24. fejezet

Sziasztok!

Tudom, előző héten lett volna esedékes a fejezet, de nyaralni voltam, és nem volt időm feltenni, bocsi. Na de most meghoztam, úgyhogy jó olvasást hozzá!

Puszi :)

24. fejezet

Chris kinyitotta az ajtót és kilépett a pincéből a lakásba.

– Biztos jó ötlet egyedül hagyni? – aggodalmaskodott Jason mögötte.

– Nyugalom, Ifaril gondoskodott róla, hogy ne szabadulhasson ki – felelte a vadász. – Hagy maradjon egy kicsit egyedül a gondolataival.

– Hát jó – vonta meg a vállát és együtt léptek be a konyhába. Vicktorie már távozott, hogy egyen valamit, a sérülése óta még nem táplálkozott és szüksége volt már rá, kezdet újra fáradni.

A konyhában Stephanie és Rosie éppen befejezték a főzést.

– Éhesek vagytok? – kérdezte a nő. Chrisnek még mindig furcsa volt, hogy ennyire családtagnak tekintik és szokása szerint zavarba jött. Joshon nem lepődött meg annyira, de hogy az asszony is egy szó nélkül elfogadta, és ugyanolyan kedves és törődő volt vele, mint a saját a gyermekeivel csak még inkább nehézzé tette az itt létét. Az anyja viselkedett vele utoljára így, de az már évekkel ezelőtt volt. Már túl régóta volt magára utalva, az étkezésre pedig sosem fordított sok időt, csak amennyit muszáj.

Annyira elgondolkodott, hogy csak a forró levest érezte meg az ingén, ahogy a bőrébe mart. Szitkozódva ugrott hátrébb, de már elkésett a tányérnyi étel beterítette.

– Jaj, úgy sajnálom! – mondta Rosie, de meg se próbálta játszani, hogy igazat beszél. A smaragd szemek elégedetten csillogtak, ahogy belenézett. Majd a lány megfordult és otthagyta a konyhát.

– Bosszú, édes bosszú – hallotta meg Jason hangját, aki kárörvendő vigyorral nézte.

– Ne röhögj, mert rád is jut még a forró levesből – nézett rá Chris bosszúsan és arrébb lépett a tócsából.

– Jól vagy? – hallotta meg Steph hangját a háta mögött, mire az asszonyra nézett. – Öltözz át gyorsan!

Az anyuka az emelet felé taszigálta az útból, majd felmosóval lépett a helyére. Chris egy darabig értetlenül nézett rá.

– Menj már! – mosolygott fel rá. A vadász gépiesen fordult meg és indult el az emelet felé.

Miután átöltözött megállt Rosie szobája előtt be akart menni hozzá, hogy bocsánatot kérjen azért, amiket anno mondott neki. Éppen kopogni készült, amikor az öccse rohant fel a lépcsőn a nyomában egy szőke lánnyal. Észre se vették annyira siettek, csak becsapták az ajtót és eltűntek mögötte.

Chrisnek kellett pár pillanat mire észhez tért a látványtól. Az öccse fényes nappal tényleg egy lányt vitt fel magához, még hozzá úgy, hogy Stephanie itthon volt, Joshról meg ki tudja, mikor van a Tanácsnál, mikor pedig az irodájában. Tudta, hogy kamasz és jelenleg lázad leginkább ellene és Ifaril ellen, de ez a lépése most még inkább megdöbbentette.

Végül kopogás nélkül nyitott be a szobájába. Nem lepődött meg azon, amit bent talált, látta, hogy valami ilyesmi lehet a célja a viselkedésüknek. Eric állt neki háttal, a lány pedig előtte. Éppen Jessica nyakát csókolgatta, akin már nem volt felső, csak egy melltartó takarta el a kíváncsi szemek elől. Nagyon el voltak foglalva egymással, egyikőjük sem figyelt fel az érkezésére, így jó erősen becsapta az ajtót. A hangra egy pillanat alatt szétrebbentek, és ránéztek. Eric vádlón és haragosan, Jessica pedig ijedten, próbálta magát eltakarni, amennyire lehetett, és a pólóját keresve idegesen jártatta végig a pillantását a szobán. Az apró rózsaszín felső Chris lába előtt hevert. Sóhajtva lehajolt érte, és a lány felé nyújtotta, aki egy köszönömet hebegve átvette, és felkapta.

– Az lesz a legjobb, ha most hazamész – mondta száraz hangon.

– Rendben – egyezett bele a lány, majd elindult kifelé, de még az ajtóból visszanézett. – Akkor majd... – kezdte és reménykedve nézett a szőke fiúra.

– Kereslek – bólintott Eric, Jessica intett egyet mindkettőjük felé általánosságban, majd könyvtárajtóhoz indult, hogy elmenjen a teleporton át.

– Ez mire volt jó? – támadt neki Eric dühösen, miután a lány eltűnt.

– Ezt én is kérdezhetném – fonta keresztbe a karját a mellkasán Chris.

– Ez csak... – kereste a szavakat a fiatalabb fiú, de nem találta.

– Egy naiv, fiatal, ártatlan kislány kihasználásának tűnt innen nézve – vágta rá gúnyos mosollyal az arcán.

– Kihasználás? – rökönyödött meg Eric. – Azért ez kicsit erős, nem gondolod?

– Nem, nem gondolom – rázta meg a fejét, és az öccséhez lépett. – Megértem, hogy dühös vagy, és megbántott, de ennél kicsinyesebb bosszút még tényleg nem láttam, pedig éppen az áldozata voltam egynek az előbb.

– Nem vagyok dühös, sem megbántott – vágott vissza Eric felemelt hanggal, bár értetlenség futott át az arcán, de hamar túltette magát rajta. – Csak szeretném folytatni az életem.

– Igen? – emelkedett meg kérdőn Chris szemöldöke. – Ez az életed? Olyasvalakivel lefeküdni, aki semmit sem jelent neked? Szegény kislány annyira szerelmes beléd, hogy bármit megtenne érted, még ezt is. Remélem, büszke vagy magadra.

– Erről komolyan te oktatsz ki? – hitetlenkedett. – Vagy már Vickről el is felejtkeztél?

– Az más – rázta meg a fejét Chris.

– Igen? Mégis miben? – erősködött.

– Ő nem 15, hanem több száz éves – vágta rá Chris.

– Attól még ő is megtesz érted mindent, mert szeret. – Eric hátat fordított a testvérének, és az asztalra támaszkodott, ökölbe szorult a keze az idegtől.

– Meddig akarod ezt játszani még? – kérdezte a bátyja. – Azt hittem, hogy megbeszéltük.

– Megbeszéltük? – fordult vissza hitetlenkedve Eric. – Mégis melyik hazugságodra gondolsz éppen? Arra, hogy Lisa egy angyal? Vagy arra, hogy azt hitted, haldokolsz? Melyik legyen ma terítéken? Van esetleg valami új, amiről ismét lemaradtam? Titkolsz még bármit is?

– Igen – felelte Chris nyugodtan, mire az öccse egy pillanatra megdöbbent. – Vannak előtted titkaim és lesznek is, szóval, ha ezeken akarsz gyötrődni hajrá, de felesleges, ne tedd tönkre magad ilyen butaságok miatt. Mit akarsz, mit tegyek?

– Mondjuk, legyél velem őszinte!

– Vannak dolgok, amiket nem mondhatok el, sajnálom – felelte a bátyja.

– Akkor legalább egyet ígérj meg – kezdte Eric.

– Mit? – vonta fel a szemöldökét a vadász.

– Az engem érintő kérdésekben én döntök, csakis én – nézett a szemébe a nephilim. – Nem vonod őket kétségbe, és nem próbálsz kihagyni semmiből, akár veszélyes akár nem. Megértetted?

– Hogy kérhetsz ilyet? Hogy veszélyeztessem az életed? Nem, szó se lehet róla – felelte a bátyja. Eric közelebb lépett hozzá mielőtt ismét megszólalt volna.

– Akkor tedd, amiben a legjobb vagy, és tűnj el az életemből, de most örökre – közölte hidegen. – Ne gyere vissza! 

Kikerülte a bátyját és ott akarta hagyni, de Chris megragadta a karját.

– Rendben van! – bólintott megadóan. – Győztél! Benne akarsz lenni? Legyen, nem hagylak ki többé, még ha bele is halhatsz. Kezdjük azzal, hogy a pincében van egy vadász, téged is érint, hiszen találkoztatok már. Tim az!

Azzal Chris kifordult a szobájából és magára hagyta az öccsét. Most nem volt ereje Rosie-val is beszélni, inkább elhalasztotta a bocsánatkérést.