27. fejezet

Sziasztok!

Megérkeztem a 27. fejezettel. Remélem, minden rendben veletek.
Végre vége lett a vizsgáimnak :D Hát érdekes volt, pláne, hogy az utóbbi kb. két hetem szabad volt, ami tök jó. Azt hittem, hogy lesz egy csomó időm bepótolni a lemaradást mind az írásban, mind az olvasás, de valami dolgom mindig volt, szóval bocsi.
De nem panaszkodom tovább, inkább olvassatok valami érdekesebbet! Szóval a fejezet...

Puszi! :)

27. fejezet 

Vick egyedül ébredt. A nagy franciaágy üres volt mellette, még meg is volt igazítva az ágynemű. Zavartan támaszkodott fel, és nézett szét a szobában, de a fiú már nem volt sehol. Fel sem ébredt, amikor egyedül hagyta, James elképesztő halkan mozoghatott, ha nem vette észre, hiszen sosem alszik mélyen, ez még Chrisnek is csak egyszer sikerült.
Végül nyögve kikászálódott az ágyból. Körbenézett a ruháit keresve, de megakadt a szeme a vadász tegnapi ingén, ami a szobában lévő egyetlen fotel karfáján nyugodott. A ruhadarabhoz lépett és felemelte. A sötét ing, már nem volt meleg viselője testétől, de az illatát még mindig hordozta. Vicktorie az orrához emelte és mélyet szippantott belőle. Christian Dior parfümöt használt, sosem használna olcsóbbat, vagy kevésbé bódítóan, kellemesen szexit. Gondolt egyet és magára kanyarította a inget. Miután begombolta, megkereste a bugyiját, és kilépett a szobából.
James a nappaliban állt neki háttal. Ismét egy fekete inget viselt, hozzá fekete bőrnadrágot vett, és a kalapja szokása szerint a fején volt. Frissnek és ébernek tűnt. Le is zuhanyozhatott, amíg ő aludt, de nem volt egyedül. Emily állt vele szembe, éppen megbeszéltek valamit. Fekete nadrágot, szürke felsőt, és egy fekete műbőr kabátot viselt szokásos szegecses csizmájával. A lány észrevette őt, és a nephilimvadász is megfordult.
– Ő miért van itt? – kérdezte Emily éles, felháborodott hangon. – Igazán szólhattál volna róla, akkor nem itt beszéljük meg a terveinket, ha tudom, hogy itt van ez a liba.
– Csak nem féltékeny vagy? – kérdezte James gúnyos félmosollyal, és öntött két pohár whiskyt jéggel, majd Vicktorie felé nyújtotta.
– Ugyan kérlek – legyintett ridegen, és megvetően nézett végig a vámpíron. – Tőlem azzal múlatod az idődet, akivel akarod. Hidegen hagy, csak a tervünk ne veszélyeztesd. Ő pedig határozottan azt teszi.
James elengedte a füle mellett a méltatlankodást, ami egyáltalán nem volt rá jellemző, és továbbra is nyújtotta a whiskyt. Vick végül felkínált italért nyúlt, de félúton megállt a keze, és az éjfekete szemekbe nézett. Valami ismeretlen csibészség csillogott bennük, jól mulatott a bizonytalanságán. – Nincs benne semmi, a whiskyn és a jégen kívül, persze.
Kitalálta a gondolatait, a tegnap este után nem nagyon bízott a vadászban, még annyira sem, mint előtte. Nem lehetett biztos benne, hogy nem kevert-e megint valamit az italába. Vick végül elvette a poharat, pedig úgy tűnt, James már lemondott róla.
– Hahó – csettintett Emily –, még itt vagyok, ha nem tűnt volna fel.
– De feltűnt – mondta nem túl szívélyesen Vicktorie. – Nem lehetnél véletlenül éppen valahol máshol?
– És te szivi? – kérdezett vissza fagyosan, és zöld szemeivel lenézően végigmérte. – Megtetted a dolgod, lassan le is léphetsz. Máshol talán még szükség van a szolgálataidra, egy másik férfi ágyában esetleg.
– Te nyavalyás cafka – indult el felé Vicktorie dühösen, de James közéjük lépett.
– Na, de hölgyeim – mondta mézédes hangon –, húzzátok vissza a karmaitokat. Most nincs rá szükség.
Vick mély levegőt vett, és hátrább lépett. Észre se vette, hogy kibújtak a fogai, csak most, hogy az ajkába vájtak. James végig simított az egyik szemfogán, mielőtt megszólalt.
– Megvárnál a szobában? – kérdezte tőle suttogva. – Van még egy kis megbeszélni valónk.
– Addig lezuhanyozom – vetette fel kelletlenül, nem akart elmenni.
– Tedd azt! – simította a füle mögé a szőke tincseit, ezzel útjára engedve a vámpírt. Még egy utolsó pillantást vetett Emily önelégült képére, majd elindult a fürdőbe, már útközben elkezdte kigombolni az inget, mert tudta, hogy a fiú figyeli.
– Vicktorie is része a tervnek, Emily drága – mondta kioktatóan James. – Örömmel venném, ha nem provokálnád.
– Hogy én? – fújtatott a lány idegesen. – De hát...
James nem hagyta, hogy befejezze, leintette. Vick gyorsan belépett a zuhanyzóhoz, és elindította azt, majd visszasomfordált, és a fülét az ajtóra tapasztotta.
– Ugye tudod, hogy hallgatózik? – kérdezte Emily gúnyosan.
– Vele neked ne legyen gondod – hallotta James határozott válaszát. – Majd én elintézem.
– Nem veszed elég komolyan – ellenkezett. – Lehet, hogy jól néz ki, de akkor is csak Chris egyik kiskutyája, és most feltűnően jóba lett az öccsével.
– Tudom, hogy Vicktorie melyik csapatban játszik – felelt a vadász. – Ha azt mondom, megoldom, akkor megoldom, és te elfogadod. Értve vagyok?
– Csak kezdem látni, hogy te is pasiból vagy. Nem látsz mást csak egy formás hátsót, nagy mellekkel és szép arccal.
– Adtam rá bármiféle okot, hogy kételkedj bennem? – kérdezte James élesen. – Mindent úgy tettem, ahogy megbeszéltük, és ez nem is fog változni. Komolyan kinézted belőlem, hogy egy kis szex miatt mindent feladnék? Tudom, mit veszthetünk.
– Remélem is – hangzott a fagyos válasz.
– Mégis mitől rettegsz ennyire? – kérdezte hitetlenkedve. – Kinek szólhatna, aki árthatna neked? Az angyaloknak? A démonoknak? Más rád úgysem jelent veszélyt.
– Alex megsebesített – suttogta Emily, olyan halkan, hogy Vicktorie még a vámpír érzékeivel is nehezen hallotta, persze ezt nagyban nehezítette a pár méterre tőle csobogó zuhanyzó.
– De meggyógyultál, nem? – hangzott az értetlen kérdés.
– Meg, persze, csak... – léptek kopogása hangzott fel, a lány az ablakhoz sétálhatott.
– Ó, értem. Nem tudtam.
– Az évek során, már el is felejtkeztem róla – folytatta. – Meglepett, hogy ott látom és, hogy megpróbált megölni.
– A nephilimek már csak ilyenek – vonta meg a vállát James. – Sokan nem kedvelnek közülük titeket.
– Meglehet – ejtette a témát. – Szóval visszatérve a tervre...

Mikor Vicktorie kijött a zuhanyzóból, Emily már nem volt ott. James a kanapén ült és a gondolataiba mélyedt.
– Remélem, kellemes volt a zuhany – jegyezte meg gúnyosan, és ránézett.
– Frissítő – lépett elé a vámpír, megállt a kanapé és a dohányzó asztal között.
– Tudod, nem kellett volna pocsékolnod a vizet, a Föld egyes részein szomjaznak.
– Ó gondolom, minden évben támogatod őket egy bizonyos összeggel, idén majd én is megtoldom – ironizált Vick, és letelepedett mellé a fotelre.
– Rendben, majd küldöm a számlát, hogy mennyivel tartozol.
– Mi volt ez az egész? – kérdezte a vámpír komolyan.
– Nem akarsz átöltözni esetleg? – nézett végig a lányon, aki még mindig az ő ingét viselte, ami éppen, hogy eltakarta a kényes részeket.
– Csak nem felizgat? – suttogta a fülébe, majd az egyik lábát James ölében fektette, de a fiú kilökte onnan.
– Egy vadra csak egyszer vadászom – jelentette ki. – Másodszor már nincs benne semmi érdekes.
– Á, szóval mehetek utamra? Ennyi volt? – kérdezte felháborodottan Vicktorie.
– Nem akartalak kidobni, de valami olyasmi. – James gúnyosan mosolygott rá, majd rágyújtott.
– A cigaretta ártalmas az egészségre – mondta bosszúsan a lány.
– Nem ártalmasabb, mint az életvitelem – vonta meg a vállát.
– Akkor ne rövidítsd még ezzel is – vette ki a szájából és összemorzsolta a markában az égő csikket, majd a hamutálba szórta. Nem volt egy kellemes érzés, de már be is gyógyult az égésnyom.
– Mi volt ez az egész James, mit terveztek? – váltott témát.
– Hallhattad – vonta meg a vállát a vadász.
– Eléggé zavaros volt.
– Hát pedig nem fogom elismételni – állt fel James, és az egyik szekrényhez lépett. Kivett egy kardot és visszafordult a lányhoz. A fekete penge kicsusszant a markolatból. Most is úgy csillogott, mint mindig.
– Meg kellene, hogy öljelek – mondta a nephilimvadász, és megforgatta a kardot.
– De nem fogsz – nézett fel rá a vámpír.
– Miért ne tenném? – vonta össze a szemöldökét.
– Már megtetted volna, ha akartad volna – fúrta a tekintetét magabiztosan a fekete szemekbe. – Még mikor Emilyvel összeszólalkoztam.
– Érdekes meglátás. De akkor még nem hallottad a tervünket.
– De tudtad, hogy hallgatózni fogok, egyértelmű volt – folytatta Vicktorie.
James elmosolyodott, majd felemelte a kardot...