Meghoztam a következő részt, most már majd próbálom mindig időben hozni, remélem, sikerül.
Jó olvasást!
Puszi:)
41. fejezet
Felisznek
sikerült kijutni a szobából, és a többiek után eredt. Próbálta követni a csata
hangjainak forrását, bár nem volt egyszerű dolga a visszhangzó folyosókon,
végül mégis sikerrel járt és kijutott a csatatérre.
Látta
a bátyjait küzdeni, Jason Jamesszel került szembe. A vadász éppen az előbb
húzta ki Rosie egyik nyílvesszőjét a vállából. Felisz pár pillanatig
tétovázott, majd Jasonék felé indult. Mikor James háta mögé ért szúrni készült,
de a fiú mintha megérezte volna, hogy ott van, kifordult a kardpengéje elől.
A
vadász szembekerült a lánnyal, egy pillanatra döbbenet ült ki az arcára, de
hamar rendezte a vonásait.
–
Jason menj! – kiáltott rá a bátyjára, aki még mindig Jamest nézte, a fiú pillantása
a testvérek között járt. – James az
enyém – mondta a nephilim lány jelentőségteljesen nézve a vadász szemeibe.
–
De… – akart ellenkezni az idősebb, de Felisz rákiáltott.
–
Menj!
A
szeme sarkából látta, hogy Jason a csata sűrűjébe veti magát, de nem kellett
sokáig keresnie az új ellenfelét.
–
Csak nem haragszol rám, amiért bezártalak? – fordult felé egy mosollyal az
arcán James. Felisz válaszra se méltatta, csak lecsapott a fiúra. A kardja csak
a levegőt szelte keresztül, James kifordult előle. A továbbiakban is csak
kitért a nephilim elől, nem támadt vissza.
–
Ne légy bolond, Felisz! – figyelmeztette egy újabb kitérés után. – Nem tudsz
legyőzni!
A
nephilim csak felkiáltott és újra támadt. James ismét kifordult, majd
megragadta a karját, és kicsavarta azt.
–
Nem akarlak bántani! – rázta meg a fejét. – Menj haza, menj, amíg teheted!
–
Figyelmeztettelek James, ha még egyszer az utamba állsz, nem fogok hezitálni –
felelt a lány ridegen, majd kirántotta a csuklóját a fiú szorításából.
Roppanást hallott és fájdalom szaladt végig a testén, ahogy megszabadult az
erős szorítást, de azonnal döfött. James döbbenten nézett rá, az ajkai
szétnyíltak, a térde megrogyott. Felisz kihúzta belőle a kardot, amit vörösre
festett a vére, de egy pillanatig megtartotta a vadász súlyát, mielőtt hagyta
volna összeesni.
–
Te kényszerítettél, hogy válasszak – suttogta. – Nem dönthettem másként.
Elengedte
a vadászt, aki döbbenten rogyott a fölre, majd otthagyta meghalni. Fájó,
valószínűleg törött csuklóját markolva belevetette magát a csata forgatagába.
*
Jessica
a könyvtárban nézelődött, edzés után még úgy döntött, beugrik ide valamilyen
könyvért, aminek hasznát veszi a próbák teljesítéséhez. Épp egy könyvet akart
levenni a polcról, amikor kiáltozás és csörömpölés hangját hallotta.
Visszalökte az olvasmányát, majd kifelé indult, hogy kiderítse, mi
történhetett. Amikor kilépett az ajtón körül kémlelt, John fordult be a sarkon,
és felé sietett.
– Mi
történt? – kérdezte a fiút, de az nem válaszolt, csak tovább lépdelt felé.
Crusader fia után pedig nem sokkal Alex nyargalt be a folyosóra.
–
John! – kiáltott rá. Kissé gyorsan szedte a levegőt a futástól. – Állj meg!
A
következő pillanatban a fiú megtorpant, majd megragadta Jessica karját, és maga
elé rántotta, mint egy pajzsot, és egy kardot szegezett a nyakának.
– Mi
a… – kezdte a lány, de John nem is figyelt rá.
–
Engedj el Alex, vagy megölöm – fenyegetőzött. Alex idegesen az egyik lábáról a
másikra helyezte a testsúlyát. – Vagy szeretnéd őt is a karjaid közt tartani,
amíg kileheli a lelkét, mint a nővérét?
Jessica
döbbenten nézett az előtte álló fiúra, nem is tudta, hogy a nővérével volt,
amikor meghalt. Alex arcára keserűség ült ki, és leeresztette a fegyvert.
–
Meg foglak találni – mondta.
–
Próbálkozni lehet – nevetett fel John. Jessica kihasználta ezt a pillanatot és
lefejelte Johnt. A fiút az orrán érte az ütés, egy pillanatra meggyengült a
szorítása, így sikerült kiszabadulnia a fogságból. El akarta kapni a fiú kezét,
hogy kicsavarja a kardot belőle, de az hamar magához tért a támadásból.
De
Alex is azonnal reagált, egy pillanat alatt a lány mellett termett, megfogta a
karját, és maga mögé húzta, közben pedig lecsapott Johnra, aki ügyesen
hárította a csapást…
*
Eric már a sokadik ellenfelével végzett
a tömegben, amikor meglátta Christ felé közeledni. Már ekkor feltűnt neki, hogy
valami nincs rendben vele, mivel ő sem támadt senkire, és őt sem támadta senki.
Aztán a bátyja neki rontott. Látta a szemén, hogy nem önmaga, nincs köze a
tetteihez, a démon irányítja. Kivédte a támadást, de nem volt egyszerű dolga,
mert míg ő nem akart kárt tenni a testvérében, addig úgy tűnt, Chris most
gondolkodás nélkül leszúrná.
–
Chris! – Más ötlete nem révén, rákiáltott, hátha észhez tudja téríteni. – Én
vagyok az, Eric!
De a
bátyja nem reagált, csak ismét neki támadt. Eric kitért a kardja elől, de örökké
nem játszhatta ezt, a folytonos menekülés és védekezés nem volt megoldás. Chris
kardja megint az övének csapódott, és kiverte az ujjai közül, ő maga pedig
hátraesett.
Chris
újra lecsapni készült, de megragadta a pengéjét. A fém a bőrébe mart, a fájdalomtól
felüvöltött, a vére végigfolyt az alkarján. De aztán a nyomás alábbhagyott,
Chris szemei egy pillanatra kitisztultak.
–
Ölj meg, kérlek! – suttogta. Ericnek sikerült ezt a pillanatot kihasználni, és
a fegyvert a bátyjának lökni. A markolat szemöldökcsonton ütötte, és hátraesett
a földre. A kardja az öccse markában maradt.
Chris
szemöldöke felrepedt, a vére a szemébe folyt, de nem törődött vele, csak az
öccsét nézte. A szemei újra élettelenekké váltak. Ordítva felugrott, és a
testvérére vetette magát, mindketten ismét a földre kerültek, és a kard
megszerzéséért harcoltak.
Eric
volt alul, a bátyja teljes súlya szegezte a földhöz, de a kard még mindig az ő
kezében volt. Chris elengedte a fegyvert, majd az öklével be akart húzni a
testvérének, de a nevét kiáltották.
–
Chris! – kiáltotta egy női hang. A fiú hátranézett, és Vicktorie hanyatlott a
karjaiba. Alig tudta elkapni a lányt, döbbenten szorította magához, ahogy a
kezeivel valami nedveset tapintott. Ez elég volt ahhoz, hogy azonnal
kitisztuljon az elméje.
Még
Chris Vicktorie-t tartotta, Eric leszúrta a lány támadóját. Tim hátulról akarta
bevinni a végzetes döfést a bátyjának, de a lány elé ugrott, és így őt érte a
csapás.
*
Alex
segítséget is kapott a John elleni harcban, Jessica ahelyett, hogy elbújt
volna, mellette harcolt. Az áruló fiú sem gondolta, hogy itt marad, így az első
támadása célba is ért, megvágta a combját. Arra a lábára már amúgy is bicegett,
így még inkább hátrányba került. De Alex következő támadása elől mégis kitért,
majd megragadta a fiú karját és Jessicának lökte, így mindketten a földre
estek. John kihasználtak az alkalmat és elszaladt.
–
Bocsánat! – nézett Alex az alatta fekvő lány szemébe.
–
Semmi gond – nyögte Jessica. – Csak állj már fel rólam, nehéz vagy!
–
Oh! – kapott észbe, majd legördült róla és feltápászkodott felhúzva a lányt is.
Már
indulni is akart John után, de Jessica megragadta a csuklóját, és ezzel
megállásra kényszerítette. Alex visszanézett a lányra, aki nagy szemekkel
pásztázta az arcát.
–
Miről beszélt? – kérdezte elfúló hangon. Alex a csuklóját szorító kecses
ujjakra nézett, hogy elkerülje a másik pillantását.
–
Elmenekül – lehelte szinte hangtalanul.
–
A teleportokhoz tart – intette le Jessica –, tudok egy rövidebb útvonalat a
könyvtár vészkijárata odavisz. Igazat mondott? Vele voltál, amikor…
Alex
némán bólintott. Arra számított, hogy Jessica kiborul, és hibáztatni kezdi, de
a lány csak hálásan megszorította a karját, aztán arcon csókolta.
–
Örülök, hogy nem volt egyedül. Köszönöm, hogy mellette voltál!
Elengedte
Alex karját, majd belökte a könyvtár ajtaját. Egy pillanattal később a döbbent
fiú is követte.
–
Merre van a vészkijárat? – kérdezte aztán, Jessie felnevetett, mielőtt
válaszolt volna.
–
Nem sokat jártál itt, igaz? – csipkelődött, majd intett neki, hogy kövesse. –
Erre van. Meglepő, de szépirodalmi része is van a könyvtárnak, nemcsak
fegyverekről, harcitechnikákról és angyalokról lehet itt olvasni.
Alex
követte a polcok labirintusában magabiztosan lépkedő lányt egészen egy nagy
ajtóig, majd le egy rövid lépcsőn, ami tényleg a teleportokhoz vezetett. Nem
volt senki a folyosón, Alex éppen szólni akart, hogy elkéstek, amikor léptek
zaját hallották meg. Intett Jessicának, hogy bújjon vissza az ajtó mögé, amin
át kijöttek, ő maga pedig a folyosón másik végére szaladt, és elbújt. Körbe
akarták venni Johnt lehetőleg még azelőtt, hogy eléri valamelyik teleportot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése