25. fejezet

Sziasztok!

Meghoztam a folytatást. Remélem, tetszeni fog.
Jó olvasást!

Puszi:)

25. fejezet

Az ajtó kinyílt és valaki belépett hozzá. Egy fekete tornacipő került a látóterébe, így tudta, hogy biztosan nem Chris jött vissza hozzá. Felnézett és egy ismerős arcot pillantott meg. Régen találkoztak már, legutóbb eléggé meg akarták ölni egymást.

– Halottnak kellene lenned – jelentette ki Eric, mire felnevetett.

– Sajnálom, ha csalódást okoztam – felelte rekedten.

A nephilim ellépett tőle, odahúzta a széket, amin nem rég még a bátyja ült, majd a háttáblára könyökölve szembe helyezkedett vele. Egy darabig csak nézte és a vizesüveggel játszott.

– Ha válaszolsz egy kérdésemre, megkaphatod – ajánlotta.

– Mi volna a kérdés? – nézett a szemeibe Tim.

– Hogy élted túl? – kérdezte. – Lezuhantál a tetőről, láttam, bele kellett volna esned a folyóba, ami olyan magasról halálos.

– Tényleg ez izgatja ennyire a fantáziád? – nevetett fel a vadász, majd megvonta a vállát. – Esés közben sikerült elkapnom a tűzlépcsőt, és beugrottam az egyik lakásba, ez a nagy titok.

– És én még azt hittem, hogy egy mocskos tetűvel kevesebb – sóhajtott fel Eric.

– Örültél volna mi? – rázta meg a fejét nevetve. Eric felé tartotta az üveget, majd hagyta, hogy igyon belőle. De tovább nem beszélhetett Timmel, mert a pince ajtaja kinyílt és Vicktorie lépett be rajta.

Eric inkább nem maradt, nem volt kedve a vallatás végighallgatásához. 

*

– Miért hozott ide? – kérdezte.

– Válaszokat vár tőlem.

– Úgysem szed ki belőled semmit, legalábbis nem a kedveskedő módszerével – nézett rajta végig. – Hozzád keményebben kell állni.

– Csak nem szeretnél megkínozni? – nevetett fel a vadász.

– El nem hinnéd, mennyire – sóhajtott fel Vicktorie.

Majd elővette a kardját és a nyakának szegezte.

– De megölni még inkább lenne kedvem – mondta a szemébe nézve.

– Csináld! – A vadász nem eresztve a tekintetét előrébb dőlt, így megkarcolta a kard éle, vékony vércsikk futott a fegyver hegyétől és tűnt el a ruhája alatt. – Én megtettem volna.

– Jobb ötletem van.

A vámpír fogta a vizes üveget, és egy mozdulattal levágta a tetejét. Majd visszalépett hozzá és megvágta a székhez kötözött csuklóját, a megcsonkolt palackot pedig úgy igazította, hogy a vére belécsepegjen.

– Mit csinálsz? – kérdezte döbbenten Tim.

– Kivéreztetlek – felelte fagyos mosollyal Vick. – Az, hogy papot ölsz nem meglepő. Az viszont igen, hogy összegyűjtöd a vérét. Mit akarhattál vele? Mire készül Saiker?

– Azt hiszed, ezért elmondom? – kérdezte a fiú nevetve.

– Lassú halál lesz, van időd gondolkodni – felelte Vicktorie. – Ha hosszában váglak fel, már halott is lennél.

Azzal az ajtóhoz lépett, hogy elmenjen.

– Majd visszajövök később, remélem, még eszméletednél leszel – intett neki, majd otthagyta.

Amikor kilépett a pincéből az ajtónak dőlt sóhajtva. Egy pillanatig nagyon erős volt a kényszer, hogy visszamenjen és elállítsa a vérzést, de végül tartotta magát az elhatározásához.

*

Eric felment vissza a házba, a konyhába nézett szét, végül egy pohár vízzel telepedett le az egyik székre. Jessicán járt az esze. Chrisnek igaza volt, nem érzett semmit a lány iránt, de nem féltékennyé akarta tenni Lisát, kételkedett benne, hogy arra az érzésre még képes angyalként. Csak szimplán felejteni akart, semmi többet. Erre használta a nephilim lányt, és a rajongását. Csak akart egy napot, amikor elfelejtheti, hogy mit veszített el.

Nem sokára Vicktorie csatlakozott hozzá, de nem is figyelt rá. Megzavarta a beszélgetését Timmel, aztán pedig egyedül hagyta a vadászt a vámpírral. Nem volt kedve a vallatás végighallgatásához.

Lisa vörös köves lánca a nyakában lógott, azt birizgálta, amíg gondolkozott. Már másodszorra kellett megjavítania, ismét elszakadt pár szem a csata alatt. Nem tudta, hogy mennyi ideig merült a gondolataiba, de észre sem vette, hogy Chris és Jason lépett be a bejárati ajtón, mindketten a konyhába jöttek és mindkettejük keze olajos volt, próbálták éppen letisztítani.

– Nagyon elkalandoztál öcskös – hallotta meg a bátyja hangját, mire felsóhajtott és kihúzta magát.

– Csak gondolkodtam – vonta meg a vállát.

– És min?

– Nem fontos – legyintett Eric, majd a kezükre bökött. – Mit csináltatok?

– Szereltük Chris motorját, annyira túlhajtja, hogy egyszer szétesik – felelte Jason mosolyogva.

– Túloz, csak ráfért egy kis javítgatás, most már rendben lesz – rázta meg a fejét a bátyja.

– Voltam Timothynál – szólt közbe Vicktorie, mire Chris kezében megállt a törlőruha, amivel a kezét szárította.

– És? – kérdezte gyanakvóan, rosszat sejtett.

– Megmutatom éppen neki, milyen, ha a csuklón keresztül véreztetnek ki – vonta meg a vállát közönyösen, majd mosogatóhoz lépett.

– Mit csinálsz? – kérdezte döbbenten Chris.

– Hallottad, felvágtam a csuklóján, éppen elvérzik odalent – nézett a szemébe Vick. Jasonre, majd Ericre is rátévedt a pillantása, de fiúk annyira meghökkentek, hogy szólni sem tudtak. – Nyugi, van még időnk, időben le akartam menni érte.

De Chris már nem volt ott, kikapta a szekrényből az elsősegélydobozt, feltépte a pincébe vezető ajtót, majd lerohant a lépcsőn, pár pillanat múlva a többiek is követték.

Mire utolérték odalent, már elkezdte elállítani a vérzést. A palack túlcsordult a nephilimvadász vérével, nagyjából egy liter vért veszthetett, talán kicsit többet. Arca sápadtabb volt, mint általában, és zihált. De az ujjai még nem kezdtek elkékülni.

– Még várhattál volna – vakarta meg a fejét Vick. – A halála előtti percekben még talán el is mondott volna nekünk valamit.

– Te nem vagy normális – nézett rá a vadász hitetlenül, miután nyomókötéssel bekötötte a sebesült fiút. – Nem azért hoztam ide, hogy aztán megöld.

– Nem akartam megölni, csak megleckéztetni. Tudtam, mit csinálok, nem vágtam át ütőeret, figyeltem rá – nézett rá Vicktorie felháborodottan. – Nem gyilkolok védteleneket.

– És ha nem érsz vissza időben? – kérdezte Chris dühösen.

– Visszaértem volna, ha meg akartam volna ölni, nem mondtam volna el, hogy mit tettem. Adok neki a véremből, és azonnal jobban lesz majd a kis védenced.

– Jól vagy? – guggolt vissza Chris a székhez kötözött fiú elé.

– Soha jobban – nevetett fel erőtlenül Timothy. – Talán hagynod kellett volna, hogy megöljön, neki legalább nem esett volna nehezére megtenni.

Chris megfeszült. A fogait összeszorította, csak lassan válaszolt.

– Megmondtam, hogy nem fogsz meghalni.

– Már halott vagyok – nézett a szemeibe a fogvatartott. – Ha te nem ölsz meg, megteszi Saiker.

– Nem tud végezni veled, ha nem él – mondta Chris halkan és közelebb hajolt az egykori barátjához. – Segíts elintézni őt! Mi volt a feladatod? Mire kell a pap vére?

Tim felnevetett, alig tudta nyitva tartani a szemeit, elnehezültek a vérveszteségtől, de azért még felelt.

– Fogalmam sincs – nyögte halkan és laposakat pislogott. – S ha tudnám, se mondanám el. Nem árulom el a társaim, nem vagyok olyan, mint te.

Hasogatott a feje és szédült, kába volt, mint akit fejbe kólintottak, viszont beszélgetést hallott, de a szavakat nem tudta kivenni. Aztán vért csepegtettek a szájába, amit lenyelt. Vámpír vér volt, hogy meggyógyítsa a sebét, ezután álomba süppedt.

Miután Vicktorie megitatta a vérével a nephilimvadászt, Chris és Eric félrevonult. Jason végül elment, hogy valamit szerezzen, amivel feltakaríthatják a vért, Vicktorie pedig Tim körül sertepertélt, levette a csuklójáról a kötést, a seb már begyógyult.

– Ugye tudod, hogy nem ölte volna meg? – ragadta meg a bátyja karját Eric, amikor az el akart mellette menni.

– Tudom – bólintott Chris fáradtan és a hajába túrt. – De attól még hülye és veszélyes ötlet volt.

– Gondolom, ha ennek vége nem adjuk át a Tanácsnak – tette karba a kezeit a nephilim.

– Nem – rázta meg a fejét Chris. – Majd én figyelek rá, adni akarok neki Ifaril véréből, ha belemegy.

– Nem tudom – húzta el a száját a másik fiú. – Talán jobb lenne, gyorsan megölni, hiszen egy gyilkos.

– Akkor szúrj le engem is, mert én is az vagyok – nézett a szemébe a bátyja.

– Te más vagy – jelentette ki Eric, mintha ez egyértelmű lenne.

– Miért is? – vonta fel a szemöldökét Chris.

– Te megbántad a tetteid, ő henceg velük – bökött az állával a megkötözött vadász felé. – Nem tudom, talán ha elengeded, folytatja, nem tudhatjuk, mennyit jelent az angyalvér, vagy működik-e egyáltalán ennyi idősen.

– Nem, nem tudjuk, és nem is fogjuk, ha nem próbáljuk meg – felelte Chris. – Ha nem válik be, megölöm Timet, nem kell neked csinálnod vagy Vicknek, megteszem én.

Eric egy darabig farkasszemet nézett a bátyjával, majd bólintott és felment a lépcsőn.