Befejezett történet!

2013. október 12., szombat

3. fejezet

Sziasztok:)

Itt a következő fejezet. Remélem tetszeni fog!
Többen kérdeztétek, hogy hogyan képzeljétek el Ericet, még nem találtam meg a megfelelő arcot Erichez, de keresgélek. Páran ígérték, hogy segítenek is, amit nagyon köszönök. Elképesztő sok szőke srácot néztem végig az utóbbi időben, szerintem már van vagy 2 hét, de még nem találtam meg a tökéleteset. Remélem lassan sikerül végre:)
Köszönöm még egyszer a segítséget. 
Addig is jó olvasást a 3. fejezethez!

Puszi

Szilvi:)

3. fejezet


    Chris elég gyorsan vezetett, de biztosan kanyargott az utakon. Az egyik autó kifordulását, előbb észrevette, mint az lehetségesnek tűnt, ekkora sebességnél, de még csak meg se ingott, amikor kitért. Ellenben a lány összerezzent mögötte, még a szemeit is szorosan lehunyta.
    Lisának feltűnt, hogy nem haza viszi, hanem a közeli tóhoz, ahol a barátnőivel szokott üldögélni. Bár legtöbbször inkább egyedül jön ide, hogy gondolkodhasson. Legalábbis régen gyakran tette. Mikor odaértek ügyesen megállította a motort, és levette a sisakot, a lány leutánozta a mozdulatot.
– Miért vagyunk itt? – kérdezte.
– Azt mondtad mára elígérkeztél, akkor együtt töltjük a napot. És egy szóval se mondtam, hogy haza viszlek – villantott rá egy csibészes mosolyt.
– És miért éppen idehoztál? – szállt le Lisa.
– Szereted ezt a helyet – rántotta meg a vállát, és elindult a part felé.
– Honnan tudod? – szaladt utána.
– Többet tudok, mint hinnéd – vigyorogva levette a kabátját, és intett Lisának, hogy üljön rá nyugodtan.
– Ez akkor nem ér – panaszkodott a lány.
– Miért is? – mondta szórakozottan Chris. A könyökére támaszkodva hátra dőlt, és onnan nézett fel először az égre, majd Lisára vezette a tekintetét.
– Én semmit se tudok rólad – fordult felé.
– Tudod a nevem. Meg, hogy az apádnál tanulok.
– Az nem valami sok. Szeretnék többet tudni – nézett újra a tóra.
– Ha érdekel, idősebb vagyok nálad, plusz egy infó. Így egy kicsivel többet tudsz – nézett rá csibészes fénnyel a szemében, és féloldalas mosoly jelent meg az arcán.
– Haha! Vicces – húzta fel az orrát sértetten, a fiú pedig felnevetett. Gondolt rá, hogy kérdezgethetné az életéről, a múltjáról, a terveiről, de valamiért úgy érezte, semmit se mondana el neki. – Amúgy meg honnan tudsz rólam ennyit?
– Apád állandóan rólad beszél. Imád téged. Sokáig nem értettem, mit lát benned – érezte, ahogy hideg ujjak érnek a hátához, megint elfogta az a furcsa, kellemetlen érzés, de mégis valahogy jól is esett a közelsége. Nem tudta, hogy mit tegyen. Elhúzódjon, vagy hagyja az érintéseket, a folytatást, nem tudott rájönni, melyiket akarja jobban.
– Ez kedves – sóhajtott lemondóan. Az ujjak egyre feljebb és feljebb kúsztak a hátán, elérve a haját, óvatosan játszadozni kezdtek egy tinccsel.
– Megváltoztál – suttogta halkan a fiú.
– Mégis miben? – nevetett fel keserűen.
– Felnőttél – Chris olyan gyorsan ült fel, hogy elmosódott a mozgása. Kisimította a hajat Lisa arcából, mielőtt folytatta. – Már nő vagy, nem egy kis ostoba, naiv kislány – suttogta, és közelebb hajolt hozzá. Az a furcsa fájdalom egyre erősödött. A lehelete égette a bőrét, de valahogy izgató is volt a számára a gondolat, hogy Chris meg akarja csókolni, de aztán észhez tért.
– Ne! – kiáltott fel ijedten, és lecsukta a szemét. – Ne csináld – mondta már halkabban, és lehajtotta a fejét.
– Miért ne? – próbálta elfojtani, de érezhető volt a harag a hangjában. Lisa kinyitotta a szemét, de csak még jobban megijedt. A fiú kedves arca egészen elsötétült, visszatért a gúnyos, hideg mosolya, szeme pedig szikrázott a dühtől. Így is gyönyörű volt, de ijesztő.
– Vigyél haza. Most! – pattant fel, és a motor felé indult. Chris pedig trappolva követte.
   
    Szó nélkül vitte haza. Legalább ez megnyugtatta. Amint leszállt a motorról, Chris már ott sem volt. Gyorsan elhajtott, rá se nézett. Megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor elnyelte a fiút az utcasarok. Végül is hazahozta anélkül, hogy bármit is tett volna, amit ő nem akart. A háta simogatása még nem bűn, ő pedig nem ellenkezett. Nagyon mérges volt rá, amiért nem hagyta, hogy megcsókolja, de nem tett semmit, amit Lisa nem akart volna. Igazából nem tudta megmagyarázni miért nem akarta azt, hogy hozzáérjen. Kicsit fájt neki, hogy Chris csalódott. Elrontott mindent. Azok után, hogy bocsánatot kért tőle, ő elrontott mindent.
    Csak egy csók lett volna. Mégis miért problémázott ezen? Talán még élvezte is volna. Talán több is lehetett volna közte, és egy ilyen főnyeremény között. Minden lány irigykedett volna rá. Hogy élvezte volna, még sosem volt olyan, hogy ő lett volna a középpontban.
    Szép volt. Legalábbis általában annak tartották a fiúk, csak más. Nem érdekelték a lányos dolgok. A motorok, autók inkább. Még a küzdő sportok is, de arra nem engedték, hogy járjon, az apja túlzottan vigyázott rá. Magas sarkú, szoknya szóba sem jöhetett nála. Tornacsuka, farmer, póló, mindig így öltözött. Nem volt túl nőies alakja, bár széles csípője volt, és vékony dereka, de nem igen áldotta meg a természet mellekkel.
    Már látta maga előtt, ahogy motorral várja Chris az iskola előtt miden délután. Ahogy odafut hozzá, és a nyakába ugrik, megöleli és megcsókolja, a fiú pedig boldogan visszacsókol. Ahogy összesúgnak a hátuk mögött. Ahogy a barátnői már róla és Chrisről, nem pedig Edwardról és Belláról pusmognak.
    De mindebben az elképzelésben volt valami abszurd. Chris nagy eséllyel nem fáradna azzal, hogy elmenjen érte minden nap, esetleg egyszer-kétszer. Másfelől nem volt az az ölelkezős típus, legalábbis nem úgy nézett ki. Sőt ő, maga sem volt az a csöpögős szerelmes típus, talán ebben hasonlítottak. Nem is illetek igazán össze. Nem volt bennük semmi más hasonlóság.
    Külsőre szép párt alkotnának, de amúgy nem értenék meg egymást. Nem tudott elképzelni randevúkat, beszélgetéseket. Csak úgy, ha Chris jellemét kifordítja, de az már nem volna ugyanaz. Nagy eséllyel folyton veszekednének. Aztán pedig csak hamar rájönnének, hogy nem illenek össze és szakítanának. Ő pedig szomorú lenne, és nem tudna egy légtérben lenni a fiúval. Feszélyezné őt, ha náluk van.

    Felsóhajtott, elhessegette a gondolatokat, és bement a házba, meg sem állt a szobájáig.
    Az apja biztosan a műhelyben van, talán fel is jön, majd, hogy megnézze, de kicsi rá az esély. Lefeküdt az ágyra, próbált semmire sem gondolni. Nem akart tovább rágódni Chris viselkedésén. Vagy azon, hogy mit érez iránta. Legfőképpen azért, mert tudta, hogy egyikre sem bír választ adni.
    Majd egy másik arc kúszott a gondolataiba. Szőke, kicsit bronzos haj, barna, melegséget árasztó szemek, tökéletes arc, kedves mosoly. Eric. Mennyi időt töltött a fiúval? Fél órát? Mégis minden apró részletre emlékszik az arcából.
    A halántékánál lévő apró vágásra, aminek már csak fehér hege maradt, és ami megszakította a szemöldökét. Kócos hajára, ami úgy tűnt, mintha a zuhany alól lépett volna elő. Még egy fehér hegre, ami kilógott az inge alól a nyakánál. Vajon hogyan szerezhette?
    Felrántotta a saját pólóját, és végig futtatta a kezét a hasán lévő kanyargós sebhelyen. Fehér volt, nem túl feltűnő, de észrevehető. Nem tudta, hogyan szerezte, amióta az eszét tudta, ott van. Kanyargós formájától inkább tűnt valami furcsa tetoválásnak, mint sebhelynek. Bárhogy is törte a fejét, nem tudta hogyan került oda, és az apja sem emlékezett. Azt mondta mindig, hogy gyerekként állandóan elesett, sok sebet szerzett, biztosan az egyiknek maradt meg a hege. De mégis mi hagy ilyen alakul sebet?
    Visszahúzta a felsőjét, és kezébe vette a láncát. Megpödörte a kezei között, a finom szemek puhán, hűsen érintették a bőrét. Megint a fiúk jutottak az eszébe. 
    Most, hogy jobban belegondolt, hogy maga elé képzelte a két arcot, egyre több hasonlóságot vélt felfedezni. Az arcvonásaik meghökkentően ugyanolyanok voltak. A kedves mosoly, ami Chris arcán volt, mikor bocsánatot kért, olyan volt, mint Ericé, amikor… nos, mindvégig, amíg együtt voltak. Bár őt még nem látta gúnyosan mosolyogni, de biztos volt benne, hogy ugyanúgy tenné, mint Chris. Ugyanolyan volt az orruk, és az álluk íve. A szemöldökük vonala hasonló, szinte teljesen egyenes, és a szempilláik is ugyanolyan dúsak voltak. Mindkettejük arca nagyon kifejező, ahogy a pillantásaik is. Mindketten a leggyönyörűbb vonásokkal rendelkeztek, mintha minden tökéletes lenne bennük. 
    Bár ugyanennyi ellentét is volt a két fiúban. Eric bronzos szőkés, kócos haja, nagy, barna szemei, és Chris fekete, zselézett haja, és kék, keskeny szemei, egyáltalán nem hasonlítottak. Más volt a kisugárzásuk is, a modoruk. Eric egy picivel magasabb volt, de Chris tűnt izmosabbnak. A fekete fiú fehérebb bőrű volt, amitől egy kicsit idegennek festett.
    Talán szegről-végről rokonok. Vagy csak szimplán nagyon helyesek. Nincs két egyforma ember, ezt mondják. De két nagyon hasonló létezhet. Talán.

– Kicsim, nem vagy éhes? – kiáltott fel az apja. Lisa az órájára nézett, elmúlt hat. Ilyenkor szoktak vacsorázni. Ennyire sokáig elemezte volna a két srácot?
– Megyek egy pillanat – kiáltott vissza. Felpattant az ágyról, és már rohant is lefelé.
    Az asztalon már két tányér és egy jókora adag rántotta várta.
– Jó étvágyat, kicsim – mosolygott rá a lányára kedvesen az apja.
– Neked is – viszonozta Lisa.
– Na, és, hogy telt a suli? A büntető? – kérdezte két falat között.
– Jól, hamar végeztem, csak egy óra volt. Csak papírokat kellett pakolásznom, sorba tennem, majd átvinnem egy másik helyiségbe – rántotta meg a vállát. Finomnak tűnt az étel, de csak kavargatta elmélázva.
– Nem vagy éhes? – figyelte az apja a mozdulatait.
– De, igen, csak… – mondta bizonytalanul és letette a villát. – Apa, mondd csak, nem tudod, hogy van-e Chrisnek testvére? – kérdő pillantással várta az apja válaszát, ami csak egy meglepett mosoly volt.
– Testvére? Miért kérded? – szaladt fel a szemöldöke a homloka közepére.
– Csak kíváncsiság – próbált nem motyogni, és a szemébe nézni, hogy hitelesebb legyen a hazugsága. – Sosem beszélt nekem róla, olyan… nem is tudom… más… – hiába kereste a megfelelő jelzőt a fiúra, képtelen volt megtalálni.
– Hát… tudtommal nincsenek szülei, meghaltak… és az öccse is – ráncolta a homlokát, mintha nagyon törné valamin a fejét.
– Aha, értem – bólogatott Lisa.
    Hazudott! Üvöltötte egy hang a fejében. Egy szóval sem említette az apjának, hogy öcsről, vagy legalábbis fiútestvérről lenne szó, és nem csak ő nem tud jól hazudni, az apja sem tudja őt megvezetni. De miért hazudott? Biztosan ő kérte meg rá, nem akarhatta nagydobra verni. Az iskola előtt sem mondta el, pedig meg volt rá az alkalma. Már ha persze, nem csak képzelődik a két fiút illetően.
– Kicsim, kicsim… – hallotta, hogy szólongatják.
– Igen apu? – nézett fel.
– Ha nem kéred, hagyd csak – mosolygott. Lisa bólintott, majd felállt, és a mosogatóhoz vitte az ételt.
– Apa – szólt hirtelen.
– Igen?
– Mi Chris vezeték neve?
– Laser, azt hiszem – kicsúszott a tányér a kezéből, és hangos csattanással ért földet. A földön pedig ezer apró darabra tört a porcelán. 

6 megjegyzés:

  1. Szió!
    Nagyon tetszett ez a feji is!
    Eric szerintem ilyen lehetne:
    http://www.google.hu/imgres?biw=1366&bih=638&tbm=isch&tbnid=1sKN5fBKfbXX2M:&imgrefurl=http://prosims.ru/showthread.php%3Fp%3D120848&docid=jmyyPsnjFnbixM&imgurl=http://woodenshots.ucoz.ru/_fr/0/54294889.jpg&w=699&h=500&ei=6oVZUqD9F4vAswbEkYGYBg&zoom=1&ved=1t:3588,r:30,s:0,i:177&iact=rc&page=2&tbnh=161&tbnw=232&start=21&ndsp=27&tx=134&ty=71
    http://www.google.hu/imgres?biw=1366&bih=638&tbm=isch&tbnid=4OKG_isCJW5pcM:&imgrefurl=http://1001golos.ru/227919&docid=RN6_lnNvE06aaM&imgurl=http://img2.1001golos.ru/ratings/228000/227919/pic1.jpg&w=300&h=300&ei=6oVZUqD9F4vAswbEkYGYBg&zoom=1&ved=1t:3588,r:3,s:0,i:88&iact=rc&page=1&tbnh=184&tbnw=187&start=0&ndsp=21&tx=103&ty=83
    http://www.google.hu/imgres?biw=1366&bih=638&tbm=isch&tbnid=7XvqywcFQlxD6M:&imgrefurl=http://www.liveinternet.ru/users/casidi/post71454093/&docid=9pPVbwy6HGQyIM&imgurl=http://img0.liveinternet.ru/images/attach/b/3/21/929/21929008_b1730c1576bd.jpg&w=315&h=379&ei=6oVZUqD9F4vAswbEkYGYBg&zoom=1&ved=1t:3588,r:13,s:0,i:118&iact=rc&page=1&tbnh=198&tbnw=165&start=0&ndsp=21&tx=83&ty=50
    http://massovki.ru/download/file.php?id=29814
    Én ilyesminek tudnám elképzelni:)
    Remélem segítettem
    Várom a folytatást:)
    XOXOXO

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen:) Már megnéztem őket, és választottam. Sokat segítettél:)

      Puszi:)

      Törlés
  2. Szia!

    Nagyon tetszik a történet, kíváncsi vagyok nagyon a további fejleményekre, mert igazán érdekesek lettek a dolgok.
    Chis-nek nem, tudom mi lett a baja, most hogy nem akar csókolózni, és akkor? Összedőlt a világ? Nem igazán értem, de biztos ki fog derülni, mert amúgy olyan szimpi, amiket mondott is, aranyos :)
    Nagyon tetszik, ahogy írsz, és izgi a töri is , várom a kövit!
    xo xo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia:)
      Köszönöm, hogy ismét írtál:)
      Chris egy érdekes jellem lesz, kicsit kettős. Majd kiderül miért olyan, amilyen. Bonyolult személyiség, bonyolult múlttal és érzelmi világgal.
      Köszi még egyszer:)

      Puszi:)

      Törlés
  3. Huhuhuu!:D De jó lett ez a rész is.;)
    azt nem értem, hogy miért nem engedte meg Lisa, hogy Chris megcsókolja.....és azt sem, hogy miért lett mérges Chris, hogy nem csókolhatta meg Lisát...:DDxd
    de jól van így ahogy van...így érdekes az egész.;)
    siess a kövi résszel, mert kezd izgi lenni a rész!!!:$$

    Puszi!♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia:)
      Szombaton jön a következő, nem mondom, hogy abban minden kiderül, de van amiről lehull a lepel;) :D
      Köszönöm, hogy írtál:)

      Puszi:)

      Törlés