Befejezett történet!

2013. október 26., szombat

5. fejezet

Sziasztok:)

Megérkezett a folytatás. Remélem. nem fogtok csalódni.
Jó olvasást!

Puszi

Szilvi:)


5. fejezet 

    Nem sokára hangokat hallott maga körül, ki akarta nyitni a szemét, de nem tudta. Ólomsúly nehezedett a szemhéjára, és nem engedte, hogy teljesen magához térjen. Eleinte nem értette, hogy mit beszélnek körülötte, de később kitisztult. Egy vita volt, az zajlott körülötte.
– Rosie meg is hallhatott volna – emelte fel a hangját egy fiú dühösen.
– Nem az én hibám, hogy hősködik, amikor tudja, hogy nem bír el Chrisszel – válaszolt ingerülten egy másik, ismerősebb hang. – Mondtam, hogy én majd utána megyek, Jason. De nem hallgatott rám.
– Azért nem vártam, mert te el voltál foglalva. Őt pedig meg is ölhette volna – szólt közbe egy lány. – Te meg Jason fogd be. Magam döntöttem, nem Eric tehet róla.
– Nem akarta megölni. Valami mást akar, csak azt nem tudom, hogy mit – vette vissza a hangerőt a második fiú, Eric.
– Akkor is felelősségtudóbbnak kellett volna lennie – szólt újra Jason. Eric pedig lemondóan sóhajtott.
– Te beszélsz, Jason? Hol voltál, amikor vészjelzést küldött? – Rosie hangján érződött, hogy élvezi a helyzet változását. A hosszú szünetből Lisa arra következtetett, hogy megtalálta a tökéletes kérdést, hogy zavarba hozza a Jason nevű fiút.
– Hát én… én csak… ott voltam a… És… Mit akarhat Chris? Van valamije a lánynak? – terelte a témát. Lisa ki akarta nyitni a szemét, de egyszerűen nem ment neki, helyette újabb sötétségbe süppedt.

    Később.
– Már jó ideje ki van ütve – mondta idegesen Eric.
– Csak elvesztette az eszméletét a sokktól, megvizsgáltam nincs semmi baja – válaszolt sóhajtva egy kedves női hang, a hangsúlyából ítélve már nem először.
Valami hideg, nedves és puha ért Lisa csuklójához, és feljajdult a fájdalomtól.
– Ez fáj! – suttogta, és kinyitotta a szemét.
    Egy vékony arcú, világos barna hajú lány nézett le rá. Szürkéskék szemei kedvesen, és megértően csillogtak. Megpróbált felülni. A lány a háta alá nyúlt és segített neki felhúzódzkodni.
– Köszönöm – pihegte kissé fáradtan.
– Semmiség – mosolygott.
    Az arca szintén gyönyörű volt, akár csak Ericnek, és Rosienak. Magas volt, vékony, de kinyúlt kék pólót, fekete melegítő nadrágot viselt. Barna haját lófarokba kötötte. Bár érdekesen volt felöltözve, látszott rajta, hogy nem hanyagolja el magát. Inkább mintha rejtegetné a szépségét.
– Felisz vagyok.
– Vagyis Felicity – javította ki egy fiú. A lány pedig morogva lökte oldalba. – Én pedig Alexander, hívj csak Alexnek – lépett az ágyához.
    Egyértelmű volt, hogy Felisz bátyja. Ugyanúgy nézett ki, csak a haja rövid volt, zselézett, és össze-visszaállt. Szemei szintén szürkéskékek. Feketébe öltözött, a pólója kihangsúlyozta az izmait.
    Lisa körbejártatta a szemét a szobában. Már majdnem csalódottan fordult vissza Feliszhez, de az utolsó, legtávolabbi sarokban ott ült Eric. Hátát a falnak vetette onnan nézte őt, le sem vette róla a szemét. Nem öltözött át, ruhája szakadt volt, és véres. A kezén egy csúnya vágást kötöztek be, de úgy tűnt sebtében csinálták. Kicsit mogorva volt az arca, és nem törődöm, de mégis csillogott a szemében valami, talán megkönnyebbülés.
    Kényelmesebb helyzetbe akarta magát tornászni, amikor éles fájdalom nyilallt a csuklójába. Lenézett rá, és egy fehér kötéssel találta szemben magát.
– Csak megzúzódott, nem tört el – mondta Felisz. – A fejed beütötted, de egy kisebb puklival megúsztad, meg van rajtad pár lila folt. Semmi súlyos.
– Mi történt? – csak most vette észre mennyire rekedt a hangja. Reflexszerűen a torkához kapta a kezét.
– Tessék – nyújtott át Alex egy pohár vizet. Bizonytalanul méregette a fiút, aki erre kedvesen elmosolyodott, és úgy szólalt meg: – Idd csak meg! Nem tettünk bele semmit.
    Hozzáért a kezéhez, ahogy elvette, de megint azt a furcsa melegséget érezte, mint Ericnél, bár közel sem olyan intenzíven. Viszont ez is elég volt, hogy meglepődjön, és elejtse a poharat, de Alex elég gyors volt és elkapta, még mielőtt padlót fogott volna. Bár így is kiloccsant egy része a szőnyegre.
– Sajnálom – motyogta.
– Majd megszokod – mosolygott, és lentebb fogott rajta, hogy ne érjenek egymáshoz.
    Miután megitta máris jobban érezte magát. Jobb kezének ügyességében nem bízott, így kissé ügyetlenül ballal tette le a poharat az éjjeliszekrényre.
– Hol vagyok? – kérdezte.
– A szobámban – a választ Erictől kapta a sarokból. Először szólalt meg mióta felébredt.
    Lisa körbenézett. A szobában nem volt semmi különleges. A falak fehérek voltak, a bútorok és a szőnyeg fekete, az ágynemű szürke. Semmi sem utalt benne rá, hogy csakis Ericé lehet. Bár az íróasztalon elég nagy volt a rendetlenség, és az egyik fotelre ruhák voltak hányva, de egy átlagos tinédzser szobájának simán elment.
– Hogy kerültem ide?
– A karomban – válaszolt megint egyszerűen, majd mégis kiegészítette. – Elájultál, és megsérültél. Idehoztunk, hogy ellássuk.
– Mennyi ideig voltam kiütve?
– Durván két órát – mosolygott Felisz.
– Két órát? Haza kell mennem, az apám kinyír – fel akart állni, de megszédült, és összerogyott. Három gyors kéz nyúlt utána, de Eric kapta el, aki legmesszebb volt.
– Nem mész sehová, amíg rendbe nem jössz, és Christ el nem kaptuk – jelentette ki, ellenkezést nem tűrve.
– És mit mondok az apámnak? – kelt ki magából Lisa. – Bocsi, de nem mehetek haza, mert pár hibbant alak kardokkal hadonászva nekem rontott, és majdnem megölt – mondta gúnyosan. - Ja, és köztük volt Chris is, de ne félj, nem te vagy a célpont, engem akar. Pár nap múlva találkozunk, addig légy jó. Ha esetleg fekete köpenyes alakok keresnek, küldd el őket Eric Laserhez, ott megtalálnak. Üdvözlöm a szomszédokat. Puszi. Ez jó lesz?
– Tökéletes, adom a telefont – nézett vele farkas szemet a fiú. Lisa nem akart megtörni, de pár pillanat múlva mégis feladta, és visszaült az ágyra.
– Jó, akkor most mi lesz? – morogta. – Kik voltak azok, és kik vagytok ti?
– A támadóid nephilimvadászok voltak, emberek démonvérrel felturbózva – vette át a szót Erictől Felisz –  El akartak téged rabolni, de megakadályoztuk. Minket az angyalok választottak ki bizonyos feladatokra. Emberek vagyunk, de angyalvér folyik az ereinkben. Különlegesek, mint te.
– Aha – válaszolt Lisa kételkedve. – Értem én.
– Sültbolondnak néz – jegyezte meg Eric élcelődve.
– El kell hinnie, látta – fordult felé Felicity.
– De nem fogja, mert nem képes rá – most végre láthatta Lisa a fiú gúnyos mosolyát és hangsúlyát, határozottan olyan volt, mint Chrisé.
– Mi az, hogy nem képes?
– Fessus köveinek egyike lóg a nyakában vörösen, mint a vér – Felisz Lisára nézett, szemében ijedtség tükröződött.
– De azt hittem az csak mese – suttogta.
– Én is, mégis a nyakában lóg – felelt Eric. – Ez égetett meg. – Lisához lépett és a láncánál fogva felhúzta a nyakláncot, hogy mindenki lássa – Amíg rajta van, semmit se fog elhinni. Azt hiszem, az erejét is gátolja.
– De ki tehette rá? Chris? – Felisz hangja még ijedtebb lett.
– Ő nem elég erős. Egy emléket, vagy valami kisebb dolgot elrejthet benne, de ez... – motyogta Alex, és átölelte a húga vállát kedvesen. – Csak egy…
– Igen – vágott közbe Eric – Egy igazi démon van a háttérben – majd elfordult a testvérpártól, és Lisára nézett. – Az apám szerint csak te tépheted le, meg az, aki feltette. Minket megéget.
– Nem fogok tönkretenni egy nyakláncot, holmi dajkamese miatt. Az anyámé volt – tette karba a kezét.
– Nem volt az övé, hacsak nem egy démon volt az anyád – felelt mérgesen a fiú.
– Nektek elment az eszetek. Őrültek gyülekezetébe kerültem – kiáltotta.
– Figyelj, ha leszakítod, és nem hiszel, nekünk megjavítom, és utadra engedlek. Soha többé színemet se látod, ígérem – mondta immár nyugodtabban.
    Lisa az ajkába harapott. Nem tudta mit akart jobban szabadulni vagy Erickel maradni. Hízelgő volt a számára, hogy a fiú itt akarja tartani. Bármennyire is szerette az apját, Eric teljes valója megbabonázta, lehet, hogy el se tudott volna menni innen. De mégse stimmelhet velük valami, ha kardokkal hadonásznak, angyalokról és démonokról beszélnek. Ezek a dolgok, az eddig történtek teljesen abszurdak voltak, abban bízott, hogy az egész csak egy ostoba zavaros álom, de a szíve mélyén tudta, ez a színtiszta valóság.
– Rendben – nyögte ki.
    A láncra kulcsolta a bal keze ujjait, és megrántotta. Hirtelen erős ellenállásba ütközött, de végül mégis a kezében kötött ki a nyaklánc. Amint letépte, sistergő hangot adott ki, és kék színűvé változott. Lisa ijedten kiáltott fel, és eldobta, hangos csattanással zuhant a földre.
– Oké, ez fura volt – suttogta.
– Most már biztos, hogy igazam volt – emelte fel Eric a láncot, és ujjai között kezdte görgetni a követ. – Most már történhetnek veled furcsa dolgok.
– Ezeknél is furcsábbak? Na, lássuk csak. Kezdődött azzal, hogy két alak pár napja felszívódott az ebédlő mögött. Chris kitépte az ajtót a helyéről. Megtámadott egy csomó fekete köpenyes alak. Aztán pedig közölték velem, hogy félig angyal valamik mentettek meg, félig démonoktól. Ennél mi lehet még furcsább, elmondanád Eric? – kiabálta Lisa.
– Oké, tudom, hogy ez most sok, ijesztő és zavaros, de… – kezdet bele a fiú. – Te láttál minket az ebédlőnél Alexszel? – kérdezte meglepetten, amikor kissé késve, de felfogta a lány előző szavait.
– Amíg te nem jelentél meg – kezdte nyugodtabban Lisa –, az én életem normális volt. Chrisszel gúnyolódtunk egymással, de minden rendben ment. Nem akartak elrabolni. Se semmi ilyesmi. Mi van, ha nem is ő a rosszfiú?
– Lisa… – Eric úgy nézett rá, mint akit pofon vágtak. – Hogy mondhatsz ilyet?
– Azt mondtad elmehetek, ha letépem a láncot. Megtettem.
    Eric arrébb lépett az útból, és az ajtó felé intett. Még mindig nem tért magához a gyanúsítgatástól.
– Le a lépcsőn, a szemben lévő ajtó – mondta csalódottan.

    Lisa elment a döbbent testvérpár mellett, majd kiment az ajtón. Még egyszer hátranézett Ericre, de a fiú csak maga elé bámult, neki háttal. Nem mozdult,nem szólt többet, de még csak nem is nézett rá hátra. Végül csalódottan lement a lépcsőn, ahol Rosieval futott össze.
– Hová lesz a menet? – kérdezte a lány.
– Haza megyek – felelt egyszerűen.
– Eric elengedett? – emelkedett meg a szemöldöke.
– Nem kell az engedélye, a magam ura vagyok, de ő igazított útba, ha érdekel – elment mellette, de visszafordult az ajtóból. – Köszönöm… hogy megmentetted az életem.
 – Nem tesz semmit. Bár azok után, hogy vörösnek hívtál… – nevetett. – Viszlát! – mondta még mindig mosolyogva. Lisa csak biccentett válaszként. Nem hitte, hogy újra látják egymást.

12 megjegyzés:

  1. Szia!
    Mint mindig most is lenyűgöztél az új résszel.Nem tudom, nekem most kicsit rövidnek tűnt, nem tudom miért.Mind1, lényegtelen.Szóval a rész megint jól sikerült és várom a kövit!
    Siess vele!♥
    Cup-Cup :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia:D
      Köszönöm:) Lehet, kicsit rövidebb lett, mint szokott, nem néztem, hogy őszinte legyek.
      Köszi, hogy írtál:)
      Jövő héten hozom;)

      Puszi:)

      Törlés
  2. Áááá! Miért lett így vége??? Nagyon remélem, hogy nem lesz semmi baja, ha hazamegy....és Eric miért engedte el?? ---> nagyjából így éreztem magam, mikor elolvastam azt a rész.:)
    Bocsi, hogy csak most írok, de eddig nem volt alkalmam gép közelébe lenni, így csak most tudtam megtenni.:)
    De most meg várhatom az új részt!
    Na de siess nekem!:D

    Pusszancs!♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A következőben kiderült, hogy mi lesz Lisával:D
      Semmi gond, teljesen megértem, hogy nincs időd, nekem is alig.
      Köszi, hogy írtál:)
      Sietek:D

      Puszi:) ♥

      Törlés
  3. Szia!

    Nagyon tetszett, izgalmas, és nagyon érdekes, már alig várom a következőt :)
    Sajnálom, hogy elment Lisa. pedig Eric mellett nagyon biztonságban lett volna szerintem...nem baj, úgy kis kell egy kis idő míg valaki egy ilyesfajta dolgot feldolgoz.
    Imádtam, ahogy szegény Lisa megszédült és Eric már ott is volt, hogy elkapja, imádom az ilyeneket!
    Nagyon imádtam a részt, siess a kövivel!
    xo xo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia:)
      Örülök, hogy tetszett:) Hát igen, nem kis trauma volt ez a számára, kell neki egy kis idő.
      Igen, az ilyen kis jeleneteket én is imádom:)
      Köszi:) Szombaton hozom:)
      Puszi:)

      Törlés
  4. Szia :)
    Hát ez a fejezet...nagyon izgalmas volt. Miért ment el Lisa???
    Eric biztos megvédte volna, ha vele marad, de Lisa elment...
    Siess a kövivel :)
    Puszi, Szily:)
    U.I.: Őszintén örülök, hogy nem találod cikinek ha egy férfi ilyent olvas.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia:)
      Köszönöm, hogy ismét írtál:)
      Hát igen, megvédhette volna, de majd meglátjátok, mi lesz:D
      Sietek!
      Puszi:)

      Törlés
  5. Válaszok
    1. A 6. fejezet már fenn van, a 7. pedig majd szombaton.

      Törlés
  6. Szia nemrég kezdtem el olvasni a blogod és nagyon tetszik. Mondanám, hogy csak így tovább, de már látom, hogy még jó sok fejezet vár rám. Egyebként nagyon tetszik ez a világfelépítés, szép munka!
    U.i.: valamiért mindig a rosszfiús, hidegebb természetű fiúkat bírtam, így már odavagyok Chrisért.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Noémi! :)
      Köszöntelek a blogomon, örülök, hogy elnyerte a tetszésed a történetem és hagytál nekem pár sort :)
      Köszi a dicsértet, mindent megtettem, hogy élvezhető legyen a világom :D
      Igen, valamiért Chris a legnépszerűbb, nem is értem ;) :D
      Puszi :)

      Törlés