34. fejezet

Sziasztok!

Meghoztam nektek a 34. fejezetet. Remélem, tetszeni fog. Bocsi, hogy majdnem elmaradt a fejezet, de jövő héten kezdődnek a vizsgáim és hétfőn már lesz is egy szóbelim, arra készültem és kiment a fejemből, hogy milyen nap is van ma. Ne haragudjatok! De már teszem is fel, nincs több rizsa! :D
Jó szórakozást!

Puszi :)

34. fejezet

Lisa az ismerős folyosón ébredt. A hideg, nyirkos padlón feküdt. Fájt a háta, a kemény kő nem éppen a legkényelmesebb ágy volt. A haja egy vizes pocsolyába ért, egészen megszívta magát, és a ruhája is átnedvesedett. Felült, és miközben kicsavarta a hajából a koszos vizet, körbenézett. Az álmaiból már jól ismert folyosón járt. Megborzongott a hidegtől, a karját dörzsölgetve állt fel, és indult el a szokásos úton. De egy lépés után megtorpant, és megfordult. Soha egyik álmában sem nézett a háta mögé. Most először megtette. A folyosó folytatódott, de nem látta, hová vezet. Bizonytalan léptekkel indult el az ellenkező irányba, nem az angyalhoz ment, túl kíváncsi volt. Hosszú ideig semmi sem változott, csak az üres baljóslatú folyosón tartott egyre messzebb és messzebb.

Végül talált egy ajtót. Hasonló volt, mint az, amelyik mögött az angyal van rabláncra fűzve. A kezét a súlyos kilincsre tette, megpróbálta lenyomni, de nem engedett. Végül a teljes súlyát belefektetve sikerült, és kitárult előtte a súlyos vasajtó. Egy pillanatig vakító fény tört elő az ajtón át, majd pislákolva eltűnt, és a helyét egy meseszép táj vette át.

Egy angyal állt a hegy völgyében. Éjszaka volt, csak a szárnya adott fényt, halványan derengett. Azonnal felismerte, az az angyal volt, akit az álmaiba látogatott.

– Többre kellene tartanod őket – mondta egy kellemes, morgós, férfias hang. Egy másik angyal jelent meg, és a lány mellé lépett. Egy pillanatra felé nézett, Lisa azt hitte, észreveszi, de nem látta, keresztülnézett rajta.

– Mégis miért? Mit tettek, amiért megérdemelnék? – felelt az angyal gyönyörű, éneklő hangon.

A lány végig hallgatta a beszélgetést, majd megvárta még a két angyal eltűnik. Abban a pillanatban, pedig valami láthatatlan erő kilökte a folyosóra és az ajtó bevágódott fülsüketítő robajjal.

Újra megpróbálta lenyomni a kilincset, de most nem engedett, mintha belülről kulcsra zárták volna. Végül feladta a próbálkozást és egy másik ajtóhoz lépett. Az is szorult, mintha nagyon régen nem használták volna, de végül kinyílt. Az előzőből okulva, nem lépett be, csak bekukucskált az ajtón.

Egy sötét gyerek szobát látott maga előtt. Kisfiúnak volt berendezve a játékokból, és a fal kék színéből ítélve.  Az angyala állt az ablaknál, és a bölcsőhöz közelített. Kiemelte a gyermeket a kiságyból, és lassan ringatni kezdte. Lisa semmit sem látott a kicsiből, annyira be volt bugyolálva, így inkább bizonytalanul, de mégis belépett a szobába, és megállt a lány mellett. Az angyal megigézve nézte a szép kisbabát, aki nagy kék szemeivel csodálkozva szemlélte a jövevényt. Aprócska ujjai, pedig az érkezo egyik csillogó hajtincse köré zárultak. Nem sírt fel, még csak nem is fészkelődött, nyugodtan nézett fel és halványan mosolygott. Csak pár szál aprócska fekete haja volt, és fehér, puha bőre.

Végül az angyal megsebesítette a kezét, és pár csepp vért a kisbaba szájába csepegtetett. Aztán egy csókot akart nyomni a homlokára, de megzavarták. Felhangzott a zúgás, amit Lisa már többször is halott, és ismét megszólalt valaki a fejében.

– Segíts Ifaril! – kiáltotta egy kétségbeesett női hang. Az angyal azonnal letette a csecsemőt és eltűnt.

Lisa várta, hogy ismét kilökjék a folyosóra, de nem ez történt. Hanem megjelent egy másik angyal. Meglepetten nézett rá, azonnal felismerte. Egy nagyon világos szőke hajú lány állt előtte pár barna tinccsel. Emily volt az, angyal alakjában. Ő is felvette a gyermeket, bár az ő pillantásából hiányzott az a gyengéd szeretet, ami az előző angyal szemében tükröződött.

– Erősebb leszel, mint bármelyik nephilim vagy nephilimvadász – mondta a babának, és végig simított az arcocskáján. A kicsi fészkelődni kezdet, de továbbra sem fakadt sírva. – Saiker gondoskodik róla. – Emily a babával együtt köddé vált.

– Sosem tudtam meg, pontosan mi is történt ezen az estén, de Saiker volt kedves megmutatni, miután elkapott – hallotta meg Lisa egy kedves, gyengéd hangot maga mögött. Hátranézett, és az álmaiban szereplő angyallal találta szemben magát. A lány megfordult és kifelé indult a szobából.

– Várj! – kiáltotta Lisa, és utána rohant. Az ajtó döngve zárult be mögötte, amint kilépett rajta, de nem is figyelt rá. Nem lassított le az angyal, rá se nézett, ahogy beérte, csak ment tovább a folyosón.

– Megállnál? – szuszogott kimerülten a futástól, de továbbra sem adta semmi jelét, hogy észrevenné őt. – Kérlek! – próbálta meg megragadni a karját, de a keze átment rajta, mintha vízbe nyúlna.

Az angyal az egyik vasajtó előtt megállt, majd eltűnt, semmivé foszlott. Lisa automatikusan lenyomta a kilincset és kinyitotta, majd a rab angyalhoz jutott ismét. Észre sem vette, hogy az átlátszó árnyalak ide vezette. Felnézett rá, megláncolt kezei a teste mellett a földre hullva feküdtek erőtlenül. Barna szemei az ő pillantását keresték, a szárnyai már alig derengtek.

– Mi történik? – sietett oda hozzá Lisa, és térdre rogyott az angyal előtt.

– Haldoklom – suttogta most már színtelen hangon. Lassan teljesen kihunyt belőle minden éneklés, csilingelés. – Lassan végem lesz.

– Hogyan segíthetnék? – kérdezte a lány kétségbeesetten. – A barátaim is bajban vannak. Hogyan menthetnélek meg mindannyitokat?

– Emlékezned kell arra, hogy ki vagy – válaszolt halkan. – Tudnod kell, hogy mi a sorsod. Itt az ideje, hogy rájöjj a válaszra. Annyiszor kérdezted már, hogy hogyan segíthetsz, itt az ideje, hogy meg is válaszold.

– De nem tudom – rázta meg a fejét tehetetlenül. – Még csak a bilincseidet se tudom lefeszegetni. Gyenge vagyok! Mindenki meg fog halni miattam.

A szemei könnybe lábadtak a reménytelenségtől, majd végigcsurogtak az arcán. Szipogva próbálta visszafojtani a sírást, de nem ment.

– Ericék miattam fognak meghalni – zokogta. – Engem próbáltak megvédeni, és mi lett belőle? Ők is meghalnak. Mindenki. Saiker pedig csak erősebb és őrültebb lesz. Nincs semmi remény.

– Még megállíthatod – szólt közbe az angyal. – Remény mindig van, az utolsó pillanatig, ha hiszel benne, sikerülhet.

– De mégis hogyan? – nézett a szemébe Lisa megoldást várva. – Nehogy azt mondd, hogy nekem kell rájönnöm, mert megőrülök. Képtelen vagyok rá. Én nem vagyok hős, csak egy átlagos lány, aki valamiért belekeveredett ebbe.

– Sosem voltál átlagos – simított végig az arcán kedvesen. – Ha én mondom meg, abba bele is őrülhetsz. Nagyon veszélyes lehet, így is az lesz. Az, hogy elájultál és ide kerültél, már nem jó jel.

– Meg kell próbálnod, hátha nem lesz bajom.

– Tudom – bólintott az angyal. – Az ajtók, amik mögé benéztél, miket láttál?

– Téged – felelte Lisa értetlenül. – Mindig téged. A múltad. Láttam, ahogy egy másik angyallal beszélsz. Láttam, ahogy megjelölsz egy nephilim gyermeket, ekkor zavartál meg. Többet nem láttam.

– Sajnálom, hogy félbeszakítottalak, de fogy az időnk – magyarázta. – Muszáj volt beszélnünk végre. Lisa már régen tudod, hogy ki vagyok, és te ki vagy, hogy hogyan kapcsolódunk egymáshoz.

– Nem, ez nem igaz – tiltakozott hevesen. – Ha tudnám, megmondanám.

– A szíved mélyén mindig is sejtetted – suttogta az angyal. – Szerinted miért veled lépek kapcsolatba? Miért hallod néha az angyalokat? Az egy olyan csatorna, amit csak a fajtám tud használni, még a kitaszítottak sem. Hogy gyógyíthattad meg Ericet, vagy hogyan védted meg a házatokban? Hogy beszélhettél a fejében?

– Nem, az nem lehet – hitetlenkedett Lisa, és elhúzódott az angyaltól. – Hagyd abba! Hazudsz! Az nem lehet!

– Az én múltam láttad az előbb a saját elmédben, Lisa – folytatta kegyetlenül. – Nem véletlen. Te és én egyek vagyunk, hiába is tagadod. Én te vagyok, te pedig én.

– Nem lehet – ellenkezett továbbra is a lány. – Akkor miért nem emlékszem semmire a múltamból?

– Mindennek meg van a maga ára, az emberi testnek is.

– Ha ez igaz, akkor én és Eric... – suttogta kétségbeesetten.

– Nem volt véletlen, hogy találkoztatok – magyarázta az angyal. – Saiker akarta így. Tudta, hogy vonzódni fogsz hozzá, és a bátyjához.

– El fogom őket veszíteni igaz? Még, ha nem is halnak meg, akkor is – ismerte fel Lisa, hogy mi is következik. – Hiszen valójában sosem léteztem, és a ma este után nem is fogok többé.

– Sajnálom – suttogta az angyal. A szemében őszinte fájdalom és szomorúság égett. – Ami azt illeti a választás a tiéd, csak rajtad múlik, hogy mi lesz. Maradhatsz ember is, és én szépen lassan eltűnök, bár nélkülem nem tudom, hogyan éled túl a ma estét.

– Meg tudod ölni Saikert és megmenteni a barátaimat? – kérdezte kerülve a pillantását.

– Ha kijutok a körből, Saiker nem szállhat szembe velem – felelte magabiztosan.

– Ha igent mondok, Ericék megmenekülnek?

– Megteszek mindent, ami tőlem telik, hogy megmentsem mindannyiuk életét, ezt megígérhetem. Ha nem tartom meg, bukjak meg azonnal – esküdött meg.

– Ha ezt megteszem, én voltaképpen meghalok, igaz? – suttogta a lány remegő hangon. Az angyal szomorúan bólintott, de nem szólt többet. – Mentsd meg őket!

Lisa megacélozta magát, az angyal szemébe nézett, majd megérintette. Kellemes meleg áradt szét a testében, majd éles fény villant kettejük közül kiindulva.