerős helyre került, a folyosóra, ahol eddigi álmaimban már sokszor megfordult. A csöpögéstől még mindig hideg futkosott a hátán, de már rutinosan indult el a folyosó végén lévő nehéz vasajtóhoz. Most is kinyitotta, és most is félve lépett be, hiába járt már ott többször. Félt, mert utoljára úgy tűnt megölték az angyalt, de ott volt most is. A bilincsek még mindig átfogták a csuklóját, már egészen a húsába vágtak, de élt.
– Azt hittem, már meghaltál – térdelt le elé.
 – Még nem tud megölni – suttogta élettelen hangon az angyal. – Még nem elég erős hozzá, én pedig nem vagyok elég gyenge, de fogy az időm.
– Megjelensz az álmaimban, megkérsz, hogy segítsek, de sosem mondod, hogyan – fogta meg a karját, de az angyal még mindig nem volt hajlandó ránézni. Továbbra is lehajtotta a fejét erőtlenül, nehezére esett még a beszéd is.
– Nem mondhatom meg, tudod te magadtól is.
– Nem tudom, fogalmam sincs – markolászta a karját Lisa tehetetlenül.
– Mert még nem vagy kész rá, hogy tudd – suttogta az angyal, és megemelte kicsit a fejét, hogy rá tudjon nézni, de csak egy pillanatra – Ha itt az ideje tudni fogod, hol találsz, és mit kell tenned. Bízz magadban!
– Miért lépsz be az álmaimba, ha nem árulod el, hogy mit kell tennem – nyafogta a lány tehetetlenségében.
– Tévedsz! Nem én lépek be az álmaidba, te jössz el hozzám – fogta meg a kezét az angyal.
– Mi? – suttogta Lisa értetlenül. – Hogy lennék rá képes?
– Olyan dolgokra vagy képes, hogy nem is hinnéd – mosolyodott el halványan, és megszorította a kezét. – De most menned kell. Aludj tovább! Rád fér a pihenés. Fáradt vagy, érzem.
    Azzal elengedte a kezét, újból kirántotta valami láthatatlan erő az ajtón, majd végig a folyosón, és átesett az álmok színes kavalkádjába.

٭

    Chris a sötét éjszakában üldögélt, a veranda szélénél, ahol sem az utcáról érkezők, sem a házból kilépők nem láthatják meg, de ő lát mindent, és mindenkit. Éppen azon gondolkozott amit ma tett, hogy miért tette. Ott hagyta a tőrt, amivel csak még jobban megnehezítette a helyzetét. Még egy ilyen ostoba lépés, és lebukik, ennyi erővel meg is próbálhatná megölni Saikert, ugyan annyi az esélye, hogy meghal, mintha rájön nem a feltétlen híve. Az egész az öccse miatt van, miért kellett belekeverednie? A fejét az egyik tartóoszlopnak döntötte, és úgy nézett fel az égre, amikor halk, settenkedő lépések zaját hallotta meg. Majd kinyílt az ajtó, és kilépett rajta egy sötét árny. Egy pillanatig nem látta biztosan ki az, de aztán előrébb lépett, és megvilágította az utcai lámpa.
– Esti sétára készülsz? – kérdezte nem lépve ki a rejtekhelyéről.
– Ki az? – az érkező hunyorogva fordult felé, próbálta megtalálni. Chris felállt, ezzel megmutatva magát neki.
– Mit keresel idekint ilyen későn, Emily? – faggatta tovább a lányt.
– Ezt én is kérdezhetném tőled – jött a csípősnek szánt válasz, de a hangja nem volt túl meggyőző. Chris elmosolyodott, és felé lépett.
– Végül is mindegy – rántotta meg a vállát a fiú. – De odakint veszélyes lehet.
– Majd használom a kardot, amit adtál – bólintott Emily. – A bentiek lassan megfullasztnak.
– Hidd el, ezt megértem – bólintott most Chris, és újabb lépést tett a lány felé, arra számított elhátrál, de nem tette. Fürkészve nézett le rá, majd elnevette magát.
– Mit találsz ilyen viccesnek? – kérdezett vissza.
– Nocsak, álca lett volna? – megemelte a kezét, és végigsimított a lány arcán.
– Micsoda? – ráncolta a szemöldökét értetlenül Emily.
– Hát a remegő kislány – vigyorgott le rá Chris, majd hirtelen rávágott mellette a falra, a hangos csattanástól a lány összerezzent. – Ó nem, ez az álca. Majdnem megtévesztett, gyakorolj még, és tökéletes lesz – mondta a fiú negédesen, majd végigmérte az előtte álló lányt. A pillantása megállapodott a kardján, ami az övén lógott, majd hamar tovább vándorolt. Újból lépett egyet felé, most már rákényszeríttette Emilyt, hogy hátráljon.
– Mit akarsz? – hebegte a lány, a háta a falnak ütődött, nem volt már hova menekülni, de Chris még egyet lépett felé. Olyan közel kerültek egymáshoz, hogy a combjuk, a csípőjük, szinte minden porcikájuk egymáshoz simult.
– Csak nem félsz Emily? – suttogta a fiú a fülébe. Az arcán furcsa, győzedelmes mosoly játszott, majd meg se várva a választ, hirtelen elengedte a falat, és ellépett tőle.
– Ugye tudod, hogy bárhol felismerem a kardot, amit neked adtam? – biccentett az öve felé Chris.
– Ez mégis mit jelent? – kérdezett vissza a lány.
– Semmit – döntötte oldalra a fejét, úgy vizsgálgatva a reakcióját. –, még. De ne akard, hogy legyen jelentése. Az neked nem lenne túl jó.
    Emily összeráncolta a szemöldökét, nyitotta a száját, hogy válaszoljon, de Chris nem várta meg. Kinyitotta az ajtót, és belépett a házba.
٭

    James egy utcában, két lámpa fénye között álldogált, így megbújhatott a sötétben, és nem láthatta senki. A gondolataiba merült, de egy pillanatra sem lankadt az ébersége. Az utcán léptek kopogása hangzott fel. Komótosan a hang irányába fordult, és az érkezőre nézett. Egy sötét hajú lány közeledett felé, fekete ruhába öltözött, és tíz centis, szegecses magas sarkú csizmában lépdelt felé magabiztosan, és kecsesen.
– Késtél – jegyezte meg fagyosan a fiú.
– Feltartottak – rántotta meg a vállát a lány.
– Nos? – emelte meg a szemöldökét kérdőn James.
– Chrisnek négy embere veszett oda, ő maga később érkezett – jelentette a lány. – De előbb is ment el, mint Eric és Lisa, alig volt benn öt percig.
– Ez érdekes – levette a kalapját, és beletúrt a hajába. – Ugye te nem mentél be?
– Nem, dehogy – háborodott fel a lány a feltételezésen. – Nem vagyok kezdő, csak akkor mentem be, amikor már mindenki elment, még az kellett volna, hogy Chris felismerjen. Nem kell aggódnod, ilyen semmiségeken nem fogok elcsúszni.
– Remélem is – nézett rajta végig lekicsinylően James. – Az kellene még, hogy téged is az ujja köré csavarjon Chris magával ragadó  személyisége – mondta gúnyosan.
– Nem fog, megnyugtatlak – mosolyodott el a lány, de a fiú hitetlenül felhorkantott. – Nem vagyok az az ostoba szőke vámpír – közelebb tipegett Jameshez, és végig simított az arcán. – Van egy nagyon nagy különbség köztetek – suttogta.
– Mi az? – ragadta meg a kezét, és vette le az arcáról durván a fiú.
– Hogy ő tudatában van annak, mennyire szexi, veled ellentétben – mosolygott gúnyosan. James jóval magasabb volt nála, így fel kellett rá néznie.
– Egészségére, nekem jobb dolgom is van, mint nőket az ujjam köré csavarni – sziszegte.
– Jó, mindegy – húzódott el a lány, hirtelen újra megfagyott a levegő köztük. – Most mi lesz?
– Most meghúzod magad – utasította James.
– Ne már, tudod, hogy bízhatsz bennem – nyafogta a lány.
– Csak magamban bízok – horkantott fel amaz. – Jobban tennéd, ha te is követnéd a példám. Csakis azért végeztettem mással a feladatot, mert Chris rám állította az egyik kopóját. Hidd el nem örülök neki. Így is alig tudtam erre a pár percre lerázni.
– És Saiker? Benne csak bízol? – kérdezte.
– Saikerben a legkevésbé – nézett le rá James, és kioktató hangsúllyal magyarázni kezdet. – Ő egy démon, és egy démon sem a megbízhatóságáról híres. Csak a saját céljuk érdekli őket, eltaposnak, ha arra van szükség.
– Akkor ezért vagy te mindig ilyen morgós – rázta meg a fejét mosolyogva a lány.
– Végeztem veled – jelentette ki James. – Most megyek, és hasznos dolgokkal töltöm az időmet, jobb lenne, ha te is azt tennéd.

5 megjegyzés:

  1. Szilvííí....
    Oké...először is mivan? A vége az kicsit zavaros nekem, mármint a James rész, de gondolom direkt így tervezted, hogy megint ne értsek semmit. Ez az életcélod ugye? engem az őrületbe kergetni a titkaiddal. Jajjj na mind1 az én idegrendszerem már ígyis annyira szar, hogy ez már csak ráadás, kösz szilvi :I Na mind1, amúgy kösz, hogy pont egy Eric-lisa rész küldesz nekem, tudod mennyire imádom őket....nagyon....kösz, nagyon kösz....áww lisa és eric olyan cukik voltak áwww majdnem hánytam! CHRISÁT AKAROK! fú ez a csaj nagyon b*ssza a jobb agyféltekémet! Tuti, hogy azért küldték oda, hogy megölje Christ! Fúúú, Chris mr biztosan tudja, én a helyében már rég elvágtam volna a torkát, fúú.... Amúgy nagyon teccikelt a rész. Imádikus volt hihhihihi
    na jó, most nem tudok monológot írni, szóval mára ennyi voltam
    siess a kövivel, tudom majd egy hét múlva jön, kösz szépen.
    szejetlek,
    cup-cup♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lora!!! :)
      Igen, a végét direkt zavarosra terveztem, de nem is lennék hű magamhoz, ha nem lenne az én azt hiszem:D
      Majd ha Chris és Lisa egy fejezetben lesznek együtt, azt is neked fogom küldeni ígérem:D
      Fog még szerepelni az a lány, de inkább a 2. kötetben lesz nagyobb szerepe, szóval egy darabig még nem vágjuk el a torkát:D
      De egy hét múlva biztosan;)
      Én is téged:)
      Puszi♥

      Törlés
  2. Szilvi! :)
    Titkokból most sem volt hiány. :D Az a tőr az elején nagyon tetszett... Lisa már megint azzal az angyallal álmodott... hú azt már tényleg szeretném megtudni, hogy ki ő... de gondolom az még sokára lesz. :)
    Volt benne Chris, és persze örültem is neki... az a lány, Emily tetszik a stílusa... :D
    Szokás szerint a végén volt a legnagyobb csavar... nekem is egy kicsit zavaros volt, de azért értettem, hogy miről van szó...
    Várom a kövit! :)
    Puszi♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Dana!!!:)
      Én titkok nélkül nem bírom:D muszáj olyat írnom, ami csak félig világos:D
      Az még elégé, 2. kötet végén derül ki, hogy ki az angyal.
      Muszáj volt Chris, mert már így is csillár fenyegettek, remélem, Will megmenekül azért. :D
      Hozom:)
      Puszi♥

      Törlés
    2. Igen, az a drága kis cuki csillár, reménykedj csak muhhahahahahaahah, a köviben jön! ha te titkolózol és megvonod tőlem Chrisát számolj a következményekkel. Elvonási tüneteim vannak! Titkolózz csak én meg gyilkolok...viccvolt csak viccvolt, nem a köviben töröm be Will koponyáját vele, a kövi utániban :DDD
      De csak azért mert szejetlek :DD ♥

      Törlés