19. fejezet

Sziasztok!

Megérkezett a legújabb fejezet. Annyira nem is volt hosszú ez a két hét, igaz? Hamar eltelt, és már itt is a 19.
Remélem, hogy tetszeni fog és kapok pár szót hozzá. Abban is bízom, hogy a google+ nem fog most is szemétkedni és engedi majd megosztani :/
De nem dumálok tovább. Jó olvasást!

Puszi :)

19. fejezet

– Remélem, vetettek melegítőt is – lépett ki az ajtón Eric, majd lesietett a lányokhoz, és átvette a szatyrokat.
– Melegítőt minek? – kérdezte Rosie gyanakodva. – Várj, te kis sem jöhetsz a házból. Mit csinálsz itt?
Eric rejtélyesen elmosolyodott, de figyelmen kívül hagyta a második kérdést, csak az elsőre válaszolt. 
– Hát Lisának szüksége lesz rá, farmerben nem túl élvezetes edzeni.
– Edzeni? – kerekedett el az említett szeme. – Miért edzenék?
– Mert úgy ütsz, mint egy lány – felelte vigyorogva, közben kinyitotta az ajtót, és előre engedte őket.
– Persze, hogy úgy ütök, hiszen lány vagyok – felelte sértetten.
– Látom, elmondta a nagy tervét – kacsintott rá Alex a konyhából, éppen üdítőt ivott.
– Úgy ütsz, mint egy ember lány, nem úgy, mint egy nephilim – javította ki magát Eric. – És amúgy is unatkozom.
– Vigyázz vele, hajcsár tud lenni – súgta halkan a fülébe Alex, ahogy elment mellette, az emeletre tartott.
– Csak az alapokat tanítom meg, hogy megvédhesd magad – magyarázta Eric. – Olyan helyzetekben például, mint amikor hátulról lefognak.
– Nem fogok neked a levegőben szállva rúgni, mint Bruce Lee – tette karba a kezét a mellén Lisa.
– Nem is számítottam rá – ült le az asztalhoz az egyik székre. – Később is hasznát vennéd, mondjuk ha meg akarnak erőszakolni.
– Maximum te jelentesz rám ilyen veszélyt – vágott vissza incselkedve.
– Á, nem folyamodom erőszakhoz, csak bevetem a csáberőm – mosolyodott el féloldalas, és rákacsintott, Lisa pedig megforgatta a szemeit.
– Igaza lehet – szólt közbe Rosie. – Az alapok sosem árthatnak. Jelenleg elég sokat vagy tűz közelben.
– Már te is mellé állsz? – háborodott fel Lisa.
– Nem, csak úgy gondolom, hogy ez hasznos – vonta meg a vállát a vörös nephilim. – Én is végigcsináltam, és az enyém tuti durvább volt.
– Ne aggódj – heccelte tovább –, gyengéd leszek.
– Menj a francba! – lökött egyet rajta Lisa, de a fiú nevetve elkapta, és az ölébe rántotta.
– Eric vendéged jött – kiáltotta le Alex, majd levágtázott a lépcsőről, nyomába Johnnal, bár neki közel sem volt annyira sietős.
– Hagyd, kitalálom – intette le fáradtan. – Lemostad a kocsit?
– Majdnem, behoztam a lányok csomagját, de ez egy jó ötlet, kösz a tippet – vigyorgott rá gúnyosan Eric. John felsóhajtott, és megrázta a fejét.
– Kivitted a szemetet, behoztad a postát, lenyírtad a füvet – sorolta a fiú. – Meddig játszod még ezt az ostoba játékot?
– Ameddig élvezem.
– Hogy én mennyire gyűlöllek – fordult meg, és visszaindult a teleporthoz.
– Mi volt ez? – kérdezte Rosie, amint bezáródott a könyvtár ajtaja.
– Eric játszik, ugráltatja, ha elhagyja a házat, azonnal jön – vonta meg a vállát nevetve Alex. – Láttátok volna először, John úgy rohant át, mintha engedélyt kapott volna rá, hogy lefejezze, aztán meg beleütközött. Látnotok kellett volna a képét – csapkodta a térdét nevetés közben.
– Érett viselkedés – jegyezte meg Lisa, még mindig az ölében ülve.
– Hé, mondtam, hogy unatkozom – bökte oldalba Eric, mire a lány sikkantva megugrott az ölében. – De tudok más elfoglaltságot is – suttogta a fülébe.
– Néha csodálkozom rajta, hogy szóba állok veled – rázta meg a fejét rosszallóan. – Másra nem tudsz gondolni?
– Tinédzser srác vagyok, mit vársz tőlem? – Majd megenyhült arca, és felmosolygott rá. – Rád gondolok legszívesebben.
– Fú, ez már csöpög – rondított bele Rosie.
– Ja, nagyon nyálas – értett egyet Alex.
– Ó, fogjátok be! – szólt rájuk Lisa nevetve. – Most mi lesz? – kérdezte aztán.
– Most felmegyünk, és még egyszer felveszed a ruhákat, látni akarom őket – tapsikolt Rosie, és megragadta a karját, hogy felrángassa az emeletre.
– Ti mit csináltok? – kérdezte Lisa visszafordulva a srácokhoz, egy pillanatra visszafogva az aprócska barátnőjét.
– Én lemosom a kocsit – indult el Eric elégedett mosollyal az udvarra.
– Most tényleg? – mutatott utána Lisa.
– Imádja, hogy John állandóan ide szaladgál – vonta meg a vállát Alex és beleharapott egy almába. – Valami perverz élvezetet lát benne, hogy szívathatja.
– És te vele mész?
– Várom a kiborulását, jelenleg elég jól játszik, de a végén mindig ugyanaz történik – indult el kifelé. – Felgyülemlenek a dolgok, és kitörnek. Akkor pedig tör-zúz, és nem akarom, hogy a kocsi lássa kárát.

Lisa követte Rosie-t a szobájába. A szatyrokat ledobták az ágyra, és azonnal válogatni kezdtek.
Bár a barátnője eléggé beleszólt abba, hogy mit is vegyen, de azért vásároltak olyan ruhákat is, amiket ő akart. Először egy farmerbe, és egy türkizkék pólóba bújt. Minta nélküli volt, átlagos, testhez simuló, nem feltűnő, ahogy ő szerette. Aztán egy fehér nadrágba, és egy citromsárga pólóba. Rosie úgy gondolta, hogy nyáriasítania kell ruhatárát. Túl sok sötét, és vastag ruhája volt a barátnője szerint, nem nyárra való. Lisát sosem érdekelte különösebben a divat, mindig azt vette fel, ami tetszett neki, és ami kényelmes volt. De Rosie-val megegyeztek, mindketten engedtek egy kicsit. A nephilim beleegyezett pár darab egyszerűbb ruhába. Még Lisa vett pár olyat, ami jobban követte a divatot. Bár már úgy is tudta, melyikeket fogja többször hordani.
– Ezt a fehér felsőt ezzel a színes szoknyával vedd fel – adta át az ujjatlan toppot, és a szoknyát, amin színes, sárga, lila és kék virágok voltak fekete alapon, aztán gyorsan átöltözött.
– Hát nem is tudom – fordult körbe Rosie előtt –, én még mindig úgy gondolom, hogy ez nem az én stílusom.
– Á – intette le a lány. – Nőiesebben kellene öltözködnöd.
– De ha nem akarok? – kérdezte, miközben nagyon szerencsétlennek érezte magát ebben a szerelésben. – A kényelmes ruháimat szeretem.
– Hát pedig akarnod kell – tolta a tükör elé Rosie. – Nézd meg, nagyon jól áll. Idehívjam Ericet, hogy lásd, ahogy leesik az álla?
Lisa elmosolyodott, és párszor körbefordult, de sehogy sem tartotta igazinak. Műnek, megjátszottnak érezte magát benne, mintha nem is ő lenne. Bár azt be kellett látnia, hogy tényleg jól nézett ki benne. Rosie értett hozzá, semmi kétség, de ő nem akart magán változtatni. Még emlékezett arra, mit mondott Eric, amikor a lány öltöztette fel.
"– Tetszik?
– Igen, de a valódi Lisa jobban."
– Lisa, hahó – csettintettek az orra előtt. – Föld hívja Lisát. Hahó!
– Bocs – rázta meg a fejét a lány. – Csak elkalandoztam.
– Min gondolkoztál? – kérdezte kíváncsian.
– Semmi fontoson – vonta meg a vállát. – Csak azon, ahogy idekeveredtem.
– Én örülök, hogy idekeveredtél – mosolygott rá Rosie őszintén.
– Köszönöm – viszonozta a mosolyt –, vannak jó oldalai is.
– Megoldjuk, hidd el – simított végig a karján együtt érzően. – Eric kitalál valamit, ha ő nem, akkor Jason.
– Talán – felelte nem túl meggyőzően Lisa. – Jason kész rejtély.
– Az, de ettől olyan érdekes, nem? – Rosie csilingelően felnevetett, majd átölelte Lisát. – Senki sem tudja, mit csinál, és miért.
– Mindig ilyen volt?
– Sosem volt átlagos, és mindig voltak furcsa dolgai – vonta meg a vállát ismét. – Én már ilyennek ismertem meg, de állítólag nem volt mindig ilyen. Elvesztette egy barátját vagy mi, de sosem mondta meg, hogy ki volt az. 
– Érdekes, talán...
De nem fejezhette be, mert csöngettek, majd pár pillanattal később egy felháborodott kiáltás hallatszott lentről.
– Mit keresel te itt? – hallották meg Felisz hangját. Rosieval összenéztek, majd feltépték az ajtót, és lerohantak a lépcsőn. Addigra már a lány kivont karddal állt az ajtóban, de Lisáék nem láthatták, kijött.
 – Felisz? – kérdezte Rosie, de nem válaszolt.
– Nyugi kislány, nem balhézni jöttem – ismerte fel Lisa a vámpír hangját. – Csak Ericet keresem.
– Nincs itt – tartotta továbbra is maga elé Felisz a kardot. Közben Rosie visszafordult az emeletre, és ő is visszatért pár fegyverrel.
– Tudom, hogy itt van, érzem – gúnyolódott Vicktorie. – Ereszd le azt a játékszert, mielőtt megsérül valaki.
– Tűnj innen! – lépett felé Felisz. – Elég nagy bajba keverted már így is.
– Hogy én? – nevetett fel hitetlenül Vick. – Ő keresett meg engem. Hát nem mondta el?
– Felisz – hallatszott Eric hangja a hátsó ajtó felől, Alexszel jött be a házba. – Engedd le a kardot.
– Miért tenném? – kérdezte Felisz hátra se nézve. – Ez egy vámpír.
– Egy vámpír, aki nem bántja az embereket – lépett közelebb Eric lassan. – Nem ölheted meg, tiltja a törvény.
– Belőled ivott – felelte dacosan.
– Mi? – hökkent meg a fiú, és a legjobb barátjára nézett, aki értetlenül megvonta a vállát.
– Nem ő mondta el – rázta meg a fejét hátra se nézve. – Lisa volt.
Eric megelégelte, Felisz mellélépett, és egy gyors mozdulattal kicsavarta a kezéből a kardot. A lány meglepődött, és felkiáltott.
– Mondtam, hogy tedd le – csukta össze. – Mit akarsz? – fordult a vámpír felé.
– Hogy velem gyere – biccentett felé Vicktorie.