Befejezett történet!

2013. december 28., szombat

15. fejezet

 Sziasztok! 

Meghoztam a 15. fejezetet. Szeretném mindenkinek megköszöni ezt az évet, hogy olvastatok és fáradhatatlanul írtatok nekem kedves szavakat. Köszönöm mindenkinek, aki a rendszeres olvasóm lett így vagy úgy. Legfőképpen pedig szeretném megköszönni azt a több, mint 4000 látogatót, akik felnéztek szeptember óta a blogra:) Köszönöm szépen ezt az évet, jövőre találkozunk. Addig is BOLDOG ÚJÉVET MINDENKINEK!!!!
És persze: Jó olvasást a fejezethez! :)

Puszi:) 

15. fejezet

 James durván rángatta, mit sem törődve azzal, hogy a szorítása fáj Lisának. Szinte égette a bőrét a fiú keze, az ajkába harapott, és úgy próbálta magába fojtani a fájdalmas nyögéseit, nem akart még egy pofont kapni.
– Tudok magamtól is menni, nem kell ráncigálnod – elégelte meg mégis James viselkedését.
    A fiú hirtelen megállt, és megfordult, majd magához rántotta, úgy nézett le rá. Egy lenéző vigyor terült el az arcán, és látványosan megemelkedett a szemöldöke, fekete szemei ijesztően csillogtak. Egy fekete párducra emlékeztette Lisát, egy gyors, halálos, de gyönyörű vadászra. Nagyot nyelt, ahogy a fiú szemébe nézett. Várta a kiakadást, a fájdalmat, de nem jött.
– Akkor szedd a lábad! – engedte el. – De figyelmeztetlek, semmi esélyed ellenem.
– Már rájöttem – mormogta Lisa, és követte a fiút. Pár percig csendben meneteltek, vagyis inkább rohantak, alig tudta tartani az iramot Jamesszel, akit ez egy cseppet sem érdekelt. – Mond csak, te Chris embere vagy? – a fiú megtorpant, és mérgesen fordult hátra. Kecses, surranó léptekkel indult a lány felé, aki ijedten elhátrált előle, még egy falhoz nem ért a háta, James megállt előtte, és fenyegetően nézett le rá.
– Nem dolgozom egy olyan szerencsétlen féregnek, mit Christopher Laser – azzal megint megragadta a karját, és útiránynak állította.
– De ha nem neki dolgozol, akkor hogy viszel hozzá? – kérdezte gyanakodva a lány.
– Majdcsak megtalál – rántotta meg a vállát.
– Becsaptál! – kiáltotta mérgesen Lisa, amikor rájött, hogy végig a bolondját járatta vele.
– Brühühü! – fordult vissza gúnyolódva. – Mi már csak ilyenek vagyunk. Hazudósak!
– Chris nem – ellenkezett újra. James felnevetett.
– Chris nem? Ez új – mondta ördögi mosollyal az arcán. – Jobbat mondok, a drága öcsikéje se akkora szent, mint amilyennek kinéz. Hát akkor még ő.
– Hazudsz! – suttogta kétségbeesetten Lisa.
– Meglehet – rántotta meg a vállát. – De legalább nem játszom meg a jófiút. Azért én utánakérdeznék a helyedben Mr. Szépfiúnál, hogy miket is tett valójában. Most pedig gyere, mert aki meglát minket az emberek közül, azt megölöm, amit szerintem te nem díjaznál túlzottan.
    Újra útnak indult, elvárta, hogy Lisa kövesse. Igazából újra megpróbálkozhatott volna a szökéssel, de nem akart másokat veszélyeztetni. Mikor pár lépéssel eltávolodott a fiú a nyomába szegődött. Fázott, a hajnali hűvössel nem számolt, amikor eljött Ericéktől, és el is fáradt már.
    Könnyek szúrták a szemét. Nem akarta elhinni, hogy bármi igaz lehet abból, amit James mondott neki. De mindenbe belegondolva, bármi is történt közte és Eric között az elmúlt pár napban, nem ismerte, semmit se tudott róla. Lehet, hogy egy-két dolgot elmondott a múltjából, de kitudja, hogy mekkora része az igazságnak. Annyi mindent titkolhat még. Azt se mondta el, hogy a születésnapja lesz a halála napja is. Miért is mondana el mindent neki? Hiszen Eric se ismeri őt jobban. Miért bízna benne?
    Azok után, pedig, hogy így egy szó nélkül lelépett, mit is várhatna tőlük? Azt már tudta, hogy élete legrosszabb döntését hozta meg, azzal, hogy megszökött. Csak reménykedhetett abban, hogy Chris megtalálja. Bár még azt se igazán tudta hová tenni, hogyha James és Chris nem egy oldalon állnak. Akkor mégis kinek dolgozik ez a fiú? És miért akarja mindenki őt?
    James is ugyanolyan hangtalanul lépett, mint Eric, és a többiek. Pedig rajta egy drága, nehéz bakancs volt. Kalapját a fejébe húzta, mintha zavarná a napfény. Ő is olyan megnyerő külsőt kapott ajándékba a természetfelettitől, hogy a lányok Lisa sulijában megőrülnének érte, bár olyan mértékű düh égett a szemében, hogy bárkit megperzsel csupán a pillantása, inkább kerülhetik az emberek, mint vágynának a társaságára. De őt se látszott érdekelni a külseje, mintha az összes kiválasztott immúnis lenne a szépségre, és mások véleményére, nem igazán érdekli őket a külső. Talán mert sokkal több mindent éltek már át ennyire fiatalon, hogy ilyen aprócska dolgokon fennakadjanak, mint a tökéletes szépség, vagy éppen a kisebb hibák.
    Elmélázva figyelte, ahogy James morcosan baktat előtte. Nem lehetett idősebb nála, mégis ennyire megsavanyodott, ilyen fiatalon. A dühe éltette, látszott a szikrázó szemein. Lehet, hogy ugyanabból a fajból valók Chrisszel, mégis annyira másik voltak. Bár eleinte tőle is rettegett, de Jamesből áradt a gyűlölet, ellentétben a másik fiúval. Olyan masszív, áthatolhatatlan falat épített maga köré, hogy már nem igen látszott az ember, a sok sötétség mögött.
    Sóhajtva kényszerítette magát, hogy nézzen máshová. A körülöttük lévő épületekre tévedt a tekintete. Most kezdte csak érezni igazán, mennyire hiányzik neki a régi élete, a nyugodt régi élete. Amikor még nem akarták elrabolni, és megölni, maximum egy kemény dolgozat miatt kellett aggódnia. Most meg mindennapossá válik, hogy valaki fegyvert fog rá. 
    Kezdet fájni a lába, és szúrt a tüdeje. Többször megbotlott a kisebb kavicsokban, James ilyenkor mindig hátrapillantott, de nem szólt semmit. Bár volt valami a tekintetében… értetlenség keveredve dühvel… Lisának minden lélegzetvétel szenvedéssel járt. Mintha hideg szilánkokkal lenne tele a tüdeje. Úgy érezte, már sosem állnak meg, talán kivezeti a városból.
    A feje is újra zúgni kezdet, de próbálta kizárni a fájdalmat. Az előbb is így kezdődött. Nem is várattak magukra sokáig a hangok. Tompa fájdalom, majd újra suttogás, csak most sokkal többen beszéltek. Egymás szavába vágtak, így nem sokat hallhatott ki belőle, nem igazán értette, miről van szó.
    Egy-egy szó, mondat, mint a Földön és a meg kell találnunk többször is elhangzott. Most a kellemes hangú férfi nem beszélt, de hallotta az ijedt nőt, és még egy csomó idegent. A többiek mind férfiak voltak, mély baritonnal zengtek, mindegyik hangszíne összetéveszthetetlen volt, és fennkölt, földöntúli, gyönyörű.
    Hirtelen éles fájdalmat érzett a tarkóján, megszédült, és belezuhant a sötétségbe.

    Egy sötét szobában ébredt, egy puha ágyon feküdt, fekete takaróval takarták be. Ahogy kinyitotta a szemét, először a plafont vette észre, ami fehérre volt festve, itt-ott lemállott a vakolat. Biztosan valami régi házban van. Nem tudta hogyan került ide, sem azt, hogy mióta fekhetett eszméletlenül.
    Fel akart ülni, de erős fájdalom nyilallt a tarkójába. Odakapott, de nem ő volt az egyetlen, egy hideg kézhez ért. Ijedten hőkölt hátra, majdnem le is zuhant az ágyról.
– Ne félj! Csak én vagyok – szólította meg egy ismerős.
– Chris? – fordult a hang irányában, és szembe találta magát a fekete fiúval. Megviseltnek tűnt, az átlagosnál is fehérebb volt az arca, és sötét karikák éktelenkedtek a szemei alatt. Kék pillantása aggodalmat tükrözött, már amennyire a szobában lévő beteges fényben meg tudta állapítani.
– Hogy vagy? – kérdezte. A hangja is másként csengett, mintha beteg lenne.
– Fáj a fejem – suttogta.
– Nem csodálom, eléggé csúnya pukli nőtt rajta – válaszolt a fiú.
– James hozott ide? – kérdezte.
– Igen – Chris bólintott.
– És… – gondolkodott el Lisa – leütött?
– Mert úgy visítottál, hogy egy mentőautó is megirigyelt volna – jött egy felháborodott válasz a szoba másik végéből.
    Lisa a hang irányába fordult. James ott támasztotta a falat, és összehúzott szemmel őket nézte. Semmi sem változott rajta, a dühös arckifejezést, még mindig nem tudta levedleni. Ugyanabban a sötét összeállításban volt, még a kalapját sem vette, hiába volt odabent.
– Mond csak James – mosolyodott el –, neked nem volt gyerekszobád, hogy mindig ilyen haragosan meredsz a világra? – Chris elmosolyodott, a megszólított fiú pedig, ha lehetséges még nagyobb gyűlölettel szemlélte Lisát. Mondani akart valamit, de Chris közbevágott.
– Ha jobban vagy, visszaviszlek – mondta a fiú, és felállt. – Itt nem biztonságos neked.
– Mi? Nem – tiltakozott Lisa. – Beszélnem kell veled.
– Én is a maradása mellett szavazok – lépett közelebb James. – Neked is könnyebb lenne, ha itt maradna.
– Elviszem, ha nem tetszik, akadályozd meg – nézett farkasszemet a két fiú. Mindkettő keze elindult a nadrágja felé a másik minden rezdülésére figyelve. Lisa kicsit úgy érezte magát, mint a western filmekben, amikor a seriff kiáll párbajozni a rosszfiú ellen, amikor mindenki tudja, hogy jön a nagy leszámolás, és a jó győz. De most ki számít a seriffnek?
    Már mindkét fiú keze a kardján nyugodott, amikor berontott egy szőke lány, közéjük furakodott és úgy nézett fel rájuk.
– Fiúk, fiúk! Nyugalom! – mondta, és eltolta egymástól őket. – Hogy ti mindig csak a fegyvereitekkel tudtok villogni. Ne acsarkodjatok állandóan! – Lassan mindkettő tartása felengedett, lenyugodtak kicsit, de a biztonság kedvéért még mindig a mellkasukon tartotta a kezeit. Úgy viselkedett, mintha egymaga le tudná állítani a két fiút, ha mégis egymás torkának esnének.
    James a lányra nézett, Chris viszont továbbra is rajta tartotta a szemét a másik nephilimvadászon, de hátrább lépett. Lisa jobban szemügyre vette a jövevényt. A szőke lány bőre elképesztően fehér volt, szinte már áttetsző, de hibátlan, a szemei szürkék voltak, fekete szemceruzával még ki is húzta őket, az ajkain feltűnő, vérvörös rúzs díszelgett, a haja hullámos volt, frufruja kicsit a szemébe lógott. Fekete bőrszoknyát csipke harisnyával, kivágott "kissé" csipkés toppot, és vékony bőrdzsekit viselt.
– Nem is tudtam, hogy a városban vagy Vick – mondta James.
– Tegnap érkeztem – válaszolt mosolyogva a lány.
– Így már értem, miért tűnt el Chris, olyan hosszú időre. Megjött a szajhája – gúnyolódott a fiú. A szőke pedig rámorgott, mint egy dühös kutya, de Chris a vállára tette a kezét, úgy tartva vissza.
– Vicktorie – ejtette ki lágyan a lány nevét, de annyira szépen, hogy Lisát mardosta a féltékenység, értetlenül állt az érzés előtt, de nem tagadhatta. – Nyugalom – még egyet morgott Jamesre, majd Chrisre nézett. A fiú arcát figyelte, majd beleszagolt a levegőbe, és Lisa felé fordult, mintha eddig észre se vette volna, hogy ott a lány.
– Sang d'ange – suttogta, és éhesen villant a szeme. Lisa felé vetette magát, de mielőtt az ijedt kiáltáson kívül mást is reagálhatott volna, Chris megragadta és a szoba másik végébe hajította. James pedig lazán előrántotta a kardját, és hason szúrta a földön fekvő lányt. Fájdalmasan felsikoltott, majd behunyta a szemét, és nem mozdult többet.
– Megölted? – suttogta Lisa döbbenten, majd felnézett Jamesre, aki elégedett arccal tisztogatta a vért a kardjáról, ami feldühítette a lányt, hiszen mégis csak megölt egy ártatlant. – Miért kellett leszúrnod? – kikerülte Christ, és neki esett a másik fiúnak. – Máshogy nem lehetett volna elintézni? – kiabálta. – Miért kellett azonnal megölni?
– Nem halt meg – mondta egykedvűen, és eltette a fegyvert. Lisa szemei elkerekedtek, és emlékei szerint erre élete egyik legértelmesebb válaszát adta, ami úgy hangzott szó szerint, hogy "He?".
– Vicktorie vámpír – magyarázta Chris. – Nem lehet csak karóval megölni, meg elégetni. Pár perc, és újra éled, nem lesz semmi baja.
    Visszaemlékezett, hogy amikor rá akarta vetni magát négy túlságosan is hegyes szemfogat látott előbújni. Vick máris mocorogni kezdet, halkan felnyögött, mint aki ébredezik, és kinyitotta a szemét.
– És mit mondott? Mi az a sang ange valami? Mit jelent? – kérdezte Christ.
– Sang d‘ange, vagyis angyal vér – válaszolt egyszerűen, majd odalépett a földön fekvő lányhoz, aki ránézett a szürke szemeivel.
– Sajnálom – formálták az ajkai. Chris arcát nem lehetett látni, így nem tudta megállapítani, mit is érezhet a fiú, de felhajtotta a kabátja ujját, majd egy tőrt vett elő, és a bőréhez illesztette.
– Ó, ne már… – sóhajtott fel James, és megrázta a fejét. Lisának már csak akkor esett le, mit is akarhat, amikor megvágta a kezét.
– Ne! – kiáltotta. De addigra Vicktorie rátapasztotta a száját a fiú kezére, és szívni kezdte a vérét. Chris felszisszent, jobb kezével a falba kapaszkodott, a fogait összeszorította fájdalmában.
    Pillanatok teltek el, Vick pedig csak egyre többet, és többet akart, Chris ujjai pedig fehéredni kezdtek, az ájulás határán állhatott.
– James! – nézett kétségbeesetten a fiúra.
– Mi van? – kérdezte.
– Tegyél valamit. Megöli! – kiáltotta a lány.
– Az ő döntése – rántotta meg a vállát. – Én csak örülnék, ha elpatkolna. Megérdemeli, ha ennyire felelőtlen.
    De végül is odalépett, és elrántotta onnan a fiút. Vick nem próbált utána menni, mintha egy része tudta volna, hogy rosszat tett. Idegesen harapta be az alsó ajkát, a fogai még mindig kint voltak, így belevájtak a bőrébe, vékony csíkban vér buggyant elő az ajkán, és futott végig az állán, aztán a lány letörölte, és lenyalta az ujjáról.
    Chris a hátán feküdt, a keze még mindig vérzett. Reszelősen lélegzett, aztán szép lassan lecsukódott a szeme. Lisa azt hitte, elájult, de James odarohant hozzá, és kitapintotta a pulzusát.
– Mindjárt leáll a szíve – suttogta meglepetten. Majd elkezdte újraéleszteni a nem lélegző fiút. Keményen ütögette a mellkasát. – Te szemét! Nem megmondtam, hogy én fogom átszúrni azt a nyamvadt szívedet. Cseszd meg! – káromkodott.
    Lisa is letérdelt mellé, és nézte a küzdő fiút, de nem reagált, nem lélegzett, nem volt pulzusa sem. Pár pillanat múlva Chris kinyitotta a szemét, és köhögve felült a mellkasát szorongatva.
– Majdnem eltörted a bordáim – nézett vádlón Jamesre.
– Te meg majdnem elpatkoltál. Szóval... – állt fel amaz, hogy elmenjen. – Léptem. Dolgom van.
– Köszönöm – szólt utána a fiú, érezhetően kissé nehezére esett kimondani ezt a rövidke szót.
– Nem szívesség volt. Más körülmények között hagytalak volna meghalni, de még dolgunk van egymással – azzal kiment a szobából, és becsapta az ajtót.

8 megjegyzés:

  1. Szilviiii
    hu mostmár nagyon zavar h nem tudom mik azok a hangok Lisa fejében, és már jó lenne megtudni :)) és az a csaj meg ki a franc he? Jajj imádom Christ áwww azok a részék a legjobbak amikben benne van!!! Szóval nyilvánvaló h imádtam ezt a részt
    siess a kövível
    Cup-cup

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Lora:D
      Köszönöm, örülök, hogy tetszett:)
      Hát a hangokra még várni kell egy kicsit, sokat... Bocsi:)
      Sietek:)
      Puszi:) ♥

      Törlés
  2. Szia Szilvi!
    Nagyon izgi rész volt, bár ezt már megszokhattam tőled. :D Hú nagyon imádtam, nekem is Chris a kedvencem... most az tetszett a legjobban mikor Vick meg akarta támadni Lisát.. és ami meg utána történt.. nagyon jó volt!
    Várom a kövi a részt!
    Puszi♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Dana!:)
      Köszönöm szépen:) Azt a részt én is imádtam írni:D
      Igyekszem:)
      Puszi:) ♥

      Törlés
  3. Fuhuhúú!!!
    Hát most mit mondjak? Hogy tetszett? Fantasztikus volt? Nem mondhatom, mert én ennél sokkal többet érzek - ez simán bekerülhetett volna egy csók utáni jelenetbe :D - nem is tudnám igazán szavakba önteni.
    Lisa-val végig izgultam az egész utat, majd együtt féltem vele, mikor Chris meggyötört testét nézte. Igazából már az első rész alkalmával arra jöttem rá ezzel a bloggal kapcsolatban, hogy több holmi blognál. Ez annál sokkal több!!!
    Ez egy nagyszerűen megírt, kivitelezett történet, melyet ha egyszer elkezdesz olvasni, nincs megállás.
    Hát nagyjából így éreztem mikor elolvastam ezt a rész. Érzelmek tömkelege zúdult rám, de csak pozitív értelemben.;)
    Egyszóval siess nekem te csaj, mert megőrülök mire jön a kövi rész!!!! :DD
    Ja és boldog új évet neked is!!♥
    Siess nekem!:P

    Pusszancs!♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Fanni! :D
      Köszönöm szépen:) Örülök, hogy ezt váltja ki belőled, jó hallani:) Remélem, sokan vannak így és nem tudják abbahagyni:D
      Köszönöm! ♥
      Hozom, hozom:D
      Puszi:) ♥

      Törlés
  4. Szia, Szilvi!
    Időhiány miatt még csak most tudtam elolvasni az egészet. Addig úgy voltam a hozzászólásoknál, hogy szerencsére még sok van hátra, most meg várhatom a folytatást. :D Ez a kedvenc írásom, nagyon tetszik továbbra is minden, van miért várni a szombatokat.^^
    Puszi
    Ági

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Ági:)
      Köszönöm szépen:) Örülök, hogy tetszik:)
      Az időhiányt teljesen, megértem, én is ezzel küzdök:/
      puszi:) ♥

      Törlés