6. fejezet

Sziasztok!

Tudom, hogy eléggé soká, de meghoztam a következő fejezetet. Bocsánat a késésért, de nagyon durva volt az utolsó pár hetem. Most már elkezdődött a vizsgaidőszakom és több időm lesz lazítani. Na, de hagylak titeket olvasni az új fejezetet.
Jó olvasást!

Puszi :)

6. fejezet

Kinyílt az iroda ajtaja és egy sötét öltönyös alak lépett be az ajtón, majd azonnal felkapcsolta a villanyt, háttal állt meg a szobának, mert a vizes esernyőjét a tartóba akarta helyezni.

– Azt hittem, hogy ez az apám irodája – jegyezte meg a kényelmes, bőr fotelben ülve, sáros bakancsát felrakta az asztalra, és úgy nézett az érkező férfira. Az kihúzta magát és kedélyes mosollyal az arcán fordult felé.

– Már vártam a látogatásod – mondta a férfi és elkezdet kipakolni a táskájából. – Hívhatnám az őrséget.

– Hívhatnád, de nem fogod – vonta meg a vállát a fiú, majd folytatta, s közben felállt és megkerülte az asztalt, hogy előtte állhasson meg az érkező mellett. – Furcsa mód rettentően emlékeztetsz rá. Olvastam valahol, hogy "két nagyon hasonló ember néha, sőt az esetek többségében nehezebben érti meg egymást, mint két különböző." Talán ezért gyűlöltétek egymást annyira.

– Ó – döbbent meg a férfi látványosan – miben emlékeztetlek rá?

– Ugyanolyan becsvágyó, hataloméhes pocája vagy, mint amilyen ő volt. Manipulatív, célratörő, arrogáns és nem válogatsz az eszközök közt.

– Igaz, ez esetben igazad van – értett egyet.

– De van köztetek egy óriási különbség Crusader – folytatta Chris. – Az apámat volt, aki vissza tudta fogni, és hidd el, nagyon szerencsés volt ezért.

– Az anyádról beszélsz – jelentette ki.

– Természetesen – bólintott. – A húgodról beszélek, bácsikám – vigyorodott el Chris gúnyosan.

A férfi most őszintén meglepettnek tűnt, igaz hamar rendezte a vonásait.

– Mióta tudod?

– Nem régóta – vonta meg a vállát a vadász. – Szerintem ugyanolyan az orrunk nem gondolod, bácsikám?

– Hagyd ezt abba! – parancsolt rá mérgesen, mire Chris vigyora még elégedettebb lett. – A húgom már akkor meghalt, amikor Peter elvette. Tudja még valaki?

– Csak én – válaszolt unottan. – Megnyugodhatsz, nem mondom el senkinek, nekem is kínos, hogy a rokonod vagyok, de ne hidd, hogy nem foglak ezzel idegesíteni, amikor csak tehetem.

– Te már azzal is idegesítesz, hogy létezel – vágta rá Crusader, és leült a székébe. – Téged és az öcsédet egyszerűen lehetett eltűntetni.

– Hát igen – támaszkodott az asztalra Chris. – Szívósak vagyunk.

– Csak azért jöttél, hogy nosztalgiázzunk vagy egyéb célod is volt a látogatással?

– Gondoltam, megölelgetnél, ha már így egymásra találtunk – válaszolt szarkasztikusan Chris. – Szóval, amiért jöttem, az öcsém nem akarja a Tanács vezetői székét, de...

– Csak nem te szeretnéd? – kérdezte felkacagva.

– Vicces, de inkább szúrnám át a szemgolyóm egy tűvel, mint hogy én legyek a főbarom ebben a csordában – gúnyolódott a vadász. – Viszont van egy tökéletes jelöltem, és nem te vagy az Crusader.

– Josh? – kérdezte ismét nevetve. – Nem bírná idegekkel.

– Nem, nem rá gondoltam – folytatta a fiú. – Majd megtudod, ha itt az ideje.

– Csak rám akarsz ijeszteni – dőlt hátra a férfi magabiztosan. – Nincs senki, aki vezethetné rajtam kívül a Tanácsot, az anyádnak hála rokon lettem, így ha mindketten meghaltok, rám száll a tisztség.

– Ismerem a nephilimek törvényeit – jelentette ki Chris. – És ez így igaz, kivétel egy esetben, ha megnevezünk egy örököst a tagok közül, bármilyen formában.

– Először nem akartalak titeket megölni – mondta nyugodtan Crusader. – Csak eltűntetni az útból, de most már mások a szándékaim.

– Ó tudom – bólintott. – Elismerésem, majdnem sikerült és az ostoba öcsém még a csapdába is majdnem belesétált. Sosem mondtam, hogy nem vagy okos, de én győztes típus vagyok, nem szoktam veszíteni és nem most fogom elkezdeni. A jelöltem tökéletes és vezető lesz belelő, te, pedig ha jót akarsz magadnak, elállsz az útból, és nem várod meg, amíg én tűntetlek el onnan.

Azzal felkapta az asztalon fekvő dísztőrt, és Crusader kézfejébe vágta, mint kés a vajat, olyan könnyedén vitte át a penge a húst és a csontot is, az asztallapba állt meg. A férfi az ajkába harapott, hogy elfojtsa a kiáltását.

– Ezzel még tartoztam. Ha az öcsém vagy Briece-ék közelébe mész, nem a kezedbe vágok egy tőrt, hanem a torkodba, megértetted? – fenyegette meg Chris és kifelé indult.

– Nem nyert – lihegte a férfi. – Balkezes vagyok.

– Tudom – fordult vissza Chris. – Anyám is az volt, én is az vagyok.

– De jobbal vívsz – ellenkezett Crusader.

– Mindkét kézzel ugyanolyan jól vívok – vonta meg a vállát. – Nincs nálam jobb kardforgató a világon, ebben biztos vagyok. Van, aki megközelít, de le nem győzhet, te meg a fiad, pedig még csak a közelembe se értek.

Azzal megfordult és kivonult a szobából.

*

Crusader elgondolkodva illesztette össze az ujjait, jó pár pillanata nem szólt semmit. Alex a sarokban állt az egyik lábáról a másikra idegesen. Lehet, hogy Chris terve még az előtt elbukik, hogy elkezdődne? Aztán valami kizökkentette a gondolatmenetéből, férfi keze be volt kötve. Pont ott sérült meg, ahol Ericet sebezte meg régebben, biztos volt benne, hogy a géz alatt egy tőrrel ejtett szúrt sebet találna, ha lefejtené, és azt is tudta, hogy ez nem lehet véletlenül, Chris kezét érezte a dologban.

– Szóval a fiad – szólalt meg végül Crusader megtörve a feszült csöndet.

– Eric jönne a sorban, de gondolom, érted, miért nem szeretném, ha ő venné át Annabell helyét – mondta Josh.

– Igen, érthető az aggodalmad – bólintott a férfi. – A kapcsolata Johnnal nem túl jó, még a végén kárt tennének egymásban, ami borzasztó lenne.

– Igen, nem kedvelik egymást túlzottan – értett egyet az apja.

– És Eric mit szól ehhez?

– Őt rám bízhatod – ígérte Josh. – Vele nem lesz gond.

– Hány éves vagy? – fordult hirtelen Alex felé a férfi. Először meglepődött, de gyorsan összeszedte magát és válaszolt.

– 18.

– Csak négy hónappal fiatalabb Ericnél – tette hozzá Josh. – Rendben lesz.

– Hát persze – mosolyodott Crusader, de úgy, hogy Alexet majdnem kirázta a hideg, alig bírta visszafojtani.

– Akkor megegyeztünk – állt fel a férfi. – Hamarosan találkozunk – nézett a fiúra. – Sok sikert az új feladatodhoz.

Jó kívánságnak hangzott, de jól tudta, hogy a mögöttes tartalom volt a lényeg. Crusadert most sarokba szorították, csak közte és Eric között választhatott, és a kisebbik rosszat választotta. Az utánuk korban következő nephilim, aki helyet örökölne a Tanácsban, még csak 15 éves és éppen most vesztette el a nővérét, ő nem kerülhetett a helyére a törvények szerint és ezt Crusader is jól tudta. Alex pedig azt, hogy nehéz idők fognak rájárni, nem elég, hogy John szinte mindig mellette lesz, de az apja is figyelni fogja, szemmel tartja majd minden lépését.

Éppen indulni készült, amikor nyílt az ajtó.

– Josh szeretnék veled... - kezdte Chris, amint benyitott, de rögtön lefagyott, ahogy körbenézett.

- Chris! - ugrott fel Josh rögtön. - Azt hittem, hogy... hogy elmentél - mondta ijedten.

- Christopher Laser! - nézett rá a másik férfi fagyosan. - Minő öröm ennyi idő után újra látni!

- Crusader! - mondta gúnyosan a fiú. - Micsoda kellemetlen meglepetés.

- Gondolom, Josh neked fogalmad sincs róla, miért van az egyik legnagyobb ellenségünk a házadban - nézett a férfire megjátszott ártatlansággal.

- Én... - szorította össze a száját az apuka, mint aki erőlködik.

- Hagyd őt békén, elégedj meg velem - nézett mélyen a szemébe Chris. - Itt vagyok, olyan régóta el akarsz már kapni, tessék itt vagyok - az övéhez nyúlt és ledobta a földre a kardját. - Még csak meg sem kell dolgoznod érte, tiéd lehet a dicsőség.

- Chris! - szólította meg rémülten Josh. - Mit csinálsz? Ezt nem...

- Nem engedem, hogy téged hurcoljanak meg miattam - fojtotta belé a szót a vadász. - Te pedig ígérd meg, hogy kihagyod ebből Joshékat! - mutatott a férfire.

- Ha önként velem jössz, hát legyen - adta be a derekát Crusader. - Úgyis többet ér nekem élve, mint halálra ítélve árulásért.

- Chris ne csinálj hülyeséget - szólt rá Josh, de a fiú nem válaszolt.

- Megvan az első feladatod ifjú segítő - nézett Alexre a férfi negédesen. - Kísérd át a foglyunk!

- Én... - kezdte a fiú, de Chris aprót intett a fejével, hogy ne tegye - nem tudom, hogy hová kell vinnem.

- Ebben segíthetek - mosolyodott Crusader, majd a portálon át eltűntek és a Tanács épületében kötöttek ki.

- Hogy tudtál átjönni rajta? Nem vagy nephilim - kérdezte döbbenten a másik oldalon a férfi.

- Mindig is áttudtam - vonta meg a vállát. - Na és, hová vitetsz? A Tanács elé? Vagy azonnal lefejezel?

- Megnyugodhatsz, lesz tárgyalásod - biztosította. - De még meg kell szerveznem, addig is megmutatom a cellát, ahol az öcséd raboskodott. Remélem, tetszeni fog.

*

Éppen a falon lévő repedéseket számolgatta, amikor sietős lépteket hallott meg. Pont akkor nézett előre, amikor az érkező megállt az ajtaja előtt.

- Mit csinálsz? - támadt neki azonnal Alex. - Megőrültél?

- Mondtam, hogy rám nézve veszélyes lesz a terv - felelte Chris mosolyogva.

- Kihozlak - nyúlt a zsebébe a kulcsért.

- Kisenyves kezű - pirított rá a vadász, mire fülig elvörösödött.

- Nem volt nehéz ellopni - felelte a földet nézve.

- Azt akarták, hogy megtedd - mondta nyugodtan Chris. - Azzal nemcsak engem állítanak félre az útból, hanem mindenkit. Komolyan azt hiszed, hogyha én vagyok a foglya, te pedig az egyik emberre, akkor ilyen könnyen elcsened, alig vagyok itt egy órája.

- El volt foglalva - mentegetőzött a fiú.

- Teljesen mindegy - legyintett Chris. - Nem megyek innen sehová.

- De meg fognak ölni, nem vált be a terved értsd már meg! - szólt rá erénysebben Alex, de a másik fiú csak mosolygott, és ekkor megvilágosodott. - Ez a terved, igaz? Halálra akarod magad ítéltetni! - döbbent rá.

- Most már érted, miért nem mehetek el?