Befejezett történet!

2017. június 10., szombat

41. fejezet

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt, most már majd próbálom mindig időben hozni, remélem, sikerül.
Jó olvasást!

Puszi:)


41. fejezet
Felisznek sikerült kijutni a szobából, és a többiek után eredt. Próbálta követni a csata hangjainak forrását, bár nem volt egyszerű dolga a visszhangzó folyosókon, végül mégis sikerrel járt és kijutott a csatatérre.
Látta a bátyjait küzdeni, Jason Jamesszel került szembe. A vadász éppen az előbb húzta ki Rosie egyik nyílvesszőjét a vállából. Felisz pár pillanatig tétovázott, majd Jasonék felé indult. Mikor James háta mögé ért szúrni készült, de a fiú mintha megérezte volna, hogy ott van, kifordult a kardpengéje elől.
A vadász szembekerült a lánnyal, egy pillanatra döbbenet ült ki az arcára, de hamar rendezte a vonásait.
– Jason menj! – kiáltott rá a bátyjára, aki még mindig Jamest nézte, a fiú pillantása a testvérek között járt.  – James az enyém – mondta a nephilim lány jelentőségteljesen nézve a vadász szemeibe.
– De… – akart ellenkezni az idősebb, de Felisz rákiáltott.
– Menj!
A szeme sarkából látta, hogy Jason a csata sűrűjébe veti magát, de nem kellett sokáig keresnie az új ellenfelét.
– Csak nem haragszol rám, amiért bezártalak? – fordult felé egy mosollyal az arcán James. Felisz válaszra se méltatta, csak lecsapott a fiúra. A kardja csak a levegőt szelte keresztül, James kifordult előle. A továbbiakban is csak kitért a nephilim elől, nem támadt vissza.
– Ne légy bolond, Felisz! – figyelmeztette egy újabb kitérés után. – Nem tudsz legyőzni!
A nephilim csak felkiáltott és újra támadt. James ismét kifordult, majd megragadta a karját, és kicsavarta azt.
– Nem akarlak bántani! – rázta meg a fejét. – Menj haza, menj, amíg teheted!
– Figyelmeztettelek James, ha még egyszer az utamba állsz, nem fogok hezitálni – felelt a lány ridegen, majd kirántotta a csuklóját a fiú szorításából. Roppanást hallott és fájdalom szaladt végig a testén, ahogy megszabadult az erős szorítást, de azonnal döfött. James döbbenten nézett rá, az ajkai szétnyíltak, a térde megrogyott. Felisz kihúzta belőle a kardot, amit vörösre festett a vére, de egy pillanatig megtartotta a vadász súlyát, mielőtt hagyta volna összeesni.
– Te kényszerítettél, hogy válasszak – suttogta. – Nem dönthettem másként.
Elengedte a vadászt, aki döbbenten rogyott a fölre, majd otthagyta meghalni. Fájó, valószínűleg törött csuklóját markolva belevetette magát a csata forgatagába.

*

Jessica a könyvtárban nézelődött, edzés után még úgy döntött, beugrik ide valamilyen könyvért, aminek hasznát veszi a próbák teljesítéséhez. Épp egy könyvet akart levenni a polcról, amikor kiáltozás és csörömpölés hangját hallotta. Visszalökte az olvasmányát, majd kifelé indult, hogy kiderítse, mi történhetett. Amikor kilépett az ajtón körül kémlelt, John fordult be a sarkon, és felé sietett.
– Mi történt? – kérdezte a fiút, de az nem válaszolt, csak tovább lépdelt felé. Crusader fia után pedig nem sokkal Alex nyargalt be a folyosóra.
– John! – kiáltott rá. Kissé gyorsan szedte a levegőt a futástól. – Állj meg!
A következő pillanatban a fiú megtorpant, majd megragadta Jessica karját, és maga elé rántotta, mint egy pajzsot, és egy kardot szegezett a nyakának.
– Mi a… – kezdte a lány, de John nem is figyelt rá.
– Engedj el Alex, vagy megölöm – fenyegetőzött. Alex idegesen az egyik lábáról a másikra helyezte a testsúlyát. – Vagy szeretnéd őt is a karjaid közt tartani, amíg kileheli a lelkét, mint a nővérét?
Jessica döbbenten nézett az előtte álló fiúra, nem is tudta, hogy a nővérével volt, amikor meghalt. Alex arcára keserűség ült ki, és leeresztette a fegyvert.
– Meg foglak találni – mondta.
– Próbálkozni lehet – nevetett fel John. Jessica kihasználta ezt a pillanatot és lefejelte Johnt. A fiút az orrán érte az ütés, egy pillanatra meggyengült a szorítása, így sikerült kiszabadulnia a fogságból. El akarta kapni a fiú kezét, hogy kicsavarja a kardot belőle, de az hamar magához tért a támadásból.
De Alex is azonnal reagált, egy pillanat alatt a lány mellett termett, megfogta a karját, és maga mögé húzta, közben pedig lecsapott Johnra, aki ügyesen hárította a csapást…

*

Eric már a sokadik ellenfelével végzett a tömegben, amikor meglátta Christ felé közeledni. Már ekkor feltűnt neki, hogy valami nincs rendben vele, mivel ő sem támadt senkire, és őt sem támadta senki. Aztán a bátyja neki rontott. Látta a szemén, hogy nem önmaga, nincs köze a tetteihez, a démon irányítja. Kivédte a támadást, de nem volt egyszerű dolga, mert míg ő nem akart kárt tenni a testvérében, addig úgy tűnt, Chris most gondolkodás nélkül leszúrná.
– Chris! – Más ötlete nem révén, rákiáltott, hátha észhez tudja téríteni. – Én vagyok az, Eric!
De a bátyja nem reagált, csak ismét neki támadt. Eric kitért a kardja elől, de örökké nem játszhatta ezt, a folytonos menekülés és védekezés nem volt megoldás. Chris kardja megint az övének csapódott, és kiverte az ujjai közül, ő maga pedig hátraesett.
Chris újra lecsapni készült, de megragadta a pengéjét. A fém a bőrébe mart, a fájdalomtól felüvöltött, a vére végigfolyt az alkarján. De aztán a nyomás alábbhagyott, Chris szemei egy pillanatra kitisztultak.
– Ölj meg, kérlek! – suttogta. Ericnek sikerült ezt a pillanatot kihasználni, és a fegyvert a bátyjának lökni. A markolat szemöldökcsonton ütötte, és hátraesett a földre. A kardja az öccse markában maradt.
Chris szemöldöke felrepedt, a vére a szemébe folyt, de nem törődött vele, csak az öccsét nézte. A szemei újra élettelenekké váltak. Ordítva felugrott, és a testvérére vetette magát, mindketten ismét a földre kerültek, és a kard megszerzéséért harcoltak.
Eric volt alul, a bátyja teljes súlya szegezte a földhöz, de a kard még mindig az ő kezében volt. Chris elengedte a fegyvert, majd az öklével be akart húzni a testvérének, de a nevét kiáltották.
– Chris! – kiáltotta egy női hang. A fiú hátranézett, és Vicktorie hanyatlott a karjaiba. Alig tudta elkapni a lányt, döbbenten szorította magához, ahogy a kezeivel valami nedveset tapintott. Ez elég volt ahhoz, hogy azonnal kitisztuljon az elméje.
Még Chris Vicktorie-t tartotta, Eric leszúrta a lány támadóját. Tim hátulról akarta bevinni a végzetes döfést a bátyjának, de a lány elé ugrott, és így őt érte a csapás.

*

Alex segítséget is kapott a John elleni harcban, Jessica ahelyett, hogy elbújt volna, mellette harcolt. Az áruló fiú sem gondolta, hogy itt marad, így az első támadása célba is ért, megvágta a combját. Arra a lábára már amúgy is bicegett, így még inkább hátrányba került. De Alex következő támadása elől mégis kitért, majd megragadta a fiú karját és Jessicának lökte, így mindketten a földre estek. John kihasználtak az alkalmat és elszaladt.
– Bocsánat! – nézett Alex az alatta fekvő lány szemébe.
– Semmi gond – nyögte Jessica. – Csak állj már fel rólam, nehéz vagy!
– Oh! – kapott észbe, majd legördült róla és feltápászkodott felhúzva a lányt is.
Már indulni is akart John után, de Jessica megragadta a csuklóját, és ezzel megállásra kényszerítette. Alex visszanézett a lányra, aki nagy szemekkel pásztázta az arcát.
– Miről beszélt? – kérdezte elfúló hangon. Alex a csuklóját szorító kecses ujjakra nézett, hogy elkerülje a másik pillantását.
– Elmenekül – lehelte szinte hangtalanul.
– A teleportokhoz tart – intette le Jessica –, tudok egy rövidebb útvonalat a könyvtár vészkijárata odavisz. Igazat mondott? Vele voltál, amikor…
Alex némán bólintott. Arra számított, hogy Jessica kiborul, és hibáztatni kezdi, de a lány csak hálásan megszorította a karját, aztán arcon csókolta.
– Örülök, hogy nem volt egyedül. Köszönöm, hogy mellette voltál!
Elengedte Alex karját, majd belökte a könyvtár ajtaját. Egy pillanattal később a döbbent fiú is követte.
– Merre van a vészkijárat? – kérdezte aztán, Jessie felnevetett, mielőtt válaszolt volna.
– Nem sokat jártál itt, igaz? – csipkelődött, majd intett neki, hogy kövesse. – Erre van. Meglepő, de szépirodalmi része is van a könyvtárnak, nemcsak fegyverekről, harcitechnikákról és angyalokról lehet itt olvasni.
Alex követte a polcok labirintusában magabiztosan lépkedő lányt egészen egy nagy ajtóig, majd le egy rövid lépcsőn, ami tényleg a teleportokhoz vezetett. Nem volt senki a folyosón, Alex éppen szólni akart, hogy elkéstek, amikor léptek zaját hallották meg. Intett Jessicának, hogy bújjon vissza az ajtó mögé, amin át kijöttek, ő maga pedig a folyosón másik végére szaladt, és elbújt. Körbe akarták venni Johnt lehetőleg még azelőtt, hogy eléri valamelyik teleportot.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése