7. fejezet

Sziasztok!

Megérkeztem a következő fejezettel is, majdnem elfelejtettem, hogy szombat van és ideje új részt feltenni. A szünetekben mindig elveszik az időérzékem. Na mindegy!
Igazából csak Boldog Karácsonyt akartam még nektek kívánni így az ünnep utolsó napján! :D
Jó olvasást a fejezethez!

Puszi :)

7. fejezet

A keze ökölbe szorult, az ajkait vékony vonallá préselte. Mérges volt, rettentő mérges és teljesen megértette. Nem szabadott volna neki hazudnia, az első perctől őszintének kellett volna lenni és elmondani mindent, amit tudott. Talán ő kitalálta volna, hogy mire készül a bátyja, de inkább Chrisben bízott, hogy óvja Ericet, rosszul tette.

- Mikor lesz a tárgyalás? - kérdezte hosszú idő után fojtott hangon.

- Két nap múlva - felelte Alex halkan.

- És Chris mit mond?

- Semmit - vonta meg a vállát. - Csak annyit, hogy ez is a terv része.

- Mi a francért nem avatott be? - kérdezte ingerülten Eric.

- Mert lebeszélted volna vagy megakadályozod benne. Nekem is ezért nem mondta el, mert tudta, hogy átadom neked.

Mielőtt Eric válaszolhatott volna, csengettek. Meglepetten néztek össze, majd az ajtóhoz indultak. Ketten voltak otthon, meg Jason, de ő a szobájának magányába zárkózott és egyikőjük sem akarta zavarni. Eric kitárta az ajtót és Vicktorie állt a küszöbön napszemüvegben, magabiztosan, felszegett állal.

- Kaptam Christől egy levelet - kezdte köszönés nélkül, ahogy belépett - azzal az utasítással, hogy ha 24 óráig nem hallok felőle, bontsam fel. Megtettem! Te tudtál erről az öngyilkos küldetésről? - fordult azonnal Erichez, Alexet figyelmen kívül hagyta.

- Csak most tudtam meg én is - felelte a fiú -, miután megtette.

- A bátyád egy idióta - jelentette ki Vick.

- Az, és kifejezetten vonzódik a börtönökhöz - bólintott Alex, a vámpír rákapta a pillantását, bár a napszemüvegtől nem látszott, de biztos volt benne, hogy egy haragos pillantást vet rá, így inkább összehúzta magát.

- Mit fogsz tenni? - kérdezte Erictől. - Hogy szabadítod ki?

- Sehogy - vonta meg a vállát a fiú. - Onnan nem lehet kihozni, lehetetlen.

- Hagyod meghalni? - rökönyödött meg Vicktorie.

- Kitalálok valamit - mondta a fiú határozottan. - Még van két napom rá.

- Segítek - ajánlkozott rögtön Vicktorie.

Éppen azt próbálták kiokoskodni, hogy mit is tehetnének, amikor kicsapódott a könyvtár ajtaja és valaki levágtázott a lépcsőn sebesen és hangosan.

- Merre vagy? - hallották meg John hangját. Hirtelen összenéztek, majd mindannyian Vicktorie-ra, a fiú már majdnem elérte a konyhát, amikor Alex hirtelen ötlettől vezérelve kiugrott elé a folyosóra.

- John! - mondta ki a nevét meglepetten és az ajtókeretnek támaszkodott, hogy véletlenül se tudjon tovább menni a nephilim. - Mi szél hozott ide, szerény hajlékunkba?

- Ma van az első napod és máris kerülöd a munkát? - fonta össze a karjait a mellkasán számon kérően.

- Te mondtad, hogy csak láb alatt vagyok - tárta szét a kezeit értetlenül Alex, és közben hátrapillantott a válla felett aggodalmasan. Csak egy rossz mozdulat és lebuknak, John meg rögtön szalad az apjához, hogy elmondja, egy vámpír van a házukba és rövid úton lesznek Chrisnek cellatársai.

- Nekem igen, de az apámnak meg nem tetszett, hogy elküldtelek - vonta meg a vállát. - Amúgy is inkább te, mint Eric. Apropó Eric, merre van?

- Eric? - kérdezett vissza Alex ijedten. - Eric, hát ő éppen... fagyizik.

- Fagyizik? - John arcán látszott, hogy nem erre a válaszra számított, a döbbenettől leesett az álla.

- Aha - felelte nagy komolyan Alex. - Imádja a vaníliát csoki öntettel, az a kedvence. Itt az utcában pedig van nagyon finom, kérsz esetleg? Felhívjam, hogy hozzon? - vette elő a mobilját. - Majd azt mondom, hogy nekem kell, nehogy beleköpjön vagy ilyesmi.

- Nem kell, kösz - mondta furán John. - Csak gyere vissza, dolgunk van.

- Persze, megyek egy perc, csak előkeresem a köpenyem.

- De hát rajtad van! - felelte értetlenül. - Mi bajod?

- Semmi, mi lenne? - adta az ártatlant. - Csak még új ez a szitu.

- Jól van - mondta beletörődően. - Előre mentem, siess! - indult el, közben pedig megrázta a fejét, és azt motyogta, hogy: Idióta!

- Gyere! - ragadta meg Eric a kezét és az egyik sarokba húzta, a mosogató elé. - Itt nem láthat meg - suttogta. - Csak ha belép.

Vicktorie bólintott. Olyan közel voltak egymáshoz, hogyha lábujjhegyre áll könnyedén megcsókolhatná a fiút. Eljátszadozott a gondolattal, hogy milyen lenne Chris imádott öcsikéjét csókolni, vajon mennyiben más?

- Minden oké? - kérdezte halkan Eric, miközben gyanakodva méregette.

- Nem akarod tudni, hogy mire gondoltam - felelte, és oldalra fordította a fejét, hogy ne lássa a nephilim vonzó arcát és hívogató ajkait. Eric csak mosolyogva megrázta a fejét, de nem firtatta a témát, nem volt rá szüksége.

- Eric, hát ő éppen... fagyizik - hallották meg Alex hangját, mire a fiú a homlokára csapott. Vicktorie pedig halkan felnevetett, a tenyerével próbálta tompítani a hangját.

- Idióta - rázta meg a fejét Vicktorie.

- Haragszol rá - állapította meg Eric komolyan.

- Honnan veszed? - kerülte a pillantását a vámpír.

- Látom - mondta a nephilim és gyengéden maga felé fordította az állát, hogy a szemébe nézhessen. - Mi történt köztetek? Miről maradtam le?

- Hosszú sztori - sóhajtott.

- Úgy tűnik, ráérünk - vonta meg a vállát féloldalas mosoly kíséretében.

- Nem váltunk el legutóbb túl szépen. A részletekről kérdezd a barom haverod - közölte a lány ridegen. Eric nem válaszolt, nézte egy darabig, végül sóhajtott és nem szólt többet.

Miután becsukódott John mögött a könyvtár ajtaja, Alex hangosan kifújta a levegőt és visszalépett a konyhába. Eric és Vicktorie a konyha egyik sarkába kuporogtak, ahol nem láthatta volna meg őket John a folyosóról.

- Vanília fagyi csoki öntettel? - kérdezte vigyorogva Eric.

- Jobb, nem jutott eszembe, na - felelte sértetten Alex. - Szerintem jól kivágtam magunkat.

- Aha, csak idiótának néz - jegyezte meg a barátja.

- Eddig is annak nézett, nem mindegy - vonta meg a vállát.

- Ja, de most már engem is - tette még hozzá Eric.

- Akkor legközelebb mentsd te a helyzetet - mérgelődött a fiú.

- Jól van na, nagy voltál - veregette vállon elismerően. - De menj, mielőtt visszajön!

- És ti? - kérdezte Alex még utoljára.

- Próbálunk kitalálni valamit - bólintott Vicktorie. - Menj nyugodtan, ketten is menni fog.

Miután Alex elment ketten maradtak. Vicktorie végighúzta a kezét az asztalon.

- Hol vannak a többiek? - kérdezte aztán. - Chris bajban a család meg elment weekendezni vagy mi?

- Nem - nevetett fel Eric. - Még nem tudnak róla, Alex nekem akarta először elmondani, Josh pedig nem szabadul a Tanácstól a múltkori támadás miatt. Mindenki más a dolgát végzi.

- Aha - bólintott a lány unottan. - Szóval egyedül vagy?

- Nagyjából, Jason a szobájában - összegezte a nephilim. - De miért?

- Csak - vonta meg a vállát Vicktorie.

- Szóval akkor... - kezdte Eric, de a lány mellé lépett, majd hirtelen megcsókolta, de a fiú ellökte magától.

- Mit csinálsz? - húzódott arrébb felháborodottan.

- Megcsókollak.

- Azt tudom, de miért?

- Tudtommal már nem élsz monogám kapcsolatban - mosolyodott el a vámpír. - Nyugi - folytatta, ahogy meglátta a nephilim felháborodott pillantását -, Chris leveléből tudom, fogalmam se volt róla, nem avatott be. Szóval? - húzta magához ismét.

- Nem, nem lehet - ellenkezett Eric. - Veled nem.

- Miért nem? - Vicktorie végighúzta a kezét a mellkasán, de a fiú megállította.

- Mert nem szeretlek - felelte, mire a vámpír felnevetett.

- Szerelem? - kérdezte gúnyosan. - Ehhez nem kell szerelem.

- Neked! - fordult el a nephilim.

- Neked se - vonta meg a vállát. - Nem tudom, miért nem akarod, de úgy látom, hogy ki sem szedem belőled.

Arrébb sétált és felült a konyhapultra szemben Erickel. A fiú követte a mozdulatait, amint a könyökére támaszkodva hátradől.

- Kár, kíváncsi lettem volna - sajnálkozott. - Vajon vagy egy olyan gyengéd, mint a bátyád, vagy a látszat csal? Nála csalt.

- Ezt nem akartam tudni - felelte Eric és az asztalnak dőlt. - Hiába próbálkozol, nem fogunk lefeküdni egymással.

- Hm - nyomta ujjait az ajkaira, mintha meglepődne. - Nem volt hátsó szándékom.

- Na, persze - nevetett fel Eric hitetlenül.

- Ne mondd, hogy nem hízelgő, amit szeretnék - mosolyodott el a lány.

- Jobb, ha most mész. - Eric kifelé indult a konyhából az ajtó felé.

- Mi lesz a bátyáddal?

- Megoldom - felelte magabiztosan és kinyitotta a bejárati ajtót.

- Nem akartam a lelkedbe gázolni, vagy ilyesmi - mondta még utoljára Vicktorie. - Sajnálom, ha korai volt.

- Semmi gond - döntötte a fejét az ajtónak fáradtan Eric.

- Tudod, ha meggondolnád magad, csak hívj! - A lány végigsimított az arcán és újra megcsókolta. A nephilim nem lökte el, de bár megtette volna.

- Bocsi, csak itt felejtettem... - hallotta meg a legjobb barátja hangját a háta mögül - a mobilom.

- Alex! - fordult meg rögtön ijedten Eric. A testvére kék szemei égetően csalódottak voltak, aztán megfordult és visszaszaladt a lépcsőn, hogy eltűnjön a Tanácsnál.

Eric nem törődött többet Vicktorie-val, otthagyta a lányt és a legjobb barátja után indult.

A házukban már nem érte utol, de a Tanácshoz is követte s közben próbálta figyelmen kívül hagyni a rámeredő meglepett pillantásokat.

- Alex várj már! - kiáltotta a barátja után már sokadszorra. - Ne csináld már! Tudod, hogy nem akartam.

A fiú megtorpant, visszafordult és a szőke srác felé lépett kelletlenül. Láthatólag bárhol szívesebben lett volna ebben a pillanatban, mint itt, nem éppen a legjobb hely a megbeszélésre.

- Dolgom van - jelentette ki fagyos hangsúllyal.

- Nekem is - bólintott Eric. - Tisztáznom kell a dolgokat a legjobb haverommal.

- Nincs mit tisztázni. Bocs, hogy rosszkor érkeztem. - Megvonta a vállát közönyösen, de nem nézett a másik szemébe. Csalódott volt, úgy érezte, hogy elárulták, méghozzá olyasvalaki, akire az életét is rábízná, de valahol mélyen meg úgy érezte, hogy túlreagálja, amit látott, hiszen egyikkőjüknek se jelentett semmit, erről nem kellett magát győzködnie. Viszont a bátyja tudta, hogyan érez a lány iránt, mégis hagyta neki, hogy megcsókolja.

- Ne csináld már! - rázta a fejét Eric. - Sajnálom, oké? Nem akartam.

- Megtetted volna? - kérdezte halkan aztán Alex.

- Mi? - döbbent le a szőke fiú. - Tudod, hogy nem tetszik.

- Tudom! - nézett mélyen a szemébe az öccse. - Csakhogy nem ezt kérdeztem.

Eric nem tudott mit mondani, semmi sem jutott eszébe, amivel menthetné a helyzetet. Rettentő dühös volt magára, amiért elszúrta, de nem gondolkodhatott tovább, mert hozzájuk léptek.

- Mi van, egy napig sem bírjátok egymás nélkül? - kérdezte John.

Alex a testvéréről a fiúra vezette a pillantását, és még mielőtt Eric válaszolhatott volna, megszólalt.

- Eric már megy! - jelentette ki.

- Mi? Nem, én... - próbált ellenkezni, de Alex komolyan közbevágott.

- Mondom, mész - olyan határozott volt és ellenséges, amilyennek még sosem látta. Végül jobbnak látta, ha megteszi, amit kér. Megadóan bólintott, majd elment.

- Mit követett el ellened ez a balfék? - vonta fel a szemöldökét kérdőn John, Alex egy darabig pislogás nélkül meredt rá, majd otthagyta.