34. fejezet

Sziasztok!

Meghoztam a 34. fejezetet, bocsi a csúszásért.

Jó olvasást!

Puszi:)

34. fejezet

– Eric! – lépett be a szobájába Josh kopogás nélkül. A fiú felkapta a fejét, éppen az ingét igyekezett begombolni. – Feladatod van.

– Milyen? – ráncolta értetlenül a homlokát.

– Üzent a Tanács. Mozgolódni kezdtek – kezdte a magyarázatot –, a nephilimvadászok ártatlan embereket támadnak meg szerte a világban, nincs elég kapacitásunk rá, így a legjobb fiataljainkat is muszáj kiküldenünk.

– Rendben – bólintott a fiú, majd a szekrényéhez lépett és felcsatolta a fegyverövét rajta különböző kardokkal és tőrökkel.

– Felisszel mész, neki már megadtam a koordinátákat, a teleportnál vár.

Eric ismét bólintott, majd Josh magára hagyta. Legközelebb csak a dolgozószobában találkoztak, ahol éppen beállították a teleportot, aztán Felisszel már át is léptek rajta.

*

Chris végre visszakapta a motorját Vicktorie-tól, így azonnal rá kellett ülnie és mennie vele egy kört. Kiszellőztette kicsit a fejét, jól esett neki.

Nyújtózkodva lépett be a házba, amikor az emeletről izgatott beszélgetés hallatszódott le. Kíváncsian lépdelt felfelé a lépcsőn és benyitott a dolgozószobába. Rosie és Jason teljes harci díszben álltak a szoba közepén, arra vártak, hogy átmehessenek a teleporton.

Chris értetlenül összevonta a szemöldökét és kérdezett:

– Lemaradtam valamiről?

– Zavarognak a vadászok – tájékoztatta Jason. – Embereket támadtak meg, őket kell elkapnunk. Nephilim feladat.

– Milyen embereket? – vonta össze a szemöldökét a fiú.

– Változó, nem igazán van rendszer, csak bajt okoznak – felelte. – Nem olyanokat, akik fontosnak tűnnek, sima embereket. Volt köztük postás, mérnök, családanya, teljesen véletlenszerű.

– Miért ti mentek? – kérdezte aztán. – Tapasztaltabbakkal mi van?

– Már mindenki, aki elérhető küldetésen van. – A vadász nyitotta a száját, hogy válaszoljon, de közben szóltak.

– Kész! Mehettek! – mondta Josh, de Chris elkapta az előre induló Rosie karját.

– Várjatok! – kért egy kis időt gondolkodni. – Nekem ez gyanús! Miért öldökölnének vadászok csak úgy ártatlanokat?

– Nem tudom, mert ilyen a természetük? – vonta meg a vállát Jason.

– Nem – felelte Chris –, nem ölünk csak heccből, főleg nem ennyire feltűnően, hirtelen ennyi támadás nem lehet véletlen.

– Mire gondolsz? – lépett visszább Jason is érdeklődve.

– Szerintem köze lesz a Richmond birtokon történtekhez – nézett a szemeibe Chris. – Ezek az embertestbe bújt démonok lesznek, valahogy érzem.

– De miért most? – kérdezett közbe Josh. – Már napok teltek el.

– Nem tudom – felelte őszintén a vadász. – De így van, ezt súgja az ösztönöm – aztán körbenézett és újabb rossz érzése támadt. – Hol van Eric?

– Már elment Felisszel – felelte Josh ledermedve. – Azt hiszik, hogy vadászokkal van dolguk…

– Utánuk kell küldened! – ugrott hozzá Chris kétségbeesetten. – Meg fogják őket ölni!

– Mi átmegyünk még előtte! – mondta Rosie.

– Tessék? – hökkent meg Chris és megpördülve a lányra nézett. – Nem hallottad mit mondtam? Azok démonok!

– Tudom – bólintott a lány –, démonok, akik ártatlan embereket ölnek. Az a feladatunk, hogy megvédjük őket, ezért teremtettek az angyalok.

Megszorította a fiú karját, majd lábujjhegyre állt és egy csókot adott az arcára. Chris még mindig döbbenten figyelte, Rosie el akart tőle lépni, de még megszorította a karján lévő kezét, mire a lány visszanézett rá.

– A fejüket vágd le – mondta. – Talán ha használhatatlanná válik a test, akkor…

Rosie bólintott, majd eltűnt a teleporton át Jasonnel a nyomában.

– Most pedig küldj az öcsémék után – nézett Joshra a fiú azonnal. Az apuka rögtön hozzálátott a koordináták megadásához.

– Azóta már bárhol lehetnek – suttogta aztán.

– Megtalálom őket – felelte a vadász magabiztosan. – Tudod, hogy képes vagyok rá.

– Tudom – bólintott Josh. – Vigyázz rájuk!

– Bízz bennem! – mondta Chris, majd elindult, hogy ő is átlépjen a teleporton. – Próbáld meg figyelmeztetni a többi nephilimet.

– Megteszem, amit lehet – hallotta még utoljára, majd elnyelte a furcsa fátyol.

­*

Chris kilépve a teleportból egy sikártorban találta magát, ami egy forgalmas utcára vezetett. De nem kellett odáig elmennie, mert talált egy hullát a kukák közé dobva. Egy fiatal lány volt, a vérét lecsapolták, de nem egy vámpír műve volt, ők sokkal kifinomultabbak, ez barbár munka volt. Démonok.

Idevonszolták, látszott a porban. Dulakodás nyomait fedezte fel, de úgy tippelte, nem a nephilimek voltak, inkább az áldozat ellenkezhetett, vagyis Ericék érkezése előtt halt meg. Ők már nem találhatták itt a démonokat.

A lány szoknyája kicsit nedves volt, de a haja és a felsője nem, lecsaphatta egy autó, állapította meg a fiú. Reklámszatyrok voltak nála különböző butikokból, egy plázában járhatott. Sejtette, hogy a nephilimek is erre a következtetésre jutottak, valószínű, hogy a bevásárlóközpontból követték.

Chris kilépett az utcára, pár vércsepp már itt került a járdára, így tudta merre induljon. Az utcán mit sem sejtve hömpölygött a tömeg, ő pedig a lehető leggyorsabban próbált köztük elcsusszanni.

Egy mélygarázshoz ért, ahol megtorpant, egy éppen kikanyarodó autó majdnem lefröcskölte egy pocsolya vizével. Tovább akart menni, hogy a plázába lépjen be, amikor velőtrázó sikítás ütötte meg a fülét. A garázsból jött.

Megszorította a kardját, majd ott ahol az autó távozott az előbb, belépett. Átcsusszant a sorompó mellett, mielőtt tényleges belépett volna, körbekémlelt.

A neoncsövek élettelen fényénél nem látott semmilyen mozgást, egyetlen alakot se, pedig határozottan innen jött a sikítás és nem bentről. Bentebb merészkedett hát, a kardját feltartva.

Rengeteg autó állt odalenn, de semmi mozgás. Elindult a sorok között egyre bentebb. Mígnem két autó között kiszúrt egy rángatózó lábat. A démonokra akadt rá előbb.

Fogást váltott a kardján, majd egy szökkenés a két autó között termet. Egy szmokingos férfi térdelt egy fiatal srác teste felett, akinek a pillantása a semmi révedt, halott volt már.

A démon most felnézett Chrisre, az egész arca vérben úszott. Vicsorított, ahogy meglátta a fiút, neki akart ugrani, de a vadász gyorsabb volt, odaugrott és azonnal suhintott. A férfi feje begurult a legközelebbi autó alá, a vér mindent összefröcskölt.

A testből kiszállt a fekete felleg. Egy darabig kavargott a fiú felett, majd tovatűnt.

Később egy csattanást hallott, mély levegőt vett és a hang irányába indult. Nem messze megtalálta Feliszt. Egy démonnal hadakozott. A démon rávetette magát, a lány felkiáltott és elesett. Chris odaugrott és gyorsan levágta a fejét.

A még vonagló hulla a lányra esett, aki sietve próbált alóla kikecmeregni. Az egész testét vér borította be, még az arcára és a hajára is jutott belőle.

– Nem lehetett volna kíméletesebben? – méltatlankodott felállva, közben próbálta magát megtisztítani valahogy.

– Bocs, legközelebb hagyom, hogy megöljön, nehogy egy kicsit piszkos légy – felelte szarkasztikusan a fiú.

– Jól van, kösz – mondta aztán, mire a vadász csak biccentett.

– Jól vagy? – kérdezte aztán Chris, mert Felisz felhúzta a karján a felsőjét és azt nézegette.

– Megharapott, remélem, nem kaptam el valamilyen vesztettséget – rázta meg a fejét, majd a fiúra nézett.

– Eric merre van? – kérdezte aztán.

– Szétváltunk – suttogta a lány. – Lentebb ment egy szinttel.

Chris morgott magába valamit, majd lehajolt a hullához, hogy megvizsgálja.

– Mik ezek egyébként? Alig lehet őket megölni.

– Démonok emberi testben – felelte.

– Démonok? – szaladt fel a nephilim szemöldöke. – De Saiker olyan normális, ezek meg olyan… barbárok.

– Gondolom, régen nem jártak a földön – vonta meg a vállát Chris, az öccse után akart indulni, amikor megszólították.

– Milyen igazad van – kezdte egy öntelt, magabiztos hang a hátuk mögül. – Az a szerencsétlenflótás már több millió éve nem járt a Földön.

Mindketten megpördültek, az egyik parkoló kocsi tetején egy férfi állt hanyagul, mégis elegánsan. Öltönye még mindig makulátlan volt, száját egy elegáns vászon zsebkendővel törölgette óvatos, precíz mozdulatokkal.

– De a 100 évemmel én se panaszkodhatok. – Az autó tetejéről a motorházra lépett, majd egy kecses szökkenéssel a földön landolt.

– Ki vagy te? – kérdezte, és ösztönből Felisz elé húzódott, hogy megvédje az idegentől.

– Az lényegesebb hogy ki vagy te – mondta a férfi. – Láttalak, amikor a testünket kaptuk, ott voltál.

– Próbáltam megakadályozni, de elbuktam – felelte Chris. A démon felnevetett, közben tüzetesen végigmustrálta a fiút.

– Nem vagy nephilim és nem vagy vadász – állapította meg. – Érdekes! Hogy ez nekem anno nem jutott eszembe. Azt hiszem, megemelhetem a kalapom Saiker előtt, pedig sosem volt a kedvencem.

– Mégis neki dolgozol – szólt közbe Felisz, Chris meg is feledkezett a lányról.

– Ideiglenesen – felelte a démon. – Most viszont éppen ebédelek, és még eléggé éhes maradtam.

Chris fogást váltott a kardján, tudta, hogy a bájcsevejnek vége.

– Ne aggódjatok, én vagyok olyan állatias, mint akikkel végeztetek, főleg egy hölggyel. – Két tőrt húzott elő és feléjük közelített lassan, hangtalanul, egy párduc kecsességével.

Chris támadt először a démon gond nélkül kivédte. Felisz pedig a háta mögé került és úgy sújtott le, de elvétette. Olyan gyorsan mozgott, hogy ketten sem bírtak vele. Pedig mindketten jók voltak, nagyon jók, mégsem elegek. A két tőrrel úgy harcolt, hogy hiába voltak ők karddal mégsem tudták megsebezni. Végül a lánynak az egyik tőrt sikerült kiütni az ellenfelük kezéből. De aztán még azzal a lendülettel a démon hasba vágta Feliszt, aki az egyik autó tetejére repült bezúzva a szélvédőt.

– Felisz! – kiáltotta Chris, de nem volt ideje a lánnyal törődni. Le akarta csapni a démon fejét, de az megragadta a csuklóját, és kicsavarta a karját. Felkiáltott a fájdalomtól, a kardja pedig kicsúszott az ujjai közül, és csörögve landolt a földön. A férfi a pengéjét pedig a nyakának szegezte.

– Hölgyekkel szoktam kezdeni, de most úgy tűnik, kivételt kell tennem – sziszegte a fiú arcába és olyan erősen tartotta, hogy moccanni sem tudott. Hiába próbált erőlködni, nem ért el vele semmit. – Gyors leszek!

Vágásra emelte a tőrét, de az kiesett a kezéből, a szájából pedig vér bugyogott fel, a szemei kidülledtek, egy pillanattal később pedig elvált a feje a testétől. Chris azt hitte, hogy Felisszel fog szembenézni, de Dethriel állt az összeeső test mögött egy bárddal a kezében.

Egy pillanatig farkasszemet nézett az angyallal, de nem állt szándékában kimondani azt a szót, inkább hű volt önmagához.

– Ennél már csak a kasza lenne klisésebb – jegyezte meg Chris, miközben lehajolt a kardjáért. Az angyal felsóhajtott, s el kezdte megtisztítani a bárdot. A fiú pedig Feliszhez lépett, de a lánynak nem esett semmi baja, pár lila folttal és kisebb karcolással megúszta a dolgot.

– Nem kell megköszönnöd – jegyezte meg unottan. Úgy tűnt, indulni készül, így Chris gyorsan újra megszólalt volna, de az angyal közbevágott kitalálva a gondolatait.

– Az öcséd Ifarillal van – mondta, majd felszívódott.