Befejezett történet!

2014. szeptember 27., szombat

17. fejezet

Sziasztok!

Itt a 17. fejezet, Eric- Lisa lesz ismét, Chris egy darabig megint nem fog szerepelni.
Remélem, mindenkinek jól megy a suli és jó kis éve lesz. Tartsa bennetek a lelket, hogy kb. egy hónap és őszi szünet :D
Addig is jó olvasást a fejezethez!

Puszi :)

17. fejezet


    John és Annabell közeledett a cellájához. Kulcs fordult a zárban, és mindketten beléptek. Eric rájuk se nézett. A fejét a bal kezén nyugtatta, a jobb lábát a bal térdére fektette, a másik kezével, vagyis a sérülttel, pedig elegánsan bemutatott Johnnak. A középső ujját úgy emelte fel, hogy véletlenül se Annabell felé álljon, még szerencse, hogy ennyire különbözik a járásuk. John megfogta, és a falnak lökte a kinyújtott kezet. Eric féloldalasan elvigyorodott, de még mindig nem volt hajlandó rájuk nézni.
– Mennünk kell! – szólt Annabell, nem törődve a közjátékkal.
– Mi van, mindig ti végzitek a piszkos munkát? – kérdezte jókedvűen.
– Állj fel! – parancsolt rá John, és a lábát lelökte a priccsről, hogy muszáj legyen felülnie, vagy lezuhan róla.
Eric egy pillanat alatt felpattant, és a rácsnak lökte a másikat, hangos csörömpöléssel járt, ahogy nekiszállt. John meglepődött a hevességén, és az erején. Nem is tudott rögtön reagálni, Eric addigra már megragadta a felsőjét, és a rácsnak nyomta.
– Nagyon kemény vagy, igaz? – kérdezte, de mielőtt még Annabell hozzáérhetett volna, el is engedte. John megigazította az ingét, sértette kivonult a cellából. Eric kinyitotta, és újra összecsukta a jobb kezét, mialatt utána indult.
– Miért nem bírod? – Annabell szorosan mögötte jött, és nem úgy tűnt, mint aki mellé akar lépni beszélgetni.
– Mert egy seggfej – felelt Eric, és hátranézett rá a válla felett. – Csak azt ne mondd, hogy te kedveled!
– Együtt dolgozunk – mondta végül a lány. Eric felnevetett, és megrázta a fejét.
– Sejtettem!

A Tanács terméhez vezették, és amikor beléptek megláthatta, hogy mindenki rá vár. Mindenki ott volt, nemcsak a Tanács tagjai, hanem az egész családja, még Stephanie is kijött a kórházból, és úgy tűnt, sírt. A szemei vörösek volt, és most is könnyek csillogtak bennük. A kezét pedig folyamatosan tördelte. Eddig össze-visszaugrált a tekintete, most megállapodott rajta. Megkönnyebbült tűnt. Eric meglepetten pillantott a nevelőanyjára. Erős nőnek gondolta, aki sosem sírna, főleg nem érte, aki nem is az édes gyermeke. Igaz évek óta nevelte már, sőt az igazi édesanyjáról nem sok emléke maradt, Stephanie már szinte teljesen átvette a helyét, de mégsem tudta az anyjának hívni, de most, most nagyon megtörtnek tűnt, Eric el is szégyellte magát.
De aztán tovább siklott a tekintette, mert valaki megszorította az asszony apró kezét. Josh mellette állt, nem az asztalnál, a tagok közt ült. Eric szemei összeszűkültek, és a széke felé kapta a pillantása. Josh helye üres volt, nem ült ott más, de az az érzése támadt, hogy a nevelőapja sem ült ott egy ideje. Hogy önszántából, vagy félreállították-e, azt nem tudta leolvasni a férfi arcáról.
Crusader már öt napja tartotta bezárva, minden nap lement hozzá, és megkérdezte hajlandó-e elmenni, ő pedig minden nap azt válaszolta, hogy nem. Azóta nem látott senkit a családjából.
Alex, Felisz és Rosie aggódva figyelték, rájuk villantott egy féloldalas mosolyt, de nem látszott, hogy ez megnyugtatta volna őket. Jason kifejezéstelen arccal bámulta, és mellette állt Lisa. Gyönyörű volt ma reggel is, mint mindig. Még az aggodalom is jól állt neki. Mint mindig, amikor aggódik vagy gondolkodik a láncát babrálta. A haját kivételesen lófarokba fogta, nem sikerült túl rendezettre, pár hajszál kiszabadult, ezeket a füle mögé rejtette el, biztosan túl zaklatott volt, amikor csinálta. Egy átlagos farmert, és egy fehér, testhez simuló toppot viselt, de így is gyönyörű volt, ilyen egyszerűen.
Viszont nem figyelhetett sokáig a lányra, Crusader felállt, és megszólította, kénytelen volt a Tanács tagokra nézni.
– Eric – mondta erélyesen –, gondolom, nem változott a döntésed mióta utoljára beszéltünk.
– Nem – rázta meg a fejét.
– Látom önfejű vagy, mint a szüleid. – Crusader ellépett az asztaltól, és ismét előtte állt meg. Durván megragadta Eric állát, és maga felé fordította. Stephanie felsírt a háttérben. – Tudod, ha rajtam múlna már saját kezűleg régen kicibáltalak volna a városból. Az a szerencséd, hogy nem én kaptam meg a felügyeleted jogát. – Majd a füléhez hajolt, és úgy folytatta, hogy csak ő hallja. – A nevelő szüleid bármit feláldoznának érted, pedig hozzájuk a vér sem köt.
– Mi? – kérdezte meghökkenve, és azonnal Joshra kapta a tekintetét, aki kifejezéstelen arccal állt ott, a felesége vállát simogatva.
Crusader elengedte, aztán hátrább lépett. Eric legszívesebben kérdezett volna, de tudta, hogy úgy sem kapna rájuk választ, így inkább hallgatott, tőle szokatlan módon. El nem tudta képzelni, mibe mehettek bele Brieceék érte és a szabadságáért.
– Mivel úgy látom, nem változik a hozzáállásod, semmi értelme téged itt tartani – jelentette ki Crusader. – Hazamehetsz!
Feliszék hátul fellélegeztek, de Eric még sejtette, hogy lesz folytatása a dolognak.
– De – kezdte a férfi –, ha megtudom, hogy belekeveredsz a nyomozásba, a bátyád felszívódásába, és ebbe a titokzatos nephilimvadász rejtélyébe, saját kezűleg öllek meg.
– Nagyon szeretsz mindent saját kezűleg intézni – jegyezte meg Eric. Morrison felnevetett, de Crusader szeme szigorúan villant, így azonnal abbahagyta.
– Ez pedig – ragadta meg a fiú karját –, egy búcsúajándék.
Megszorította a csuklójánál, mire Eric felüvöltött, és térdre esett. Crusader gúnyosan vigyorgott, de úgy tűnt, nagyon koncentrál. Aztán elengedte a kezét, amin mint valami billog, furcsa jelek jelentek meg.
– Ezt nem teheted – háborodott fel az ifjú nephilim.
– Ó, dehogy nem, már meg is tettem – ült vissza a székébe a férfi.
Eric mérgesen neki akart ugrani, de a két bátyja egy pillanat alatt ott termet, és lefogták.
– Eresszetek! – kiáltotta dühtől elvakultan. Nagyon hadakozott, de Alex és Jason könnyedén visszatartották.
– Ne légy bolond! – sziszegte Jason, hogy csak ő hallja. – Vissza akarsz menni a börtönbe?
– Meg akarom ölni.
– Mi lesz Chrisszel, és Lisával? – kérdezte aztán a fiú. Eric ránézett, és abbahagyta a küzdést.
– Elengedhettek – mondta aztán –, nem teszek semmit. Ígérem – biztosította őket, amikor haboztak.
Végül mindkét fiú hátrább lépett. Eric Crusader elégedett képével nézett szembe.
– Mióta törvényes ez? – kérdezte.
– Nehéz idők, drasztikus megoldásokat követelnek – dőlt előre. – A te érdeked is szolgálja, így nem keveredhetsz bajba.
– Semmivel se jobb, mint a börtön – felelte szárazon Eric.
– Szerintem kényelmesebb lehet – suttogta baljóslatúan a férfi. – Mehettek! – intett nekik.
Lisa megragadta Eric karját, és elkezdte kifelé húzni a teremből. A fiúnak nem kellett ránéznie, hogy tudja ő az. Az érintése még mindig ugyan úgy hatott rá, mint amikor először találkoztak.
– Ne feledd, ha elhagyod a házat, tudni fogok róla! – kiáltott utánuk Crusader.

Eric nem szólt semmit, amíg visszaértek. Folyamatosan remegett a dühtől, de nem tett semmit. Amint átléptek a portálon, Stephanie át akarta ölelni, de kitért előle, és elhagyta a könyvtárat. A nő szeme ismét könnybe lábadt, de hamar kihúzta magát, és felvette a mosolygó édesanya álarcát.
– Mit kértek ebédre? – fordult körbe. Mindenki zavartan nézett rá, senki sem szólt. – Na, nem hiszem el, hogy nem vagytok éhesek. Hát jó, akkor én döntök!
Megfordult, majd kisétált a szobából, a férje pedig követte.
Lisa körbenézett, senki sem szólt semmit. Megrázta a fejét, majd a fiú után indult. Először a szobájában kereste, de nem volt ott. A szobája üres volt, csak úgy, mint az előző napokban, a tetőre gondolkozni jár, most pedig túl zaklatott, amit ki kell adnia magából, vagyis csak a pincében tudta elképzelni. Azonnal leszaladt a lépcsőn, majd a csigalépcsőn, és benyitott az edzőterembe. A fiú megint a boxzsákot püfölte, így adva ki a mérgét.
– Azt hittem, először zuhanyozni fogsz – jegyezte meg a lány, ahogy belépett. – Hogy van a kezed? – kérdezte, aztán és beljebb ment.
– Mint, amit átszúrtak egy tőrrel – lihegte a fiú szarkasztikusan.  Ahogy megállt, hogy válaszoljon, Lisa láthatta, hogy vérzik. A kötés, mikor még eljöttek tiszta volt, nem volt rajta egy aprócska vércsepp sem.
– Hagyd abba! – kiáltotta élesen, hangosabbra, és ijedtebbre is sikerült, mint szerette volna. – Pihentetned kell!
– Volt már pár sérülésem, sosem akadályozott – fordult felé Eric.
– Dühös vagy, megértem – bólintott –, de ezzel csak magadnak ártasz.
A fiúhoz lépett, és megfogta a jobb kezét. Óvatosan kibontotta a kötést. Rendesen ellátták, kitisztították, nem volt begyulladva sem, csak éppen ismét felszakadt, és vérzett.
– Meggyógyíthatom – suttogta Lisa.
– Nem, ne – húzta ki a kezét az övéből Eric.
– Miért ne? – háborodott fel a lány.
– Mert mégis mit mondanék, hogy gyógyultam meg ilyen gyorsan? – emelte fel a hangját ő is. – Kaptam rá egy gyógypuszit, és begyógyult?
– Komolyabb is lehet, mint amilyennek látszik, én meg nem történté tudom tenni, tudnád rendesen használni.
– Ezt is tudom... majd – ellenkezett tovább.
– Honnan tudod?
– Tudom mozgatni Lisa – fogta meg a lány kezét megnyugtatóan –, ha begyógyul, csak egy heg marad.
– És ha nem?
– Akkor így jártam – felelt egykedvűen.
– Jó, hogy te ezt ilyen könnyedén veszed, de én féltelek – mondta megbántottan, és ott akarta hagyni, de Eric megragadta a derekát, és visszarántotta magához.
A nephilim hátulról ölelte át, vigyázva, nehogy összevérezze.
– Ne haragudj! – suttogta a fülébe. – Tudom, hogy segíteni akarsz, de nem ér annyit, hogy lebukj.
– Neked. – Lisa még mindig sértett volt, így elkapta tőle az arcát.
– Feszült vagy – csókolgatta a nyakát hátulról.
– Persze, hogy az vagyok. – Próbálta nem megadni magát, de nem volt könnyű dolga. – Ostobaságot csinálsz.
Eric felsóhajtott, majd elengedte, és hátrébb lépett.
– Elmentem lezuhanyozni – mondta, és kifelé indult.
– Itt hagysz? – kérdezte hitetlenül a lány. – Meg se beszéltük.
– Nincs kedvem veszekedni, neked meg úgy tűnik van, szóval igen, itt.
A fiú kihátrált az ajtón, és közben le sem vette a szemét róla, a pillantásában csibészes fény csillogott. Lisa felkapta az első kezébe akadó tárgyat, és felé hajította, de Eric reflexei jók voltak, előbb becsukta az ajtót, mint, hogy eltalálta volna. A box kesztyű, így csak a fát találta el, és lehullott a földre nem okozva benne semmi kárt. Aztán pedig ki is nevette, jól lehetett hallani, még akkor is ha távolodott éppen a lépcsőn.

2 megjegyzés:

  1. Szia Szilvi, bocsánat, hogy csak most írok, de egyszerűen nem megy.....semmi nem megy mostanában, még a levegővételre is alig jut időm, így csak most tudtam behozni a lemaradást, köszönheted az elmaradt matekórámnak, így maradt egy szabad órám, amit arra használtam, hogy elolvassam a kimaradást...és nagyot csalódtam!! Úgy készültem majd most jajj dejó lesz Chris, majd ő föltölt....erre csak ez a kis nyomi van...kezdem azt érezni, hogy te direkt ki akarsz szúrni velem, hogx hangoztatod a 16.ban lesz Chris blablabla, erre mit ér az az egy rész, ha utána 23 részen keresztül még csak a neve se fog szinte felmerülni, nemhogy szót is kapjon!!!
    Bocs a hirtelen kirohanásért, de a drámadoga felbaszott, meg az ott írt felvonás a hazugságok hálójában címet kapó alkotásomban, amiben Jane hazudott Anthonynak, aki ezért nem bízott meg benne és át akarta adni a hatóságoknak, mert vádolták őt gyilkossággal és aztán ismét megtanult bízni és örök búcsút mondtak egymásnak!!! Ahhj megint egy kis kirohanás.... Nem igazán megy a napi szinten a terror elviselése....bele fogok őrülni és az írásra sincs időm már!! 3 hét alatt tudok megírni egy nyomvadt fejezetet és mellette még olvasni is kellene!! Ahhj nembírom!!
    Jajj bocs az elragadtatásomért, de muszáj volt ezt kiadnom magamból, szegény Jane, a rész amúgy nagyon jó volt teccikelt is a nyomi főszereplő ellenére.
    Várom a kövit, ha nem írnék akkor előre is bocsánat, de igyekszem frissülni :)) Cup-cup♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Lora!
      Semmi gond megértem, nekem is kevés időm van, ezért is írtam ki azt, amit a következő fejezet elejére. Előre is bocsi miatta, ha olvasod. Nekem sincs időm írni sem és olvasni sem :(
      Látod? Lennél inkább Ericfan most a mennyekben járnál, de neked Chris lett a kedvenced, aki sziesztázik egy börtönben :D
      Egy darabig nem fog majd szerepelni megint, de még visszatér, csak később.
      Drámadoga? Remélem, azért jól sikerült. Hú, micsoda történet, nekem tetszik így röviden elmondva, izgalmas lehet :)
      Azért remélem, hogy több időd lesz, ez kicsit furán hangzik, nade érted :D
      Köszi, hogy írtál :)
      Puszi ♥

      Törlés