Befejezett történet!

2016. október 22., szombat

28. fejezet

Sziasztok!
Meghoztam a 28. fejezetet is. Remélem, hogy tetszeni fog. 
Jó olvasást!
Puszi :)
28. fejezet
Belépett a lakásba, a nappaliban egyetlen olvasólámpa égett, de a fiút nem látta sehol. Sóhajtva végighúzta a kezét a kanapén, aztán egy kar fonódott a derekára és a díványhoz passzírozta. James elhúzta a haját a nyakából, majd végigsúrolta az ajkával az érzékeny bőrét.
– Nem hittem, hogy ma eljössz – suttogta, forró lehelete csiklandozta a bőrét. – Azok után, ami a bátyáddal történt, hogy az apád kizárásáról ne is beszéljünk.
A lány megfordult a karjai közt, majd a mellkasára tette a kezét és eltolta magától. Amint szabad lett, a kanapéhoz lépett és leült rá.
– Nagyon jól informált vagy – mondta. James mellételepedett és végigsimított a combján.
– Jól vagy? – kérdezte.
– Persze – bólintott a nephilim.
– Tudom, hogy erős vagy, nem kell megjátszanod magad – felelte a fiú. – Előttem nincs értelme.
– Nem azért jöttem, hogy erről beszéljünk – nézett rá Felisz, majd a lábát átvette a csípőjén és az ölébe ült. Végigsimított az arcán, a borostája gyengéden karcolta a bőrét, majd megcsókolta, de a vadász nem volt túl készséges.
– Mi az? – húzódott el. – Csak nem ellen akarsz nekem állni?
– Tudod, hogy képtelen vagyok rá – mosolyodott el halványan a fiú. – Csak aggódom érted!
– Nem vagy a pszichológusom – rázta meg a fejét Felisz. – De ha szeretnéd, hogy elmenjek… – kezdte, majd felállt, mint, aki indulni készül.
– Azt nem mondtam – rántotta vissza James.

A mellkasán feküdt kényelmesen, amikor felébredt, sikerült elaludnia pár órácskára. A fiú a hasába vette a levegőt, ami folyamatosan, ütemesen emelkedett és süllyedt, közben a lány hajával játszott könnyedén. Csöndben feküdtek, majd megszólalt, megtörve a rájuk telepedett békét.
– Talán menned kellene – mondta halkan. Felisz felkönyökölt és ránézett. A fekete szemek izzottak és tűrték a kissé sértett szürke pillantást.
– El akarsz küldeni? – adott hangot a megbántottságának.
– Csak nem akarom, hogy odalegyen a jó kislány image-d – mosolyodott el a vadász. – Éjszakára kimaradni, engedély nélkül, hidd el, nem akarsz magyarázkodni a szüleidnek. Csoda, hogy eddig nem buktál le.
– Van még időnk – felelte a lány, nem akart még menni, olyan jó volt így végre, olyan régen vágyott már arra, hogy így viselkedjen vele.
– Nincs, lassan feljön a Nap – rázta meg a fejét.
Felisz felült és körbenézett, Jamesnek igaza volt az első napsugarak már látszódtak az égen, világosabb lett a szobában is egy kicsit. Fel akart állni az ágyból, de a fiú megragadta a karját, így visszanézett rá várakozóan.
– Ugye tudod, hogy ez az egész nem változtat semmin? – kérdezte halkan.
– Hogy érted? – emelkedett meg kérdőn a szemöldöke.
– Nem vagyok jóember, Felisz – simított végig az arcán gyengéden. – Nem is akarom eljátszani – suttogta.
– Ezt majd máskor megbeszéljük – mosolygott rá és felvette a felsőjét.
– Talán abba kellene hagynunk – mondta ki végül azt, amitől a legjobban félt.
– Tessék? – kérdezte döbbenten Felisz. – Most szakítasz vagy mi?
– Attól függ, jártunk? – James bár komolynak tűnt, a szemei mellett nevetőráncok jelentek meg, jól mulatott.
– Nem vicces – felelte sértetten a nephilim. – Nem tudom, talán, valami olyasmi.
James kiugrott az ágyból és felrángatta a nadrágját, miközben válaszolt a nephilim is felöltözött.
– Csak szexeltünk Felisz – tárta szét a karját. – Ennyi, lefeküdtünk párszor, nem randiztuk vagy ilyesmi. Nem vagyok a pasid, vagy mit tudom én, mid.
– Jó, tudom, hogy az ilyesmit nem tehetjük, mert nem tudhatják a többiek, de akkor is hogy mondhatsz ilyet? – hitetlenkedett. James megbántotta azzal, ahogy a kapcsolatukról beszélt, degradálta, lealacsonyította, amit nem tűrhetett.
– Tudod, hogy mit tettem kockára azért, hogy eljöjjek hozzád? – kiáltott rá a lány. – Hogy mindenegyes alkalommal a lebukást veszélyeztettem?
– És ki kért rá? – emelte fel a hangját a másik is. – Én ugyan nem, nem kértem, hogy járj ide, egyszer se mondtam, hogy gyere vissza holnap is, nem utaltam rá sehogy sem. Magadtól jöttél!
– Mert azt hittem, hogy ezt akarod – tárta szét a karját hitetlenkedve. – Nem úgy tűnt, mintha ellenedre lenne, hogy itt töltöm az éjszakákat.
– Ki kellett volna, dobjalak vagy mi? – kérdezte vehemensen a fiú.
– Nem, de mondjuk mondhattad volna, hogy rohadtul nem jelentek neked semmit – sírta el magát Felisz, bár sosem tett még ilyet, most mégsem bírta ki. Könnyek peregtek végig az arcán, amiket indulatosan letörölt, gyűlölte érte a fiút, hogy ilyen hatással volt rá, hogy gyengének mutatkozott előtte. Jamesben bent ragadt a szó, amikor észrevette a könnyeket.
– Felisz... – lépett felé, de a lány feltartotta a kezeit, így megtorpant.
– Csak… cseszd meg! – vágta a fejéhez, majd faképnél hagyta és elviharzott, de amikor felrántotta a bejárati ajtót egy nem várt ismerősbe ütközött. John állt a küszöbön, éppen kopogtatni készült. A kétségbeesésének helyét újból átvette a harag, azonnal a kardjáért nyúlt.
– Te! – kiáltotta mérgesen. – Megöllek!
Már támadott is volna, de hátulról valaki átfogta a derekát, majd felemelte a földről. Hiába kapálódzott, James erősebb volt nála és messze vitte az ellenségétől, majd közéjük állt.
– Állj félre az utamból! – üvöltötte a vadászra és ráfogta a kardját.
– Nem! – jelentette ki James.
– Az a féreg majdnem megölte a bátyámat, és te véded? – kérdezte döbbenten Felisz.
– Nem engedhetem, hogy ezt megtedd!
– Ha bármit is jelentek neked, ha egy kicsit is fontos vagyok a számodra, elállsz az utamból – suttogta a lány.
– Sajnálom! – hajtotta le a fejét James. – Nem engedhetem!
Felisz leeresztette a kardot, majd a fiúhoz lépett. Mélyen a szemébe nézett, az arcát még mindig könnyek mosták, mégis erősnek tűnt és ridegnek.
– Szóval őt választod helyettem? – kérdezte érzelemmentes hangon. – Legyen, százszor meg fogod még bánni, hogy nem engedted ezt meg nekem. Ha még egyszer az utamba állsz, nem fogok hezitálni, téged is leváglak, megértetted?
Azzal kikerülte a vadászt és az ajtó felé indult, de James megragadta a karját.
– Felisz! – szólt utána, de a lány lerázta magáról a kezét.
– Ne merj hozzám érni! – kiáltott rá vissza. – Undorodom tőled, nem is értem, hogy lehettem ennyire vak. Az a James, akit én ismertem már nagyon régen halott, ezt rajtam kívüli mindenki látta, én meg csak hitegettem magam. Egy gyilkos lett belőled, akinek semmi sem szent, nem maradt benned semmi, amiért érdemes küzdeni.
Nézett még utoljára lesajnálóan végig a fiún, majd sarkon fordult és otthagyta őket.
– Hát ez hatásos volt… – kezdte John, de James pillantására inkább csöndben maradt.
– Megmondtam, hogy ne gyere ide bejelentés nélkül – rivallt rá dühösen.
– Nehéz bejelenteni magam, ha nem vagy képes felvenni azt a rohadt telefont – vonta meg a vállát a fiú és bentebb engedte magát a küszöbről, majd leheveredett a kanapéra. – De most már értem, miért van ennyi szabályod. Az ellenséggel ágyba bújni, hú, ez nem túl profi hozzáállás, nem gondolod? Ha Emily megtudja, vagy még rosszabb… Saiker…
– Fogd be! – parancsolt rá James. – Semmi közöd hozzá, hogy mi van köztem és Felisz között…
– Inkább csak volt, én úgy láttam – kotyogott közbe.
– Kuss! – szegezte a nephilim nyakának a kardját. – Még egy szó és ajándékba küldöm a fejed a Briece családnak.
John nagyot nyelt, majd bólintott.
– Jobban teszed, ha magadban tartod mindazt, amit ma láttál, megértettük egymást?

*

Chris a konyhában állt és Ifarillel beszélgetett, próbálták kitalálni, hogy mi legyen a következő lépés.
– Na jó – lépett be Alex a homlokát vakarva –, nem tudom, mi van vele, de veled akar beszélni Chris, azt mondta, csak veled.
– Velem? Minek? – lepődött meg a vadász. – Tök mindegy, nem érek rá.
– Figyelj! – ragadta meg az ingjét Alex. – Nincs jól és azt mondta, hogy beszélni akar veled, szóval most fogod magad és felvonszolod a segged a szobájába, megértetted? Az sem érdekel, ha éppen a világot akarod megmenteni.
Chris gúnyosan elvigyorodott a fiú kirohanásán, de bólintott. A nephilim elengedte, ő pedig elindult felfelé az emeletre, de még előtte visszanézett.
– Te meg szedd gyorsan össze holmid, mielőtt meglátnak itt, a húgod intézem.
Bekopogott Felisz szobájának ajtaján, majd mikor nem érkezett válasz, be is nyitott. A lány éppen az egyik kardot tisztogatta, de még egy csomó feküdt mellette.
– Nyugi, nem lelkizni akarok neked – nézett fel. Chris megkönnyebbülten fújta ki a levegőt, rájátszott kissé, még a homlokát is megtörölte. – Nagyon vicces!
– Akkor mit akarsz? – kérdezte végül komolyan.
– Ha még nem tetted volna össze, James dobott tegnap – kezdte a lány. – Szóval nem tudok róla több információt hozni.
– Oké – bólintott a vadász és indulni készült.
– Szerintem készül valamire – tette még hozzá. – Valami nem stimmelt tegnap este vele, végre lépni fog. Nem tudom, fontos-e, először nem is volt gyanús, de láttam nála egy kissé giccses meghívót. Amint meglátta, hogy figyelem elrejtette a többi papír alá.
– Láttad, hogy hová szól?
– Valamilyen jótékonysági est, nem láttam pontosan, de egy palotába szólt, valamilyen Richard vagy nem tudom, hasonló volt – próbált visszaemlékezni Felisz.
– Richmond? – kérdezte.
– Igen, ez volt az – bólintott a lány. – Ismered?
– Hallottam már róla – Chris ismét bólintott, majd kilépett az ajtón magára hagyva a nephilimet. 

Meg akarta keresni Josht, de előbb még beszélni akart Ifarillal is arról, amit megtudott. Pont kapóra jött neki, ugyanis a férfi éppen az angyallal beszélgetett.
– Emlékszel még – kezdte köszönés nélkül – arra a bálra, amire Peter minden évben elcipelte anyát, amikor lepasszolt minket nektek, a Richmond palotában? Megvan még?
– Persze, természetesen, de hogy jön az most ide? – vonta össze értetlenül a szemöldökét az apuka.
– A tagság öröklődik, jól tudom? – hagyta figyelmen kívül a kérdését és feltette a sajátját, ebben a pillanatban lépett be Eric és Rosie a konyhába.
– Igen, 16 éves korod óta minden évben küldenek ide egy meghívót, legutóbb Eric is kapott – bólintott a férfi. – Idén is jött, pár napja hozta a postás, de nem szóltam róla, nem hittem, hogy érdekel.
– Egy informátoromtól tudom, hogy ott lesz James – magyarázta Chris az új keletű bálozó kedvét. – Nem lehet véletlen, hogy pont ide akar elugrani táncolni egyet.
– Ez a felső tízezer estje, hogy juthatna be? – lepődött meg még jobban az idősebb férfi.
– Valahonnan szerzett egy meghívót – vonta meg a vállát a vadász. – Akkor idén benézünk mi is, Ifaril? – nézett az angyalra. – Egy estére el tudod tüntetni a szárnyaid?
– Egy darabig elrejthetem – bólintott.
– Én is megyek! – jelentette ki Eric.
– Nem, túl veszélyes – nézett rá Chris.
– Azt hittem, hogy megegyeztünk, ami engem érint, abban én döntök – viszonozta a pillantását az öccse. – És nekem is jött meghívó, ha nem tévedek.
– Jött – bólintott Josh. – Egy-egy kísérőt vihettek magatokkal.
– Ifaril lesz az egyik, én meg a másik – szólt közbe Rosie is.
– Mi? Nem, kizárt – ellenkezett Chris. – Nem tudom, mire készül James.
– Hát pedig van egy ruhám, ami pont megfelel – felelte a lány magabiztosan. – Neked pedig kell egy partner, hogy nézne ki, ha egyedül mennél? – kérdezte ártatlanul.
– Jó – sóhajtott fel kelletlenül Chris. – De van egy feltételem! 
– Mi lenne az?
– Ha gáz van, lelépsz, elbújsz, elszaladsz, nem érdekel, de eltűnsz, értetted? – pillantott komolyan a lányra.
– Rendben – adta meg magát csendesen, de a győztes mosolyát nem tudta eltűntetni.




2016. október 9., vasárnap

27. fejezet

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt!
Jó olvasást!

Puszi:)

27. fejezet
Alex az ágyában feküdt falfehér volt és mozdulatlan, de élt. Egyenletesen vette a levegőt, de még mindig nem tért magához, pedig Ifaril meggyógyította.
– Miért nem ébred fel? – kérdezte Eric aggódva. A legjobb barátja ágyánál ült. A kezei még mindig véresek voltak, egy pillanatra se hagyta magára.
– Felébred, ha készen áll rá – tette a vállára nyugtatóan a kezét az angyal. – Én meggyógyítottam, de attól még pihenésre van szüksége. Aludnia kell. Ne zavarjátok! Hagyjátok pihenni! – mondta még utoljára, majd eltűnt.
Rosie felállt a földről, ahol eddig ült és megdörzsölte az arcát.
– Igaza van – kezdte. – Hagyjuk pihenni! – megfogta Eric karját és felhúzta az ágyszéléről, a fiú kábán hagyta, hogy bevezesse a fürdőszobába és lemossa a kezét. A rászáradt vért nem volt könnyű eltűntetni, de a lány nem nyugodott. Közben a bátyját vizslatta aggódva.
– Jól vagy? – kérdezte. Eric mély levegőt vett, majd megrázta a fejét, mintha egy álomból ébredt volna fel.
– Jól leszek – bólintott és elhúzta a kezét, maga folytatta a vér ledörzsölését. – Csak nem hagy nyugodni a tudat, hogy nekem kellett volna ott lennem és nem neki. Helyettem ment oda és majdnem meghalt.
– Nem te vagy a bűnös – fogta meg a karját Rosie, a vér már lejött a kezeiről, ő mégis dörzsölte tovább, de a húga leállította. – Ne hibáztasd magad! Egy valaki tehet erről és az John, ő pedig meg fog fizetni ezért. Rendben?
Eric bólintott és halványan elmosolyodott, mire a lány megnyugodott kissé. Sóhajtva fújta ki a levegőt, majd a saját szobájához tessékelte.
– Pihenned kellene – mondta.
Chris és Vicktorie a folyosón beszélgettek elmélyülten. Joshhoz Jason ment elvinni a hírt, hogy mi történt, és hogy most már minden rendben lesz. Stephanie Felisszel Alex ágya szélén ült, mikor kiléptek.
Az ifjú nephilim pár perccel később ki is nyitotta a szemét, bár kissé kába volt, úgy tűnt, teljesen rendbe jött, csak fáradt volt még.

Viszont Jason egy bő óra múlva rossz hírekkel tért vissza. Sietve nyargalt át a portálon és állt meg Alex szobájának kellős közepén, ahol nagyjából mindenki tolongott.
– John éppen most kapott szót a Tanács ülésén – lihegte.
– Nem bújt el? – szólt közbe döbbenten Eric.
– Nem – rázta meg a fejét –, sőt úgy adja elő az egészet, mintha ő lenne a jófiú, Alex pedig az áruló.
– Tessék? – kérdezték egyszerre többen is meghökkenve.
– Kihallgattam valamennyit, de inkább jöttem figyelmeztetni – folytatta Jason. – Tanács hisz neki és szörnyülködnek azon, hogy hogyan lehetséges ez.
– Beszélek velük – kezdet el felkászálódni Alex az ágyból.
– Semmi értelme – vette át a szót Chris. – Csak lecsukatnád magad, nincs bizonyítékunk John ellen, Crusader pedig úgyis neki hisz. Fel kell szívódnod, ez az egyetlen, amit most tehetsz.
– És mégis hová kellene eltűnnöm? – háborodott fel Alex. 
– Tudsz motorozni? – kérdezte vadász aztán.
– Mi?
– Hagy fogalmazzam át a kérdést – mosolyodott el Chris –, tudsz kapaszkodni egy motoron?
– El akarsz vinni egy körre, vagy mi van? – emelkedett meg kérdőn a szemöldöke, mire a vadász felnevetett.
– Nem én – rázta meg a fejét, majd kivette a kulcsait a zsebéből és odadobta Vicktorie-nak. – Vidd biztonságos helyre!
A vámpír bólintott, majd Alexhez lépett, hogy letámogassa.
– És a cuccaim? – kérdezte a fiú.
– Majd utánad küldjük – húzta magához a fiát Stephanie, megölelte, majd a hajába csókolt. – Vigyázz magadra!
– Rendben leszek – nyugtatta az anyját. – Ne búcsúzkodjatok, visszajövök – fűzte még hozzá nevetve, de nem volt igazi a jókedve.
– Siessetek! – mondta még utoljára Chris, majd elindultak lefelé a lépcsőn.
Alex rettentően gyenge volt még, pihennie kellett volna, nem pedig motorozni és stresszelni.
Éppen csak becsukódott mögöttük a bejárati ajtó, amikor a könyvtár ajtaja kinyílt és John lépett ki rajta, két másik nephilimmel.
– Hol van Alex? – kérdezte gorombán.
– Miért keresed? – ráncolta értetlenül a szemöldökét Chris jól adva az értetlent. – Nem veled kellene lennie?
– Mintha nem tudnátok, hogy áruló volt – felelte a nephilim dühösen, kint pedig felhangzott a motorzúgás.
– Hupsz! – tapogatta végig a zsebeit látványosan Chris. – Ellopták a kulcsaim!
– Tűnj az útból! – lökte odébb John, majd levágtázott a lépcsőn a másik kettővel a nyomában, de csak hamar visszatértek, Alex és Vicktorie mire kiértek, már messze jártak.
– Ezt még megkeserülitek! Ti is árulók lettetek! – fenyegetőzött a fiú, mire Eric előhívta az övén lévő kardot és megforgatta. Chris a pengére tette a kezét, így kényszerítve rá, hogy leeressze azt.
– Mégis miért? Mert ellopták a motorom? – kérdezte a vadász játszva az ártatlan. – Nem tudtam, hogy már ez is bűn.
– Higgyem is el, hogy nem ti terveltétek ki – nézett végig a csapaton gúnyosan a nephilim.
– Higgy, amit akarsz – vágta rá Eric ellenségesen. – Most pedig kívül tágasabb! – intett a fejével a Tanácshoz vezető ajtó irányába.
John még fújt egyet, majd kelletlenül távozott.

Vicktorie leparkolt a társasház előtt. Legutóbb nem igazán figyelte meg kívülről az épületet, amikor jöttek nem volt teljesen magánál, utána pedig nem érdekelte.
A ház világosbarnára volt festve, narancssárga díszítéssel, az erkélyeket kovácsoltvas kerítette körbe. Mikor beléptek Vicktorie azonnal a lifthez sétált, majd megnyomta a legfelső szint gombját. Egyetlen lakás volt ott, az övé.
Nem szóltak egy szót sem mióta megérkeztek. A liftben is hangtalanul zötykölődtek, majd mikor felértek a lakásához léptek.
– Hát újra itt vagy – fordította el a kulcsot a lány és kitárta az ajtót. – Úgy tűnik, hogy maradsz is egy ideig.
– Nem, én majd kitalálok valamit, hogy hová is menjek – szabadkozott.
– Nem kell, örülök a társaságnak – nézett rá mosolyogva Vicktorie. – Viszont pihenned kellene, még gyenge vagy.
– Jól vagyok – felelte a fiú. – Én csak… ez az egész…
– Hihetetlen – bólintott Vicktorie és leült a kanapéra, a fiú pedig követte.
– John majdnem megölt, mégis én lettem a rosszfiú – hitetlenkedett Alex.
– Tudom, hogy ez most mennyire rosszul érint, és mennyire igazságtalan, de megoldjuk, kitalálnak valamit – próbálta bíztatni Vicktorie. – Chris kitalál valamit.
– Na igen, Chris mindent megold – morogta az orra alatt a nephilim.
Vicktorie felsóhajtott, majd a szobájához lépett.
– Én lezuhanyozom – mondta inkább, és nem reagált a megjegyzésre. – Te addig feküdj csak le!
– Oké, majd alszom a kanapén – nézett körbe bizonytalanul Alex és a nyakát vakarta zavarában.
– Ne nevetess! – mosolyodott el Vick. – Mindketten elférünk a francia ágyban.
– Igen, de legutóbb is mi lett belőle – felelte gondolkodás nélkül, mire a vámpír elkomorodott, majd bólintott és belépett a szobába.
– Nem úgy értettem! – kiáltott utána Alex, de Vicktorie nem felelt.
Egy pillanatig habozott, majd mégis a lány után indult. A fürdőszobában érte utol, ahol a mosdókagylóra támaszkodva gondolkozott.
– Nem úgy értettem – ismételte halkan. – Nem akartalak megbántani. Én csak… – kezdte zavartan, közben a hajába túrt. – Úgy érzem, hogy hiba volt, mert én többet akarok tőled, mint egy egyéjszakás kaland, és tudom, hogy te miért nem akarsz ebbe belemenni, Chris elmondta.
– Tessék? – fordult meg döbbenten Vicktorie, eddig háttal állt neki, így csak a tükrön keresztül láthatta az arcát. – Elmondta? Hogy merte? Én megölöm ezért!
– Jól tette, hogy elmondta, mert így már értem – ragadta meg a lány kezét. – Megértem, hogy miért félsz, de én nem vagyok az a fiú, velem nem lesz ugyanaz.
– Ezt nem tudhatod – ellenkezett Vicktorie.
– Nem, tényleg nem, de hihetek benne – felelte Alex és megszorította a kezét, majd magához húzta.