5. fejezet

Sziasztok!

Megérkezett az 5. fejezet is. Mivel lassan közeledik a vizsgaidőszak és mostanában kell beadandókat írnom, prezentációkat tartanom, filmet forgatnom és egyebek, nem tudom megígérni, hogy 2 hét múlva ismét jelentkezem fejezettel. Amint tudom hozom, ha mégis késnék, akkor előre is elnézést kérek. De nem húzom tovább a szót, következzék a fejezet,
Jó olvasást!

Puszi :)

5. fejezet

Chris leparkolt a Briece ház előtt. Napok teltek el, mióta elment. Rengeteg időt töltött azzal, hogy információkat szerezzen, de nem talált semmit, pedig felkereste azokat, akik tudhatnak valamit. A veszekedés óta nem beszélt az öccsével, egy darabig állt a motorjának dőlve, muszáj lesz eldobnia a büszkeségét, ha jutni akar valahová.

– Megbánom én még ezt – sóhajtotta, majd megnyomta a csengőt. Az ajtót hamar kitárták, pont a testvére állt előtte.

– Chris! – lepődött meg.

– Öcskös – lépett be az idősebb fiú. – Josh itthon van?

– Az emeleten, miért? – kérdezte, de válaszra se méltatva felsietett a férfihez.

Sürgetően kopogott, majd mikor a nephilim kiszólt, gyorsan belépett.

– Chris – nézett fel rá a férfi, de nem tűnt különösebben meglepettnek.

– Josh – biccentett.

– Sokáig tartott – jegyezte meg, de közben intett, hogy jöjjön bentebb. – Miben segíthetek?

– Próbáltam előkeríteni Ifarilt meg megtudni pár dolgot, de egyikkel sem jártam igazán szerencsével – kezdte a vadász

– Gondolom, van egy terved – szúrta közbe az apuka.

– Természetesen – bólintott. – Volna egy.

– Meg akarod idézni? – gondolkozott el.

– Hát hacsak nem tudod eldönteni, hogy melyik gyermeked a legkevésbé fontos, ezt nem tudjuk véghez vinni – felelt szarkasztikusan a fiú. – Nem áldozok fel még egyszer senkit sem – tette hozzá komolyan.

– Akkor?

– Sajnálom Josh, de nem mondhatom el, nem tudhatja meg senki, csak azt kell kérnem, hogy bízz bennem. Muszáj lesz, mert olyat fogok kérni, ami nem fog tetszeni, nagyon nem – nézett mélyen a szemébe. – Bízol bennem?

– Akkor hát mit kellene tennem? – kérdezte a nephilim komolyan, Chris elmosolyodott és elmondott annyit, amennyit lehetett.

*

- Hogy én? - mutatott magára kétségbeesetten Alex. - Nem, én nem. Nem, ez nem jó ötlet.

- Korban te vagy a következő - nézett a fiára Josh.

- Eric idősebb - ellenkezett továbbra.

- Ha Ericet és Johnt összezárjuk, csak azt nézhetjük majd meg, hogy hogyan végeznek egymással, ezt te is tudod.

- De nincs valami más balek, aki nem ismeri Johnt? Akárki? - próbálkozott Alex kétségbeesetten.

- Menj ki Josh! - nézett a férfire Chris.

- Óvatosan - figyelmeztette az apuka, mielőtt kiment, mire a vadász bólintott.

- Nem fogom bántani - ígérte, majd megvárta még bezáródik az ajtó, és elhalnak a férfi lépteinek hangjai.

- Figyelj - lökte el magát a faltól -, fontos, hogy olyan ember legyen ott, akiben bízhatunk.

- Miért?

- Jamesnek van egy téglája a Tanácsban, nem tudom, hogy ki az, de ki kell derítenünk - nézett rá Chris komolyan.

- Apa már ott van, nem elég? - faggatózott a nephilim.

- Most is muszáj volt kimennie, Crusadernek tett esküje miatt, nem bízhatunk benne, ha kérdez tőle valamit, muszáj válaszolnia, nem tudhat erről az egészről. Túl nagy kockázat lenne beavatni, úgyhogy te sem szólhatsz semmit, de tényleg semmit.

- Én a fia vagyok és köztudottan Eric legjobb barátja, nem bízna bennem senki sem - mutatott magára hitetlenül, mintha Chris elfelejtette volna egy aprócska részletet.

- Te nem vagy gyanús - vonta meg a vállát a vadász. - Kedves vagy, szinte már undorítóan aranyos és jól adod az idiótát. Egy naiv, vicceskedő pojácának tűnsz kinézetre, hidd el, beveszik.

- Most nem tudom, hogy dicsérsz-e vagy kritizálsz - állapította meg Alex elgondolkozva, mire Chris elmosolyodott.

- Mindkettő - vágta rá. - Mennék én, de nem lehet, az nagyon gyanús lenne, és amúgy sem vagyok nephilim, Eric szintén és nem bírnám ezt rábízni, nem tudja magát türtőztetni. Te tökéletes vagy, senki se gyanakodna rád. Pont eléggé odavaló, Annabell halála után pedig nem is meglepő, hogy te veszed át a helyét, hiszen az apád rád hagyja majd a székét, senki sem fog csodálkozni, de hogy bízzanak is benned, na, abban már lesz munkád.

- Kire gyanakodsz? - kérdezte komolyabban a fiatalabb fiú.

- Fogalmam sincs - rázta meg a fejét Chris gondterhelten. - A belső körökből lehet valaki, de nem tudom, ki az. Azt akarom, hogy férkőzz a bizalmukba és tudj meg annyit, amennyit tudsz. Ha van rá lehetőséged utána nézhetsz az iratoknak, feljegyzéseknek is, de egyet ne felejts el, annyit nem ér, hogy bajod essen. Ha gáz van, eltűnsz, amilyen gyorsan csak tudsz, és nem hősködsz, értetted?

- Te aggódsz értem? - emelkedett meg Alex szemöldöke meglepetten.

- Mégis hogy számolnék el az apádnak és az öcsémnek, ha az én ötletem miatt esne bajod?

- Kár! - biggyesztette le szomorúan az ajkait.

- Néha nem tudlak hova tenni - rázta meg a fejét Chris, aztán elszorult a torka és köhögés jött rá. Olyan erővel, hogy majdnem kiszakadt a mellkasa. Ne most! - hunyta le a szemét, tudta, minek a velejárója ez. Lenézett a kezére, véres volt, pár csepp, de az volt, megint vért köhögött fel. Mély levegőt vett és tehetetlenül megrázta a fejét, minden kezdődik elölről.

- Jól vagy? - kérdezte hirtelen Alex, akiről teljesen el is feledkezett.

- Igen, semmi bajom - nézett rá Chris komolyan. - Akkor benne vagy? - kérdezte.

- Rendben - sóhajtott megadóan. A vadász bólintott, majd az ajtóhoz lépett, de Alex utána szólt. - Ne hagyd így itt!

- Mi? - fordult vissza a nephilimhez.

- Ne hagyd itt újra Ericet, főleg ne így, ne szívódj fel csak úgy - folytatta. - Szüksége van rád, főleg most. Nem tudom, képes vagyok-e még egyszer kihúzni a gödörből egyedül, ez most más, mint eddig.

- Nem hagyom itt, nem amíg ezzel nem végeztem. Nem úgy, mint legutóbb - felelt Chris. - Legalábbis remélem - tette még hozzá halkan, de olyan csöndesen, hogy Alex már nem hallotta.

- Próbáltam vele beszélni - mondta még a fiú.

- Mivel kapcsolatban? - kérdezte érdeklődve.

- Lisával... vagyis Ifarillal. Még meg kell szoknom - nevetett fel zavartan. - Próbáltam rávenni, hogy hívja ide, de nem hajlandó rá, hallani se akar róla. Még Feliszt is ráküldtem, de ő szokása szerint mellé állt és védi az újabb csalódástól.

- Köszönöm, de hagyd - kérte Chris. - Már tudom, hogy hogyan csalogassam elő Ifarilt, van egy tervem.

- És jó terv? - érdeklődött a nephilim.

- Azt nem mondanám - húzta el a száját a vadász. - Sőt rám nézve kifejezetten rossz mellékhatásai lehetnek.

- Mit tervezel?

- Nyugi - nézett rá magabiztosan. - Kézben tartom a dolgokat, de jobb, ha nem tudod.

- Csak ne csinálj őrültséget!

- Ezt nem tudom megígérni - felelte Chris. - De volna itt még valami, ha nem sikerülne a tervem, mivel előfordulhat, hogy nem úgy lesz, mint szeretném, akkor keresd meg Vicktorie-t és a többit majd ő elmondja.

- Honnan fogom tudni, hogy nem sikerült? - kérdezte a fiú.

- Halott leszek - jelentette ki nyugodtan.

- És azt honnan fogom tudni?

- Hidd el, tudni fogod - mosolyodott el sejtelmesen Chris. - Ó, és még valami próbáld meg nem szétkürtölni a családban, amit ma mondtam, legfőképp az öcsémnek ne szólj, értetted?

Alex kelletlenül bólintott, majd hagyta elmenni.

Még ki sem hűlt Chris helye a dolgozószobában, máris berontott az öccse és azonnal faggatni kezdte. Alex fel se fogta hirtelen, hogy miket mond neki, még mindig a Chrisszel folytatta furcsa beszélgetés járt az eszében és a terve, hogy vajon mi lehet, na és persze Vicktorie. A lány említésére eszébe jutott, hogy hogyan is váltak el. Utoljára ráüvöltött a vámpírra és elzavarta. Remélte, hogy beválik Chris terve, mert egy mérges nőnél csak egy rosszabbat ismert, egy mérges vámpírnőt.

- Szóval? - kérdezte Eric.

- Hm? Mi? - nézett rá Alex, rá kellett döbbennie, hogy kérdezett tőle valamit, és most várta rá a választ.

- Mit akart tőled a bátyám? - ismételte meg.

- Nem igazán tudom - vakarta meg a fejét zavartan.

- Tervez valamit? - faggatta tovább Eric. - Veszélyes? Miért téged avatott be és nem engem? Mondj már valamit! - kiáltott rá.

- Nem tudom - emelte fel a hangját ő is.

- Hazudsz! - nézett rá csalódottan a legjobb barátja. - Nekem nem tudsz hazudni, látom rajtad, mikor nem vagy őszinte.

- Nem avatott be, igen van valami terve, de nem tudom, mi az - javította magát.

- Akkor mit beszéltetek ennyi ideig?

- Csak arról, hogy én kerülök Annabell helyére, mivel úgyis én veszem át az apám helyét, és megkért, hogy ne te menj, mert ugye korban te jönnél, de csakis azért, hogy ne kerülj John közelében, esküszöm. - Most nem hazudott, csak nem mondott el mindent, ezzel próbálta magát nyugtatni több-kevesebb sikerrel.

- Aha - bólintott Eric, de Alex látta rajta, hogy nem hisz neki. Az arcára volt írva a csalódás, legszívesebb elmondta volna neki, de Chrisnek igaza volt, nem teheti. Valami veszélyesre készül, és ha Eric megtudná, megakadályozná benne, és ha közben baja esne, Chris őt hányná kardélre.

- Kösz, jó barát vagy - fordult meg a fiú, és készült otthagyni.

- Eric - szólt utána.

- Igen? - már nyitotta a száját, hogy elmondja, de nem jött ki hang a torkán, megígérte, hogy nem teszi. Bármennyire is haragszik rá most Eric, ha Chris nem akarta, hogy tudja, akkor jobb, ha nem is tudja meg.

- Bízol bennem? - kérdezte végül.

- Már nem tudom - felelte a legjobb barátja. Alex a döbbenettől nem tudott mit mondani, csak nagyot nyelt, Eric pedig otthagyta egyedül. Pár héttel ezelőtt erre a kérdésre még határozott igen volt a válasza, de most...