4. fejezet

Sziasztok:)

Meghoztam a következő részt. Remélem, elnyeri a tetszéseteket.
Először is szeretném megköszönni a követőket, és az olvasókat. Remélem, elégedettek vagytok.
Jó olvasást kívánok a 4. fejezethez:)

Puszi

Szilvi:)

4. fejezet

    Szombaton reggel fáradtan ébredt. Amikor fent volt a két fiú kapcsolatán gondolkodott. Amikor elaludt pedig velük álmodott furcsa dolgokat, de nem maradtak meg neki.
    Reggelire evett egy kis zabpelyhet, de azt is csak nehezen kényszerítette le a torkán. Ma akkor is megtudja, hogy jól kombinált-e. Erictől megkérdezi, hogy kije neki a másik fiú. Ha nem felel? Akkor addig nem tágít, még el nem mondja. Inkább bosszantja őt, akit szinte nem is ismer, mint Christ. Erictől nem félt, legalábbis még nem félt.
    Hagyott egy levelet az apjának, hogy egy új barátjával találkozik. Majd elindult az iskola felé. Ideges volt, forgott a gyomra, még jó, hogy nem sokat evett. Ez nem randi, csak egy baráti találka, semmi nagydolog. – nyugtatta magát - Sokszor csináltál már ilyet. Dehogy is! Sose csináltam! Fiú haverom nincs is. Ettől a rádöbbenéstől, csak még idegesebb lett. Kiért az iskola elé, és megtorpant.
    Eric az iskola kerítésének támaszkodott lazán, és a telefonjával babrált. Kicsit idegesnek tűnt. Haján megcsillant a napfény, ahogy felnézett, azonnal találkozott a tekintetük. Mintha megnyugodott volna, és elmosolyodott, amitől Lisa úgy érezte gumivá váltak a lábai, és mindjárt összerogynak a súlya alatt.
    A fiú pár lépéssel átszelte a köztük lévő távolságot, és továbbra is mosolygott. Lisa azt hitte, tökéletesen emlékszik az arcára, de tévedett, sokkal helyesebb volt élőben, mint az emlékezetében. Sötétkék farmert, szürke inget, és szürke tornacsukát viselt. Makulátlan volt a külseje. Haja megint kócos volt, de most is látszott, direkt van ez így.
    Mellette szürke kis egérnek gondolta magát, kopott farmerében, kék pólójában, agyonhasznált tornájában. De mintha a fiút nem zavarta volna a kinézete, csak az arcát nézte.
– Pontos vagy – mondta kedvesen.
– Te is. Utálom, ha késnek – mosolygott vissza Lisa.
– Én is gyűlölöm a későket. Nos? – húzta fel a jobb szemöldökét. – Hol kezdjük?
– Megmutatom a kedvenc helyeimet. Gyere! – megragadta Eric karját, és húzni kezdte.

    Elvitte a fiút a színházhoz, a városházához, megmutatott neki több parkot, egy régiség üzletet, amit annyira szeretett. Ettek vattacukrot, hot dog-ot, és ittak jégkását. Az egyik parkban még dodzsemeztek is. Sokat nevettek együtt. Lisa nagyon jól érezte magát vele.
    Teljesen megfeledkezett mindenről. Csak egymással foglalkoztak. Egyedül csak Eric telefonjának csörgése zavarta meg őket. Olyankor mindig arrébb húzódott Lisától. Csak ilyenkor engedte meg magának, hogy hosszabban legeltesse rajta a szemét. Bár kétszer is lebukott, amikor hirtelen odanézett, és a vörös különböző árnyalatait mutatta be ilyenkor az arcán a fiúnak, amin mindig csak mosolygott.
    Amikor harmadszorra is megtörtént a lebukás, már nem is figyelt arra, hogy minél gyorsabban forduljon el, inkább Eric mosolyát tanulmányozta, ahogy ránézett. Fontos ember lehet, ha ennyiszer hívogatják. Vajon lányok? Rosie? Vagy más barátnői? Biztosan van neki, egy ilyen fiúnak minden ujjára jut egy csaj. Hogy is képzelhette, hogy akármi történhet közöttük. Eric tökéletes volt, ő meg… elment.
    Végül a nap végén elvitte a tóhoz. Már szürkült kint az idő, kezdet hűvös lenni. Egymás mellett ücsörögtek a tóparton, pár méterre attól a helytől, ahol Chrisszel üldögélt nem olyan régen. Furcsa érzés volt, hogy naponta más valakivel, pontosabban másik fiúval ül a kedvenc helyén. Rajtuk kívül senki más nem volt lent.
– Ezt máskor is megismételhetnénk – szólt Eric.
– Hát, nem is tudom – Lisa felvett egy botot, és rajzolgatni kezdett a homokba.
– Chris miatt… – sóhajtott fel lemondóan.
– Nem, dehogy. Chris és én csak… – rá kellett jönni-e, hogy a fekete fiúval való kapcsolatát nem tudja definiálni, de úgy igazán vele szemben semmit sem tudott pontosan. – Á, fogalmam sincs milyen a viszonyunk. Még barátinak sem mondanám – egy darabig csöndben rajzolgatott tovább a fadarabbal.
– Hát akkor? – szólalt meg hosszú szünet után a fiú ismét.
– A barátnőd nem hiszem, hogy örülne, ha más lányokkal mászkálnál – Eric a fejét csóválva felnevetett.
– Nincs senkim – mondta Lisát figyelve –, és húgom sincs – tette hozzá nevetve.
– Ne cikizz! – húzta fel az orrát.
– Nem állt szándékomban – közelebb hajolt, az arcát a kezei közé fogta. Az érintésétől Lisa szívverése felgyorsult, akadozott a lélegzése. – Te is érzed, igaz? Bízhatsz bennem.
    Lisa nem akart közbeszólni, hogyha így folytatja, inkább egy ájulást fog érezni, nem bizalmat. Így inkább csak bólintott egy aprót. Ehhez a módszerhez a hangját se kellett megtalálnia, amiben most nem igen bízott.
    Eric még közelebb hajolt, Lisának megremegtek a pillái, és lassan lehunyta a szemeit. De csók nem jött, hiába várta. Mikor újra kinyitotta őket, a fiú térdével szemezett. Végig futotta rajta a pillantását, egészen az arcáig.
    A térdei beroggyanva, ugrásra készen, mindkét kezében egy-egy ezüst penge, amiben, mintha ezüstfolyók csordogáltak volna, arca mogorva, szemei körbe jártak egy félkört, majd megállapodtak a közepénél, szemben velük. Ezüst penge? Ugrott vissza ijedten a pillantása a fegyverekre. Körbe nézett, fél tucat fekete ruhás alak vette őket körbe, és egyre közeledtek feléjük. Lisa is felugrott, és mellé állt. Mindez egyik másodpercről a másikra történt meg.
– Nocsak, nocsak – szólt a fekete ruhások vezetője. Akinek a fejébe volt húzva egy fekete köpeny csuklyája. – Kedves öcsém, jó újra látni. Úgy tudtam, nem tartózkodsz a városban egy ideje.
– Csak nem megzavartunk valamit – röhögött egy másik.
– Fogd be! – kiáltott rá a vezető, akinek furcsán ismerős volt a hangja a lány számára. Időközben megnyúltak az árnyékok, így miután megemelte a fejét, sem lehetett látni az arcát a csuklya alatt a szürkületben. – Még mindig játszod a hős megmentőt?
– Mit akarsz itt? – mondta Eric, s közben egyik kezével maga mögé tolta Lisát. – Mi dolgod a városban?
– Csak a lány kell. Te pedig szabadon távozhatsz – emelte fel a kezét, és rámutatott. Az ő kezében is kard volt, méghozzá fekete, de mintha lángok lobogtak volna benne, fekete lángok. Eric ránézett értetlenség ült a szemében, de nem engedett fel a tartása.
– Amikor azt motyogtad démonmágia – nyelt egyet Lisa –, nem értettem félre, igaz? – suttogta a fülébe.
– Eltaláltad – szólt hátra. – Csak akkor kapod meg, ha velem végeztél – nézett újra rendíthetetlenül a vezetőre.
– Ó, de édes. Milyen áldozat kész – gúnyolódott a vezér. – Tüntessétek el az útból, de ne öljétek meg! – parancsolta fagyosan.
    A fekete köpenyesek Ericre vetették magukat. A fiú felemelte a kardokat, amik megvillantak a holdfényben, kivédte a felé döfő pengéket. Kecsesen, és gyorsan hajolt el a támadói elől. Az egyiket szíven szúrta, de egy másik a földre terítette, és többen rávetették magukat.
    Lisát pedig idő közben a csata hevében, valaki ellökte. Zihálva próbálta felfogni a történteket. Amikor erős, kesztyűs kezek ragadták meg, és rángatták fel, majd maguk után húzták. Sikítani akart, de egy halk nyögésnél több nem jött ki a torkán. Próbált dacolni, kirángatni a karját, de a satu csak még erősebb lett. Hallotta, ahogy roppan a csuklója, és égető fájdalom rohant végig a testén, elég ahhoz, hogy megtalálja a hangját, és felsikítson.
– Maradj csöndben! – rivallt rá a köpenyes.
    Ezüst nyílvessző szállt a levegőben, és állt a támadója kézfejébe. Az pedig üvöltve engedte el a csuklóját, Lisa hirtelen hátratántorodott, és a fűre esett. Feljajdult, ahogy a csuklóját beverte.
– Rosie – morogta, és kirángatta a veszőt, ami vörös volt a vértől. – Ez nem volt jó ötlet, bogárkám.
– Pardon, édesem. Elvétettem, a szívedbe akartam – csendült egy dallamos hang, újabb vessző szállt a levegőben. A fekete köpenyes hátrahajolt előle, de a csuklyája leesett a fejéről. Ismerős arc bukkant elő. Fekete haj, hideg kék szemek, tökéletes arc…
– Chris! – suttogta Lisa, amint felismerte a fiút. Hirtelen szédülni kezdet, a csuklója lüktetett, a háta fájt a földet éréstől. Reménykedett benne, hogy ez csak egy rossz álom. Zihálása még erőteljesebb lett, nem kellett sok hozzá, hogy elájuljon. Esés közben a nyelvére is ráharapott. A vér fémes ízét érezte a szájában, a fájdalomtól könnyek gyűltek a szemébe, de nem törődött vele, csak Christ nézte.
    A fiú egy pillanatra ráemelte kék szemét, a pillantása kifürkészhetetlen volt, teljességgel érzelemmentes, majd elrugaszkodott, és a levegőbe vetette magát. Ugrás közben két kardot rántott elő, és az aprócska vörös hajú lányra vetette magát.
    Egy vessző még az alatt a bal vállába fúródott, amíg ugrott. Üvöltve emelte fel a két kardot, és kettévágta az íjat, ami ezüstös szikraesőt vetett. A másikkal, pedig a nyakát vette célba, de Rosie eszméletlen gyors hátraszaltót csinált, így csak a köpenyét hasította fel a hátán, ahogy az szállt a lánnyal a levegőben.
     Mikor újra talpon volt az egyik kezével egy újabb vesszőt, a másikkal pedig egy kisebb pengét húzott elő. Chris ordítva vetette rá magát. Már is szelte az elhajított vessző a levegőt, de a fiú félrelökte a fegyverével, majd összecsapódó pengék hangja csendült fel, Rosie felkiáltott, és a földre esett, a kardja pedig méterekre tőle.
    Lisa még egy idegen fiú kiáltását hallotta, amint a lány nevét kiáltja. Vele egy időben egy másik hang, pedig az övét, aztán nem bírta tovább, elájult a sokktól. Még érezte a fájdalmat, ami a fejében nyilallt, ahogy hátrahanyatlott, majd sötétség, semmi több.