Befejezett történet!

2013. december 7., szombat

11. fejezet

Sziasztok! :)

Meghoztam a következő részt, remélem tetszeni fog.
Jó szórakozást hozzá:D
Puszi:)

Szilvi


11. fejezet


    Alig tett pár lépést, amikor egy gúnyos hang megszólította.
– Milyen édes – sóhajtott fel. Eric felkapta a tekintetét, a közeli fa legalsó ágai közül az egyiken egy fekete alak üldögélt. Hátát a törzsnek vetette, egyik lábát lógatta, a másikat pedig behajlítva az ágon nyugtatta. A lombkorona vetette árnyék eltakarta az arcát. Csak a szeme kékje csillogott, és a gúnyos mosolya látszott.
– Mit keresel itt? – kérdezte Eric.
– Kerestél öcsikém – leugrott mellé a földre. – Hát jöttem.
– Megtaláltalak volna én is.
– Tudom, de én nem tudtam volna biztosítani a testi épségedet – minden egyes szavát átitatta a gúny, és a tekintetét is.
– Semmit se változtál – mondta Eric nevetve, és kezet nyújtott a bátyjának.
– Kellene? – csapott bele, és magához húzta a testvérét.
– Hiányzott a szarkazmusod – ölelte át nevetve.
– Megértem, elég unalmas a társaságod – morfondírozott, miközben elindultak kifelé a városból. – Bár a kicsi Lisa nagyon különleges. Nem igaz?
– Mit akarsz tőle? – támadt neki Eric hevesen.
– Én? Semmit – emelte fel a kezét védekezően. – Én csak arra figyelek, hogy ne kóricáljon el a kicsike.
– Akkor mégis kinek kell? Te nem szoktál senkinek se dolgozni. Ha csak az illető nem fizet, de ilyen hosszadalmas munkát akkor sem, akkor csak… nem… Á, nem, az lehetetlen – állt meg Eric.
– Vagy mégis? Találkoztál már a megbízómmal – nézett rá Chris.
– Az nem lehet… Azt hittem meghalt… Úgy tudtam… – idegesen a hajába túrt.
– Nem, él és virul, és rettentően dühös. Brieceékra, rád, rám… – az utolsó szót csak suttogva tette hozzá.
– Mit kapsz ezért Chris? – ragadta meg a bátyja vállát.
– Megtarthatom az életem – felelte, és lelökte magáról az öccse kezeit.
– Miért kell neki Lisa?
– Nem mondhatom meg. Így is tilosban járok – elindult, majd visszafordult mérgesen. – Eric, cseszd meg, tűnj innen, amíg teheted.
– Nem hagyom itt.
– Találsz valaki mást. Ő halott. Vagy így, vagy úgy, de nem éli túl.
– Ezt hogy érted? – lépett közelebb a bátyjához.
– Egy csaj sem ér ennyit – azzal megfordult, és gyors léptekkel a temető felé vette az irányt. Eric időt adott neki, tudta, mennyire fontos neki, hogy egy darabig egyedül lehessen az anyjukkal.

    Mikor utolérte az anyjuk sírja előtt térdelt. A fehér márványba bele volt vésve a neve, születése, halála, és volt egy kis kép is róla. Gyönyörű sír volt szépen rendbe rakva. Egy fehér rózsa feküdt rajta árván. Az apjáé volt mellette. Szintén fehér márványból, ugyanúgy nézett ki, mint a másik. Letérdelt a bátyja mellé, és nézte az anyja fényképét.
– Most mit gyóntál meg? – kérdezte.
– Amit tenni fogok – suttogta, és gyengéden végig simított a rózsán, amit hozott. – Ha maradsz, nem menthetlek meg. Ellenségek leszünk. Meg kell majd ölnöm. 
– Tudom – fordult felé, de a bátyja konokul az anyja mosolygó arcát nézte.
– Meg kell szegnem az ígéretem – suttogta.
– Felmentelek alóla – a vállára tette a kezét újra, de Chris ismét leseperte azt.
– Nem kell az engedélyed. Nincs rá szükségem – ugrott fel hirtelen, és dacosan nézett rá.
– De igen, és ezt te is tudod. Miattam ne legyen bűntudatod – állt fel ő is, és mélyen a szemébe nézett.
    Majd újra a sírok felé fordult. Még az anyjáén látszott, hogy rendbe teszik gyakran, addig az apjáé mellett elburjánzott a gaz. Odalépett mellé, és kiszaggatta őket, a ráhullott faleveleket is lekotorta a sírról. Máris jobban nézett ki.
– Miért nem jársz ki? – jött egy rekedt hang a háta mögül.
– Mert… ez csak a testük – suttogta. – Nincs itt semmi, amiért érdemes. Hiszen, ha tényleg hallanak, akkor mindig figyelnek ránk – pár percnyi csönd támadt a testvérek között. Végül Chris szólalt meg.
– Addig van időd, amíg 18 nem lesz. Használd ki! – Chris megszorította a vállát, de mire megfordult már csak a távolodó alakját láthatta.
    Utána bámult még egy jó darabig, már régen eltűnt a láthatárról, amikor visszafordult a sírokhoz. A szülei feküdtek előtte, már vagy egy éve nem volt itt. Csakis akkor jött ide, ha beszélni akart Chrisszel. Sosem a szüleiért. Belegondolni abba, ami eddig történt, ami a szüleikkel történt, fájdalmas volt. Szinte elviselhetetlen, és ezt nem bírta.
    Érezte, ahogy megtelik könnyekkel a szeme. Megrázta a fejét, majd vett egy mély lélegzetet, és gyorsan odébbállt.

    Lisa hamar megtette a maradék utat. Nem hitte volna, hogy Eric ennyire szigorú önmagával, hogy hibáztathatja magát a bátyja bűneiért. Nem régóta ismerte, de valahogy érezte, hogy nem bírna azzal a tudattal élni, hogy megölte a testvérét. Szereti, még ha gonosz is.
    Egy  kicsit magát hibáztatta, hiszen ő szúrta le nem rég, amiért nem tesz semmit Chris ellen. De jobban belegondolva nem Eric a hibás. Hogy is lehetne? Akkor, ott a szobában ostobaságokat beszélt. Nem gondolta át a dolgokat, csak kitört belőle minden.
    Nem igazán értette, hogy mi van közte és Eric között, de máris hiányzott neki. Viszont nem sokára találkoznak, csak ki kell valami magyarázatot találnia az apjának.
    Éppen hazaérkezett és belépett az ajtón. A ház szokás szerint üres volt.
– Itthon vagyok! – kiáltotta el magát.
– Megyek egy perc kicsim – hangzott a válasz.
    Lisa jobb keze hirtelen nehéz lett, mikor lenézett a fehér kis valami helyén egy kard volt. Elkerekedett szemekkel bámulta a csodás fegyvert. Olyan volt, mint amit Ericnél látott. Mintha folyó csordogálna benne. Igazából nem volt nehéz, csak először érezte annak. Felemelte és megforgatta maga előtt, még fel is nevetett. Mintha rátervezték volna, olyan szépen simult a kezébe. Nézegetni kezdte, végigsimított a hűvös pengén. Meglátta magát vele a tükörbe. A fegyver jól állt a kezében, tetszett neki a látvány. Legszívesebben sose tette volna le többé. Valami harci állás félét vett fel, olyat, amilyet a filmekben látott, majd kitört és szúrt a saját tükörképe felé. Tetszett neki a mozdulat, meg akarta ismételni, de léptek zaját hallotta. Ijedten körbefordult, de nem talált semmilyen helyet sem, ahol elrejthetné.
    Gondolatban meg is dicsérte magát, hogy azt nem kérdezte meg Erictől, hogyan lehet visszaküldeni a pengét. De a fiúra is haragudott, hogy pont egy ilyen selejtet adott neki, ami csak úgy kinő minden figyelmeztetés vagy parancs nélkül. Ki árthatna itt neki? A virágváza az asztalon azzal a két szál margarétával? Aztán eszébe jutott, hogy lehet, hogy Chris van itt. Végül feldobta a lépcső tetejére, pont azelőtt, hogy megjelent az apja.
– Szia, kicsim! – Egy csókot adott Lisa homlokára. A keze szokás szerint olajos volt, és megint a jól ismert benzin szagot árasztotta. Már egészen megszokta, nem is lenne igazi nélküle.
– Szia! – viszonozta.
– Nem iskolában kellene lenned? – ráncolta a szemöldökét rosszallóan.
– De, igen, csak Rosieval elaludtunk. Ne haragudj! – nézett fel rá boci szemekkel.
– Tudod jól, hogy nem bánom, ha néha lógsz, csak ne legyen probléma. Rendben? – mosolygott a lányára.
– Rendben – bólintott Lisa.
– Néha annyira emlékeztetsz rá – sóhajtott, majd bement a nappaliba, és leült a fotelébe. Lisa pedig vele szemben a kanapéra.
– Apa? – kezdett bele.
– Hmm? – nézett fel, eddig csak maga elé bámult, mint akit leköt a szőnyeg kusza mintázata.
– Mesélnél anyáról? – kérte óvatosan. Tudta, hogy az apja nem szívesen beszél róla. De ha már ő maga hozta fel, akkor egy próbát megér.
– Nincs mit mondanom róla. Egy angyal volt – újra lefelé kezdet nézni, kerülve a lánya pillantását.
– Nem volt vele valami furcsa? Valami megmagyarázhatatlan? – faggatózott tovább.
– Mégis mire gondolsz? – emelte rá újra a tekintetét. – Nézegetett-e szúró fegyvereket a neten? Vagy gyűjtötte a tűvel átszúrt rovarokat? Esetleg sorozat gyilkos volt-e? Nem, az anyád normális, kedves ember volt. Különleges, de normális.
– Jó, csak kérdeztem – sóhajtott lemondóan Lisa. Akkor nem tudja, vagy nincs is mit tudnia. – Apu! – szólította meg újra.
– Nekem sincs furcsa hobbim – viccelt az apja.
– Nem arról van szó – nevetett fel. – Tudod, az egyik barátnőm pár hét múlva elköltözik és megkért, hogy töltsem nála az utolsó heteket. Megengeded, hogy átcuccoljak?
– De azért suliba is járjatok. Persze, menj, pakolj be gyorsan, majd elviszlek – mosolygott.
– Te vagy a legjobb! – ugrott a nyakába és körbe puszilta az édesapja arcát. 

    Felrohant a lépcsőn, összeszedte a ruhái nagy részét, csak amit hordani szokott, majd bedobta egy hátizsákba. A felsőjét és a nadrágját is lecserélte a saját kényelmes ruháira. Nem olyan szexis, de a valódi Lisa, ahogy Eric fogalmazott. A kardot, amit kapott, és ami már újra a régi volt, a nadrág zsebébe rakta.
    Hamar végzett, betette a fontosabb dolgait, majd le is ment az apjához. De nem őt találta lent. Chris ült a kanapén és unottan piszkálgatta az egyik kardját, úgy tűnt erősen töri a fejét valamin.
– Hol az apám? – kérdezte Lisa ijedten.
– Én is örülök, hogy látlak – nézett fel rá a fiú egykedvűen. – El kellett mennie, az egyik ügyfelének gond van a kocsijával, és siet. Megkért, hogy vigyelek el.
– Eric keresett – jegyezte meg hosszas csend után.
– Megtalált – Chris felállt, és elé lépett. Furcsa fény csillant a szemében, szomorúság hagyott nyomot benne.
– Mit mondott? – nézett fel rá. Nem volt olyan magas, mint az öccse, de Lisánál így is magasabb.
– Ezt is, azt is – rántotta meg a vállát.
– Gyalog is el tudok menni – lépett hátrébb.
– Igen, tudom. Eric nem lakik messze. De mellettem nem eshet bajod – követte zavartalanul a hátráló lányt, mintha nem is venné észre, mit tesz.
– Miről beszéltettek? – erősködött. – Tudni akarom.
– Az időjárásról, a következő elnökválasztásról, hogyan lehet a legkönnyebben megölni egy embert… Csupa átlagos témáról – elérték az ajtót, és mindketten megtorpantak.
– Chris mondd el! – kérlelte Lisa, és próbálta a legártatlanabb pillantását vetni az előtte álló fiúra.
– Miért tenném? – hajolt hozzá közelebb.
– Ugye nem bántottad? – suttogta erőtlenül.
– Ne féltsd őt ennyire! Nagyfiú már! – Olyan közel ért, hogy a meleg lehelete csiklandozta a lány bőrét. Lisa szíve szaporábban kezdett verni, amit nem igazán tudott mire vélni, végül félelemnek könyvelte el. Arca egészen közel került hozzá. Kék szemei csillogtak, kicsit oldalra döntötte a fejét, Lisa ijedt pillantását vizslatta, de végül nem csókolta meg. A lány meglepően csalódást érzett. – Menjünk! – mondta hirtelen, és kinyitotta az ajtót.
Lisa kifújta az eddig benn tartott levegőt, és kilépett az ajtón. A motor szokás szerint a ház előtt parkolt. Feketén csillogott, mint a sötét éjszaka. Egy Ducati Diavel 'devil' volt. Már a neve miatt is illett Chrishez. Kihez máshoz illene az ördög motorja? De nem csak a neve volt ördögi, a kinézete is. Gyönyörű volt, mindig is tetszett neki, és szeretett volna rajta utazni, de a legutóbb nem sült el a legjobban. Végül sóhajtott egyet, a hátizsákot a hátára dobta, majd lesz, ami lesz alapon elindult a motor felé.
– Ha nem haragszol – dobott oda neki Chris egy sisakot –, nem viszlek csak az utca végéig, nem akarom, hogy Brieceék lássanak, csak bajod lehet belőle.
– Rendben – mosolyodott el Lisa. Felült a fiú mögé, és átkarolta a derekát.
– Kapaszkodj! Nem akarom, hogy Eric elégedetlen legyen az árukiszállítással – viccelt.
– Pukkadj meg! – vágott egyet bele a hátába, de Christ nem látszott zavarni, csak nevetett és beindította a motort, aztán pedig már száguldottak is.

    Lisa egyszer szívesen kipróbálta volna, milyen lehet sisak nélkül motorozni. Ahogy a lágy szembeszél bele-belekap a hajába. Ahogy a hűvös szellő simogatja az arcát, nem egy sötét üvegen át figyelni a rohanó világot, csak nézni szabad szemmel a fákat, ahogy elhaladnak mellettük.
    Chris mellett pedig simán megcsinálta volna. A fiú úgysem hagyná, hogy leessen, vagy bármi más bántódása essen. Eddig szorosan ölelte át a derekát, de most hirtelen ötlettől vezérelve az egyik kezével elengedte, és kitárta.
    Majd jobban szorította a térdével a géptestet, és a másik kezét is a levegőbe emelte. Felemelő érzés volt, mintha szállna, ennél már csak az lenne jobb, ha a haját is reptetné a szél, de erre most nem volt esély. Chris hátranézett rá, és meg mert volna rá esküdni, hogy gonoszul elvigyorodott a sötét üveg mögött. Majd visszafordult, és megemelte a motor elejét. Lisa ijedtében újra átölelte a derekát, majd mikor újra földet értek, hallotta, ahogy a sofőrje elégedetten felnevet. Újra belevágott egyet a fiú hátába, még ha tudta is, hogy semmi haszna.
    Innentől kezdve nem mert, nem is akart semmi hasonlóval próbálkozni, nehogy Chris újra megviccelje. Csak némán ült mögötte, és figyelte a tájat. Néha elkalandozta a gondolatai, de igazából semmi értelmesre nem tudott gondolni. Végül az utca végén, ahogy ígérte leparkolt. Lisa felpattant a motorról, és vádlón nézett a fiúra.
– Szemét! – vágta neki a sisakot. Chris könnyedén, nevetve elkapta. – Majdnem szívrohamot kaptam.
– Azt hittem, egy démonvadász nem ilyen ijedős – vigyorgott gonoszul.
– Mi? – kérdezett vissza kikerekedett szemekkel. – Mit mondasz?
– Most min csodálkozol? Az vagy nem? – dőlt a motornak a fiú, és kérdő emelkedett meg a szemöldöke.
– Én… – bizonytalankodott, és idegesen megvakarta a fejét. – Nem… Nem is tudom… Amúgy is, ha az is vagyok, még csak most csöppentem bele ebbe az egészbe, nem tudom, hogyan kellene viselkednem – de Chris nem igazán figyelt már rá. Komoran latolgatott valamit, miközben a beton fixírozta.
– Kérhetnék tőled egy szívességet. Megígérnél nekem valamit? – lépett hozzá közelebb, és halkabban kezdett beszélni.
– Miről lenne szó?

10 megjegyzés:

  1. Hello!!
    Áááááá!Te jó isten! Tudom, nem mondok újat, de ezt a részt is imádtam!!!!Huhhuhu, mit akar Chris??Van egy olyan érzésem, hogy maradjon távol Erictől, hogy ne kelljen bántania :D Jajj olyan cuki volt a testvéri jelenet!! Áwww, Chris nem is olyan gonosz lélektelen dög mint amilyennek az elején hittem, tök cukkki is tud lenni :D Am gyakrabban mehetnének motorozni, mert azt a részt is bírtam, na jó nem fogom itt az egészet leírni, mert az egész egyszerűen fantasztikusan brutálisan jó lett :D
    Siesss a köviveeeeel!!
    Cup-cup♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Lora! :)
      Köszönöm szépen:) Örülök, hogy ennyire tetszett:)
      Hát igen, Chrisben több rejlik, mint elsőre látszik, majd még bizonyítja:D
      Motorozás, köszönöm szépen, pláne, hogy még sose ültem motoron... szóval így csak a képzeletemre hagyatkoztam:)
      Köszi, hogy írtál:)
      Puszi ♥♥

      Törlés
  2. Szia Szilvi!:)
    Hát mit is mondjak?! Nem fogok itt áradozni, hogy milyen jó meg, hogy ez az egyik kedvenc blogom, story-m, hasonlók. Mert szerintem ezt úgy is tudod, és már számtalanszor leírtam.:)
    De ezt el kell, hogy mondjam nekem ez a blog olyan, mint egy sorozat. Minden héten várom a kövi rész és szerencsére minden szombaton el is tudom olvasni a legújabb részt. Komolyan olyan, mint egy sorozat! :D Szívesen megnézném a tévében is.;)
    Am nekem ebben a részben legjobban Chris és Eric jelenete tetszett a legjobban. Mint már Lora elmondta, Chris nem is olyan szívtelen, mint ahogy én is elképzeltem.:)
    Szerintem tök cuki. Ha nem lenne ez az egész ügy a két fiú és Lisa között akkor fogalmam sincs,h melyik fiút választanám. Nekem mind a kettő nagyon bejön és hát a külső...!:D♥
    Egyszóval imádtaaam!!!!
    Nagyon siess nekem te csaj, mert alig bírok már várni a kövi részig...:)♥
    Lelkes olvasód és rajongód:
    Fanni

    Pusszancs!♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hali Fanni!:)
      Először is köszönöm szépen a dicsérő szavakat, abból sosem elég;) :D De ez rám is igaz, én is nagy imádója vagyok a te írásaidnak, minden betűjét imádom:)
      Másodszor nekem is nagy kedvencem a két fiú jelenete, meg maga a testvérek furcsa kapcsolata és személyisége.
      Köszönöm a sorozathoz való hasonlítás, próbálom mindig hozni rendre, hogy ne okozzak csalódást:D Tévében én is megnézném, már csak a fiúk külseje miatt is:P
      Köszi, hogy írtál:)
      Puszi ♥♥

      Törlés
  3. Kedves Szilvi!
    Eddig még nem írtam neked de most elmondom h az egészet IMÁDOM! Egyszerre olvastam el az összes fejezetet azért írok csak most. Nekem is ajánlották és nem bántam meg hogy elolvastam. Nagyon tetszik ahogy írsz. A kövi részt is nagyon várom sőt az összes többit is. :D Már alig várom a jövő szombatot h el tudjam olvasni a kövit. :)
    Puszi♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Dana!
      Akkor örömmel köszöntelek az olvasóim közt:)
      Örülök, hogy tetszett és köszönöm, hogy írtál. Nem tudom, ki ajánlotta a blogot, de neki is nagyon köszönöm:)
      Remélem, nem okozok majd csalódást a továbbiakban sem:)
      Örülök, hogy idetaláltál. Köszi, hogy írtál:)
      Jövő héten szombaton hozom a következőt:)
      Puszi ♥♥

      Törlés
  4. Örülök, hogy elolvashattam ezt a részt. Végre Chris is benne volt, őt avattam kedvenc szereplőmnek. Egyébként nagyon ügyes vagy, fantasztikusan fogalmazol.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! :) Örülök, hogy tetszik a történet :) Chris fanok tábora egyre duzzad :D
      További jó olvasást és kitartást a történet folytatásához:D :)
      Puszi :)

      Törlés
  5. Kedves Szilvi!
    Csak most álltam neki olvasni (a fő ok az volt, hogy a címe illene az én történetemhez is, ill. ugyanazok az ihletőim... kicsit meglepődtem :D meg sajnos csak most találtam rá erre a zseniális történetre) eleinte csak arra lettem volna kíváncsi, hogy miről szól, aztán azon kaptam magam, hogy már itt tartok, és alig várom, mi sül ki belőle :) <3
    szerencsére még van jó pár fejezetem :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Hű, ez tényleg érdekes, micsoda véletlenek vannak! :D
      Örülök, hogy tetszik, további jó olvasást! :)
      Puszi:)

      Törlés