Befejezett történet!

2014. február 15., szombat

22. fejezet

Sziasztok!:)

Meghoztam a 22. fejezetet is. Most ismét Eric és Lisa lesznek a főbb szereplők, bocsi Chris fanok.
Remélem, azért mindenkinek elnyeri a tetszését:)
Lezárult a szavazás, mivel folyamatosan láttam nem lepődtem meg a végeredményen, de azért valahol mégis. Köszönöm mindenkinek, aki szavazott:)
Na, nem dumálok tovább, jó olvasást a fejezethez!

Puszi:) 

22. fejezet

 Lisa a telefonja csörgésére ébredt, majdnem leesett az ágyról annyira meglepte ez a hang, hamar elszokott az ébresztéstől, hiszen egyrészt általában az órájára ébred, vagy semmire, másrészt teljesen elfelejtette, hogy beállította a mobilján az ébresztőt. Kinyomta, majd jólesően nyújtózott egyet. Nyugodt éjszakája volt, semmi rémálom, semmi angyal, és semmi démon, ha a saját otthoni ágyában ébredt volna, teljesen átlagos reggelnek mondta volna. Talán meg is feledkezett volna mindenről, ami történt, talán azt hitte volna, hogy csak egy rémálom volt minden rossz, ami az elmúlt napokban megtörtént vele.
    Felkelt, és belépett a fürdőszobába. Gyorsan levette a pizsamaként szolgáló kissé kinyúlt pólót, és rövidnadrágot, nem volt túl vonzó öltözet, de az alváshoz tökéletes megfelelt. Beállt a zuhany alá, és hagyta, hogy a forró víz ellazítsa, megnyugtassa, viszont nem időzött sokáig, mert sietett. Kilépett a szobába egy szál törülközőbe csavarva, de gyorsan felöltözött. Hamar összeszedte magát, berakta a táskájába a könyveit, majd kinyitotta az ajtót. Halkan lopakodott a folyosón, még nem kinyílt Felisz szobájának ajtaja. Megtorpant, és az érkező felé fordította a fejét, majd meglepetten pislogott az illetőre, mert a lány helyett Eric szólította meg álmosan.
– Hová, hová?
– Hogy én? – kérdezte Lisa. – Én csak… suliba készülök. Nem nagy ügy. Délután jövök. Nem megyek máshová, ígérem. Még a fegyvert is beraktam amit adtál, pedig ha megtalálják nálam tuti kirúgnak – hadarta.
– Aha – csak ennyit reagált, majd megkerülte a lányt, és bekopogott egy másik szobába, választ sem várva berontott. – Alex ébredj! Elmegyünk.
    Átvágott a szobán az ablakig, és elrántotta előle a sötétítőfüggönyt, mire éles fény hatolt be a szobába. Az ágyon fekvő kócos fiú felnyögött, és a fejére rakta a párnáját.
– Hagyjál! – nyöszörgött és próbált elbújni az ágynemű alatt. – Ne kínozz! Korán van még.
– Fel kell kelned, suliba megyünk – folytatta Eric, és az ágyhoz lépett.
– Haha, nagyon vicces vagy, mondhatom – motyogta még mindig a párna alól. – Suliba? Komolyan azt hiszed, ha ezzel etetsz be, majd rögtön kiugrok az ágyból? Életemben nem voltam még iskolában. Nem veszem be.
    Lisa ettől a kijelentéstől nagyot nézett, csak pislogott a két fiúra, de azok nem vették ezt észre. Belegondolva végül is logikus volt, hogy sosem voltak még iskolában. Amit ők tudnak, azt nem tanítják a suliban. Sőt Lisa megérzése alapján ők sokkal többet tudnak, mint bármelyik átlagos osztálytársa, és itt nem csak a saját világukra gondolt, hanem úgy általánosságban is. Meg mégsem kötött a munkaidejük, bármikor, bárhol szükség lehet rájuk.
– Akkor most majd megismered az iskola szépségeit – mondta Eric, és lerántotta fogadott testvéréről a takarót. Lisa azonnal elfordította a tekintetét, de nem igazán járt sikerrel, a ’semmit nem akarok látni’  hadművelet. Érezte, hogy azonnal fülig pirul, és fel sem mert nézni ez után. Hallotta, ahogy Eric a szoba másik végében pukkadozik a röhögéstől, ő maga nem tartotta ezt ilyen viccesnek, de nem ő volt az egyetlen, aki most nem vette a poént. Alex amint észrevette, hogy kicsit szelősebb a helyzet odalenn, lekapta a fejéről a párnát, és alulra helyezte. De csak ezután vette észre Lisát az ajtóban, aki paradicsom pirosan állt ott, elfordított fejjel. Ő is elvörösödött, bár ezt nem láthatta a lány.
– Legalább alsógatyát vehetnél éjszakára – jegyezte meg Eric nevetve, miközben visszadobta az ágyra a takarót, pontosan a testvére fejére.
– Jól van, na – morgott Alex, és előbújt újra a feje. A haja még kócosabb lett, szemeiből eltűnt az álmosság. Lisa azóta már megfordult, és háttal állt a szobának a folyosón. – Nem számítottam rá, hogy berontasz ma reggel, és leráncigálod rólam a takarót – dünnyögte és felvette az alsóját. – Amúgy miért keltettél fel?
– Mondom, iskolába megyünk – ismételte magát Eric.
– Iskolába? Minek? – kérdezett vissza értetlenül Alex és kikecmergett az ágyából.
– Mert Lisa be akar menni – magyarázta a szőke fiú a barátjának. – Rád pedig rád fér, hogy valamit végre a fejedbe verjenek, de ártani semmiféleképpen nem fog neked.
– Miért pont én? Miért nem Feliszt viszed? – kérdezte Alex panaszosan, közben pedig a szekrényében turkált. – Ő szeret korán kelni, és tanulni is. Én sokáig alszom, és lusta vagyok, a tanárok rémálma. Oké, oké, tudom, hogy a lányok odáig lesznek értem, de akkor is… – nyafogott, de Eric közbe vágott.
– Hagy aludjon, elfáradt az este.
– Fiúk – vágott közbe Lisa –, nincs szükségem testőrökre. Nyugodtan maradjatok, csak suliba megyek.
– Nos, tudod Lizzy – szólította meg Eric, és kiindult Alex szobájából a sajátjába, hogy ő is felöltözzön. Lisa megütközve nézett rá a megszólítás miatt, de követte –, nincs olyan, hogy csak suliba mész. Jelen pillanat fogalmunk sincs róla, hogy mit is terveznek veled, szóval nem ajánlatos egyedül mászkálnod odakint az utcákon, vagy bárhol máshol, ahol esetleg egyedül maradhatsz.
– De azt tudjuk, hogy a szülinapomkor, addig még van idő – erősködött a lány, és figyelte, ahogy Eric átöltözik. Levetkőzött alsónadrágra, majd eltűnt a fürdőszobában.
– Lássuk csak: először el akartak rabolni, aztán mégis ideengedtek hozzánk, majd James újra elrabolt, Chris pedig visszahozott. Te ki tudod számítani a következő lépésüket? Mert én nem – lépett ki újra Eric összevont szemöldökkel, makulátlan külsővel, tökéletesen, kócosan beállított hajjal.
    Lisa szótlanul megrázta a fejét. Be kellett látnia, hogy valamilyen szinten igaza van a fiúnak. Nem akart újra James kezébe kerülni, de nem is akart gondot okozni a démonvadászoknak. Biztosan van jobb dolguk is, mint őt kísérgetni az iskolába.
    Eric előkapott egy fekete farmernadrágot, és egy szürke inget, aztán már kész is volt. Ahhoz képest, hogy sietve öltözött, elképesztően szívdöglesztő volt, nem is látszott rajta a kapkodás.
– És mit fognak szólni a tanárok, hogy az utolsó hetekben két új diák akar beiratkozni, akik eddig nem jártak sehová? – kérdezte Lisa lefelé menet a lépcsőn. – Vagy csak úgy beültök velem az órákra?
– Nem fog menni – mondta Eric, felkapott egy almát az asztalról és beleharapott, majd gyorsan üzenetet kezdet írni az asztalon lévő kis jegyzettömbre. – Idősebb vagyok egy évvel – vigyorgott a lányra.
– Mintha olyan nagy dolog lenne neked letagadni egy évet – morogta az orra alatt Lisa. – Akkor mit fogtok csinálni? – szólt most már hangosabban.
– Őrködünk a sulinál – rántotta meg a vállát, majd kinyitotta a lánynak az ajtót. – Alex! – kiáltotta el magát.
– Megyek már! – jött a morgós, panaszos válasz, és csörömpölés hangzott a konyha felől.
–  Napközben, egy iskola közepén nem hiszem, hogy támadnak – folytatta a fiú. – Legalábbis eddig meghúzták magukat, vagyis nem akarnak feltűnést kelteni.
– Akkor minek is a kíséret? – kezdet egyre jobban dühbe gurulni.
– Az utcára ez nem érvényes – Eric vigyorogva vette tudomásul, hogy a lány egyre mérgesebb lesz rá, és ez valamilyen perverz elégedettséggel töltötte el, legalábbis úgy tűnt.
    Önelégült vigyorával az arcán egy fekete kocsi felé irányította, ami a feljárón állt. Lisa eddig észre sem vette, hogy van autójuk. Igaz, amikor idejött, éppen szereltek egyet, de nem hitte, hogy ekkora lesz. Egy fekete, csillogó Range Rover állt az udvaron. A terepjáró elképesztő nagy volt, és gyönyörű, bár a lány kicsit ideges lett az ekkora jármű látványától, de el kellett ismernie, hogy mégis csak valami ilyesmi illik a nephilimekhez. Eric az autóhoz lépett, és kinyitotta neki a hátsó ülés ajtaját.
– Most komolyan, ezzel egy elnököt is szállíthatnátok – mondta, miközben beült hátra.
Eric szélesebben elmosolyodott, mielőtt megszólalt: – Remélem, kényelmesen ül, drága elnök asszony.
    Majd becsusszant az első ülésre, és beindította a motort. Alex is megjelent végre az ajtóban. Most ő is úgy nézett ki, mint aki nem látott még fésűt, de Lisa sejtette, hogy ő nem direkt. Egy bögre volt a kezében, azzal közeledett, nagyot ásított, majd beült az anyósülésre Eric mellé.
– Ha kiöntöd, a húgod élve megnyúz – jegyezte meg Eric, és kifarolt a feljáróról.
– Majd igyekszem rád önteni – morogta Alex. A vezető fiú alig tudta visszafojtani a nevetését, jól szórakozva a fenyegetésen, de nem vette le a szemét az útról.
– Tényleg vicces, amikor durcizik – mondta mosolyogva Lisa. Alex mérges pillantását vetett rá a visszapillantón keresztül. Kicsit előrébb hajolt a hátsó ülésről, hogy megvizsgálja a fiú kezében lévő bögre tartalmát. – Kávé? – kérdezte meglepetten, amikor megcsapta az erős illat. – Vagyis, hogy ennyi kávé?
– Korán keltettek – vont vállat, majd szinte az egészet ledöntötte a torkán.
– Egy évig nem fogsz aludni – dőlt újra hátra a lány.
– Azt csak hiszed – vigyorgott Eric, és befordult az egyik sarkon. – Alex, ha tehetné, az egész életét átaludná.
– Egész este fenn voltatok? – váltott témát Alex elengedve a füle mellett a piszkálódó megjegyzést, és a bátyjára nézett.
– Az azért túlzás, aludtunk egy-két órát – válaszolt a fiú, kissé komorabban. – Néha tartottunk egy kis szünetet. Most reggel surrantam ki, mert újra elaludtunk mindketten, csak valami felriasztott, és nem akartam felébreszteni.
– Jól lefáraszthattad, ha nem őt hoztad – motyogta bele a bögréjébe, majd kiitta, azt, ami még benne volt. – Ő a korán kelő a családban rajtad kívül. De azért neked is jól jönne most egy kávé, pár órányi alvás után azért te is nyúzott vagy – tette még hozzá.
– Megvagyok nélküle is.
    Pár perc múlva már le is parkolt az iskola előtt. Még tíz perc volt az órák kezdetéig. Eric kiugrott a kocsiból, és kinyitotta Lisának az ajtót.
– Vigyem a táskád? – kérdezte.
– Van karom nekem is, nincs semmi bajom, csak egy kicsit életveszélyben vagyok, semmi több, megoldom – morogta a lány, és a hátára csapta a táskáját, majd nem túl nőies léptekkel elcsörtetett. Elképzelte magát, amint indulattól vörös fejjel, füstölgő orral ott hagyja faképnél a fiúkat, akik ezen teljesen elképednek. Megszidta magát, és megforgatta a szemeit, hogy ilyen ostobaságokra gondol.
    Nem igazán tudta miért mérges a fiúra, hiszen azzal, hogy elhozta csak segíteni akart. A táskáját is csak kedvességből akarta elvenni. Jól nevelt, és kedves vele mindig, de, hogy mégis miért akarja most ellökni magától, azt nem tudta. Egészen a szekrényig kattogott az agya, amit odaért, dühösen kinyitott azt, majd pakolászni kezdte a könyveit. Közben visszakúszott a gondolataiba, az, amiről az autóba beszéltek Alexszel. Felisz… A fiú az ő szobájából jött ki, mint megtudta egész éjjel nála volt. Azon is csodálkozott Alex, hogy Eric nem őt hozta el magával. De ez annyira abnormális, sőt talán beteges is. Eric és Felisz? Hiszen testvérek. Na jó, ez nem teljesen igaz. Igazából nem testvérek. Felisz, pedig gyönyörű, okos, és még harcolni is tud, talán még szeret is, a sok fegyver a falán legalábbis ezt sugallja, és a legfontosabb: nem fog meghalni. Végül is jogos döntés Eric részéről, nem vethetné a szemére. Csak akkor miért közeledik felé? Miért csókolta meg már többször is? Miért ilyen figyelmes vele? És miért akarja ennyire megmenteni? Na jó, ez utóbbi lehet csak hivatásból, kötelességtudatból, gondolkozott tovább a lány.
    Most vette észre, hogy csak áll a szekrénye előtt, és nem pakol. Csak áll némán, mozdulatlanul, és szemez a cipője orrával. Mély levegőt vett, amikor hirtelen a mellette lévő szekrénynek ütődött egy váll, ugrott egyet ijedtében, majdnem elejtette a kezében lévő dolgokat, de nem nézett oldalra, nem kellett, anélkül is tudta jól, ki van ott, mindig érezte, ha a közelében van. Eric dőlt a szekrénynek, a fém pedig hangosan felnyögött a súlyától.
– Miért rohantál el? – kérdezte halkan, hogy csak ő hallja, hiszen a folyosó egyre jobban megtelt az órájukra igyekvő diákokkal.
– Nem rohantam el – suttogta. Gyorsan visszarakott mindent a szekrénybe, majd rákattintotta a lakatott. Ott akarta hagyni Ericet, de a fiú megragadta a csuklóját.
– Lizzy! – nézett rá kiskutya szemekkel. Piszkosul jól csinálta, ezt el kellett ismernie a lánynak, ezzel a tekintettel még egy bankrablást is elnéznének neki. De csak most vette észre, hogy a szeme alatt sötét karikák éktelenkedtek, arca nyúzott volt és kialvatlan, látszott rajta, hogy fent volt egész este, amire Alex is utalt a kocsiban. Ettől valahogy idősebbnek tűnt, mint valójában. Már kezdet megenyhülni a fiú felé, de ezek a karikák eszébe juttatták újra az autóbeli beszélgetést. Érezte, ahogy újra fellángol benne a düh, és megrántotta a kezét, de nem tudta kiszabadítani az erősen, mégse fájdalmasan rázáródó ujjak közül. Az érintése most is felborzolta minden idegszálát.
– Hol hagytad Alexet? – kérdezte, és elnézett mellette, hogy ne kelljen a meleg barna szemekkel szembesülnie.
– Elment keresni egy kávéautomatát – válaszolt. – Lizzy, mit tettem?
– Ne hívj Lizzynek – rázta meg a fejét a lány. Eric pedig még mindig nem engedte el a karját, sőt tenyerébe vette a kézfejét, és óvatosan simogatta azt. Kissé érdes volt a bőre a sok fegyverforgatástól, de Lisanak mégis elképesztően jól esett minden egyes apró érintése. Mély levegőt vett, így próbált uralkodni a gondolatain, és a teste önkéntelen reakcióin, de nem sikerült. Teljesen elvette az eszét a fiú, nem tudott tisztán gondolkodni.
– Miért ne? Nem tetszik? – kérdezte bűnbánóan. – Ha ezért haragszol, sajnálom, nem tudtam, hogy nem szereted.
– Nem, nem ezért haragszom – lehunyta egy pillanatra a szemét, és most így próbálta kizárni az elméjéből azt a bizsergető érzést, amit Eric közelsége okozott. – Nem is haragszom – próbált helyesbíteni.
– Dehogynem – próbálkozott tovább a fiú. – Csak nem akarod elmondani.
– Csak azt becézi így az ember, aki sokat jelent neki – Lisa lehajtotta a fejét, nem akart ránézni, de mégis állandóan visszakalandozott a tekintette az áthatóan barna szemekbe.
– Nekem sokat jelentesz – simított végig a lány arcán, de ő hátrébb húzódott.
– Ne csináld ezt, kérlek – suttogta.
– Miért lettél hirtelen ilyen távolságtartó? – kérdezte Eric bizonytalanul.
    Nem tudta megállítani csak úgy kitört belőle a válasz, mit egy vulkán a lávát, és a hamut, úgy ontotta a szavakat, megállíthatatlanul: – Miért Felisz szobájából jöttél ki reggel? Miért töltötted ott az egész éjszakát? Mit csináltatok? Hmm? Mit? – Eric megütközve nézett rá. Erre egyáltalán nem számított, eltelt pár perc mire felfogta az előbbi kitörését, és összeszedte a gondolatait.
– Féltékeny vagy? – kérdezte, közben elvigyorodott, és közelebb hajolt a lányhoz, de Lisa hátrébb lépett. A keze ökölbe szorult, fel akarta pofozni, hiszen csak szórakozik rajta, ezzel megsértve az önbecsülését. Az előbbi kérdéseit kicsit hangosabban mondta, így több szempár is rájuk szegeződött. Ő elpirult a közönségtől, de Ericet egyáltalán nem látszott zavarni, hogy nem kettesben vannak, és hogy mindenki hallja, ahogy veszekednek. Sőt hallgatóznak, ugyanis hirtelen már senkinek sem akadt semmi fontos megbeszélni valója sem.
– Féltékeny? Nem vagyok féltékeny, miért is lennék? – kérdezett vissza szórakozottan. – Hiszen köztünk nincs is semmi.
    Eric csak nézett rá egy darabig, nem válaszolt. A vigyor lehervadt az arcáról, a szemei kissé sértetten, de kutatóan figyelték a lány arcát. Úgy tűnt nem igazán tudja, mit is kellene mondania. Lisa újra lehunyta a szemét egy pillanatra, de most azért, mert érezte, hogy könnyek szöknek a szemébe.
– Most mennem kell órára – húzta ki a kezét a fiú szorításából.
– Lisa! – szólt utána, de a lány nem állt meg, még csak hátra se nézett rá.

    Lisa elsietett a barátnői mellett is, akik mellécsapódtak az Edward fan vezetésével. Egy darabig szótlanul kísérték, talán azt várták, hogy majd magától számol be az előbbi műsorról. Csak, hogy neki semmi kedve nem volt ehhez a csacsogó bagázshoz. Egyedül akart lenni, és gondolkozni.
– Ki volt ez a srác? – kérdezte Betty, az Edward fan.
– Senki – válaszolt elfúló hangon, és gyorsabb tempóra kapcsolt, hátha a lányok lemaradnak, de nem jött össze, kitartóak voltak, és tartották a tempót.
– Szakítottatok? – kíváncsiskodott tovább.
– Nem, nem is jártunk – Lisa úgy érezte, mindjárt meg fullad. Menekülni akart, de nem volt hová. A szemei szúrtak, az ajkába harapva próbálta visszatartani a könnyeit, amik újra és újra elő akartak törni, hogy végig folyhassanak az arcán, eláztatva azt.
– Miért nem mondtad soha, hogy egy ilyen állati szexi sráccal lógsz mostanában? Oké, megértem, hogy hanyagoltad érte a sulit, de akkor is. Legalább felhívhattál volna, tudod mennyire aggódtunk – akadt ki Betty. – Egyetemista? – toldotta meg azért még egy kérdéssel a monológját.
– Képzelem mennyire aggódhattál – nyögte Lisa bántó hangsúllyal, de a barátnőinek nem esett le a dolog. – Nem is kerestél.
– Dehogynem – bólintott a vezető. – Még a házatoknál is voltam nem is egyszer, de nem volt otthon senki, egyszer sem.
– Hazudsz! – fordult szembe a lányokkal mérgesen. – Az apám mindig otthon van, szinte ki se jön a házból. Ő biztosan otthon volt, szóval hazudsz.
    Lisa nem bírta tovább, elrohant. Utat törtek maguknak a könnyei, és végiggördültek az arcán. Kiszaladt az épületből, majd találomra elindult az egyik irányba. Minél messzebbre akart jutni. Mindegy hová, csak messze innen. Nem akart újra találkozni Erickel, vagy a többiekkel, csak el akart tűnni. Vissza akarta kapni a régi unalmas életét, ahol nem akarták megölni. Ahol nyugalom volt, és átlagos napok átlagos gondokkal. Ahol nem volt ott a fiú, aki összetörte a szívét. Ahol csak ő, és apja számított. Ahol el tudta viselni a számító barátnőit. Ahol csak iskolába járt, és oda is fegyver nélkül, mert most is a zsebében nyugodott Eric kardja, ha esetleg szüksége lenne rá.
    Nem figyelt semmire csak szaladt, végig az utcákon, át az autók előtt, félrelökve pár gyalogost. Nem számított. Vitték a léptei, és nem tudta hová. Ismerős volt számára környék, csak éppen ebben az állapotban nem tudta beazonosítani. Ebben a városban nőtt fel, nem félt attól, hogy eltéved. Tudta, ha megnyugszik, rögtön visszatalál majd, ismerte a helyet, mint a tenyerét. El akart jönni Brieceéktól. Nem akart többé ott lenni, ahol Eric. A fiú, aki játszott vele, közben pedig Felisszel is együtt volt. Észre sem vette mennyire közel került hozzá az utóbbi napokban. Csak most, hogy érezte a fájdalmat, amit az elvesztése okozott. Keserű fájdalom, és csalódás, csak ezek maradtak utána. Összeszorult a szíve, ha rágondolt. A mellkasára szorította a kezét, úgy próbálta enyhíteni a fájdalmat, bár tudta, hogy igazából testileg semmi baja, csak a lelke… a szíve tört össze. Látta maga előtt a fiút. A barna szemeit, amint kedvesen mosolyognak rá. A szőke kócos haját, ami némely megvilágításban egészen barna. Látta maga előtt azt, amikor vele maradt egész este, csak mert rosszat álmodott. Eszébe jutott az éjszaka a tetőn, a csillagok, és a csók, amit úgy sajnált, hogy elrontott. Elrohant, mert valami rosszat érzett, azt hitte, hogy nem helyes. De akkor most miért fáj neki ennyire az igazság? Talán ezt érezte meg, hogy Eric nem egyedül az övé, hogy Felisszel egymás tudta nélkül osztoznak rajta. El kell mondania a lánynak. Nem hagyhatja, hogy becsapja őt is. Majd egyszer, ha megbocsájtott már nekik, és találkozni tud velük, anélkül, hogy elsírná magát, majd elmondja, figyelmezteti. Szorosan átölelte a mellkasát, a szíve hevesen zakatolt a sok futástól, teljesen kifulladt, de nem állt meg. Visszább vette a tempót ugyan, de folytatta az útját. Talán éppen világgá megy, vagy James karjaiba fut egyenesen, már ez sem zavarta volna. Le akarta zárni az ügyet, úgyis mindegy. Észre sem vette, hogy léptei hazafelé vitték, csak ott állt már a házuk előtt, és felnézett rá.

8 megjegyzés:

  1. Szilvííí
    Jajajajjajjajajjajjjjj :DD hát a kedvenc részem?? Alex és a...hát na... ott kicsit szakadtam a röhögéstől :DD Jajj igenigenigenigen!!! Lisa és Eric szakított, Lisa és Eric szakított, Lisa és Eric szakított, fú most ezt énekelgetem, oké nem is voltak együtt, de akkor is összevesztek összevesztek!! jajj hát a végét én máshogy írtam volna, én biztos azt írtam volna, hogy véletlenül pont Chris karjaiba rohan áwww...Chris...hiányzott a részből :DDD Van egy olyan érzésem hogy az apuciról most valami csúnya dolog fog kiderülni. Fú Lisa barátnői nagyon irritálóak, b*szták az agyam szó szerint, bleee jajj Alex volt akkor is a legjobb :DDDD Christ akarok!! De sürgősen! Jajj és szegény buta kislány...hát azt hitte hogy eric és felisz hahahah, ugye csak félreértés az egész vagy én vagyok hülye és nem az? áhh na mind1 szegényke most nagyon szomorú ahhahahhaha, küldd oda Christ hozzá majd ő megvigasztalja! Jajj máris feldobtad a napomat, egész nap azt néztem hogy na most na most na most már tényleg jön, és végre itt az új részecske :DD Most nincs összeesküvés elméletem, de a kövire biztos hozok :D ja igen ez majdnem lemaradt: Imádikus volt :DDD CHRISA!!!
    Na ennyi voltam mára :DDD
    Siess a kövivel (Chris rész legyen)
    Imádlak♥
    Cup-cup♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Lora!:D
      Köszönöm:)
      A következőben lesz Chris ígérem, ha nem is elejétől a végéig, de lesz. Valami lesz a házban, de nem mondom meg, hogy mi, majd kiderül:P :D
      Igen, igazad van:D Buta kislány, kicsit félreértette a dolgokat:D Egyértelműen válaszoltam az egyik kérdésedre, remélem, azért értékeled:DD
      Örülök, hogy tetszett:)
      Jövő héten jön!
      Én is!♥
      Puszi♥♥

      Törlés
  2. Szia, Szilvi! :)
    Imádtam ezt a részt is! :) Igaz, Chris nem szerepelt benne, de ilyen is kell, azért ez is érdekelt. Hogy mi van Lisával. Én is úgy érzem, nincsen Ericnek viszonya Felisszel, valami más van, talán valami összeesküvés elméletet szőnek. :) De majd kiderül a későbbiekben. Most egyébként arra leszek kíváncsi, otthon mit talál Lisa, mert az apja is gyanús nekem valamiért. :)
    Szóval, várom nagyon az újabb részt! :)
    Puszi! :) ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Ági!:)
      Köszönöm szépen:) Igen, lesz valami az apjával, a következőben úgy ahogy kiderül. Az is ki fog derülni, hogy mit csinált Felisz és Eric egész teste.
      Köszönöm:)
      Sietek!:)
      Puszi:)♥

      Törlés
  3. Szilvi! :D
    Ez is fantasztikus rész lett! :D
    Volt benne egy pillanat, mikor nagyot nevettem, és alig bírtam abbahagyni... igen az Alex-es rész.... :D Az tetszett a legjobban!!
    Na de most mi van Lisával és Eric-cel???? Ez most mi volt?? Eric Felisz-szel volt?? Nem mondom, hogy örültem annak, hogy összevesztek de azért egy kicsit boldog lettem... remélem, hogy így Lisa közelebb kerül Chrishez.... ha már így megemlítettem őt... ő nagyon hiányzott a részből.. Persze tudom, nem lehet benne minden részben, de tudod, mennyire szeretem őt... :)♥
    Van egy olyan érzésem, hogy Lisa apjával történt valami, vagy történni fog... az biztos, hogy nagy szerepe lesz.. legalábbis szerintem..
    Én is úgy örültem volna, ha Lisa találkozik Chris-szel és aztán elszöknek valahova és boldogan élnek, amíg meg nem halnak.. :D Tudom ez így túl egyszerű lenne...
    Nagyon remélem, hogy a köviben benne lesz.. és Lisával is lesz egy kicsit.. :)
    Nagyon várom a kövit, siess vele! :)
    Puszi♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Dana!:D
      Köszönöm szépen:) Hát igen, néha kell egy kis humor is:D
      Azért nem lesz ennyire egyszerű, hogy Eric és Lisa összevesznek, Lisa pedig boldogan él Chrisszel. Lesz még köztük bonyodalom bőven és, hogy kit választ... hát nem tudom:D
      Következőben lesz Chris, nem róla szól majd az egész fejezet, de benne lesz. Ígérem:D és Lisával is lesz kicsit... bár nem hiszem, hogy arra gondolsz, ami lesz majd:P Jól van, gonosz vagyok:D
      Indíthattok egy Chris fanclubot:D Lenne pár tag, ahogy elnézem:D
      Sietek:)
      Puszi♥♥

      Törlés
  4. Szilvi!!!!♥
    Annyira, de annyira sajnálom, hogy az eddigi részeidhez nem írtam komit...:(( Úgy szégyenlem magam, de sajnos nem volt alkalmam komizni. De ennek ellenére természetesen minden egyes részt elolvastam és rohadtul tetszett!!!!:$$♥ :D

    De most a részről!!
    Nem tudom hányszor fogom még elmondani, de egy párszor biztos!!!! Ez a kedvenc blogom, amit valaha olvastam!! Remélem, hogy soha nem lesz vége - de egyszer úgy is vége lesz:( - és örökké olvashatom a jobbnál jobb részeket.:)
    Mint a többiekhez hasonlóan az Alex-es részen én is szakadtam a röhögéstől. Sajnos én az a fajta ember vagyok, aki mindent elképzel, így azt a pillanatot is elképzeltem....ne akard tudni, hogy milyen érzés/élmény volt! :'DD
    Most mi is van konkrétan Eric és Lisa között??! Én egyáltalán nem értem Lisát. Az egyik pillanatban még odáig van Eric-ért, a másikban meg ki van akadva, hogy Felisz szobájából jött ki....mondjuk én is biztos kiakadtam volna, de akkor is.....na nem baj! Ha Lisa nem mozdul rá Ericre, akkor majd én!!!!;)
    És az apuka....vannak elméleteim, hogy mi is lesz vele a házban, vagy mit is csinál mostanság, de inkább kivárom a kövi fejezetet, hátha kiderül.

    Tudod melyik résznek örültem a legjobban??
    Mikor Alex volt a főszerepben. Nem tudom miért, de én nagyon megkedveltem a srácot és kijelentem, hogy én vagyok az első számú rajongója!!! #TeamAlex ♥♥
    Nagyon remélem, hogy ő nem fog senkivel összejönni, mert akkor még megtarthatom magamnak..:DD Egyszóval nekem az Alexes részek a kedvenceim, remélem, hogy a jövőben még sokat fog szerepelni, mert olyan kis CUKIIII!!!:$$♥

    Nagyjából ennyi lenne, és remélem, hogy nem haragszol, hogy egy időre eltűntem....ha a jövőben is lenne ilyen, akkor tudd, hogy élek, csak a gépemmel lesznek gondok.:)

    Siess a kövivel Te csaj!!!♥

    Pusszancs!♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Fanni!!!!!!!!!!!!♥
      Dehogy haragszom, ne szórakozz:) Örülök, hogy minden rendben:)
      Köszönöm szépen ezt a hosszú hozzászólást. Nyugi, Eric nem kerül ki a képből, csak veszekedtek kicsit, majd kibékülnek, semmi komoly.
      Az apukával kapcsolatban lesz valami, de ezt nem árulom el:D Tudom, gonosz vagyok:D
      Örülök, hogy tetszett az Alexes rész, lesz még Alex, lesznek még jelentei bőven, a második kötetben kicsit nagyobb hangsúlyt kap majd a karaktere, ezt megígérhetem.)
      Semmi gond:) Remélem, rendbe jött a géped teljesen:D
      Sietek!
      Már mindjárt szombat:D
      Puszi:) ♥♥

      Törlés