Befejezett történet!

2014. január 24., péntek

19. fejezet

Sziasztok:)

Itt a 19. fejezet is végre. Remélem, hogy tetszeni fog:) Ez most tiszta Chris:D
Jó olvasást kívánok!

Puszi:)

19. fejezet 


    – Kérlek ne! – kiáltotta egy kétségbeesett hang a sötétben.
    Vér borított be mindent, az ódon falakat, a régi folyosókat. Minden vörös volt a vértől. Lenézett a kezére, és ijedten hőkölt hátra, a kezei is vérben fürödtek. A fekete ingét is vörös foltok csúfították. Ahogy viszolyogva végignézett magán, a tekintette nem állt meg, végigpásztázta a padlót, és a folyosót. Több fiatal fehér ruhás lány és fekete reverendás pap holtteste feküdt körülötte, de ez a hely nem csak egy sima kolostor volt, az itt lakók nagy része nephilim volt.
     A torkukat elvágták. Pupilláik félelemtől tágultak ki. Szemükből kiveszett a csillogás, az élet szikrája. Vakon bámultak a világra, soha többé nem mozdultak. Ijedten hátrálni kezdet. Ziláltan lélegzett, a falak felerősítve verték vissza a hangját. Szemeit az egyik testről a másikra kapkodta. Nehéz bakancsa minden egyes lépésnél gyomorforgató cuppanó hangot adott ki, ahogy elvált a véres földtől.
    Beleütközött valamibe, elvesztette az egyensúlyát és hátrazuhant. Felüvöltött a látványtól. Az egyik férfi élettelen testén esett át. Szőke haja csatakos volt a vértől, szemei nagyra nyitva, üvegesen néztek el mellette, az arca eltorzult a fájdalomtól. Elvágott torkán még mindig bugyborékolt elő a vér. Nephilim harci öltözetet viselt, a ruhája felé ezüstös, fehér köpenyt vett.
    Pár pillanatig nézte a halott férfit. A látványtól felfordult a gyomra, eluralkodott rajta a hányinger. Feltérdelt, és négykézlábra ereszkedett. Öklendezni kezdet, alig tudta visszanyerni a gyomra felett az irányítást. Fekete hajából csöpögött a vér, az orrát betöltötte a fémes illat. Menekülni akart, de megmozdulni sem tudott, ott kuporgott a földön undorodva, szégyenkezve.
    Egy sikoly hatolt át az éjszakán hirtelen. Vérfagyasztó volt. Egy fiatal nő iszonyatos halálsikolya, majd fuldokolva elhalt. Sikerült visszanyernie a teste fölött az irányítást, felugrott, és a hang irányába kezdet rohanni. Szinte lehetetlen iramra ösztökélte a fáradt testét. Éles kanyarokat vett, minden egyes lépését visszhangozták az öreg falak. Elég volt követnie a holttestek sorát, mindenütt ott voltak, és mindegyikből elszivárgott már az élet.
    Folyosókkal arrébb megtalálta a fiatal nőt. Szintén fehér hálóruhában volt, ő is viselt felette egy fehér köpenyt. Ő is pont olyat, amilyet a nephilimek hordanak, amikor a munkájukat végzik. Kard hullott ki a kezéből, majd csörögve földet ért. Vörös haja csillogott az ablakon át beeső holdfényben, szájából vér bugyogott fel. Alabástrom fehér bőre, még fehérebbé vált, ahogy egyre közelebb került a halálhoz. Egy sötét alak állt előtte, miközben kihúzta a kardját a nőből, az ablakhoz lépett és a fehér ruhás térdre esett. Az utolsó erejével ránézett, zöld smaragd szemei kitágultak, könnyek csillogtak bennük. Szája szétnyílt, mondani akart valamit, de nem jött ki hang a torkán, csak még több vér. Fuldoklott, a saját vérében.
    Odarohant hozzá, és átkarolta, annyira ismerős volt neki, csak nem tudta, hogy honnan. Apró teste rázkódott a fájdalomtól. Felemelte a kezét, végig simított az arcán, mintha azt közölné, hogy semmi baj, megbékélt. Még percekig szenvedett, majd mellkasa még utoljára megemelkedett, majd elhalt a hörgő, fuldokló hang. A fiatal nő arcára nyugalom ült ki, nem fájt neki többé semmi. Remegő kézzel csukta le a szemhéját, így az arca egészen békés lett, mintha aludna.
    A gyilkos még mindig az ablak előtt állt és kifelé bámult az éjszakába. Csak a sötét alakját látta, ahogy felnézett rá. Nem tudta kivenni az arcát, amíg meg nem fordult. Ajkait elégedett vigyorra húzta, ahogy lenézett az előtte térdelő fiúra, aki még mindig szorította a halott nő testét. Kék szemei hideg, kegyetlen dühvel csillogtak. Látszott bennük az élvezet, az élvezet, amit a gyilkolás adott nekik. Fekete haja kócosan állt, kezében egy fekete kard nyugodott. Arcát, és ruháját másvalaki vére szennyezte.
– Te? – suttogta meglepetten.
– Én – nevetett fel ördögien. – Nem menekülhetsz. Előlem nem, ezt te is tudod, én benned élek Christopher – éles kacagás hagyta el a száját. Egészen elsötétült a tekintete, felemelte a kardját, és lecsapott…

٭

    Zihálva ült fel az ágyában. Izzadság gyöngyözött a meztelen mellkasán, és a homlokán, a haja pedig összetapadt. Annyira dobálta magát, hogy összegyűrte az ágyneműt, ami még őrizte Lisa bőrének illatát. Hirtelen valami megmozdult a szobában, mire felkapta a kardját, és felugrott az ágyból.
– Csak nem egy rémálom? – szólították meg a sötétből. Leeresztette a fegyvert, de továbbra is a kezében tartotta. – Hogy is szóltak akkoriban az újság címek? A kolostori mészárlás? Vagy egy 16 éves fiú ámokfutása? Jaj, nem, hiszen sosem jöttek rá, ki volt a gyilkos. Vagy rosszul emlékszem? Egy alkalom, amikor elkésett az öcséd, pedig megmenthette volna a kicsi Rosie szüleit.
– Mit akarsz itt? – kérdezte cseppet sem kedvesen, de a démont csak mulattatta az indulatossága, egyáltalán nem bőszítette fel a fiú udvariatlansága.
– Visszakapni a régi emberemet – a hold fénye pont úgy sütött be, hogy Chris nem láthatta Saikert, szépen megbújt a sötétben.
– Megváltoztam – suttogta.
– Mérhetetlen sajnálatomra. Tudod, mennyire lelomboz ez a változás – jegyezte meg sajnálkozva a démon. – Jobban kedveltem azt a féktelen, dühös, bosszúra szomjazó énedet. bár a mostani minden bizonnyal többrétű, de a másik mégis jobban szórakoztatott.
– Nem fogod visszakapni – szűrte a fogai között a fiú.
– Majd meglátjuk.
– Bármilyen álmot küldhetsz rám, nem fogok újra ártatlanokat gyilkolni – emelte fel a hangját újra Chris. – Ezt a munkámat befejezem, és elmegyek, nem látsz többet.
– Nehogy azt reméld, hogy szükségem lesz ilyen olcsó trükkökre – suttogta baljóslatúan, majd hirtelen összecsapta a tenyerét, és azt mondta: – Ó, magadtól is kísért ez az álom, nem kellek hozzá. Én csak érdekesebbé tettem. Ne mond, hogy nem élvezted, ahogy újra láttad a régi önmagad – lépett ki a fényre Saiker. – Ahogy újra láttad a fiút, aki élvezte az életet. Nem érdekelték a többiek, csak a saját maga feje után ment, akitől rettegtek. Én tettelek azzá, aki vagy. Tartozol nekem, sosem foglak elereszteni, ahhoz meg kell ölnöd.
– Talán annak is eljön az ideje – suttogta dühösen. Erősebben markolta a kardot, összeszűkült szemekkel figyelte a démon minden egyes mozdulatát. Saiker pedig felnevetett, mulattatta a fiú viselkedése.
– Csak azt ne feledd, hogy penge élen táncolsz. Nem sok kell hozzá, hogy elhagyd magad, bármelyik pillanatban robbanhatsz. Már várom a percet, amikor ez megtörténik – húzódott gunyoros mosolyra a szája.
    Újra leengedte a kardot, rájött, hogy egy ördögi kör rabja. Saiker mindenképpen győzni fog, ha megöli, nem tud majd leállni, őrjöngő gyilkos énjét, amúgy is vékony fal választja el a kitöréstől. Kitudja, talán rosszabbat szabadítana a világra, mint az a démon, aki most előtte áll. Ha pedig behódol, és megteszi, amit kér…
– Ott van James, ő nem elég bosszúszomjas neked? – kérdezte a fiú.
– Ó, James – gondolkozott el a démon. – Igen, ő egy érdekes figura. Igaz, ami igaz, jelenleg rá lehetek a legbüszkébb, de mindig te voltál a kedvencem. Benned és az öcsédben van valami, ami megfogott. Nem tudom mi, de tény, hogy mások vagytok, mint a többiek. Gondolkodtál már azon, mi lenne, ha akkor az apád másként dönt?
    Chris elfordult, kinézet az ablakon, pont úgy, mint az álmában, csak éppen most nehéz, és fájdalmas gondolatok kavarogtak a fejében. Többször belegondolt már abba, mi lenne, ha minden fordítva sül el, és mindig ugyanarra jutott…
– Vajon az öcsédnek lenne ekkora lelki ereje? Vissza tudná magát így fogni? Kötve hiszem – suttogta hidegen a démon.
– Miért mondod el ezt nekem? – kérdezte Chris továbbra is az ablakon át kifele bámulva, bár nem figyelt arra, hogy mi is van a túl oldalt. – Mit vársz tőlem?
– Csak a véleményed érdekelt – válaszolt Saiker elégedetten vigyorogva. – Na, essünk túl rajta – sóhajtott fel.
    Elvette a fiútól a kardot, majd megvágta a kezét, és kinyújtotta felé. Chris elhúzta a száját, ahogy a vérszag megcsapta az orrát, de nem mozdult, továbbra sem vette le a szemét az ablakról. Saiker vére végig folyt az ujjain, és lecsöpögött a padlóra, ahol kiégetett egy kisebb részt.
– Nos? Iszol, vagy ilyen gyenge maradsz az elkövetkező napokban? Így nem veszem sok hasznod – már leeresztette a karját, készült elmenni, amikor Chris utána szólt.
– Várj! – megfordult, és szembenézett a démonnal.
– Meggondoltad magad? – kérdezte negédesen.
– Meg – egyezett bele a fiú keserűen, bár egy része hevesen tiltakozott ez ellen, de nem figyelt rá. – Meg kell tennem.
– Bölcs döntés – mosolyodott el elégedetten.
– De kérek cserébe valamit
– Hallgatlak – bólintott kíváncsian Saiker.
– Hagyd békén Ericet – a démon elgondolkozva nézett a fiúra, a szájára tette a mutató ujját, és többször megveregette azt.
– Ez egy kicsit túl nagy kérés, nem gondolod? – lépett felé a démon, majd újra megvágta magát, mert időközben a régi seb begyógyult, és Chris felé nyújtotta a karját.
    A fiú visszakozott pár pillanatig, majd odalépett, és inni kezdet. Rögtön megérezte a szájában a vér rémes ízét, legszívesebben kiköpte volna, de nem tehette, szüksége volt az erejére. A jól ismert égető fájdalom mellé, most valami kellemes érzés is társult, ami arra ösztökélte, hogy igyon még. Egyre erősebben szorította a démon karját, és csak szívta, szívta a vérét, mint egy vámpír. Abba akarta hagyni, de a teste nem engedelmeskedett a tudatának.
– Nyugodtan! – simította végig a haját Saiker. Hangjában büszkeség és nyugalom csengett. – Amennyire csak szükséged van, fiam. Amennyi csak kell.
    A torkát egyszerre égette, és hűtötte a vér, kellemes fájdalom járta át a testét. A tudata tudta, hogy nem ihat határtalanul, mert a túl sok megmérgezi, de mégse tudott megálljt parancsolni magának.
– Neked lehet – válaszolt a gondolataira a démon. – Téged nem tud megölni.
    Chris nem értette, hogy mit akart ezzel mondani, de most nem is tudott ezzel foglalkozni. Végül percek múltán, visszanyerte az uralmat a teste fölött. Gondolt rá, hogy nem saját magától sikerült, Saiker talán segített neki. Nem hitte, hogy van ekkora a lelki ereje.
    Egészen a szoba másik végébe hátrált, amíg a háta falat nem ért. Az iszonytató fejfájása máris elmúlt, sokkal jobban érezte magát. Érezte, ahogy visszaszáll az ereje, ami az első ivás alkalmával eltűnt. Egészségesebbnek érezte magát, nem volt fáradt, és gyenge.
    Letörölte a szájáról a vért. Még mindig kapart kicsit a torka, de nem zavarta. Saiker ugyanott állt továbbra, és figyelte a fiút. Nem akart újra függővé válni, pedig, ha így folytatja, hamar mégis az lesz. Jól tudta, hogy a démonnak kapóra jönne, ha visszaesne. Mindent megtenne érte, nem lennének kétségei, és még ha lennének is, akkor se érdekelné, mert sokkal jobban függne a vérétől. Olyan lenne, mint egy drogos, azt pedig nem akarta.
    Nem akart újra, olyan megfékezhetetlen őrülté válni, mint a 16 éves önmaga. Rettegett tőle, hogy újra elemészti a düh, és csak a gyilkolásban szerez majd örömet. Emlékezett rá, hogy milyen nehéz volt, olyanná válnia, mint amilyen most, milyen nehéz volt megfékeznie a vérszomját. Fájdalom és kín maradt csak utána. Ericnek köszönheti egyedül, hogy vissza tudja magát fogni. De meddig képes még kordában tartani a benne lévő állatott?
– Reménykedem benne, hogy nem sokáig – jegyezte meg Saiker.
    Most döbbent rá, hogy a démon az összes gondolatát hallotta, s amíg a vére az ő ereiben is csörgedezik, ez nem is lesz másként, ha a közelében van. Hogy lehetett ennyire figyelmetlen?
– Az öcsédet én nem fogom belekeverni, de ha az utamba áll, eltakarítom onnan. Most pedig megyek, ha nem bánod Christopher. Sok a dolgom – mondta a démon, és el is tűnt a szobából.
    Chris leroskadt az ágyára, a kezébe temette az arcát, és így maradt pár percig. Mindig is tudta, hogy nem egyszerű az élete, de egyre, csak egyre bonyolultabb lesz. Fáradtan sóhajtva hátradőlt, és a plafonra emelte a tekintetét. Hiányoztak neki a felfestett csillagok a gyerekszobájából, még Eric idegesítő forgolódása, és morgolódása is, ha túl melege volt az éjszaka. Elmosolyodott, ahogy az öccse kócos, sértődött ábrázata az eszébe jutott, amikor mérges volt rá, mert valami nem úgy történt, ahogy eltervezte.
    Mostanában egyre többet emlékezett vissza az elveszett gyermekkorukra. Sokszor fájdalmas volt, de valahol belül érezte, hogy ezek az emlékek adnak neki erőt a folytatáshoz. Megrázta a fejét, felállt, és bement a fürdőbe. Felkattintotta a villanyt, majd a tükörhöz lépett.
Határozottan jobban nézett ki, nem volt már olyan beteges az ábrázata. Az arca már nem volt beesett, bőre is jobb színt kapott, a szemei se alatt sem látott karikákat. Ráfért már egy borotválkozás, de ezenkívül jól nézett ki. Csak egy valami aggasztotta. A szemei… vadabbak, sötétebbek lettek, egy árnyalatnyival csak, de sötétebbek. Egy darabig farkasszemet nézett saját magával. Még sosem ivott egyszerre ennyit, úgy tűnik, ez lett a következménye. Nem tudta sokáig elviselni a látványt, lekapcsolta a villanyt, és vissza kiment a szobájába. Sötétben felöltözött, majd elment. 

7 megjegyzés:

  1. Szia Szilvi!
    Úram isten! Ez a rész fantasztikus lett! De tényleg, ezt nehéz lenne überelni (legalább is szeríntem)! Ja másik jó pont, hogy Chris a kedvenc szereplőm, szóval az élvezetre rá tett még egy lapáttal!
    Szemét egy démon az biztos, de én sem akarom Christ a 16 éves önmagában látni, mert ő úgy jó, ahogy most van!
    Mégegyszer fenomenális rész lett! Viszont siess, mert nagyon, de nagyon várom a folytatást, de szeríntem evvel nem leszek egyedül!
    Puszó!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Réka!:)
      Köszönöm szépen:D Gondoltam, hogy a Chris fanoknak tetszeni fog :D
      Sietek! :D
      Puszi ♥

      Törlés
  2. Szilvíííí áww imádlak cukkcsi vagy jajj most nagyon de nagyon heppi vagyok! wíííííhááhháháháh, jajj CHRIS♥, hát én azért megnézném a 16 éves énjét, vagyis a mostanit, de a gyilkos kiadást. Emlékeztet Damon-re a TVD-ből, gonosz dolgokat tesz, de legbelül jó és másokat meg akar védeni magától, hmmm most jöttem rá miért is imádom annyira, és ha már itt tartunk a testvéri szerelmi 3szög is bejön, wííííí és mivel én mindig a jó oldalt képviselem, Lisának Chrissel kell összejönnie Chrisa♥ hmm na milyen összevonást alkottam? hihih :DD Egy problemem volt, az álom után mikor azt írtad: "Izzadság gyöngyözött a meztelen mellkasán" na ezt bővebben kellett volna picit kifejteni, mármint a mellkasát :DD hihhihi összenyálaztam a billentyűzetet ahogy olvastam :D hmm az a Saiker vagy kiafranc, őt is bírom tecccciikel a stílusa :DD DE CHRIS AZ ISTEN!!!! és egy teljes részt kaptam róla! jajj dehülye vagyok, az álom majdnem kimaradt, áww az áwwwwww, hú most csak ennyit tudok mondani, az hát eszméletlen, benne volt 5 dolog amit imádok: Vér, gyilkolás, Chris, Chris és CHRIS!!!! áwww, hmm jöhetnének majd még ilyen kis flashback részek, szeretem azokat :)) de mikor fog kiderülni, hogy mit akarnak lisától?Tuti h ő a góré lánya ugye? fú most bepörögtem. vagy kiderül, hogy vmi titkos szertatráshoz kell h a góré mégtöbb hatalmat szerezzen, ez most a tvd-ből ugrott be.na jó befejeztem, megint az összeesküvéselméleteimmel jöttem :DD
    Siess a kövivel!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
    lehetőleg ilyen legyen mert imádta, főleg Chris miatt.
    Cup-cup♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Lora:D
      Mindig élvezet olvasni amit írsz:D köszi:)
      Most, hogy mondod kicsit tényleg hasonlít Damonre... Chrisa? Hát jó, nem hangzik rosszul, nekem tetszik:D
      Lesz még flashback, főleg majd a 2. kötetben, de még az elsőben is.
      Az, hogy ki Lisa még nagyon nagyon nagyon soká fog kiderülni, szóval még várni kell rá, bocsi:)
      Én is imádlak!!! ♥
      Sietek!:D
      Puszi ♥

      Törlés
  3. Szilvi!
    Hú hát egyszerűen nem tudom elmondani h mennyire tetszett és h mennyire imádtam!!!♥ FANTASZTIKUS lett! És az egész CHRIS-ről szólt!!! Fú nagyon jó lett...
    Az álom... az tetszett a legjobban... én is nagyon szeretem mikor vki így ír a gyilkolásról... az egészet láttam a szemem előtt.. teljesen el tudtam képzelni azt amit leírtál...
    Na meg ami utána jött... Saiker-t is egyre jobban bírom...
    De nekem akkor is Chris marad a kedvencem örökre.. szerintem ez már nem fog megváltozni de nem is akarom h megváltozzon mert annyira jól le tudod írni a jellemét.. hogy milyen... imádom őt!
    Igen.. én is megakadtam egy pillanatra mikor felébredt az álom után... meztelen mellkas.. hmm na hagyjuk inkább :D
    Eddig is nagyon szerettem ezt a blogot, teljesen a szívemhez nőtt (Chris-szel együtt :D), de most még annál is jobban.... Imádom!♥
    Nagyon siess a kövi résszel, alig várom h azt is elolvassam!
    Puszi♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Dana! :)
      Köszönöm szépen, ennyi dicséretet?! :D Köszi:D
      Hát igen, Saiker is egy érdekes figura, nem kicsit őrült:D Én mondjuk azért szeretem Christ annyira, mert imádom, hogy olyan bonyolult jellem.
      Ó, igen, a mellkas, Lorának elfelejtettem visszaírni, hogy lesz majd részletesebb mellkas leírás is, ígérem, csak még nem tudom, mikor, de LESZ :D
      Nagyon köszönöm, örülök, hogy ennyire tetszik a blog:) ♥♥
      Puszi♥

      Törlés
    2. Na azzé!!! Hát a Chris fanok is kapjanak végre valamit!! Vagy ha nem, már tervezem a lázadást... Ajánlom h minél hamarabb legyen!!! Ja és birod a bonyolult jellemeket? Hmm akkor engem is...akkor jogom van követelni azt a mellkast minél hamarabbra!!!! Hihi na de komolyan siess xoxo cup-cup<3

      Törlés